2013. december 31., kedd

Átalakításokk, meg egy Új Év!


Rengeteg mesélni valóm és bejelenteni valóm van.
Nyugi ezek után NEM fog következni egy olyan mondat, hogy bezárok és abbahagyom, mint az eddigi két blogkezdeményemet, mert megtaláltam azt a közösséget, ahol jól érzem magam. Mindenkinek, mindennek megvan a maga hibája, de valószínűleg ezért is vagyunk emberek és momentán pont nem érdekel az erkölcsi példabeszéd, mert jó itt. Jó Közétek tartozni.
Rengeteg mindent kaptam, véleményeket, amiket soha nem tudtam rendesen megválaszolni, tanácsokat, dizájnt és általában egy olyan közösséget, amit nem tudok semmihez sem hasonlítani. Ha pedig mégis akkor csak a Kard Rendjéhez. Ez igen, egy dicséret.
De most nem erről akarok beszélni, bár azt nem mondom, hogy nem fogok random felkiáltásokat intézni hozzátok a Szeretet és Béke! jegyében, csak épp moderálom magam.
Szóval átalakítás alatt áll, illetve lesz a blog, amihez először is valakit zargatni kéne fejléc meg háttér ügyben, mert ha mást ki lehet használni, akkor én nem fogok vesződni. Annál is inkább, mert nem nagyon értek hozzá. Persze ha sosem kezdem el, soha nem fogom megtanulni, de most még nem érzem azt a lökést, hogy na majd most! Szóval valakit ostromolni fogok majd, asszem Menta, vagy Engel, még nem döntöttem. Vagy HardCandy. De nyugi, még nem kell pánikba esni senkinek sem, még azt sem tudom, hogy mit akarok. Valószínüleg valami világosat meg vöröset, mert az jó.
Aztán meg oldalt is rendszerezem majd a címkéket, meg a linkeket, meg mindent, a felső menűsort is rendbe vágom, meg kibővítem majd egy új projekttel is, amit már említettem vagy hússzor.
Mert Candyval megegyeztünk, hogy mind a ketten belevágunk a Nagy Könyvírásba. Hetente minimum öt oldalt kell írnunk, és ezalatt a Wordos oldal értendő, a saját regényekből, én meg ezt megfejeltem, hogy a fanficekből is ugyanennyit akarok, mert mindkettőt szeretem.
Tudom mostanában nem sokat hoztam, konkrétan semennyit, de itt volt a karácsony, aztán meg az a rakat könyv. Szám szerint kilenc könyvet olvastam el hat nap alatt, tehát az ajánlókra is rá fogok gyúrni. És most betűmérgezésben szenvedek, legalábbis nem nagyon akaródzom olvasni. Egy hónapig alig-alig rágtam át egy-két könyvet most meg kilencet is. Nah igen, ha már lúd legyen kövér.
Tehát ezek lesznek várhatók, és majd nyugodtan lehet rugdosni, mert hajlamos vagyok ellustulni, tehát bárki, aki úgy ítéli meg, hogy késésben, vagy csúszásban vagyok valamelyikkel, nyugodtan leszidhat. Nem lesz belőle sértődés, max ha nagyon elegem van, átkozódni fogok, de nyugi, ez hamar elmúlik.
Ráadásul van egy rakat kabalám is, pedig eddig egy se volt. Elsőnek ott van Hortenzia a fabagoly, ami nagyon rózsaszín, és nagyon dülledt szemű, de nagyon szeretem, mert olyan kis aranyosan néz oldalra.
Aztán ott van a piros csokornyakkendős gyűrűm, amiről mindenki azt állítja, hogy masni, pedig nem is, hanem batárnagy utalás a Doctor Whora. Ha irok mindig rajtam van, kényelmesebb tőle a tollat fogni.
Aztán az öcsém készített nekem egy TARDIS-t, tehát az időre se foghatom a problémáimat. Ráadásul mézeskalácsból van, meg ehető gyöngyökkel van díszítve, úgyhogy nagyon badass.
Van valahol egy műanyag karkötőkezdeményem, ami olyan, mint egy zöld kukac, amit Dalmától kaptam, de elkalódott a rakodások közben, de elő fog kerülni, mert jólesik vele játszanom gondolkodás közben.
És végül, de nem utolsó sorban lidérckétől kaptam egy nagyon jópofa kalózcsontvázas kulcstartót, aminek hivatalosan Jack Bonifác a neve. Komolyan, nagyon jópofán vigyorog, és teljesen csontváz és csak az enyém! A levelet pedig ugyan nem a szívem felett őrzöm, de abban a könyvben, amire ráteszem a füzetet ha irok.
Szomszédságában van egy mandala, amit Ágitól kaptam és az egyik felén egy gyönyörű virág, mandalavirág, vagy mi a szakszó, van, a másik oldalon pedig egy szépséges idézet Buddhától.
A zenei inspirációról pedig nem is beszélek, bár még nem teljes a lista.
Minden adott hát ahhoz, hogy dolgozni tudjak, és én dolgozni is fogok, mind a novellásköteten, mind a fanfictionok, mert szeretem!
Titeket is szeretlek, mind a harminckét feliratkozót, meg bárkit aki erre vetődik, meg úgy általában blogspotos közösségünket. Cupp!
A másik fontos dolog amiről szót kell ejtenem, az, hogy mindjárt itt a Sherlock harmadik évada. El se hiszem, hogy ezt is megértük! Azt hiszem, az öcsémmel karöltve fogom megnézni, mert tegnap az AXN Sherlock második évados maratont tartott, és az öcsém velem együtt nézte meg az utolsó részt. A zuhanást. És hallottam, amint azt motyogja, hogy Sherlock nem lehet halott! meg, Moriarty zseniális!, tehát ő is rajongó lett. Ma reggel meg kijelentette, hogy Sherlock milyen jó Doktor lehetne. Mármint Ben. Mondtam, hogy voltak ez irányú elképzelések, csak hát mégse jött össze, viszont egyetértett abban, hogy Sherlocknak is fantasztikus. De élvezte a sorozatot, mert meglepően kevésszer szúrt közbe teljességgel oda nem illő mondatokat, meg nem is viccelte el, sőt ő is filózott egy sort a zuhanás hogyanán. Lehet, hogy meglepem egy Wholockkal, ha már így sikerült megtérítenem. Aztán kezébe nyomom, majd az Elveszett próféciákat, meg Terry Pratchettet, mert nincs teljesen  elveszve. Büszke vagyok rá, bár olykor anyámat sajnálom, mert most már duóban hallgathatja a rajongói párbeszédeket :)
És ha nem Anderson lesz a rajongói klubvezető, megverem Moffatot. Vagyis megverjük. Mert annak kell lennie. És egészen emberesen néz ki azzal a szakállal, nem olyan, mint egy vizihulla. Meg Maryre is kíváncsi vagyok, arra meg aztán pláne, hogy miként reagál John Sherlock visszatérésére. Nekem tetszett az ájulás is, olyan aranyos volt, bár itt inkább a balegyenesre teszek többet.
Összegezhetném, hogy mit csináltam eddig, de azt a blogom egyéves szülinapjára tartogatom. Inkább BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!
Meg egy kérdést, hogy ti tettetek valamilyen újévi fogadalmat, vagy terveztek tenni és mit szeretnétek megvalósítani a jövőben.
Remélem, hogy sokszor, sokat találkozunk még!
U.I: Mihelyt találok képeket a karácsonyi KR-es edzésről, arról is irok egy bejegyzést, mert tudom, hogy szeretitek. Vagy csak jól álcázzátok.

2013. december 30., hétfő

Gareth Roberts - Shada (Douglas Adams elveszett Ki vagy Doki? epizódjai alapján) - Egy nap, egy könyv


Még ilyen hosszú címet! De hát láttunk már rosszabbat is, szóval nem kapálózok túlságosan. Amúgy rájöttem, hogy két könyvet is képes vagyok elolvasni egy nap alatt, de másfelet tuti. Hm...lehet, hogy ez már kicsit megszállotság?

Mikor megláttam, hogy lehet kapni a neten, két gondolat villant át az agyamon: Csoda történt! meg, hogy megvan végre az öcsém karácsonyi ajándéka.
Rászoktattam a Doctor Whora, és azóta dalekbuzi lett, bár gyanítom, hogy a Doktor enyhén furán nézne rá. én is furán néz, rá de megbeszéltük, hogy a gyerek dalekot ölelget, én meg cybermeneket robbantgatok a szeretetettemel. Említettem már a megszállottságot?
Ez a könyv pontosan az, amit az ember vár, egy kellemes és csodálatos délután kedvenc Időlordjai társaságában. meg K-9-ben. meg a szokásos csatolt részek, úgy mint az emberi zavaró tényezők, és a kötelező ellenség.
Akinek a Hajója a legnagyobb egyéniség az egész sztoriban, egészt egyszerűen annyira dougleses, amennyire az lehetséges. Komolyan, imádtam.
Maga a történet nem nagy különlegesség, bár én személy szerint felkiáltottam a csattanóknál, hogy Tudtam! De ezért bőven kárpótolnak a mélyenszántó párbeszédek, meg a karakterek.
A Doktor, aki épp szám szerint a Négyes, ha jól tudok számolni és ő viseli azt az überhosszú sálat, pontosan olyan doktoros amilyennek lennie kell, és vagy nagyon-nagyon okos, vagy nagyon-nagyon ostoba. A franc se tudja, de az a jó, hogy az ellenség, jelen esetben Skagra is a falra mászik tőle.
Skagra a tipikus elfoglalom-a-világot bűnöző, bár be kell ismerni, hogy a módszere egyéni.
Na de most már tényleg ideje elárulnom a bonyodalom fő okát és okozoját: egy különösen veszélyes könyvet, amit Chronotis professzor véletlenül hozott el Gallifreyről. Üzenet küld hát a Doktornak és Romananak, de aztán elfelejti, hogy mi is volt benne.
Közben a könyv, szerintem pusztán kíváncsiságból, kiköt egy földi tudós Chris Paron, és reménytelenül szerelmes férfinál, aki le akarja nyűgözni vele szerelmének tárgyat. Persze a lány is fülig szerelmes belé, de hát nézzük el nekik, ez előfordul olykor.
Az élet megy tovább, így Skagra is folytatja a maga terveit, egyrészt sereget gyárt magának, ahogy ez elvárható és el akar jutni Shadára, mert ott rejtőzik a terve sikeréhez elengedhetetlen személy.
Mondom sík egyszerű, de hát nem is cizellált fordulatokat várunk el tőle.
Bőven elég, hogy megnevetett, és elvisz minket téren és időn át.
Kell ennél több, úgy őszintén?
Nah ugyehogy nem.
Aki nem ismeri/szereti annyira a Doctor Who-t, vagy szeretnek a kákán nemhogy csomót, de komplett csomógyárat keresni, azok talán mégse vegyék meg, mert mi értelme fanyalogni háromszáz oldalon keresztül? Viszont ha szereted a sorozatot, Douglas Amdams előkelően angolos humorát, akkor nyugodt szívvel csapj le rá.
Rajongóknak kötelező darab, mindenki másnak fakultatív.
Igazából nem tudok többet mondani erről, mert olvasni kell és szeretni és dédelgetni, és ábrándosan sóhajtozni, hogy némelyeknek piszok mázlija van.
Jah és nem kell amiatt siránkozni, hogy nem tükrözi majd Douglas szellemiségét, vagy a sorozatét, mert a forgatókönyvek fennmaradtak, így hát gyakorlatilag az lett könyvbe átültetve. Én imádkozom, hogy több ilyen legyen és jelenjen meg magyarul is, mert nem igazság, hogy megfosztanak minket ezektől.

2013. december 28., szombat

Neil Gaiman: Sosehol - Egy nap, egy könyv


Valahogy senki nem hiszi el nekem, hogy ilyen gyorsan tudok olvasni, pedig ha békén hagynak, akkor egy három-négyszáz oldalas könyvvel simán végzek. És nem csak elolvasom, vagy átfutom, hanem igenis alámerülök a történetbe, átélem, kommentározom és mikor befejezem, ködös tekintettel meredek a világra, hogy: Ti is láttátok azt amit én? Ha pedig nem, akkor sürgősen lássátok, mert ez asdfghjkl. Ebben a sorrendben.
Nos, úgy döntöttem, hogy meggyőzésképpen, meg az élmények leülepítése céljából megírom ezeket a kis ajánlókat. Remélem, hogy tetszeni fognak, és talán inspirál arra, hogy beszerezzétek, annál is inkább, mert hogy néz az ki, hogy csak Ti vesztek rá olyan sorozatok/könyvek/filmek imádásra, mint pl: Sherlock, vagy az Elveszett próféciák? Lehet, hogy ezeknek a könyveknek a nagy része nektek is megvan, de akkor legalább lelkesen bólogathattok, hogy igen, van ízlésed lányom!
Mivel az Elveszett próféciákról már valahol írtam (komolyan, újévre összedobok valamivel átláthatóbb cimkefelhőt), így hát jöjjön a következő könyv a Sosehol!

Ha valakinek, akkor Neil Gaimnak (és természetesen Terry Pratchettnek) igenis van Egyéni Látásmódja, és ez üvölt minden egyes lapról, minden egyes betűről, és olyan helyet, aminek elméletileg unalmasnak, szürkének és közönyösnek kell lennie, felruház olyan csodálatos és hihetetlen Varázslattal, hogy az ember lánya sikoltozik azért, hogy elmehessen oda.
Szinte idáig hallom az okvetetlenkedő hangocskákat, hogy de mégis mi lehet ebben olyan zseniális? Hiszen az csak a londoni metró!
Igen, ez csak a londoni metró.
Meg ami még alatta van.
De komolyan, Kedves Kételkedő Uraság, vagy Hölgy, nézzen csak ide. Ez az átlagos fiatalember, aki különben történetünk föhőse, Richard Mayhew pont olyan közönséges ember, mint önök. Elutazik Londonba, hamarosan esküvője lesz, bár meg kell hagyni, hogy a hölgy egy kicsit talán túlzottan is parancsolgatós természetű, és nem is álmodik arról, hogy hamarosan egy olyan világba nyer bebocsátást, aminek Önök Kedves Kételkedő Uraság vagy Hölgy elutasítja a létezését.
Azonban egy véres és kifejezetten üldözöttnek tűnő lány esik a semmiből elé, úgy dönt, hogy szakít az addigi életével, és inkább a lányt viszi biztonságba. A lány, akit egyébként Ajtónak hívják, meglepően pontos módon, valóban üldözött személy, és akik üldözik, azokra nos, nehéz jelzőt találni. De ha mégiscsak valamiképpen jellemezni szeretnénk őket, akkor mindenképpen meg kell említenünk a "kellemes modorú" és a "kegyetlen" szavakat is. Mivelhogy foglalkozásukat tekintve ez a két úriember bérgyilkos. De legalábbis pénzért nagyon szíves eltüntetik az útból a kellemetlenkedő személyeket.
Richard megússza a velük való első találkozást, és csak csodával határos módon, no meg a jó öreg írói trükköknek köszönhetően, menekül meg előlük.
Persze megpróbál kimaradni a dolgokból, de ez, mint még Önök is tudják, nem tart sokáig és Richard hamarosan a Lenti Londonban találja magát, ami a metróhálazat alatt húzódik és roppant fantáziadús módon a metró állomások nemcsak nevek, hanem az ott élőket is takarják. Mint ahogy például a budapesti Angyalföld alatt angyalok élnek.
Nah kezdik már kapizsgálni? Nagyon helyes.
Természetesen Ajtó, Richard mellett, még számos segítőre és ellenségre akad miközben megpróbálja fellebbenteni a családja lemészárlásához kapcsolódó titkokat, elsőként mindjárt azt, hogy mégis ki és miért tette ezt.
Ez nem mindenkinek tetszik, de hát a mesékben már csak így mennek a dolgok, és talán maga sem fogja bánni Kedves Kételkedő Úr vagy Kételkedő Hölgy, mihelyt rátérek a következő érvemre,hogy miért is érdemes elolvasni ezt a páratlan könyvet.
A karakterek. Vannak egyértelműen jó figurák, vannak egyértelműen gonoszak, és ott vannak azok, akikről nem lehet eldönteni, hogy melyik oldalon is állnak egészen pontosan. És ami csak még elbűvölőbbé teszi az az, hogy van akinek mindezek ellenére meg tudunk bocsátani, bár az adott pillanatban, inkább alaposan szembeköpnénk. Aztán van olyan, akit elsőre a szívünkbe zárunk és csak a végén derül ki, hogy nem önzetlen jóakaró.
Akárcsak az emberek, és ez bámulatos. Olyan nemes egyszerűséggel kezeli az emberben megbújó, egybeolvadó kettősséget, hogy az vastapsra méltó.
Nem is szólva a bámulatos, magával ragadó, könnyed és értő stílusáról, ami egészen biztosan még Önt is elbájolná Kedves Kételkedő Uraság vagy Hölgy.
Apropó, hallották már arról, hogy amerikai csatornákban egy krokodil él? Illetve élt, mert egy Vadász nevezetű egyén megölte.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogyha az ember lemegy a föld alá nem biztos, hogy csak szerelvényekkel, hajléktalannal találkoznak, hanem patkányszavúakkal, Bársonyosokkal, vagy másmilyen furcsa teremtménnyel találkozhatnak, hanem szörnyű lényekkel is.
De ha szerencséjük van de Carabas márki ott lesz a közelükben.

2013. december 25., szerda

Karácsonyi hepaj, avagy nem tudom nem elmondani




Nah kinek mit hozott a jézuska?
Úgy érzem már csak puszta illemből is illik ezt megkérdeznem, még mielőtt kontrollálhatatlanul előtörnek belőlem az élet apró örömei.
Na ez belül jobban hangzott.
Szóval remélem mindenki sok szépet és jót, finomat, csodásat kapott, és nem szégyen beszámolni róla vélemény formájában!
Amit én kaptam, amit én kaptam, és amitől még most is rózsaszín egyszarvúakat látok az ez :


Igen, Elveszett próféciák, könyvbe, csak nekem, csak az enyém, az én kisz Drágaszágom! Amúgy nézzétek el a rendkívül hüye arckifejezést, ez még a moderáltabb volt. Bár elájulni nem ájultam el, éljen a likör(!), de vinnyogtam, hápogtam, rítam, vigyorogtam, magamhoz öleltem és megpusziltam.
Amúgy a frissekre is hasonló arckifejezéssel szoktam reagálni, de a képernyőt nem ölelem magamhoz. Csak mutogatok rá debilen. Erre a könyvre is debilen mutogattam.
De még más könyveket is kaptam, ezekről is van fénykép.


És még mindig nem lettem szebb, sőt lelkesebb se nagyon, pedig már a plafonig pattogtam, hogy melyiket olvassam, melyiket olvassam? Cím szerint: Neil Gaiman Sosehol, Terry Pratchett: Az időrabló és Az Igazság, meg a Böszörményi Gyula trilógiájának első része, mert az utolsó kettő megvan. (Huh de kiakadtam a harmadik könyvön, merthogy Lilithhel kinlódnak, és akkor drága Lilithünk leszőkézze Évát, én meg druszai szolidaritásból felhecceltem magam. Nem mintha érdekelne a névnap, tényleg nem).
Az a kék ott oldal, egy TARDIS. Az enyimé, a sajátom és nem a Doktoré. Tesóm készítette, kemény munkával és kicsit olvashatatlan a felrat, kicsit nem annyira kék, de ő szeretettel készítette, és különben is TARDIS mézeskalácsból, csak nekem, és az a minimum, hogy már ezért is becsülöm. Amúgy meg tetszik, mert csillog az ehető gyönyöktől, és mézeskalács, és ennek a TARDIS-nak még jó a kaméleon áramköre, azért néz ki ilyen fanatsy sci-fisen. És belül nagyobb.
Kaptam még egy nagyon csinos, piros Swaroskival díszített karkötőt, meg Szamos likört, meg marcipánt.
A vívómaszk nem jött össze, de már vadászom, szóval nem is kesergek.
Az öcsém pedig ennyire örült a Shadanak:


És most is félpercenként kommentálja a könyvet. Mondjuk én is ezt csinálom. De annyira boldog vagyok, hogy tetszett neki! Nagyon vicces volt, ahogy ő is produkálta a rajongói tüneteket: cincogó, magas hang, vinnyogás, fültöl-fülig vigyor, idétlen ugrabugra, és fura levegővétel. Ketten beszéltük a másiknak, hogy nyugi, vegyünk levegőt, de nem lehet!
Mint látjátok ő szekrénynek készül, szóval a többit a fantáziátokra bízom. Vagyis nem! Tudom milyen az.
Anyámmal meg kaptuk teafőzőt, teapirítót, úgyhogy öt rakor teaszünetet tartunk. lehet, hogy be fogok ruházni olyan teára, maibe lehet tejet önteni, mert finom és annyira angolosak leszünk!
Tehát így jó karácsonyom volt, remélem nektek is, és még egyszer modnom, hogy véleményeket a ti karácsonyotokról szivesen várok!
Az első kép meg a mi karácsonyfánk, még lekapcsolt fényekkel.




U.I: Ő meg a nyolcvanéves öreganyám, apai ágon, és nagyon harcias teremtés. Nagyon szeretem és úgy tervezem, hogy irok egy ficet, Supnatosat, amiben megtalálja a Winchester-tesókat, akik épp kibontják a sírt (Amúgy miért nem kapják őket rajta?), és persze ő lesz a helyzet hőse. Mert én kinézem belőle, amilyen nagy a szive, olyan harcias. Nagyon szeretem és büszke vagyok rá. Ha idős leszek, rá akarok hasonlítani.


2013. december 24., kedd

BOLDOG KARÁCSONYT




Ide irtam verset is, humorosat, szépet,
csak a füzetem nem találom, ez a biztos végzet.
Azért, hogy versike nélkül mégse maradjatok
rímekbe szedem ezt a gondolatot.
Roskadásig legyen tele az ünnepi asztal,
meg a karácsonyfa is mindenféle jóval.
Sok ajándékot rejtsenek a csomagok
legyetek nagyon vígak és boldogok!
Így hát Kellemes Ünnepeket kívánok!

2013. december 19., csütörtök

Közeleg a tél,hoppá a karácsony!



Komolyan úgy vagyok ezzel a mondással, a nulla háttérismeretemmel, hogy mindig röhögnöm kell rajta. A Gyalog-galoppban, abban az eszementen zseniális filmben (és könyvben), van egy olyan jelenet, hogy Lancelot rohan, rohan, rohan, veszettül lóbálja a kardját, és a snittek úgy vannak megoldva, hogy egyszer a rohanó Lancelot, egyszer az egyre értetlenebb őrőket mutatják, mert Lancelot nem ér közelebb, aztán fél perc után, minden átmenet nélkül, ott van és kaszabol.
Nagyon vicces.
Ami még külön tetszik, hogy Lancelot szájából elhangzik egy ilyen mondat, amit csak nemrég szúrtam ki, pedig ha nem láttam ezerszer, akkor egyszer sem:
„ Bújj hozzám, én jó meleg vagyok”
Kész, offroty˙
De ha már Gyalog-galopp.
Ki látta közületek a Doctor Who? Ötvenedik évfordulós részét? Aki igen, az emlékezhet arra a jelenetre, amikor a tízes Doktor figyelmezteti a nyulat. Az biztos, ezeregy százalék, hogy utalás volt a Gyalog-galoppra.
Igaz, hogy itt a „nyúlon túl” volt az ellenség.

Na, de a lényegre térek. Feladtam a leveleket, innentől kezdve mindannyian a posta kegyelmére vagyunk utalva.
Egy fontos dolog: fordítsátok el a papírt, a betűk dőlésszögével megegyező irányba, úgy talán ovashatóbb lesz. Mert rájöttem, hogy én is így irtam, a lap már-már vízszintes és nem függőleges helyzetben volt, magyarán a hosszabbik oldala nézett felém és nem a rövidebb.
Így kényelmes.
Viszont cserébe nagyon jól néz ki.
A tartalmával kapcsolatban annyit, hogy beleéltem magam, és meglehet, kicsit Szerintem így irtok ti hangulata lett, de nem akartam senkit megsérteni.
Csupa szép és jó dolgot hordtam össze, szóval élvezzétek, mert megérdemlitek.

A másik dolog az, hogy felkapnak az események, és érdemleges novellát, verset, bárakármit, fogalmam sincs mikor tudok hozni. Szombaton munkanap, aztán szombat délutántól egész vasárnapig karácsonyi kardedzés, össznépi banzáj meg ilyen csudimudi dolgok, hétfőn a Hobbit 2-re megyek, aztán meg kedden szenteste, és karácsony.
Ti is így vagytok mi?
Akkor kezet foghatunk.
Azért majd összedobok egy kis novellát, verset, karácsonyra, mert azt úgy illik.
Van is hozzá elképzelésem. Mindenkit cukorba fogok fojtani.
Ismertek. Képes. Vagyok. Rá.
Annál is inkább, mert megint elszóltam magam.
Mycroft/Moriarty.
Jól olvassátok.
Előzetesbe igérhetek egy manipulatív!Mycroftot, meg egy pszichopata!Moriartyt, a cselekményről ne beszéljünk, mert nincs, de attól ebben is lesz egy csók, de ennyi. És igazából inkább Mycroft-központú lesz, mert most is folyamatosan ugranak be jelenetek, hogy miként hangsúlyozhatom ki az idősebik Holmes hatalomjátékát. És hirtelen rájöttem, hogy milyen szerepet tölt be Moriarty. Azt hiszem sikerül belecsempésznie a Végső Problémát is, és ezzel megoldom az átkötést.
Gyerekek, ha ez sikerül oltári büszke leszek magamra, tekinte, hogy Moriarty nem könnyű eset.
Anderson az. Jah azt is irom ám, csak éppen nem tudok normális keresztnevet adni neki.
Haragudnátok ha ezt megkerülném valahogy?
Amúgy lassan mindenkit mindenkivel shippelek, és pont a Johnlockkal nem tudok mit kezdeni. Talán azért mert még mindig tartja magát az a meggyőződésem, hogy a kapcsolatukat nem lehet se a barátságba, se a szerelembe bekategorizálni, és ha mondani kell valamit, akkor ösztönből a barátságot tippelem.
De ez nem akadályoz meg abban, hogy rajongjak a párosukért.
Visszatérve a mindenki mindenkivel témakörhöz, nekem még a kezdetekkor, vagyis cirka fél éve, volt egy olyan elgondolásom, hogy John hozzámegy Mollyhoz.
Mary akkor már, és akkor még, nem volt benne így a tudatomban, jó?
A közelmúltban meg egy John/Moran eszmefuttatásom volt, hogy arról ne is beszéljek milyen kis kinzós novellát lehetne irni John/Moriarty párossal. Sherlock valóban meghal, Moriarty meg bosszút áll. Mert John lelőtte Morant, de Sherlockot nem tudta megmenteni. Moriarty aztán elrabolja, fogva tartja, kinozza, mind fizikálisan, mind mentálisan, meg is erőszakolja, míg John össze nem törik végleg. Azt nem tudom, hogy mi lenne a vége, valószínűleg valami nagyon reménytelen kicsengésű. íbr/>És ez most jött.
Nagyon kell már az a harmadik évad.
De visszatérve a cukorkasztorikra. Lesz egyszer egy pocket!Frostiron, mert Loki mégiscsak lúzer, minimum felerészben és elcsesz egy varázslatot, ezért öszezsugorodik Starkkal együtt. Loki nem bújik ki a bőréből és világmeghódításai törekvéseit sem adja fel. Undorítóan boldognak és aranyosnak fogom megirni.
A másik meg, mini!Johnlock, mert megtaláltam a fenti képet és Candy chatboxán megosztottam. Úgyhogy meg van állapítva, hogy John és a gumimacik eszméletlenül aranyosak és kell egy sztori velük. Valószínűleg kidlock lesz, mert az még aranyosabb. Már most cukormérgezésem van, de kit érdekel?

És ha ez még mindig nem lenne elég, „hangok a háttérből: De az!” akkor büszkén és félve hirdetem, hogy belevágok a könyvírásba!
Mostanában, ebben a pár hétben, elkapott az a meggyőződés, hogy én meg akarom jelentetni azt a novelláskötetet.
Meg akarom irni, meg tudom irni, így hát nekivágok.
Candyval megbeszélem, hogy adja meg, hogy egy hét alatt hány szót kell gépre(!) vinnem, és ha megegyezünk ebben, akkor majd kiirom, és arra kérek mindenkit, hogy legyen annyira jó, hogy kérje számon rajtam, hogy még véletlenül se tudjam ellógni. És ha kifogásokat irkálok, körbepörgőrúgjon hátsón.

Amiről még hirt akartam adni, hogy megyek lovagi étterembe is. Sosem voltam még, úgyhogy nagyon várom. Azt is hétfőn, szóval teljesen rá leszek hangolódva erre a középkori-fantasy témára. Arról nem is regélve, hogy, mint irtam karácsonyi edzés.
Vettem egy-egy könyvet a két kardos barátnőmnek, és csak remélni tudom, hogy nem nyúltam abszolút félre. Mindketten szeretik a fantasyt, szóval az egyikük mekapja az echte fantasyt, a másikuk meg a kicsit misztikusabbat, meg egy-egy tábla csokit.
Lehet fűzök nekik is ilyen karácsonyfadíszt is, még pluszba. Mondjuk, azt amúgy is kell, a KR-es (Kard Rendje) karácsonyfára is.
Rendkívüli karácsonyi hangulatom van, évek óta nem volt ilyen, úgyhogy két kézzel szórom a nyakatokba!

Apropó a TARDIS-t is sikeresen eltérítettem, a könyvtárból(!Lehet, hogy tényleg kirabolom szegény Doktort. Áh, Clara nagyon figyel) irok most éppen, szóval ha megláttok egy kék, rendőrségi vészhívó fülkét, akkor gyertek csak, mert értetek jöttünk! Jah és nem árt, ha egy kicsit hízelegtek a Doktornak. Lesokkolta az infó, hogy ő itt, mint sorozat létezik, meg a gyerektől ellesett Teletabíz dalekok! Nevezetű univerzális kiszólás. Bár talán egálba jöttem azzal, hogy autogrammot kértem mind a kettőjüktől.
Akárhogy is, buli van a TARDIS-ban!

Addig is míg odaérünk, találjatok valami jót és boldogat az életetekben, aztán ha máshogy nem is, de a következő véleményemnél vagy írásomnál találkozunk!
Pusszancs drágáim!


2013. december 16., hétfő

Részeges karácsony



Rózsaszín rénszarvas száll az égen át!
„Sajnálom haver, de nagyon berúgtál.”
Rockkoncertet, metált adnak a betlehemben,
az az angyal plébekelt, én figyeltem!

Pogóznak a zenére a karácsonyi bögrék.
„ Persze, mert a standnak is nekimentél.”
Begördülnek a parasztok, hoppá, a pásztorok,
mindegyik alatt egy Harley Davidson morog.

A királyok is itt vannak, mér’ UFO háton jöttek?
„ Az a körhinta, és egy órája nézed.”
Ajándékot köszi, most inkább nem kérek,
bár egy pohár borral mindig szebb az élet.

Odafent a csillagok is kánkánban nyomatják!
„ Ülj le, még mielőtt kidobod a rókát!”
Én mondom, csakis piával lehet jó az ünnep.
Részeges karácsonyt kívánok hát mindenkinek!


Avagy ötperces ujjgyakorlat, mert jó hírt kaptam. Talán egy kicsit szeb lezs ettől a hétfő estétek. 

Vigyázz! Kész! Mindjárt karácsony!




Komolyan a címeim egyre szebbek és szebbek, valamint fantáziadúsabbak lesznek. Az egyetlen ami mellettük szól, hogy legalább fedi a lényeget.
Sokat gondolkoztam rajta, hogy azoknak az olvasóimnak mivel kedveskedjek, akik nem kapnak levelet, mire bevillant, hogy vers!
A versek jók és szépek és viszonylag hamar megvagyok velük. Annál is inkább, mert már meg vannak irva, úgyhogy majd úgy időzítem.
Persze vadászok videókat meg képeket is, viszont ne is várjátok, hogy a designnel kezdjek valamit. Max, új évben újat rendelek, de ennyí.
Ám ha már levelek.
Holnap meg holnapután feladásra kerülnek a levelek, és reményeim szerint három napon belül mindenhova oda is érnek. Ha meg csak a két ünnep között érkezik meg, akkor is tudjátok, hogy az veszettül karácsonyi ajándéknak volt szánva.
Ne tudjátok meg, hogy miket kacarászok írás közben, meg rágom a szájam szélét, hogy nem mentem-e túlzásba, és ilyenek.
Kiváncsiak vagytok mi, hogy mi lesz benne? Nagyon ajánlom, mert roppant szomorú lennék, hogyha nem tudnám felcsigázni a kiváncsiságotokat.
A hétem nekem is zűrős, és hosszú, szombaton munkanap, hogy "sípszó", aki kitalálta. Tényleg nem értem kminek fájt volna, hogyha csak úgy odaadják azt az egy napot. De nem fogok én itten politikai nagyfilozófiába kezdeni, egyrészt, mert teljesen értelmetlen, másrészt, meg csak arra jó, hogy az ember felhúzza magát tehetetlen dühében.
Aztán meg karácsonyi edzésem lesz a KArd Rendjébvel, szombat délutántól vasárnapig, jó kis össznapi banzáj lesz, itt Győrben, ami csak azért fura, mert mióta járok, azóta lesz először Győrben. Nem mintha nem örülnék neki, csak úgy mondom.
Hétfőn meg, ha minden jól megy, ajánlom a Sorsnak, hogy most az egyszer húzza meg magát, és ne csesszen ki velem, mert ráuszítom a Winchester-tesókat, mert el akarok jutni Pestre. Talán ha sokat mondogatom, akkor teljesül,és nem minősül elkiabálásnak. A Hobbit 2-t nézem, tudom ám, hogy az van utána, hogy Smaug pusztasága, de így egyszerűbb, és mindenki jól összekveri a Thor 2-vel. Amit szintén meg fogok nézni egyszer, valamikor, a közeljövőben.
Szóval nekem se lesz nagyon időm irogatni, viszont ma aktapakolás közben, van valami azokban az aktákban, ez már biztos, eszembe jutott, hogy Crowley növényei POV, nagyon fluff már-már crack Crowrafael, mert nem bírom azt a rengeteg angstot, amit összeirtok velük. nem mintha nem élvezném, de a lelkem szükségét érzi valami vidámnak.
Foglalkozni kéne a többivel is, de ránézek a füzettel, és előre érzem,. hogy ebből leír-áthúz, leíar-áthúz játék lenne, mert sehogysem érezném jónak. Tudjátok, tipikusan az az állapot, mikor van egy rakat ötleted, de mikor nekilátnál, valahogy egyik sem az igazi. Szörnyen idegesítő.
Nagy az esély rá, hogy az időjárás miatt is van, mert ebben a nyálkás, párás, ködös időben az ember még az életét is elunja.
Nem tudom veletek mi van, arra is ilyen pusztulat-e az időjárás, ha igen, akkor gyüljünk össze és szenvedjünk együtt. Olyan Night Valesen. Istenesen beleestem ebbe a rádióműsorba.
Hát akartam még valamit?
Nem hiszem.
Igazából ez csak olyan helyfoglaló, hogy élek, vagyok, de semmi kedvem semmihez.
A zene meg azért, mert mégiscsak karácsony jön.

2013. december 14., szombat

Az öngyilkosság hátrányai



Tartalom: Az eseményeknek általában kétféle következménye van: azzal, amivel számolni lehet, és az, amelyikkel nem.
Páros: Sherlock/Mycroft
Fandom: Sherlock BBC
Műfaj: egyperces post-Reichenbach
Korhatár: 12+
Figyelmeztetés: a humorom, az események pontosan a zuhanás után játszódnak
Megjegyzés: Ez pontosan egypercnyi indok arra, hogy miért nem szabad engem két órás edzés, két forralt bor és éjféli fekvés után papír és toll közelébe engedni.

2013. december 9., hétfő

Üzenet a hétköznapokból


Hát élek és virulok. Olyannyira művelem ezt a tevékenységet, hoy szerintem simán lekörözök egy szobafikuszt. Bááár attól függ, hogy kinek a szobájában van az a fikusz. Crowley szobájában lévőt például nem fogom felemlegetni, mert az pofátlanul nagy előnyben van velem szemben. Igaz, hogy retteg, mint az autópályára kitévedt őzike, de akkor is.
Elveszett a lényeg, mert azt akarom kihozni ebből, hogy nagyjából rendben mennek a dolgaim. Dolgozom, a munka inkább sok, mint érdekes, de legalább a munkatársak normálisak. Van egy hapek, szakállas, mindig egy kicsit görnyedten jár és ha ránézel az az első rakciód, hogyha nem szólsz hozzá, akkor talán nem fal fel.
Pedig amúgy nem emberevő fajta, van humora és még irni is szokott. Egyszer a kezembe került egy fanfiction crossovere, Gyűrűk Ura kontra Star Wars. Volt sovány egy-két oldal, de szakadtam a röhögéstől.
Sajnos én kint ülük egy nyugdíjba készülő asszonnyal, mert bent, a többiek között nem volt már asztal, és ez még nem is lenne baj, de beszél. Állandóan és nagyon körülményesen, amit pedig nem mindig díjaz az ember. Háromszor is elmagyaráz egy viccet, és mindig az unokájával hozakodik elő. Ilyenkor mélyen együttérzek Sherlockkal.
De most két napig szabin van, úgyhogy azt hallgatok, amit akarok és csend van.
Viszont van ennél érdekesebb sztorim is. Tudni kell hozzá, hogy reggel mindig lemegyünk irratárazni, vagyis megkeresni azokat az aktákat amik kellenek, és ez pincében van, amit egy elég vastag ajtó zár el a külvilágtól. Nomármost tök gyanútlanul keressük a keresnivalót, mikor ZUMM! becsapodott az ajtó. A következő gondolatok futották át rajtam:
- Bezártak minket
- Valami perverz pszichoapata
- Vagy egy szörny
- Nincs nálam só!
- Még jó, hogy tudok birkózófogásokat
Persze csak a huzat volt, de ezek után senki nem mossa le rólam, hogy nem néztem/olvastam túl sok Supernaturalt, meg Stephen Kinget.
Ami miatt viszont néha igazán megéri iktatni azok a nevek. Tanuljatok:
-Luigi Cavaliere
- Naftlin Ludvig
- Fieraru Sándor Livius
- Schafrina Markus Dieter
És újfajta átkot is összeszedtem, mint a náthát, a cipzárokkal kapcsolatban. Egész egyszerűen tömkremennek, de én nem tehetek róla. Bár apám szerint igen, de hát mind ismerjük a szülőket. Néha igazán rémesek (Csak én hallottam ezt Cecil hangján? Biztos).
Viszont voltam hétvégén színházba, vasárnap és a Kripli című kétfelvonásos színművet láttam. Emberek, én tisztelem Martint, Benedictet, Hiddlestont, de amit Járai Máté művel a színpadon! És most ide képzeljétek az összes rajongói megnyilvánulást, mert lassan én érzem kínosan miatta. Ráadásul a Kisfaludy teremben játszották, aminek az a különlegessége, hogy nincs színpad, így a nézőket és a színészeket még egy küszöb sem választja el (Persze a nézőtér lépcsős kialakítású). Ettől az egész még közelebbinek érződik és basszus. Nagyon basszus. Szikrát sem kaptam a darab után, de majd szentelek neki egy külön bejegyzést, mert azok a karakterek! Azok az árnyalt jellemek! Az a cselekmény! Valaki locsoljon fel, köszönöm. (Ráadásul a nebbem élő slasher is szeretve érezte magát, mert volt egy olyan mondat a darabban, és most csak a lényeget mondom, hogy két srác a szénaboglyában csókolóztak.)
Igazából csak azért kezdtem bele, hogy ne azt nyálazzam szét, mert legszívesebben mindannyiótokat elcipelnélek egyszer a Győri Nemzeti Színházba, egy olyan darabra amiben Járai is játsszik és megnézetném veletek. Persze az összes többi szinész is röhejesen tehetséget, de Járai pont az a vékony, karcsú, jellegzetes hangú alak, akit elég egyszer látni, ahhoz hogy az ember lánya oda-meg vissza legyen. És még pofátlanul is tehetséges a tetejibe.
De ha már színészek, meg nyáladzás. Rettenetesen idiótát álmodtam, és kikérem a tudatos énem nevében, hogy a tudatalattim mellőze az ilyenekt. Semmi durva, csak az Ez most miért?
Az elejére már nem emlékszem tisztán, de azt tudom, hogy valami sci-fibe hajló világmegmentősdi lehetett. Ez nem lényeg. A lényeg, hogy ültem egy buszon és mentünk valahova. Loki meg Thor is ott volt, és itt kezdődik a kínos rész. Már megint haragot tartottak, pedig Loki ezúttal nem kavart annyira, mint amennyire szokott, én meg ott könyörögtem, echte könyörgés volt, könnyekkel, meg elcsukló hanggal, hogy ne szálljanak le, mert tudtam, hogy valami nagy szörnyűség vár rájuk. A következő pillanatban meg otthon ültem és egy szerelmes levelet olvastam vissza. Amit én irtam Lokinak.
Ássatok el.
Mert az valahol oké, hogy elalvás előtt magasröptű beszélgetéseket folytatok Castiellel ( Vagy csak hozzávágom az Elveszett próféciákat, Művelődjé! felkiáltással), vagy a Doktorral, vagy valakivel, de a rózsaszín szerelmes, csöpögős levelek írása germán isteneknek, az nem megengedhető opció.
És szépen elkanyarodunk az írás témaköréhez.
Őszinte, végeláthatatlanul, ezer csillámegyszarvút megszégyenítő ragyogással örülök, hogy így betaláltam a Sherlock/Anderson páosítású novellámmal a százas körbe. Rettenetesen paráztam, hogy nem sikerül visszaadnom, hogy ők ketten mégis miért, vagy, hogy hogyan, mert az ember lánya elsőnek nem gondolná róluk. Lestradet meg Mycroftot is előbb összeboronálták. Amit szintén emgértek és szerintem simán össze lehetne hozni egy ficet manipulatív!Mycroft meg kiszolgáltatott!Lestrade vonalon. Mycroft, pusztán azért, hogy a rendőrség ne legyen útban, és segítsen az öccsének. Mert Mycroft hatására kezd el Lestrade ügyeket adni Sherlocknak és cserébe, mittomén, mondjuk többb pénzt kap a rendőrség, meg ilyenek. Aztán Mycroft valahogy belepiszkál a házasságába is, mert ugye Mycroft egy rohadék és élvezi ha konkrétan egy embert rángathat dróton, (az öccse miatt alakult ki nála, akit ő nevelt fel, és alakította, de ahogy felnőtt már nem tud direktbe beleszólni és azzá formálni, akinek akarja, meg ott van John is, aki bátor zsebkatona), meg különben is magányos. Szóval egy manipulatív magányos dög, aki magához láncolja Lestradet. lestrade aztán valahogy gyanút fog, mégiscsak kopó az istenadta, és összezördülnek, mire Mycroft megrántja a láncokat és mindenki sérül.
Ennél többet azonban nem tudok.
Még.
(És tervbe van véve egy Hetáliás AngliaxMycroft párosítású fic, mert érdekel, hogy az Ország, hogyan viszonyul a Kormányhoz)
Visszatérve Andersonra, a sztori folytatást kap! Summer hiperszuper csodás véleménye (az összes többi is hiperszupercsodás!) nagyon beizzította a fantáziámat. Merthogy Sherlock és Anderson találkoznak az első részben. Tehát innen folytatódnak az események, de előre szólok, hogy mind Sherlock, mind John nem bizos, hogy száz százalékosan karakterhű lesz. Ami azt illeti sokkal könnyebben bújok bele a Loki-féle karakterekbe, aki nem direktbe zseni, vagyis nem úgy zseni, ahogy Sherlock, hanem, mint inkább Moriarty. Spontánabb vagy nem is tudom. Nekem nem egyszerű, na.
Viszont ez nem fog megakadályozni abban, hogy megirjam.
Jah és, ha már így ötletelek. Van nekem egy Anderson, mint Moran vonulatú ötletkezdeményem, de egész eddig nem tudtam, hogy hozzáfogni. De megirtam az Időszámításunk előtt-öt és beugrott. Anderson gyermekkorától építeném fel, csak valaki vágjon hozzám egy keresztnevet, mert nem akarjátok, hogy én adjak neki. Úgyis telepatikus összekötetésben álltok már Moffattel, kérdezzétek meg tőle, léégyszi!
Aztán mivel az apja elhagyta őket, az anyja meg nem törődik vele eleget, az iskolában még annyi figyelmet sem fordítanak rá, hogy szekálják így nem lesz ő se egész. A gimiben meg jár egy lánnyal, de kiderül, hogy fogadás volt és mikor csókolóztak lefényképezték őket és Anderson nyilvánosan megszégyenül. Vagy csak azt kérdezik, hogy Ki ez a srác? és ez még rosszabb. Nem tudom melyik variáció marad. Nah aztán itt dönti el, hogy neki nem kellenek kapcsolatok, és az egyetemen belebotlik először Sherlockba, de aztán mycroft kiteszi Anderson szűrét, és átkerül egy másik helyre, ahol viszont Moriarty szúrja ki magának, mert kell neki egy láthatatlan orvlövész.
Nah, feladtátok már? Még nem? Kitartóak vagytok drágáim.
Andersont kiképzi, és persze a falra másznak egymástól. Aztán Anderson beépül a rendőrséghez, mint hullalátó, és Sherlock is felbukkan. Egymásnak esnek, legalábbis Sherlock Andersonnak, Anderson meg tengermélyen kussol. Jim is beugrik ellenőrizni, mikor Mollyval jár (ez egy másik novellatéma lesz). Aztán mennek a dolgok a maguk mentén, a fürdőmedencés jelenet Anderson/Moran szemszögéből, Jim halála és végül a három éves üldözés, minek a végén Anderson alaposan kimutatja a foga fehérjét és bár ripityává veri Sherlockot, ő nem éli túl. Ezzel pedig abszolúte nem veszem figyelembe az előzetest.
Bár, így visszaolvasva a sorozatot se nagyon.
A crossoverrel, bevallom férfias nőiséggel, hogy megakadtam. Van egy rakat vicces, poénos, oké, szerintem vicces és poénos jelenetem, de nincs semmi összekötő szál. És ami a legborzasztóbb, hogy a vége sem. Mert ha tudom, hogy honnét, hova akarok eljutni akkor oké. De így necces.
Vagy kijelentem, hogy nem tuom megcsinálni, és akkor kipattan a fejemből a vázlat.
Mostanában így működök írás terén. Leszögezem, hogy nem irok fluffot, mert az nem én vagyok, erre előállok egy rakat cukorkasztorival. Nem mintha nem élvezném, hogy mindenki boldog és szerelmes, csak fura, hogy ilyen hama előjött. Aztán meg ebből kifolyólag elkezdtem rinyálni, hogy nem tudom kitépni a sziveteket és Good omns angst születik a semmiből (ami nem lett annyira rossz, mint első ránézésre tűnik, kivűlálló, de megbízható személyek megállapítása szerint).
Készül egy Supnat fic, amiben Castiel a Purgatóriumban összefut Jimmyvel (upsz Rainek meg kell mondanom, hogy végre leesett, hogy miért Jimmy a rózsaszin bicikli neve. Elég ciki így hatodik fejezet után rájönni erre). Ugye Jimmy elméletileg a Mennyben kapott helyet, de aztán Castiel "bekkatanása" után a Purgatóriumba rugdossák, mert Crowley van annyira okos, hogy nem engedi be a Pokolba. Így hát szemtanúi lehetünk egy angyal és porhüvely találkozásnak, nem épp a legszívmelengetőbb fajtából. Pofonok kellenek, világos?
Reméltem is. De mellette bíráló szavak és hasonlók. Dean meg értesül arról az információról, hogy Castiel már nagyon régóta bele van zúgva, persze Jimmytől. Gondolhatjátok. "kaján vigyor"
Az Avangers ficek is készülnek, ha érdekel feltehetek "pár számot az albumról", hogy úgy mondjam. Mert ha egyszer rockbanda, akkor kell lemez, arra meg dalok, amik ezúttal az én kis versecskéim és az album címe Chituri. Ugyehogyugye? Meg van cselekmény is és slash, mert azt nem lehet kihagyni, csak jót tenne ha láthatnám a Thor 2-t. (Ha minden jól megy, és szurkoljatok ti is, hogy jól menjen, el fogok jutni Pestre a Hobbit 2-re). Aztán a másik is érlelődik, csak megakadtam ott, hogy ki nyirhatja ki Hulkot? Áhh megvan a megoldás! Kösz skacok, sokat jelentetek nekem, inspirációként is :)
Uhh és ott van Iwii johnlock fagyifluffja! Még jó, hogy van egy félbehagyott hasonló témájú novellám, amibe Sherlock csak egy picit szemét, John meg szerelmes.
Szeretem Johnt.
Szeretem Martint.
Már Arthur Dentként megvett magának kilóra, és igen, ezt muszáj mindig elmondanom.
Hát asszem ennyi volt az instant ötletelésem. Kellett volna egy SPOILERVESZÉLY tábla? Hát, most már mindegy is. A Doktorral ellentétben én szeretem a végeket.
Apropó Doktor. Megnéztük a gyerekkel (öcsém), az ötvenedik évfordulós különkiadást és emberek Moffat egy kibaszott zseni.
Így.
Ajánlom melegen, hogy Mary karaktere is legalább ilyen badass legyen, vagy fejbe találom dobigálni a fejebubját.
Téglával.
Kedvelem Maryt és cápavigyorral a képemen várom már a párbajait Sherlockkal Johnért. Mindenki John fejét akarja.
Vagyis szivét. Még Moriarty is.
Mi másért kötött volna ex-katonaorvosunkra egy bombát, hm? És nem játszik az a válasz, hogy mert pszichopata!
Hát ennyi lettem volna így hirtelen, találkozunk a következő véleményemnél, vagy sztorimnál. Addig is ballonkabátos angyalok legyenek veletek!

2013. december 6., péntek

Időszámításunk előtt


Tartalom: Minden embernek szüksége van valakire, akit szerethet, akit gyűlölhet, akit megvethet, és aki akkor is ott van neki, mikor mindenki más már elfordult tőle. Mert senki nem lehet teljesen egyedül. Egymástól függünk. És ami az első volt, aki az első volt, könnyen válhat az utolsóvá is.
Páros: Sherlock/Anderson
Fandom: Sherlock BBC
Műfaj: egyetemista AU angst
Korhatár: 16+
Figyelmeztetés: slash, drogfogyasztás, durva beszéd, itt-ott nyálas Watson POV, és az időintervallumoknak inkább ne számoljatok utána
Megjegyzés: Angst. Felakasztom magam a fogasra. Leültem, feltettem magamnak a kérdést, hogy miért gyűlöli ennyire Sherlock Andersont, aztán elkezdtem írni. Istenem mit tettem! " sírva elbujdokol" Magamhoz képest elég hosszú, Wordben tizenkét oldal. Bocs.