Utazó a ködben

Négy pata keményen dobban,
két szív lüktetve dobban,
négy szempár élesen figyel,
két alak a ködbe vész el.

Fekete éjben, tejfehér ködben,
tünékeny csillag a sötét égen,
pislogva alszik el a gyertyaláng.
Halk léptekkel itt jár a Halál.

Vén kerítés foghíjas vigyora,
betört üveg bús mosolya,
roskadozó ház szomorú lénye,
elrejti őt a köd fehére.

Bizonytalan árnyak a ködben,
remegnek, majd eltűnnek hirtelen,
 Szél sem rezdül, néma a világ,
elnyeli a valóság határát.

Négy pata keményen koppan,
két szív lüktetve dobban,
négy szempár élesen figyel,
két alak a ködbe vész el.

Az előző sikerén felbizdulva itt van egy kicsit régebbi alkotásom is, ami kizárólag azért született meg, mert akkoriban nagyon érdekelt a keretes versszerkezet és kipróbáltam. Ez lett az eredmény. És ige, felbuzdultam az előző sikerén, szóval most előkapirgálom a verseimet, mert van egy rahedli. Majd kiszortírzom a felvállalhatókat, aztán bedobom, hogy addig is kitaláljak valami épeszű novellát. " gúnykacaj a háttérből" Jó, legalábbis olvashatót.