Mikor megláttam, hogy lehet kapni a neten, két gondolat villant át az agyamon: Csoda történt! meg, hogy megvan végre az öcsém karácsonyi ajándéka.
Rászoktattam a Doctor Whora, és azóta dalekbuzi lett, bár gyanítom, hogy a Doktor enyhén furán nézne rá. én is furán néz, rá de megbeszéltük, hogy a gyerek dalekot ölelget, én meg cybermeneket robbantgatok a szeretetettemel. Említettem már a megszállottságot?
Ez a könyv pontosan az, amit az ember vár, egy kellemes és csodálatos délután kedvenc Időlordjai társaságában. meg K-9-ben. meg a szokásos csatolt részek, úgy mint az emberi zavaró tényezők, és a kötelező ellenség.
Akinek a Hajója a legnagyobb egyéniség az egész sztoriban, egészt egyszerűen annyira dougleses, amennyire az lehetséges. Komolyan, imádtam.
Maga a történet nem nagy különlegesség, bár én személy szerint felkiáltottam a csattanóknál, hogy Tudtam! De ezért bőven kárpótolnak a mélyenszántó párbeszédek, meg a karakterek.
A Doktor, aki épp szám szerint a Négyes, ha jól tudok számolni és ő viseli azt az überhosszú sálat, pontosan olyan doktoros amilyennek lennie kell, és vagy nagyon-nagyon okos, vagy nagyon-nagyon ostoba. A franc se tudja, de az a jó, hogy az ellenség, jelen esetben Skagra is a falra mászik tőle.
Skagra a tipikus elfoglalom-a-világot bűnöző, bár be kell ismerni, hogy a módszere egyéni.
Na de most már tényleg ideje elárulnom a bonyodalom fő okát és okozoját: egy különösen veszélyes könyvet, amit Chronotis professzor véletlenül hozott el Gallifreyről. Üzenet küld hát a Doktornak és Romananak, de aztán elfelejti, hogy mi is volt benne.
Közben a könyv, szerintem pusztán kíváncsiságból, kiköt egy földi tudós Chris Paron, és reménytelenül szerelmes férfinál, aki le akarja nyűgözni vele szerelmének tárgyat. Persze a lány is fülig szerelmes belé, de hát nézzük el nekik, ez előfordul olykor.
Az élet megy tovább, így Skagra is folytatja a maga terveit, egyrészt sereget gyárt magának, ahogy ez elvárható és el akar jutni Shadára, mert ott rejtőzik a terve sikeréhez elengedhetetlen személy.
Mondom sík egyszerű, de hát nem is cizellált fordulatokat várunk el tőle.
Bőven elég, hogy megnevetett, és elvisz minket téren és időn át.
Kell ennél több, úgy őszintén?
Nah ugyehogy nem.
Aki nem ismeri/szereti annyira a Doctor Who-t, vagy szeretnek a kákán nemhogy csomót, de komplett csomógyárat keresni, azok talán mégse vegyék meg, mert mi értelme fanyalogni háromszáz oldalon keresztül? Viszont ha szereted a sorozatot, Douglas Amdams előkelően angolos humorát, akkor nyugodt szívvel csapj le rá.
Rajongóknak kötelező darab, mindenki másnak fakultatív.
Igazából nem tudok többet mondani erről, mert olvasni kell és szeretni és dédelgetni, és ábrándosan sóhajtozni, hogy némelyeknek piszok mázlija van.
Jah és nem kell amiatt siránkozni, hogy nem tükrözi majd Douglas szellemiségét, vagy a sorozatét, mert a forgatókönyvek fennmaradtak, így hát gyakorlatilag az lett könyvbe átültetve. Én imádkozom, hogy több ilyen legyen és jelenjen meg magyarul is, mert nem igazság, hogy megfosztanak minket ezektől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése