2013. július 29., hétfő

Egy névtelen útitárs verse



Csillagok közül jöttél el,
a semmiből hirtelen tűntél fel.
Azt mondtad: te a Doktor vagy.
S megmentetted a világunkat.

Veled tartottam, miért is ne?
Nem tudtam, hogy ez lesz a vége!
Világok között száguldoztunk,
téren és időn át rohantunk.

Egy őrült voltál, egy kék fülkével,
tizenegy élet emlékével.
Szemedben vidámság csillogott,
de két szíved szomorún dobogott.

Figyelmeztettél, veszélyes a világ!
De mindig óvtál s vigyáztál.
Nem haragszom rád mégse, ezért,
mert mit mutattál kincset ért.

Ezért hát, ne csak könnyet ejts!
Mosolyogj, s úgy búcsúzz el!
Hazudj még egyet, csak nekem,
s békében hunyom le a szemem.

Ne vádold magad, nem tehetsz róla!
Ez is csak a Sors keserű fintora.
Fuss, és keress magad mellé társat.
Ne hagyd, hogy győzzön a bánat!

Búcsúzom tőled kedves Doktorom!
S, hogy szép legyen az utolsó mondatom:
teljes szívemből köszönöm neked
a gyönyörű szép emlékeket!




Igen, megint egy fic vers, ezúttal Doctor témában. Igazából erős ingert érzek arra, hogy megmagyarázzam a bizonyítványom, de nem fogom ezt tenni.  (Viszont az utlsó verszakkal most se vagyok elégedett. Nem tudom, hogy az leszek-e valaha)
Szóval ez csak a szokásos kirohanásom, mert meleg van és ez az egyetlen értelmes és vállalható dolog, amit ma papírra vetettem.
Ajánlom Tatiennének, meg bárki másnak, aki elszánt, vagy kevésbé elszánt, Doktor rajongónak tartja magát.

És megint díjam van!



Köszönöm Melinda Moonnak! (Bár fogalmam sincs, hogy miért esett rám a választása, de azért boldog vagyok ettől)

Itt lennének a kérdései:

1) Mióta írsz?
Olyan tizennégy-.tizenöt éves korom óta. Pontosabbat nem tudok mondani, de azt tudom, hogy általános felső tagozatában jelentkezett nálam ez a késztetés.

2) Melyik a kedvenc könyved? Miért?
Anthony Sheenard - A szerencse zsoldosai avagy a négy mázlista gárdista. Ez a könyv tökéletes ötvözete a fantasy világnak, a rejtői humornak, az ő légiós történeteinek és a humornak. Észvesztő elmélkedések találhatók benne puskaporról, evolúcióról, sárkányröptetésről és csodákról, valamint az istenekről. Teljesen mindegy hányszor olvasom el, mindig találok olyan részt, amin fetrengve röhögök, mert egész egyszerűen annyira lehengerlően, könnyedén, önmagától értetődően humoros, hogy bátran ajánlom bárkinek. Akinek tetszett az Elveszett próféciák (Good Omens), vagy Terry Pratchett, Rejtő Jenő, bátran állíthatom, hogy ebben sem fog csalódni. Amiért pedig nagyon szeretem, mert mióta felfedeztem, azóta végigkíséri az életemet. Szerintem ha öreg, vén trotty leszek, akkor is leveszem a polcról és elolvasgatom.

3) Van testvéred?
Van, egy tizenöt éves öcsém, aki lassan egy fejjel magasabb nálam, és ha felnő kétajtós szekrény lesz belőle. Egyelőre még csak stelázsinak mondanám, de ha birkózásba bonyolódnánk, tuti ő nyerne.

4) Kedvenc együtesed?
Ossián, Ossián, Ossián!

5) Van legjobb barátod? Ha igen, miért tartod annak?
Szerencsésen kijelenthetem, hogy igen, van legjobb barátom, bár ez esetben barát nőm. Egy írós oldalon ismerkedtünk össze. Rengeteg leveleztünk, és immáron két éve, hogy folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Személyesen még nem találkozhattunk, lévén távolság és zord szülők vetődtek utunkba, de egyszer ez is összejön. Ami miatt azt állítom, hogy ő a legjobb barátnőm, hogy bármikor felkereshetem, bármikor beszélhetek vele, ő pedig türelmesen végighallgat, nem rémül meg a több oldalas íméljeimtől, ha kell akkor fenékbe billent, észhez térít és általában elfogad olyannak, amilyen vagyok.


Az én öt kérdésem:

1) Mi volt az első fandom, amiben írtál?
2) Általában milyen hangulatban töltöd fel a kész művedet?
3) Van olyan könyv, ami végigkísérte és végig fogja kísérni az életed? Melyik és miért?
4) Szoktál zenét hallgatni írás közben?
5) Van olyan műfaj, amely úgy érzed, hogy rád ragadt, jellemez téged és le sem lehet vakarni rólad?

A szabályokkal ellentétben én küldeném bárkinek aki erre csatangol!

2013. július 25., csütörtök

Újabb eszmefuttatás



Az emberi őrület valójában logikus dolog.
Persze nem olyan logikával érthető meg, ami az átlag napjainkat, átlag elménket idézi. Nem, az őrület teljesen más megértési síkot kíván. Megfelelő érzelmi sokk, kudarc, fájdalom, veszteség, gyász, hozhatja ki ezt belőlünk, és ha egyszer megláttuk a kulcsot az ajtóhoz, már soha többet nem tudjuk elveszteni. Eldugni, azt lehet, elrejteni, magunk elöl, bűnösnek, rossznak, mételyesnek kikiáltani, de ez még mit sem változtat azon az apró tényen, hogy már ismerjük.
A szimpla hétköznapi logika, olyan, mint a gravitáció.
Elkerülhetetlen, fellebbezhetetlen, mindig és örökre érvényes.  
A logika: zuhanás.
Az őrület: repülés.
Nem fel a felhők közé, hanem le a földre. Pontos, irányított repülés, aminek a vége a biztos becsapódás. Hogy ez mitől repülés? A közte megtett úttól.
Amikor a szakadék szélén átlépsz egy pillanatra megállsz a légben. Nem zuhansz, nem esel, csak nézel felfele és látod, hogy ott is csak szikla van. Nem estél le, már régóta csak ezen a függőleges, láthatatlan határon lebegsz egyre közelebb és közelebb a pusztuláshoz.
Amikor darabokra törik a világod és a törött üvegcserepek véresre sebzik a bőröd, akkor léped át, ezt a határt és elkezdesz repülni. Magadtól, önként és ez rémisztő.
Mert ennek a repülésnek is megvannak a maga szabályai, amit az elme alkot meg a saját védelmére, és megvannak a lehetséges lépései arra is, hogy mi van ha nem tudsz idejében visszalépni a határra.
Olyan felfedezéseket látsz, amelyek dacolnak a normákkal, semmibe veszik az ember által alkotott törvényeket, vagy a vallási dogmákat.
Önmagától és önmagába futó körkörös spirál, mi saját magával magyarázza létét.
Talán ez az ember igazi természetet.
El kell tagadni, nem szabad látni, mert mindent felborít, mindent átszab és tönkre is tesz. Nem pusztít, csak felülvizsgálja a szabályokat és a saját kedvére hajlítja azokat, önkényesen kialakítva, hogy minél élvezetesebb legyen a száguldás.
Az őrület azonban nemcsak vad száguldás, elszabadult játszadozás, hanem kényszer is.
Szükséglet, mert a normális, mindennapi én, nem képes feldolgozni azokat a képeket, amiket így látsz, nem tud megbirkózni ezekkel a törvényszerűségekkel, saját lényegéből fakadó elburjánzott hajtásokkal, amik átszövik az elme eldugott részeit, de nem szabad hagyni, hogy mindent beborítsanak, mert ezzel elveszítjük a reális, megszokott, hétköznapi énünket. Azt, amit már megszoktunk, ami valójában nem más, mint egy jól konszolidált gépezet, ami képes kordában tartani a bennünk lévő önpusztító, felemelő, szétszakító lényegeket. Ha ez a gépezet meghibásodik és kiszabadul az igazi természetünk, az is őrület.
Az őrület csak a többi gép szemében logikátlan, mert ők még nem látták, vagy nem annyi időre, azt, amit a felszabadult elme már teljes egészében megért.
Ez persze nem helyes. Nem is jó.
Csak rémisztő.
És az az egészben a legfélelmetesebb, hogy képesek vagyunk a megértésére. Mindenkiből lehet őrült. Csak a megfelelő érzelmi ráhatás szükséges. A szív lakatjai, az elme rabláncai valóban nagyon is könnyen elpattannak, elég egy félig elsuttogott szándék, egy mozdulat, egy röpke pillanat, hogy máris lazulni kezdjenek. Van, akinél soha nem szakadnak el, bármennyire is azt hiszi, hogy meg fog történni. Más pedig biztos saját sérthetetlenségében és mégis ő lép át a határt.
Az első átkelés a legszörnyűbb, mert az új törvények és szükségletek keselyűként marcangolják darabokra a régi énedet, férgek rágják szét börtönöd rácsaid, és belső képzeteidet, hollók vájják ki a szemedet, hogy ne lásd már soha többé ugyanazt a világot, amit otthagytál.
A második átkelés már könnyebb. Megérted a keselyűket, hogy csak új, erősebb alakot formálnak belőled, a férgeket, hogy az emésztő fájdalmat rágják ki a szívedből, a hollókat, hogy olyan látást adnak neked, amivel senki más nem rendelkezik.
Most már képes vagy látni a láncokat.
Bátor lettél és erős.
Felemelni a kést és beledöfni egy másik emberbe, semmiség. Hiszen a temetésére biztos eljön az a csinos lány és végre meg mered szólítani.
Megenni, pusztán tiszteletadás. Nem adod oda, hogy férgek, pondrók, giliszták között rohadjon, magadba olvasztod és már benned él tovább.
Az öngyilkosság bátorság. Búcsút mondani végleg a világnak, mindannak a hajszálnyi kötélnek, ami a létezéshez köt, önkezeddel elszakítani, ahhoz nagy bátorság kell. Ami most már benned is megvan.
Az őrület: logika.


Hát, oké. Újabb eszmefuttatás, valahonnan a Homályzónából. Igazából ezt nem kéne feltennem. De felteszem, mert hát, mégis. Azt hiszem jól fog jönni még ez a kis szösszenetem, ha borúsabb hangvételű írással próbálkozok majd. Nem fic, bár kedvem támadt Hannibál felé elvinni, de visszafogtam magam. Lehet, hogy még hallotok valami ehhez hasonlót valamelyik szereplőm szájából.



2013. július 24., szerda

Köszönet!



Én egy olyan lány vagyok, akinek ki kell beszélnie az összes frusztrációját, papíron, gépen, blogon, bárhogy, mert ellenkező esetben nagyon, nagyon, nagyon ostoba dolgokra viszi el saját magát.
Szóval ezek a random kitörések nekem ezért kellenek.
Azonban felfedeztem most egy másik indokot is.
Vigasztalás.
Félelmetes, hogy az embert, mennyire fel tudja dobni néhány bejegyzés, amit összességében mégiscsak idegen emberek írtak. Mert hát egyikőtökről se tudok oly sok mindent, lássuk be. Szóval a célom nem csupán a feszültség leadása, de némi együttérzés elnyerése is. No, most ez vagy önző és feltűnési viszketegség, vagy nem az. Magammal ilyen szinten eléggé hadilábon állok, van pár énem a fejemben (de melyik írónak nem?).
Szóval csak szeretném megköszönni kedves soraitokat, véleményeiteket, hozzáfűzéseiteket, mindent, amivel engem és ezt a nyomorú blogot éltetitek. Sajnálom, hogy személyesen nem tudok a nyakatokba borulni, így csak szóban fejezem ki hálámat.
És még mielött végleg beszúrnák valami pikírt megjegyzést, mert továbbra is tagadom lelkes, érzelmes mivoltom, hadd jegyezzem meg: szeretlek titeket és köszönöm, hogy vagytok.
(És még mindig türelmesen várjátok a Csengetett Mylordot. Tényleg készül, és fent lesz, de ennyit amit ígérhetek. Határidő: az idei nyár. Mert ebből biztos nem tudok még én se kicsúszni)
NAgyölelés!

Nem sikerült a felvételi



Túl összetört vagyok én ahhoz, hogy most ehhez külön cimet keressek.
Hát nem jött össze.
Nem.
Tudjátok egy kicsit összetörtem. Hülyeség. Nagyon összetörtem. Azt hiszem most már pontosan tudom, hogy mit jelent ez a szó. Mivel szerelmi csalódásokat eddig mellőztem az életemben, igaz a szerelmet is, bár lehet, hogy ezt továbbra is így fogom tenni.
Szóval jól tudom, hogy nem kéne így túlreagálnom. Hiszen ott van a pótfelvételi, aztán lehetem a nyelvvizsgát és végső soron egy képzettség van a kezemben, de azért értitek.
Meg különben is mi a fenét rivok én itt, amikor másokat az érettségi után sem vettek fel, meg másokat most se.
Úgyhogy ez csak egy ténymegállapítás.
Jah és útközbe lelki tanácsadásban veszek részt a barátnőm közreműködésével, szóval mire ezt elolvassátok, már jobban vagyok.
De azért még picit sajog.
Áh, csak luxushisztizek!

Egy szerelmes dal



Micsoda egy hamis világ!
Mennyi ócska trófeát
szorongat két kezünk,
mit elengedni mégse merünk!

Távolba néz a bágyadt tekintet,
hátha valami újat fedez
fel, mit senki nem látott még.
Vérszínű tenger és barackszín ég.

Az örökkévalóságot várva,
elveszik a léleknek lángja.
S megkopott színű életek
áldoznak bambán a semminek.

Micsoda egy hamis világ!
Mennyi ócska trófeát
szorongat két kezünk,
mit elengedni mégse merünk!

Csak a te karod nyúl védőn felém.
Ne engedj el, húzz felfelé!
Mert elnyelnek a hideg habok
s úszni én nem tudok.

Micsoda egy hamis világ!
Mennyi ócska trófeát
szorongat két kezünk,
mit elengedni mégsem merünk!

Adj még egy utolsó hitet,
hogy együtt mindent lehet!
És hazudd azt nekem,
hogy partot érsz velem.


Általában mindig vannak kétségeim a műveimmel kapcsolatban, de ezzel aztán végképp meg vagyok lőve. Magam se tudom, hogy ez fanfic-e vagy sem, mert annak indult, de aztán félúton gondolt egyet és ez lett belőle. Viszont ez nekem már a romantika témakörébe tartozik, úgyhogy csend legyen. Jah és lehet, hogy feladom a hirdetést, hogy kezdő dalszövegíró zenei segítséget keres.


2013. július 22., hétfő

A sötétbe meredten



Éjféli csöndben kattog az óra,
a szekrényajtó félig van nyitva.
Az ablakodon berivall a szél:
Eljönnek érted! Ó, ugye félsz?

Sarokba kuporodsz, gyorsan, reszketve,
gonosz árny ne férjen közeledbe.
A szobában megnyikordul a szék.
Eljönnek érted! Ó, ugye félsz?

Ócska bűbájt rebeg a szád,
ahogy jéghidegen érnek hozzád.
Pár perc, csak ennyit élsz még.
Eljönnek érted! Ó, ugye félsz?

Bensődet kivájják, bábnak faragnak,
lelkedet félredobják koncnak.
Irgalmat tőlük hiába remélsz!
Eljönnek érted! Ó, ugye félsz?

Nevetnek, dalolnak a szörnyek,
majd eltűnnek a hajnali fényre.
Ne örülj, lesz még következő éj!
Eljönnek érted! Ó, ugye félsz?


Igen, már megint nem tudtam aludni. Mentségem is van ezúttal, egy hülye legyet kergettem, de sehogy nem bírta elbánni vele. A cím Poe Hollójának egy részlete. Nagyon kis részlete. Na ez most plagizálás avagy sem?

2013. július 21., vasárnap

A tévedés álarcában járt



Tartalom: Sherlock és Moran végre szemtől-szemben.
Páros: Sherlock/Moran
Fandom: Sherlock BBC
Műfaj: hurt/comfort  vagy valami ehhez hasonló
Korhatár: 12+
Figyelmeztetés: kísérleti írás, karakterhűtlenség (?), említés szintjén slash
Zene: Lana Del Rey: Young and Beutiful Lidérckének hála érte!
Megjegyzés: Az ötlet alapvetően Kiddyé, de engedéllyel csórtam el. A műfajt sem érzem megfelelőnek, ahogy ezt az egészet sem. Tulajdonképpen csak megírtam, ami az eszembe jutott. Elnézést az esetleges ismétlésekért, több részletbe készült. Azért jó szórakozást hozzá!

2013. július 20., szombat

Szöveges üzenetek



Tartalom: Moran és Moriarty SMS párbaja
Páros: MorMor
Fandom: Sherlock BBC
Műfaj: slash
Korhatár: 16+
Figyelmeztetés: durva nyelvezet, slash
Megjegyzés: Ahhoz már tehetség kell, hogy ezt a szösszenetet így fel tudtam címkézni. Mellesleg pedig akár humorosnak is lehet tekinteni.

2013. július 19., péntek

Vallomás

Ez igenis angst. Johnlock és vers és nagyon, avagy kevésbé, de karakterhűtlen, mivel Sherlock gondolatai sehogysem bírom magamra eröltetni, de azért angst. Meg slash. Meg vers. És nem találtam hozzá jobb képet, bocsi.



Nem mondtam neked soha,
(micsoda ostoba, ostoba hiba!)
hogy milyen elsöprő erővel,
tűzzel, lánggal, hittel, reménnyel
döntötted porba falaimat
mik eddig a világtól védtek.
Egy világtól, mit még mindig nem értek,
pedig naponta láttam, ott volt benned.
Te magad voltál és nem is sejtetted.
Csak jöttél hirtelen és minden más lett.
Megöltél és újra teremtettél,
mégis, egyikünk se sejtette,
hogy átlendültünk egy másik életbe.
Mindig más voltál tisztább, egyszerűbb,
 és néha bosszantóan, idegesítően együgyű.
Mégis volt benned valami több.
Érzelem. Így hívják őket,
amit te hoztál felszínre bennem.
Elzártam őket, mert zavartak, bántottak.
Fallal vettem körül magamat,
szikla, beton, acél falakkal,
hogy valahogy életben maradjak.
Tőled mégse védtek meg.
Ma már tudom, hogy semmilyen fal,
semmilyen vár, erőd, vagy bunker
nem tarthatott volna távol.
Mert mindaz benned lángolt,
amit én mély sírba temettem.
Tükröt tartottál s csendben oktattál,
hogy ússzak, s életben, hogy maradjak
bástyáim, falaim nélkül.
Kézen fogtál, vezettél, szerettél.
Igen, szerettél és én szerettelek.
Soha nem mondtam el neked.
Bocsáss meg kérlek, bocsáss meg!
Tudom, rég késő már.
Én meghaltam, de visszatértem,
miattad csak miattad.
Mert minden voltál, ami én nem lehettem,
minden, amitől féltem, rettegtem.
Csupa lángoló, vibráló, szédítő erő,
önmagába forduló káoszrend.
S most nem vagy más, csak csend.
Tudom, hogy hiába kérem,
te nem támadsz fel nekem.
A te halálod végső és fellebbezhetetlen.
Itt állok a fejfádnál,
ajkamon a végső vallomás
Úgy bánom, hogy nem hallod már
és, hogy nem hallja más
csak az ég, és a szilánkokra tört világ.

2013. július 14., vasárnap

Nyaralok



Öt napig nem leszek gépközelbe, mert családommal Balatongezemicére, Badacsonytördemicre megyünk nyaralni.
Felemelő lesz, mit ne mondjak.
Tudom, ne panaszkodjak, de hát az embernek csak benne van a tüske a lelkébe, hogy öt napon keresztül hallgathatja azokat az ostoba, bántó, gúnyos megjegyzéseket, amik elöl nem lehet eléggé messzire futni. Ki nem állhatom az ilyet, pedig más téren eléggé jól bírom a terhelést. De ezek a családi tőrváltások eléggé ingerelnek.
De hát mindegy, valahogy majd csak túlélem. Eddig is sikerült. AZ vigasztal, hogy mire visszatérek egy rakat friss fog fogadni és talán nekem sikerül befejeznem a Csengett Mylordot? Tudom, nagy várjátok, de a múzsám házon kívül tartózkodik. A kis vicces.
Jah igen, tehát eltűnök öt napra.
Nem kell véresre zokogni a szemeiteket.
Talán még jó is lesz.
Bár, ebben nem bízok. Mindenesetre az is siker, ha megúszom veszekedés nélkül. De ebben nem bízom.
Mindegy, drukkoljatok, aztán ha visszatérek én is frissítek.

2013. július 12., péntek

Rózsaszín tortamáz


(Challenge - Hatodik történet)
Tartalom: Mollynak születésnapja van és egy óvatlan pillanatban meghívja Sherlockot és John. Sherlock meg Lestradet.
Megadott téma: Szülinapozás
Szereplők: Molly, Sherlock, John, Lestrade
Fandom: Sherlock BBC
Műfaj: fluff
Korhatár: 12+
Figyelmeztetés: Disneys közhely
Megjegyzés: Aki még nem halt bele a mostanában cunamiként végigrohanó fluffhömpölybe, az tehet még egy próbát. Fuss el vagy ugorj bele! Földrajzból sosem remekeltem és ez most sem javult. Bocs London.

2013. július 9., kedd

Projektezek



Megpróbáltam összeszedni, hogy mikkel lógok még és úgy döntöttem, hogy ezt veletek is megosztom. Csak azért, hogy tudjátok, miért kell rugdosni.
Kezdjük a pillanatnyilag legsürgősebbekkel, vagyis az OTP-vel.
Csengetett Mylord? ficemmel ne legyetek, nagy elvárásaitok, mindenki elmegy a Vörös Oroszlánba. Mivel fogalmam sincs, hogy ezen belül miket fognak művelni a szereplők, ezért aztán nekem is pont ugyanolyan meglepetést fog okozni, mint nektek. Csak azt tudom biztosra, hogy Mr. Teddy térden állva könyörög majd bocsánatért Ivynek, amiért ő Rose-t szereti. Jah és lesz benne Levender.
Aztán ott van a Szülinapozás téma, amit fogalmam sincs, hogy fogok megoldani. Gondolkoztam Once upon a time-ban, egy nagy, családi összeülésesre, de hát régen láttam, és most nincs kedvem újranézni. Azonban tekintve, hogy a rokoni szálak túltesznek egy Barátok köztön is, ezt nem dobtam el végleg. Szóval BBC-be gondolkodtam, egy meglehetősen szokatlan, vagy újszerű párosításon, de lehet aztán, hogy indokolatlanul cukormázas Sherly, ha nem lenne nyilvánvaló Sherlock/Molly lesz belőle, mert csak. Vagy kéne egy John/Molly, egy afféle Beszéljük ki Sherlockot! vonulattal, de akkor oda kéne csapni egy Andersont. Vagy egy Donovent, Vagy Lestradet. Nem tudom, ez nincs tisztázva bennem, csak úgy felmerült.
Szóval ha már szóba került Sherlock/Molly kapcsolata én valahol elkezdtem velük egy angstot, be kéne fejezni. De ha nem lesz belőle az amit én akarok, és nem szorultok majd zsebkendőre én egyesével kitépem a hajszálaimat. Bár levágattam, de még így is sűrű, szóval fájna. De persze még be kell fejeznem, aztán át kell gépelnem.
Érthetetlen okok miatt először füzetbe írom le és aztán viszem át gépre, de igazából ez most teljességgel lényegtelen.
Aztán mi is van nálam még fic körökbe? Jah igen egy Murdoch/Creptly is, amiről már beszéltem, és azóta is el is veszett, de majd előkaparom.
Gondolkozok egy teenager!Moriartyn, olyan egyetemes korában, de mivel abszolúte járatlan vagyok a múltjában, szóval ha bárki, bármit tud, akkor írja le, örömmel fogadom. Ezt is sötét hangulatúra tervezem, de lassan még magamba sem bízom.
 Jah Doctor Who-r is lehet még számítani, meg Sheriartyra, mihelyt kedvem lesz együtt dolgozni velük. Szerintetek egy Mester/Moriarty összeállítás? na, na, na? Csak sajnos, fogalmam sincs, hogyan kéne megoldani. Majd ha kitalálom, megkapjátok.
Most jöjjenek a nemficcek.
Tervezek egy novelláskötetet, a cím és tartalom, minden megvan, csak éppen le kéne írnom. ez annyira idegesítő. nem tudom ki olvasta közületek a Rémkoppantókat Stephen Kingtől, de én azóta vágyom egy gondolatolvasó írógépre. Akármennyire is rémisztőek és izé, ez egy zseniális találmány.
mivel azonban nincs, marad a jól bevált módszer. Csak egy kis ihlet meg hangulat, meg energia kéne hozzá. A címe az, hogy: Milennehák avagy Nézőpontok abszurd sokkjai. Teljes két hetet gondolkoztam ezen, szóval értékeljétek. Pályázatra készül, ami ha minden jól megy és klappol, akár meg is jelentethetik.
Aztán ott van Engelnek még az előkészületben álló angyalos romantikás novellája, amit tényleg angyalos és romantikus és próbálom visszafogni magam, hogy jó vége legyen. Ahogy eddig állok, nem sok sikerrel jár ez az ellenállás.
Aztán terveztem egy csillagos, tündés, emberes romantikus sztorit, némi eredettörténet félét, természetesen Tolkien: Szilmarilok hatása alatt. Kár, hogy nem írtam le, pedig még nekem is tetszett. Na majd egy sötét éjszakán valószínű.
A random módon megjelenő versekre nem vesztegetek szavakat, hiszen azok gomba mód teremnek az oldalamon.
Jólesett ez a kis összegzés, meg talán nektek is, szóval még egyszer mondom, ezekért rugdossatok, nem veszem zokon, mert lusta egy dög vagyok néha. Pláne ilyen melegben. nem mintha nem szeretném, csak lusta vagyok.

2013. július 8., hétfő

Baráti találkozó


SZERETNÉM LESZÖGEZNI, HOGY EZ BARÁTI, KREATÍV FANTÁZIÁKKAL MEGÁLDOTT EMBEREK TALÁLKOZÓJA!
Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de én már régóta szeretnék arcot paaszítani a nevekhez, megismerkedni veletek és jó lenne úgy általában beszélgetni egy kicsit személyesen, mikor nem húzódik közöttünk az internet űrje.
Így tehát beszéltem egy másik írópalántával, aki felajánlotta a a segítségét és tegnap éjfél körül meg is hoztuk a nagyon-nagyon alapokat (Azért aludtam ilyen sokáig, de ez nem ide tartozik)
Tehát az egész Budapesten lenne a MArgit-szigeten, hiszen nyár van és jó idő és eléggé központja a városnak, tehát könnyü elérni olyat, hogy busz, vonat, satöbbi.
Ami a lényeg, hogy ennek az egésznek a lebonyolítására, miszerint kinek melyik időpont jó, ki jönne el, mit csináljuk és hasonlók Pozhy össze akar állítani egy fész csoportot, hogy könnyen és gyorsan lfeixáljuk ezeket. Tehát én e-mailban  kérnék egy valódi, anyakönyvezet nevet, ezt továbbadom még a délután folyamán, ha nem elöbb, Pozhynak, aki megalkotja a csoportot, mindenkit meghív és ott szépen elrendezünk.
Amit eddig megbeszéltünk: mindenki hoz magával egy kis bemutatkozó szöveget, vagy ott komponálja, és elmondja, hogy mégis ki ő  és miért. Lévén, hogy pár Amatör Tollforgató(továbbiakban ATK), meghívtam, hogy ne legyünk már kevesen, meg ... na jó , csak azért, hogy több legyet üssek egy csapásra, mert őket sem ismerem személyesen.
Szval miután lezajlott a bemutatkozás és túlestünk az első sokkon, következhet a második felvonás. Egy affél tehetségcsillogtatás, mikor a novellaírónak verset, a versírónak mnovellát kell irni a megadott szavakból, amiket természetesen egy kalapból húzunk ki. Mivel ez így kissé göcsörtös lenne, ezért aztán úgy döntöttünk, hogy párokat alakotunk, akiki közül az egyik az egyikhez a másik a másikhoz ért jól. Tehát a novellaíró versíró társat kap, hogy segítsenek egymásnak. A végén meg jót mulatunk vagy sírunk, de ez igazán csak rajtunk múlik.
Nem tudom, egyelőre ennyi lenne, a többit majd fészen :)
Rei említette, hogy miért nem leszünk többen, hívunk meg másokat is. Nos, azért mert először ki kell próbálni egy kis, viszonylag ismerős társasággal, hogy hogyan működhet ez és utána csapunk bele a lecsóba. Termszetesen ennek sem látom akadályát, de egyelőre ez még csap próbaverzió, hogy úgy mondjam. Ha jól sikerül, természetesen nagyobb cécót is csaphatunk ;)

2013. július 5., péntek

Szétszakadt valóság

Novellasorozat - 1. történet.
(Challenge- ötödik történet)

/Első történet/Második történet/
Tartalom: Ella és Réka moziba mennek, de nem minden alakul úgy, ahogy tervezték. Konkrétan semmi, mert belebotlanak a Doktorba.
Megadott téma: Közös mozi/játék
Műfaj: sci-fi akar lenni
Páros: Whoc
Fandom: Doctor Who
Figyelmeztetés: nincs
Korhatár: 12+
Megjegyzés: Tacchannak, mert szerintem már kezdett benne kételkedni, hogy megírom. Megjegyzem én is. Különben Ella karakterét őróla mintáztam, bár sajnos nem ismerem személyesen, így bocs, ha tévednék. Mindenesetre ő kedveli a Doktort, szóval talán annyira nem lett iszonyú. Érzéseim azonban így is az iszonyúan pocsék és az egészen olvasható között ingáznak, többnyire az előbbihez állva közelebb. Egyedül a hosszával vagyok elégedett, de aztán lehet, hogy elnyújtottam. Mindegy, nem magyarázkodom, tessék olvasni.

Távolba révedés


Hogyha a csillagokra nézek,
el azon merengek,
hogyha mi látjuk őket,
vajon ők is látnak minket?
S, ha igen
szánnak-e minket?
Vagy csak egyszerűen
kinevetnek?
Vajon hullatnak-e
könnyet érettünk,
mikor álmainkból
oly korán felébredünk?
Kacagnak-e rajtunk,
mikor hibázunk,
csetlünk és botlunk?
S szeretnek-e minket,
mikor egy kis virágért
úgy hajolunk le,
mintha szívünk egy darabkája lenne?
S hisznek-e bennünk,
mikor hajnalban útra kelünk,
új harcba indulunk,
s megint elveszünk?
Vagy csak hidegen
figyelnek távolról,
mint megannyi rideg,
idegen szem?
el is bírálják mindenünk,
tettünk, hitünk,
álmunk, ébrenlétünk,
szívünk, lelkünk?
S feloldoznak-e
a bűneink alól,
ha azt látják,
lelkünk közöttük száll?
Vagy ők is csak ezen gondolkodnak?
Mennyit jelentenek
ezeknek a bolygónyi
kicsiny lelkeknek?
Óh, én ezt nem tudom!
Csak azt hiszem,
hogy ezt igaznak gondolom.


Éjfélkor írtam, Győrben, öreganyámnál, a hetedik emeleten, miután a meleg miatt nem tudtam aludni. De úgy tűnik, hogy nekem jót tesz ez az unatkozó elbambulás. 

Árnyékharc


Kardunk csattog, vérünk úgy izzik,
fejünk felett glória fénylik,
szárnyainkon éles karmok,
lábunk alatt a föld inog.

Megöljük egymást éjről-éjre
s feltámadunk a hajnali fényre.
Testünkbe a lélek leszáll,
újra mozdul, indul a láb.

Viszi előre oly nagy akarat,
mi ledönt mindent, sziklát, falat.
Pusztításunkban nincs értelem,
csak egy vágy hajt: a győzelem.

Szakad a hús és roppan a csont,
pendül az ín és hasad az izom.
Patakokban folyik a vérünk
megadást mégsem ismerünk.

Küzdelmünknek soha nincs vége,
nem hoz nyugtot az angyalok fénye.
Az Idők végén túl is harcolunk,
vérsötét árnyékok, emberek vagyunk.


Ezt egyik edzésről hazafelé menet találtam ki, úgyhogy ezért ennyire vérengzős. Ugyan az edzésbeli hangulatot nem igazán tükrözi, de van benne kard, meg harc, szóval ilyen szempontból stimmel.

2013. július 1., hétfő

Gyerekjáték



Mondd, jössz-e játszani velem?
S fogod felhők szélét nekem,
míg a csillagok küszöbét elérem?

Virágot szakasztok az ég kertjéből,
hajadba tűzöm, s majd úgy tündököl,
hogy többé nem félsz majd a sötéttől.

Hajózunk ketten az ég vízén,
s felhőárnyékot rajzolunk, te meg én,
a lelkeknek, kik velünk nem jöhettek.

Versenye kelünk, majd a vad szelekkel,
szárnyainkkal, mik nem törnek el,
s odarepülünk, ahol senki nem járt még.

Nézd, elképzelek neked száz csodát!
Mindent és többet, mint amit álmodtál,
csak kérlek, gyere és játssz velem!

Nem kell, hogy mindig mellettem maradj!
Csak addig, míg le nem nyugszik a Nap,
s fáradt lelkem elalszik a Hold alatt.


Na tessék, ez történik, ha ihletszerzés ürügye alatt túl sokáig bámulom a fák csúcsát, felhőket és az eget.


Álarcban járva



Oké, szóval ezt Reisuto legújabb munkája a Revü a kegyetlenségről, ihlette. Olvasása közben azon gondolkoztam, hogy milyen dalokat énekelhet Will és végül arra a roppant merész elhatározásra jutottam, hogy majd én megpróbálok írni egyet.
Aztán rá kellett jönnöm, hogy nálam a rímek maguktól jönnek, a sorozat hangulatát se sikerült megragadnom, hogy a hangzásról ne is beszéljünk, mert van a fejemben egy dallamvilág, de azt visszaadni!
Amilyen könnyű Willel azonosulni olyan nehéz verset, pláne dalszöveget írni a szemszögéből.
Na, jó, őszinte leszek. Ez egy kísérleti, megzenésítetlen dalszöveg akar lenni Hannibál fandomban.
Triplán kíváncsi vagyok a véleményetekre.

Álarcban járva

Én álarcban járok köztetek,
arcomra néztek és nem sejtitek,
önmagatok tükrébe néztek.

Szememben ott ül minden vétketek.

A sarokból bután bámul rám,
a sötétség éjszínű pókja.
Hálójába beleragadva
összetört álmok ezerszín
pillangója!

Az én szívem is ott hever,
mellkasomból jéghideg kezek
tépték ki s most szenvedek,
mert menekülnék, de nem lehet.

Én álarcban járok köztetek,
arcomra néztek és nem sejtetitek,
önmagatok tükrébe néztek.

Szememben ott ül minden vétketek.

Belőlem épül a Vér Bálványa
egy logikus őrület szent oltára.
Csontjaim vörösen égnek,
húsomból jót falnak a lidércek.

Gúnyos mosoly, beletörődő sóhaj
s már többé nem vigasztal
a tudat, hogy kiszállhattam volna
nem mintha ő, én, hagyta volna.

Én álarcban járok köztetek,
arcomra néztek és nem sejtitek,
önmagatok tükrébe néztek.
Szememben ott ül minden vétketek.

Úgy hittem én vagyok a vadász,
de önmagam csapdájába estem.
Szarvasok űztek messzi helyekre
agancsukról toll libegett le.

És álarcban járok, s tükörbe nézek,
de magamat soha nem pillantom meg.