Gyereke, előre figyelmeztetek mindenkit, hogy ez a szöveg kísérletezés csupán, így csak az olvassa el, akit érdekel a forró szerelem Destiel nevezetű párossal versben tálalva. Vagyis hát alaposan megtöredezett mondatokban kapott szigorúan korhatáros romantika. Mert azért sikerült romantikusnak lettem, s virágnyelvezni, bár akkor ehhez hozzácsaphatjuk az OOC-t, amit fogjunk a formára.
A lényeg: Supernatural fanvers, erőteljes slash és Destiel.
Bélának ajánlva :D
Hát, megint itt tartunk.
Te velem szemben én szembe veled.
Ennek most már mindig így kell lennie?
Te velem szemben én szembe veled.
Ennek most már mindig így kell lennie?
Valószínűleg. De ha nem, az se baj.
A Sors, mint tudod, nem igazán zavar.
Egyedül csak te.
Mindig csak te.
Mindig csak te.
Furcsa vagy, no meg angyal,
aki egyetlen érintésével vigasztal,
gyógyít és öl. Viszont nem fogadja el,
hogy a személyes tér igenis létezik.
Nem szólsz egy szót sem, csak nézel,
várod a végeredményt, hogy minek tartalak.
Néha elgondolkozom rajta, hogyan lopod ki
a szavakat, vagy a gondolatokat a fejemből,
s rájövök, hogy én adom oda.
Ez se kicsit fura.
Jah, szóval ennyi vagy.
S bánod, hogy ennyinek tartalak.
S bánod, hogy ennyinek tartalak.
Mit vársz, mit mondjak? Köszönöm?
Olvasd ki a szememből, ha akarod.
Úgyis szereted nézni.
Talán nem kellett volna az az utolsó pohár.
De ki az, aki ilyenkor bánja már?
Hülyék voltunk, úgy körülbelül mindannyian,
s megint meghaltak valakik.
Ezért is rúgtam be. Megint.
Na meg, hogy valahogy el tudjam viselni a távolságodat.
Te, hogy bírod ezt Cas?
Hogy tudsz ily hidegnek maradni,
miközben a vér literszámra ömlik
azokon a helyeken ahová tartunk?
És én, hogy bírom?
Hát, nem tudom.
De jólesik, hogy némán nézel
és beszélgetünk. Őszintébbé tesz.
Kitárulkozom előtted.
Itt kellene mondanom, hogy szeretlek?
Felesleges.
De félek tőled.
Hogy nem érted.
Elmagyarázhatnám, hogyne, de akarod te?
Félrebillented a fejed.
Nocsak.
Nem tudsz követni igaz-e?
Saját magamat én se.
Megvonom a vállam, elmosolyodom.
Akarlak így félig józanon.
Meg teljesen részegen. És álomban
no meg ébrenlétben.
Csak te ismersz mindennél jobban.
Láttál a Pokolban, még egyszer kösz a lélekmentést,
mikor magam alatt voltam, mikor bizakodtam,
vagy mikor kicsit, ritkán, boldog voltam,
és akkor mikor mindig, nagyon dühös voltam.
Látom a tekintetedben, hogy jobban rajongsz értem,
mint a tapló Apádért valaha is.
Ezeket a köröket már rég lefutottam,
csak alkalom kellett, hogy elmondhassam.
Nem szavakkal, azokkal könnyű véteni
s ez különben sem tartozik másra.
Esetleg megcsókolhatnálak?
Ez nem elhamarkodott lépés,
s csak rajtad áll, hogy hibás volt-e a döntés.
Közelebb lépek.
Egyre kékebb lesz a szemed.
Egy régi nyárra emlékeztet, mi meg se történt,
de pont ilyennek képzeltem el.
Szabad, végtelen égbolt, megannyi fény
és remény, s benne táncol az összes csillag tündöklése.
Ha ez csak igazi valód töredéke,
milyen lehet a teljes alakod?
Odaadnám az egész életem,
csak, hogy a gyönyörtől kiégjen a szemem.
Ha nem tudnám, azt hinném, be vagyok szívva.
Folyton körülötted keringek, közeledve,
s aztán eltávolodva, mert angyal vagy.
Mert Castiel vagy.
S tán nem vagyok méltó hozzád.
Baromságokat beszélek.
„Dean” a nevem az ajkadon.
A szám az ajkadon.
Megnyugtató, hó és vérízű,
hidegen süt, lehunyom szemem.
Engedem, hadd tapasztald ki,
hogy mi a jó neked és nekem.
Bár innen úgy tűnik,
hogy pontosan tudod, mit csinálj.
Átkarollak, na jó, kapaszkodom beléd,
nincs levegő, csak ez a fehér izzás
itt az agyamban, s az ágyékomban.
Valamikor a nyelved is átcsusszant a számba.
Sóhajtok, mennyeien jó vagy.
Elengedlek, bocs, de nekem kell a levegő,
s szörnyen idegesít ez a hülye nyakkendő.
Meg a ballonkabátod.
Az inged és az összes ruházatod.
Nem érdekelnek az álszent erkölcsök.
Csak te.
Kisbolygó vagyok, ki beleszeretett a Napba.
s boldogan vállalja a halált, belezuhanva.
Megállítasz.
Ezt meg mi a kurva életért kellett?
Óh, csak a pólóm veszed le.
S belecsókolsz a nyakamba.
Ha tudnád, mennyire akarlak!
Nem kell semmit mondanod, kéjterhes tekinteted,
beleborzongok, hogy ilyennek látlak téged!
Gyengéd vagyok, nem akarlak elijeszteni,
de lehetetlen magam visszafogni, ha ilyen hévvel csókolsz!
Türelmetlenül az ágy felé tollak,
mindketten meztelenek vagyunk már.
De akkor mégis miért van rajtad egy fél pár zokni?
Nem baj, ezt is örömmel húzom le rólad!
A hátadra fekszel, kapkodod a levegőt,
elmosolyodom, az igazi élvezet csak ezután jön.
Lassan mászok föléd, ezernyi, apró simítás a lábad,
a combod, az ágyékod, a farkad, a hasad, majd a nyakad.
Te remegsz, s mosolyogsz, élvezed a kényeztetést.
Megnyalom a szám, aztán a te szádat,
mert érezni akarom a nyelved, a bőröd, a leheletedet.
Minden egyes porcikád.
Az állad, a kulcscsontodat, a mellbimbódat.
A sóhajaid rám is hatnak, minden nyögés
mi kiszökik gyöngyfogaid közül,
egy csepp veríték a hátamon,
s egy szikra a vágyam tüzén.
A merevedésünk összeér,
a nevedet nyögöm, mert másképp nem lehet
bírni, hogy ilyen közel vagy hozzám.
S még közelebb akarlak tudni, magamban
dugj meg, könyörögnék neked,
s te máris fölibém hengeredsz.
Nyelnem kell.
Izzik a levegő, nem, egyenesen lángol.
Belőled árad, te gyújtottad fel,
s táplálod, árad a testedből.
Végigsimítasz rajtam, ahogy én rajtad az előbb,
érintésed, kíváncsi s az őrületbe hajszol.
Nem tudom, milyen hangot adok ki,
de a nevedet lihegem újra és újra,
megkapaszkodom a hátadban.
Feljebb lököm a csípőm.
Elvetted azt a maradék eszem,
de nem érdekel.
Az izmaid játéka a kezem alatt,
a vágy ragyogó köde,
s a hangod, mély,
vadállatias.
Kibaszottul izgató, s többet kell hallanom.
Végigcsókolod mindenemet,
s hátravetem a fejem,
túl jó ez ahhoz, hogy igaz legyen!
De a testem jobban tudja.
A te tested is.
Nem hezitálsz, a gyönyörtől a szád O-t formáz,
A te tested is.
Nem hezitálsz, a gyönyörtől a szád O-t formáz,
ahogy minden előkészület nélkül
egész egyszerűen magadba fogadsz.
Le kell hunynom a szemem.
S aztán kinyitom, mert látni akarlak.
Gyönyörű vagy.
Fel-és le mozogsz,
mosolyogsz,
mosolyogsz,
boldog vagy
s én is boldog vagyok.
A csípődbe kapaszkodom,
aztán a lepedőt gyűröm,
nem igazán látlak téged,
de érezlek.
Körülveszel.
Bennem vagy és körülöttem.
Mámorító.
Nem tudom magamban tartani.
„Castiel!”
A péniszem a kezedben.
Szétszakadok a gyönyörtől.
Szétszakadok a gyönyörtől.
Aztán pár pillanat kiesik.
Nem baj, nem számít.
S mikor újra látok, téged látlak.
Mellettem vagy, az arcod nyugodt,
kipihent, látni rajta, hogy élvezted.
Csak vigyorogni tudok, s ahogy látom te is.
Nem bánnám, ha így lenne mindig,
hisz végre megértettem valamit.
Amit nem kell senkinek se bizonygatnunk,
hogy te és én: mi vagyunk
Szia!
VálaszTörlésÁááááhhhh! :D De jó volt ilyet reggelről olvasni. Imádtam :D Imádom a destielt, s imádom ezt a verset. Annyira jól leírtad Dean érzéseit, hogy mit érez az angyal iránt. Megmenti a Pokolból a személyes tér :D A szeretkezésüket. Még a szeme világát is odaadná, csak hogy lássa az angyalt. Nagyon tetszik a hasonlat is.
Na jó nem részletezem ki melyik sorok tetszettek, mert akkor az egész verset bemásolhatnám. :D Köszönöm, hogy olvashattam :)
Kellemes napot
üdv: crucio
Szia!
TörlésVáltozatlanul úgy vélem, hogy egy krumplicukorbogár vagy, de minimum egy nyammognialvóan édes plüsspárna, hogy ilyen szép dolgokat mondasz nekem.
El vagyok vala pirulva az örömtől.
"Annyira jól leírtad Dean érzéseit" Mégsem OOC! Ezt így kiüvölöttem az ablakon, s elijesztettem fél tucat galambot. Vagy legalábbis nem annyira, mint hittem.
Így visszaolvasva érződik egy ehnye Nienor behatás, tudat alatt igaz, de majd elmúlik, úgyhogy ne reklamáljatok oké?
A szeretkezés volt az egészben a legnehezebb, mert azért élvezettes is legyen, meg ne legyenek benne logikai buktatók, de megérte szenvedni vele "büszke magára"
Szivesen, én pedig a bátorítást köszönöm!
Szia! Én nem értek az OOC-hez, de úgy szoktam olvasni, h. az író így látja a Dean érzéseit és elfogadom, én is így láttam, ahogy te írtad és szerintem Dean is így látja, úgyh. ezek után elmondhatom, hogy számomra nem volt OOC :D Húú ezt vajon értetted-e :D
TörlésNAgyon jól leírtad az egészet és örülök, hogy bár nehéz volt a szeretkezés, e bele tetted :D Dean szavaival élve: I'm proud of Us ;)
Hallod kibogoztam! :D Nem tudtál csőbe húzni, háh.
TörlésAzért én lefordítom magamnak, hogy ugyanarra gondoltunk-e. Szóval van a sorozat, ami lefekteti a karaktert, de ezt kicsit mindenki átformálja, ami elkerülhetetlen, hiszen nem mi alkottuk meg, csak kölcsönvettük, így elkerülhetetlen a torzulást. Az OOC akkor keletkezik, ha ez a kettő összeegyezhetetlen. De ha te az mondod, hogy az általam picit módosított Dean nem üti a sorozatbeli Deant, akkor én ezt elfogadom és nem szállok vitába veled.
Hűha, ez se biztos, hogy tisztábbra sikeredett :D
Az volt a lényeg, szóval nem hagyhattam ki. Csak nem nagyon megy a korhatáros jelenet, nem azért mert prüd lennék, hanem mert félek, hogy de nem lesz, de így, de úgy, nyanyanyanya. Iszonyú mit tudok hisztizni. Szóval inkább az elvárásoknak akartam megfelelni, és ez okozta a feszültséget.
Dean tudja a tutit :D
Szia!
TörlésNa én nem ezt írtam. Hanem szerintem eltaláltad a karakterét a sorozatot is figyelembe véve. Bár igaz, hogy a sorozathoz kapcsolódóan a Destiel jelenetre csak akkor lehet igazán rábólintani, ha Dean és Cas OTT is csókolózik, vagy szeretkezik. Jaj de jó lenne ilyen nézni benne. *sóhajt* Szóval szerintem eltaláltad, vagy azért bólintok rá, mert nekem is ez az elképzelésem róla. Remélem most tisztább lett mit akartam írni :D
pussz crucio
Igen, értem, kristálytisztán :D
TörlésMegbeszéltünk nem? Belógunk a forgatásba s beleirjuk a szövegkönyvbe, ha már egyszer maguktól nem hajlandóak. (Ebből is kéne egy humoros fici)
Bár szerintem ha már egy helyen vannak az Destiel, lévén annyira működik köztük a kémia! Hogy ilyen hülye szavakkal éljek. S csak az nem látja, aki nem akarja.
Úgyhogy versben, prózában, képben és mozgóképben egyaránt létezik a Destiel és működik :3
Szia!
TörlésIgen, már alig várom, hogy ott lehessünk a forgatáson.
Mikor először néztem a sorozatot, nem is gondoltam volna, hogy tényleg ilyen szerelmes utalásokat képesek elsütni benne. Úgyh. igen létezik Destiel, na meg Cockles :P
Jöhet a humoros fic is, már alig várom, hogy olvashassam :D
Pussz
Gyerekek ne csináljátok velem ezt. Én itten elkotyogok mindenféle marhaságot, amik ötletnek jók csak, meg hogy elszórakoztassam magam, erre egyből kijelentitek, hogy várjátok. Mintha nem is lenne tizenegynéhány befejezetlenem. Persze fenemód örülök, hogy ilyen lelkesek vagytok,d e tartok tőle, soha nem leszek képes megérteni, hogy miért, amikor lassú is vagyok és bétázatlan is, meg...ilyenek.
TörlésAvagy köszönjetek szépen a természetes önbizalomhiányomnak :D
De az a legszebb, hogy tudod mi folyik közüttk és ezt nem olyan agresszív módon tolják a képedbe, hanem neked kell összerakni és én ezt szeretem. Hogy tudod mi van, és ez tök jó és szép és akarom azt a csókot azért.
A cocklessel én még ott tartok, hogy oké van. A többi lépcsőfok még várat magára.
Ez.egyszerűen.csodálatos. Ahwww! <3 Uhww. Awh. Össze kellene szednem a gondolataimat, de nagyon nehéz.. A kollégám rádiójáról az Evenecence - Bring me to life szólt, és ez a kombó totálisan leolvasztott a rideg valóság talajáról egy mélyebb, csodálatosabb helyre...
VálaszTörlésNekem nem tűnt ooc-nak, számomra tutira karakterben maradtál. Dean belső monológja nem volt nyálas, nem olvastam benne olyat, ami tőle szokatlan lenne, amit sztem nem gondolna maga is.
A cselekményre/Destielre is éppen ezt mondhatom; tökéletesen leírtad azt, ami az évadok alatt zajlik kettejük között, és ennek a logikus [egyenlőre még nem vászonra vitt] kifejlete a kapcsolatuk korlátok nélküli kibontakozása.
Talán érdemes lenne a Cocklest is megpróbálnod, amennyire szépen levezetted ez a szálat így az érzések, jelenetek, emlékek és események felhasználásával.
És a szeretkezés... Ahwww! Jaj, hát mondanom se kell, itt állok az éjszakában egy szál pólóban, és nem fázok.
IMÁDTAM. Forró és heves volt, erotikus és annyira bensőséges, amilyennek lennie kell.
Csodás munka, gratulálok hozzá! Az eseményszálat szépen vezetted és építetted fel, az utolsó sorral pedig taroltál. Imádom! <3 Az érzéseket tökéletes módon tártad elénk, lépcsőről lépcsőre haladva, gyönyörű hasonlatokkal és emlékek felhasználásával olvasztottad meg a szívünket.
Köszönöm, hogy olvashattam! <3
Hát én aludtam a gondolataimra egyet, de így se sikerült összeszednem őket.
TörlésAz Evenecence-t anyám ajánlotta nekem, úgyhogy tudom miről beszélsz és örülök, hogy hozzájárulhattam az élményhez.
Na meg a valóság, az ráér néhanap.
"tutira karakterben maradtál" A csattanást, amit hallhattál, az én voltam, aki leájultam a székről. És még nem is mentem át popcorn romantikába! Hát én agyon. Foglak. Ölelgetni. Készülj fel rá. Úgy szeretem mikor ilyen szépeket mondtok, de egyszerűen annyira nem tudok vele mit kezdeni! Csak örülök a fejemnek. Egész nap az arcomon idült vigyorral fogok mászkálni.
"tökéletesen leírtad azt, ami az évadok alatt zajlik kettejük között" Igyekeztem :D És sikerült. Yess! Azt hiszem ide elterveztem, hogy mondok valamit, de újra elolvastam a hszd-et és pápá gondolatok! A vicc az, hogy nem igazán gondolkoztam mikor irtam, vagyis csak hagytam, hogy elsodorjon a páros, magam elött láttam, csak utólag került elő a korrektor.
"Talán érdemes lenne a Cocklest is megpróbálnod" Jézus, Atya Úr Isten! Felfogtad egyáltalán amit irtál? Felfogtad? Mert én igen. És nem tudok se köpni, se nyelni. Ez egyszerre csodálatosan megtisztelő és hideglelősen rémitő. Figyelj ha egyszer komolyan elkap engem is a Cockles láz, én megpróbálkozom egy olyna verssel is. Mert addig úgyse hagy nyugodni.
Akkor bátran kijelentem, hogy tudok én is erotikust irni! Csak épp lírába :D Én pedig téged imádlak. Ennyi. Pont. Boldog kis pocsolya vagyok <3 :3
Szivesen, és hidd el: végtelenül megtisztelve érzem magam, csak képtelen vagy normálisan elmondani.
Nyüssz.... Nyüssz... Nyüssz..... ÉVAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA!!!!!!!! Ez.... Ez... Ez..... Ez mi volt???? Mi.... Mi.... Mi... Úristen, nem térek magamhoz. Aztarohadt :o Várj, várj, várj, nem tudom, hogy mi volt ez? Akkor majd én megsúgom neked. Ez maga volt a TÖKÉLY! Atyaég, nem térek magamhoz. Te jó atyaúristen. Ez valami csodálatosan tökéletesen gyönyörűen erotikusan túlfűtötten meseszép fantasztikus Destiel volt :)
VálaszTörlésVárj, várj, kezdem az elején :) Ennyit mosolyogni pár sor után, hihetetlen :) Aztán azon kaptam magamat, hogy a vers 1/3-a körül félrebiccentettem a fejemet és bárgyú mosollyal az arcomon olvastam tovább, az állam a két kezemen támasztottam meg itt a monitor előtt és szerelmesen bámultam eme két szerelmetes bolond szerelmére :) Awwwww, ez az élmény.... Úristen, ezere köszönöm sem fejezné ki azt, hogy mennyire tetszett. Neked verset KELL írnod!!!!! Még még még! (és igen, személyes kedvenc: Destiel, ki hitte volna :P Bár megnézném, hogy egyszer Cocklesre adnád-e a fejedet :P )
Szóval, te jó ég, mit mondhatnék még :) Nem is tudom :) Megyek és még vagy százszor elolvasom ezt a gyönyörűséget :) Awww, még mindig alig fér a szívem be a helyére, annyira boldog, és vigyorgok, mint egy szerelmes hülye és awww, kész vagyok :) Köszönöm egy a csodát :) Nem tudom elég jól leírni azt, hogy mennyire hálás vagyok neked ezért a gyönyörűségért :)
IMÁDLAK :)
Eskü, hogy csak most olvastam el Lugia komiját :D És magamtól jött a Cockles ajánlása :D És a másik, jaj a nagy elolvadásba elfelejtettem leírni, hogy szerintem is tökéletesen karakterben maradtál, mindent hitelesen építettél fel, úgy ahogy azt a sori is tette Destiellel az évadok alatt :) Minden tökéletesen a helyén volt :)
TörlésÉs a crucioval való beszélgetésed is most olvastam :) Bocsánat, hogy nem tartom ott a szemem, ahol kéne... "Így visszaolvasva érződik egy enyhe Nienor behatás, tudat alatt igaz, de majd elmúlik, úgyhogy ne reklamáljatok oké?" ____ I don't understand that reference :) Remélem, hogy pozitív értelemben értetted ezt, vagyis nem tudom, nem akarok rosszat neked, vagy rád, vagy, jaj, tényleg nem értem :( Jaj, nem kell erre válaszolnod, ha nem akarsz ám, csak kétségbe estem, hogy valami rosszat csináltam... :(
Na jó, asszem tényleg csak ennyi telik most tőlem. Igyekszek összeszedni a gondolataimat és megyek vissza olvadozni :)
NIIIENOOOR!!! És ez mi volt? "Úristen, nem térek magamhoz" De úgy nagyon nem. Látom a szavakat, olvasom a mondatokat, de csak azt fogom fel, hogy én most rohadtul meg lettem dicsérve. HA te tanácstalan voltál akkor én duplán, mert a legszivesebben körülrphannám a házat, a falut, a megyét üvöltözve, hogy TETSZETT!
TörlésTudod, hogy mindig szivesen, és a legnagyobb köszönet a kommented, amitől meg nekem áll el a szavam, minden egyes alkalommal :) Meg a bárgyú mosolyod, és maga, hogy leirtad, hogy ilyet sikerült kiváltanom! Szivárványt hányok a nyakadba, szerintem állj félre a monitortól.
Vannak gondolataim amiket versben tudok elmondani, másokat meg prózában, de végre belátom, hogy az igazi húzóerő a vers. De gyakorlatilag még mindig a reakciódat emésztem és pirulok rajta :)
Nálatok ez a cockles már spontán dolog :D De rajta, fogjatok szavamon, mihelyt kiejelntem, hogy oké, én is Cockles rajongó lettem, irok egy verset. Szerintem valami conos dolgot fogok felhasználni háttérnek.
Semmit nem kell mondanod én mindent értek :D Az egyik legnagyobb dícséret számomra ha elvehetem a szavakat :3 Itt mindenki szerelmes, törődjünk bele és bazsalyogjunk :D
Nyugodj meg, nem tettél semmi rosszat. Arról van szó, hogy rengeteget olvastam tőled, és éreztem, hogy egy-két kifejezés, amit nálad láttam, visszaköszönt, de nem tudatosan loptam el, egyszerűen csak rám ragadt. Majd levetkőzöm, újra visszatalálok a saját hangomhoz, csak nem akartam, hogy azt hidd szándékosan használtam. Hajlamos vagyok az efféle tudatallatti másolásra, azért igyekszem tenni ellene, úgyhogy végy mély levegőt és nyugodj le. Nincs semmi baj :)
Őhm...neked sikerült összeszedni őket? mert nekem nem? Olyan cuki vagy, hogy belehalok!
És íme az ígért merénylet, megérkezett :D Végreee :) Reszkess, Éva, mert „támadok” :P
TörlésItt vagyok és visszatértem. Hogy miért? Mert egyszerűen vissza kellett, hogy elmondjam neked azt, hogy mennyire beleszerettem ebbe a versedbe. Fogalmam sincs, hogy hányszor olvastam el, és fogalmam sincs, hogy hány sorába szerettem bele. Szerintem mindbe és előre is elnézésed kérem, ha úgy tűnne, hogy verselemezni kezdek, de egyszerűen muszáj, mert TUDNOD KELL, hogy milyen csodát alkottál. Egy csodát, ami körbeölelte a szívem, mosolyra fakasztott és gyönyörűségesen elénk tárta azt, ami Destiel. Minden, ami Dean és Cas és az ő megtörhetetlen profund bond-juk. :)
Dean gondolatai, a szavai, tökéletesen Dean-ek, és látom őt magam előtt, előtte az érthetetlen angyallal, és közben Dean mindezt végiggondolja, mondja ha kell, és a néma párbeszéd, az izzás… Jaj, máris rohanok, lassítok, várj :) Szét is estek a gondolataim, sorry, igyekszem összekaparni őket :)
„Viszont nem fogadja el,
hogy a személyes tér igenis létezik.”
Első pont, aminél kilóra megvettél :) Személyes tér utalás, klasszikus Destiel, lopom a kekszet neked Lugiától :)
„Olvasd ki a szememből, ha akarod.
Úgyis szereted nézni.”
A néma párbeszéd :) Nem csak ezt és őket is imádom, hanem téged is :) Ismét egy igazi Destiel utalás, tovább olvadozok :)
„De jólesik, hogy némán nézel
és beszélgetünk. Őszintébbé tesz.
Kitárulkozom előtted.
Itt kellene mondanom, hogy szeretlek?
Felesleges.”
DESTIEL DESTIEL DESTIEL ÜVÖLT MINDEN BETŰDBŐL és én már teljesen készen vagyok, ismét :) Muszáj, egyszerűen muszáj a fő-fő-fő kedvenceimet kiemelnem a kedvencekből, kérlek bocsáss meg :) Szerelmes vagyok na, piszkosul szerelmes ebbe a remekműbe :) Ez Destiel Himnusza, maga a megtestesült gyönyörűség :)
„Félrebillented a fejed.
Nocsak.
Nem tudsz követni igaz-e?
Saját magamat én se.„
Igen, igen, igen, fejfélrebiccentés, igazi imádnivaló Cas-féle viselkedés :) És igen, nem tudja követni Deant, de az a szerencsétlen, szerelmes vadász sem önmagát :) Jaj, hogy egyem meg a kis szerelmes, édes szívüket :)
„Akarlak így félig józanon.
Meg teljesen részegen. És álomban
no meg ébrenlétben.”
Igen, igen, igen, Dean végre bevallja magának, neki, és a kukkoló közönségnek, vagyis nekünk is :)
„Csak te ismersz mindennél jobban.”
TörlésKőbe vésett törvény, ami évadok alatt a sorozat vérébe lett plántálva. A néha naiv, szociálisan tudatlan angyalka, ha Deanbe kell látni, tökéletesen rálát mindenre és megérti a vadászt :) Újabb fantasztikus, örök Destiel utalás :) Köszönöm ezt neked :)
„Látom a tekintetedben, hogy jobban rajongsz értem,
mint a tapló Apádért valaha is.”
És igen, és Deannel te kimondattad, hogy Cas többre tartja az ezer módon megtört és megkínzott, tiszta szívű vadászt, mint bármelyik testvérét, vagy az apját :) Köszönöm ezt neked :)
Aztán jön a csók. A a a csó-csók :) Annyira Deanes, annyira valós, annyira szépen leírtad, amilyennek ő az angyalt látja :)
„Ha ez csak igazi valód töredéke,
milyen lehet a teljes alakod?
Odaadnám az egész életem,
csak, hogy a gyönyörtől kiégjen a szemem.”
És igen, itt végleg elolvadtam :) Itt fogalmaztad meg azt gyönyörűen, hogy mennyire rajong Dean is az angyalért, és mennyire szereti őt :)
„S tán nem vagyok méltó hozzád.”
Nem is Dean lenne, ha nem mondana ilyet :) De mint tudjuk, Cas majd ráncba szedi őt, és megmutatja neki, hogy igenis milyen sokat ér :)
„„Dean” a nevem az ajkadon.”
Annyira Castiel, és annyira Destiel, hogy legszívesebben sikítanék örömömben :)
„Engedem, hadd tapasztald ki,
hogy mi a jó neked és nekem.”
Oké, ezt csak mert awwwwwwww és lááááw és cseppfolyós vagyok :)
„Átkarollak, na jó, kapaszkodom beléd,”
Fantasztikus utalás egy forró jelenetben arra, hogy Dean mindig megkapaszkodik az ő angyalában, aki mindig mellette volt, lesz és segíteni fogja őt :) és persze szeretni is fogja:)
„Elengedlek, bocs, de nekem kell a levegő,
s szörnyen idegesít ez a hülye nyakkendő.”
Az egyre forrósodó jelenetben az édes humor, amitől nem tudok nem mosolyogni és szurkolni nekik, hogy go-go-go (és persze neked is magamban, mert újra és újra megkérdezem a fejemben tőled, hogy: ugye végig megírtad és nem skippelted az eksönt? :D tudom, tudom, perverz disznó 2.0, Lugia után szabadon :D És igen, még tizedjére, vagy az ég tudja hanyadjára is végigizgulom, pedig tudom, hogy megírtad ezt a csodaszép jelenetet. :) )
„Kisbolygó vagyok, ki beleszeretett a Napba.
s boldogan vállalja a halált, belezuhanva.”
Láw láw láw láw, sálálálálááááá, csak ez jut eszembe, mégpedig Jensen szájából, amikor énekli, ne kérdezd melyik dalt, mert mos nem az a lényeg :D
„Megállítasz.
TörlésEzt meg mi a kurva életért kellett?
Óh, csak a pólóm veszed le.”
Majdnem, már majdnem ott vagyunk, de megint röhögök ezen a két kis szerelmes félnótáson :D
„De akkor mégis miért van rajtad egy fél pár zokni?
Nem baj, ezt is örömmel húzom le rólad!”
És megint röhögök :) Közben persze ment tovább a forró jelenet, és te olyan fantasztikusan lavírozol az édes humor és a szenvedély talaján :) Ezt egyszerűen imádtam :) Ezt a váltakozást a versben :) Tudatos, vagy tudattalan volt, nem érdekel, tökéletes volt Éva, hallod? TÖKÉLETES :) Ja de várj, megyek tovább :)
És aztán a gyönyörű, a soriban évekig húzódó előjáték után végre egymáséi lesznek :) Édes, szenvedélyes, szerelmes, érzelmekkel teli, túlfűtött. Árad a sorok közül, hogy ez a két kis hülye milyen régóta sóvárog, epekedik a másikért, és amikor végre megkapják, amit akarnak, az érzelmeket alig tudják kezelni, a szenvedély pedig teljesen elveszi az eszüket :)
„Le kell hunynom a szemem.
S aztán kinyitom, mert látni akarlak.
Gyönyörű vagy.
Fel-és le mozogsz,
mosolyogsz,
boldog vagy
s én is boldog vagyok.”
Ha nem mondtam volna még, el vagyok olvadva, ismét :) Ez… Ez annyira… Rövid, de minden ott van benne, aminek lennie kell. A szerelem. A mély és tiszta szerelem, a tiszta szexualitás, a tiszta vágy, tiszta Destiel :)
„A péniszem a kezemben.”
Ezredjére olvasom, de mindig szemet szúr, ezért inkább leírom. Öhm, Deané nem Casben van? :) Mert akkor bizony a péniszem helyet péniszed kell, nem? :) Vagy nem, és az én eszemet is elhomályosította a Destiel szerelem :)
„Mellettem vagy, az arcod nyugodt,
kipihent, látni rajta, hogy élvezted.
Csak vigyorogni tudok, s ahogy látom te is.”
Aww, awww, awwww, awwwwwwwwwwww :) Édesen szerelmes kis cukorfalataim, hadd egyelek meg titeket :) Tudom, nem egy fluff volt a fő célod, de engem ilyen állapotba varázsol a versed, akárhányszor elolvasom :)
„Amit nem kell senkinek se bizonygatnunk,
hogy te és én: mi vagyunk”
Egy pont lemaradt a végéről, de nem érdekeeeeel, mert ezzel az utolsó két sorral teljesen kiütöttél és ha eddig nem voltam olvadt plecsni a szék alatt, most már az vagyok. :) Imádtam a story vezetésed, ahogy felépítetted, ahogy Dean fejében járhattunk, ahogy egymásnak estek, ahogy a „néma Cas” tetteiből is sütött az óriási szerelem Dean felé, és… Baszki, tényleg be fogom másolni ide az egész verset, mert minden sorát imádtam :)
Szóóóval, mit is mondhatnék még :) Mit fűzhetnék még hozzá ehhez a szerelmes levélhez? :) Nem tudom :) Ha ebből nem jött át, hogy totálisan és visszavonhatatlanul beleszerettem ebbe a versedbe, akkor én fejen állva sikoltozva rohanok el Vancouverig, és meg sem állok odáig :D Első olvasások után annyira be voltam zsongva, hogy azonnal írnom kellett neked komit erről a versről, de ez volt az, amit igazán meg akartam osztani veled. EZT! Hogy valahogy ki tudjam fejteni neked, hogy még mindig teljesen kész vagyok ettől a csodától :)
TörlésReagálva a válaszodra. Tetszett? Drágám, ha ezek után egy sima „tetszett”-tel fogod jellemezni azt, amit ez a vers jelent nekem, elkérem az eszközt Lugiától :) És alkalmazni fogom rajtad :) És itt, ezen a ponton szeretnélek buzdítani arra, hogy: MÉG MÉG MÉG! Verseket, regényeket, 18+-okat (mert basszus, nem tudom mitől tartasz, mert ezt piszok jól megírtad !!!!!), és igen, Destielt és COCKLEST(jól hallottad, az igény nem halt meg iránta, pláne most, hogy egyre jobban Cockles párti lettél te is :P), ó és persze Moosely-t is várjuk :)
Az az egy-két kifejezés, amit mondtál, az 1. engem egyáltalán nem zavar, 2. szerintem teljesen karakterben maradtál és 3. Szerintem elkerülhetetlen, hogy néhanapján hassanak egymásra az írók, de ezzel nincs is baj, én így gondolom ezt. Vagyis engem nem zavar, és ha téged sem, akkor ezt egy icipici dicséretként fogom most fel :) Akármilyen stílusban is írsz, én imádom, és csak ösztönözni foglak, hogy MÉG MÉG MÉG, ahogy fentebb is írtam neked :) Szóval engem tényleg nem zavar, de persze mindenki szeret a saját hangján írni, de kihangsúlyozom: én az ilyet kicsit sem tartom hibának :)
Remélem, hogy tényleg sikerült átadnom azt, amit érzek :) A mosolyt, ami újra és újra az arcomra ül, amikor elolvasom ezt a szépséget :) A boldogságot, a Destiel-szerelmet, és minden fantasztikus érzést, amit ez kivált belőlem :) Köszönöm :) És még valami: remélem a „támadásom” megfelelően szoros virtuális (majd később valós) ölelések közepette megérkezett hozzád :)
És lám, a kezem betörését ezennel sikeresen el is indítottad :) 3,5 oldal, de muszáj volt végre megírnom ezt neked :) És ezzel együtt remélem hamarosan én is visszatérek :)
Köszönöm még egyszer, hogy megalkottad ezt a Destiel Himnuszt :)
Puszillak :)
(Én kis naív azt hittem, hogy tudok egyesével válaszolgatni, hogy ne fojjon össze, de a blogspot azt mondta, hogy nem. De így is megoldom. Számozással)
TörlésElképzeléseim se voltak mit tervezel, csak a kiváncsiság, hogy na vajon mi lesz, de ez! Tejóságosfelhőnlegelészőszivárványunikornis! Jézusom! Ezt mind legépelted nekem, ahelyett, hogy pihentetted volna a kezed? Mélységesen le vagyok döbbenve és legalább ennyire meg is vagyok hatódva. Meg lesokkolódva. Meg csak nézek magam elé és próbálom feldolgozni az infót. Az infó eddig győzelemre áll.
Előre is megnyugtatlak, hogy ennek semmi köze nem volt ahhoz a verselemzéshez, amit a suliban tanítanak, mert akkor már rég hánynám a tüzet. Sőt, én ezt tartom igazi verselemzésnek, hogy elmodod melyik mit váltott ki belőled, én is hasonlóképpen szoktam versekhez viszonyulni.
A Destielbe nem tudok belekötni, elvégre azt akartam, a többit meg még tényleg csak lesek, mint bornyú az új kapura.
"tökéletesen Dean-ek," Áááá nem üvöltözöm, hogy karakterhű maradtam, áh dehogy, fogalmam sincs miért feltételezed :D Jól van várok, segítek kapargatni a gondolataidat is, az enyémek is hasonlóképpen szét vannak vala szóródva.
A személyes-tér nem maradhatott ki! Az egy lényeges momentum, a kekszet pedig köszönöm! :D
Ha nem volna egész világos, még mindig Destiel témájú verset olvastál, de hé! Én i m á d o m, hogy így végigkommentálod!
"Destiel Himnusza," What The Hell? Mi? Mi van? Mi...miről beszélsz asszony? Időt, levegőt mert elájultam. Tényleg. Az agyam dobott egy hátast és fogalmam sincs, hogy tudok gépelni, mikor csak ez a két szó villog a fejemben. Úristen! Hát nem. Ehhez nem tudok mit mondani. A köszönöm túl sablonos, a többi szó meg képtelen kifejezni azt a meghatottságtól és ámulattól vegyes tiszteletet amit érzek.
Szerelmesen, azt hiszem, kicsit nehéz kiigazodni, mind a másikon, mind magunkon. Jó étvágyat a "kis szerelmes, édes szívük"höz! :)
Óh, hát kellet, hadd tudja a kukkoló közönség is biztosra a formát! :D
2) "A néha naiv, szociálisan tudatlan angyalka, ha Deanbe kell látni, tökéletesen rálát mindenre és megérti a vadászt" SÁlálálálá átjött a lényeg! Sálálálálá!
Igen, azt muszáj volt kimondatni Deannel, azok után, hogy mennyire nyilvánvaló Cas imádata érte, szóval most boldogan vigyorgok, még mindig és állandóan, és még mindig csak az tudom mondani, hogy szivesen.
A többihez pedig csak egy Óóóóóóó! futja :D
Persze Cas, mindig támogatni fogja az ő tépelődő vadászát <3
A humor kellett, mert lassan kezdtem felfogni, hogy ezt most tényleg megirom, és nem, nem fogom elskippelni, meg kijött rímre és ritmusra is :D Talán nem is én lettem volna, ha nem kerül bele valami megmosolyogtató kis részlet. De jó, hogy nem vetted zokon! De a fiúk átvették az irányítást, én meg boldogan hagytam nekik :) Mert mi mind pervezr disznók vagyunk :D
"még tizedjére, vagy az ég tudja hanyadjára is végigizgulom " Kész, meghaltam. én ezt nem bírom tovább! Persze, persze birom, tetszik, de egyszerűen fogalmam sincs, hogyan mutassam ki. Ez egy gyönyörű, gyönyörű mondat, szirének nem énekelnek ilyen csodálatosat.
"Láw láw láw láw, sálálálálááááá" Nekem meg egy Bikini-dal ugrott be erről hirtelen az Óriások és a Törpék. Az is csupa szerelemről szól :3
3) Egy újabb kis humormorzsa, mert csak. Mosolyogjunk együtt :)
TörlésFélig tudatos, félig tudattalan volt, bevallom őszintén, és hát hallom, persze hogy hallom, csak épp felfogni nem tudom. A rendszer lefagyott, és csak vigyorogni tudok, meg a rózsaszín nyálamat folyatni. Ha sokáig mondasz ilyen szépeket, unikornissá változom és szivárványszínűre festem a házad meg egész Budapestet.
El nem tudod képzelni, mit rettegtem attól a résztől, mert hát szex, szex, nem az okozta a válságot, hanem, hogy a mögött ehúzódó érzelmeket át tudom-e adni! És át tudtam. Szóval megyek és átszinezem egész Pestet, csak neked és miattad. Ha a szavaid sütemények lennének, belefulladnék a marcipános minyomba :3 Avagy nem tudom kifejezni, mennyire boldoggá tettél.
Mondasz valamit. Aha, elgépeltem lányos zavaromban. Egy pillaantra elfelejtettem ki van felül. Szörnyű, de tény. Ennyire belefeldkeztem, hogy szóljak valamit mentségemre, de majd javítom. Köszönöm, hogy szóltál.
Igazából fogalmam sincs mit akartam. Teljesíteni a kihivást, a műfaj meg már adta magát, mert mi más, ha nem fluff. Ezek szerelmetes buzik megérdemlik :D Meg TI is. És hidd el nekem tökéletesen megfelelő reakció, hogy elolvadsz rajta és velük <3
Nah a pont is pótolva lesz. De előtte kibányászlak a szék alól, kemény a lágy anyaföld, arról nem is szólva, hogy kényelmetlen. Vagy inkább fel kéne, hogy mossalak? Hidd el én azt se bántam volna, ha az egészet bemásolod, annyira léleksimogató, szívviditó volt olvasni a kommentjeidet.
4) Szóval drága mikor is startolsz? Mert ha már egyszer elfutsz Vancoverig, igazán megvárhatnál, mert együtt poénosabb. :D Minden átjött, minden egyes szava a "szerelmes leveled"nek, és komolyan, el se hiszem, hogy ezt így megirtad nekem. Te. Jó. Ég. Nem, erre nincsenek már szavaim. Talán ha fejbevágnál azzal az Eszközzel, akkor újraindulna a rendszer, de tényleg az van, hogy nézek magam elé és bárgyún vigyorgok. Félelmetesen fantasztikusan felemelő volt a hszd.
Ezt biztosra igérhetem, hogy kaptok még, mert rá lettem szoktatva, tehát max csak brutális elvonókúrával lehetne leakasztani a témáról. Fogalmam sincs, mi jön, de az biztos, hogy lesz még SPN bőven :) Sejtettem, hogy azt is akarod, de az tényleg ez a "kéne" stádiumban van a Cockles, mert nah, azt még át kell rágnom párszor.
Huh örülök, hogy nem baj, egyszer már felhívták a figyelmem arra, hogy tudattalanul másolok, s még véletlenül se akartalak megsérteni, meg semmi, és megnyugodtam, hogy nem haraptad le a fejem.
Minden átjött, mindent érzek és az ölelést is igen, bár még mindig alig hiszek a szememnek. SZivesen, és viszontöllelek és megrugdoslak, hogy ahelyett, hogy pihentetnéd a praclit oldalakat firkálsz nekem!
Hát én most elsirtam magam.
Tényleg.
Köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm ezerszer is köszönöm, hogy ezt megosztottad velem!!!És ne haragudj, hogy ilyen röviden reagálok, de elvetted a szavaim,a gondolataim, a szívem, a lelkem, és nem bánom. Nem tudom mivel hálálhatnám meg, de remélem, hogy még sok ilyen merényletet elkövetünk még egymás ellen!
Csak jelezni akartam, hogy amúgy megint itt jártam és khm, még mindig "A péniszem a kezedben", amit megígértél, hogy javítasz, de én nem akarok szőrszálhasogatni, de mivel vissza szoktam járni erre a versre, nos, na :D Mindig kizökkent :D de ettől függetlenül még mindig imádom <3 Csak hogy tudd :) Ó, és akarok én még tőled majd Destielt ám :) :D
TörlésVégre idehordtam magamat kiszakadva a tanulnivaló közül (halál a harmadik osztályra), hogy véleményt írhassak, mert már korábban elolvastam, de most megint, és másodjára is ugyanolyan hatással volt rám; különleges, érzéki, elragadó...
VálaszTörlésMég mindig nem vagyok benne a fandomban de sosem fogok leállni a történeteid olvasásával mertmert valahogy a fandom ismerete nélkül is mindig le tudnak nyűgözni.
"Egyre kékebb lesz a szemed.
Egy régi nyárra emlékeztet, mi meg se történt,
de pont ilyennek képzeltem el."
Ez a három sor annyira jól sikerült hogy az már döbbenet. Fogadd elragadtatásom és virágcsokraim ezreit, és köszönöm az élményt ♥
Azért azt az érzést, amikor valaki kiássa magát a ménküsok tanulnivaló alól, elolvassa egyenesen kétszer azt a verset, aminek a fandomja tök ismeretlen számára és még ilyen tündérvéleményt is hagy, na azt nem lehet rendesen visszaadni.
TörlésÉs persze megnyugtat, hogy nem csak én vagyok olyan állat, hogy fandomismeret nélkül is olvasok.
Felfogtad mekkora elismerés ez nekem? Felfogtad? Mert én még nem teljesen. Azt hiszem, fogom a virágcsokraidat, kidiszetem velük a szobámat és hempergek az eufóriában :)
Az a három sor, az pontosan az, mikor a liraiság abszolút hatalomhoz jut. :3
Szivesen és bármikor!
Megöllek.. Jah nem xD te ölsz meg az ilyenekkel. Annyira jól írsz, hogy azt nem lehet elmondani. Hidd el erősen próbálkozom, de nem jut más szó az eszembe csak a "akmfveemcmoe?" XD szóval igen.. :D
VálaszTörlés