Keresztút

Tartalom: Ott álltunk a keresztútnál csak te, meg én, /kezünkben holdfénytől ezüst vasedény. /Elástuk, el, mélyen a föld alá/s lehetetlen álmot kívántunk hozzá./ Ám a démon nem, csak a hangja érkezett:/ Szeressétek azt, aki nektek örökre elveszett! (Részlet egy meg nem írt versből)
Páros: Steve/Earl
Fandom: Welcome to Night Vale
Műfaj: hurt/comfort
Korhatár: 14+
Figyelmeztetés: headcanonok, első írásom a fandomban, nem lett belőle slash, no cselekmény
Megjegyzés: Mivel én a fordítással egy időben haladok, ez a kis szösz a 19. és 20. adás között helyezkedik el valahol, de egyikkel sincs közvetlen kapcsolatban. Csak úgy van. A tartalomban szereplő vers saját találmány, és ha nem rugdostok el a fandomból, lehet, hogy ez lesz az én verzióm az időjárásra. Tudjátok, hogy értem. Az, hogy Steve lepalmerezi Cecilt engedélyezte Tinuviel, és nálam mindenki sóhajtozik. Én is, afeletti bánatomban, hogy már megint nem azzal foglalkoztam, amivel kellene.