Beszámolósdi a bloggertaliról (fényképekkel)

Két dolog mielőtt belevágnék. Ad egy: még nincsenek fent a fényképek, de mihelyt lesznek, ide is bepasszintom őket, hogy ti is élvezzétek őket. Ad kettő: a névmemóriám legalább annyira pocsék, mint a tájékozódási képességem, szóval előre is elnézést kérnék, ha valakit lebélázok, olyat is említek, aki ott sem volt, és ezeknek a variációknak a garmadájáért.
Kicsit előröl kezdem, mert hova vezetne az, hogy a közepébe vágok, mert azért imádkoztunk, hogy ne legyen eső. Bár a fészes csoport fejlécén(? így hívják?) is zuhogott, és persze Crowley hibája volt, és Crowley a markába röhögve vasárnapra szép időt csinált. Egész addig meg esőre állt. Nyuvadj már meg egy kicsit, ámbár azért hűvös lett volna, meg a fű is vizes, szóval inkább az bántott mindenkit, hogy mellette meg süt a Nap.
Azért én vittem sütit, és remélem senkinek nem volt semmilyen allergiája bármelyikre, mert ez esetben nagyon csöndben maradok, nagyon sokáig és szedegetem a kis szívem szilánkjait. Mondjuk azzal is kezdtem, hogy miután kijózanodtam a sokkból, hogy ez sokkal több ember, mint amire számítottam, vagy amit gondoltam, és ezek engem meg fognak enni. Anyámat már amúgy is kikészítettem pénteken, ami egy mentális hurrikánban forgott tova velem, de nem Kansasig, csak Győrig, de addig Candy közölte velem, hogy lebetegedett, amin mindketten bőgtünk egy sort, rám írt Engel, akit nem akartam lekoptatni ezért szerencsétlen a nyakába kapott egy rakat káromkodást, meg némi csontrepesztő hátbaveregetést, közben kínlódtunk a muffinok díszítésével, mert anyám nem vett hozzájuk semmit. Még jó, hogy volt marcipánmassza, meg azok a tortadekor virágocskák, és valamit alkottunk. Öcsémmel karöltve, mert hát mégiscsak ő a cukrász kettőnk közül, díszitgettünk és most először örültem szívből, hogy azért képben van a sorozatokkal, mert ő is tudta, hogy mit akarok. Az egy teljesen másik kérdés, hogy mit sikerült kihoznunk belőle, mert szegénykéket nagyon megviselte az utazás, köszönöm Volán, de akárki is kapta a Sherlockedet, üzenem megszenvedtem vele. Innentől kezdve senkinek sincs fogalma róla, hogy mi volt az övén, de higgyétek el, jobb lesz így. :) És az a lényeg, hogy izlett nem? Öreganyámmal a sajtos tallért csináltuk, szóval az ő nevében is köszönöm, hogy sikerült rátok sóznom, mert nagyon ciki lett volna visszahoznom.
A vonaton nem volt semmi fennakadás, azt a tíz perc kését, meg fel sem veszem, nem is MÁV lett volna, és nem is Pestre mentem volna, ha nem késik, de így legalább kevesebbet kellett várnom a pécsiekre. Szegény Robertát így is halálra zaklattam, hogy ugyan már jöjjenek ide a Nagy Kivetítős Menetrendhez, amibe bele is egyezett, én meg megnyugodtam és úgy a vonat beérkezése után így rájöttem, hogy azt sem tudom, hogy néznek ki! Mert a fész az nem játszik és hát egész más egy képet nézegetni, mint élőben megtalálni az embert, így pánikolva elküldtem a személyleírásomat: ballonkabát, Vigyori macskás vászontáska. Annak ellenére, hogy csak később olvasta el, megismertek, szóval megnyugodtam, és metróztunk és nem tévedtünk el! Egyszer sem! Nagyon jók voltunk.
Megtaláltuk a mekit is, itt történt az, hogy bependerültem középre és dílerkedtem egy sort, aztán meg mentünk a Részeg zsabóba. Az étteremben nem sokan voltak, konkrétan csak mi, de mi aztán annál intenzívebben.
Hát eleinte általános félénkség uralkodott, és kissé bizalmatlanul méregettük a szemünk sarkából a másikat. Én el akartam bújni a sarokba, de persze nem sikerült. Gondolatban, vagy hússzor lehülyéztem magam, hogy miért nem csaptam le a legbelsőbb székre, mert most meg Reiékkel kerültem szembe és kétméteres gazok nőttek a becsomózódott gyomromban, és ezen nem sokat változtatott az, hogy Reinek nem voltak homokóra szemei. Vagy csak eldugta valahova.
Mindenki rendelt, és lassan, nagyon lassan feloldódott a társaság, és innentől kezdve nagyon jó lett a hepaj. Jó lenne tudni, hogy pontosan mikről beszélgettünk, de azt tudom, hogy a kecskék és a fókazsír afféle csatakiáltássá változott, és szó volt mindenről, arról is, amiről nem is tudtad, hogy nem tudod, és utána úgy érezted, hogy jobb volt mikor még nem tudtad, hogy mit nem tudtál, Frankeinsteinről, hogy csak néhányat említsek, és útközben megtudtam, hogy Steve-nek családja van, szóval elméletileg nem szabadna shippelnem Earllel, de megoldom. Rengeteg röhögtünk is, felére sem emlékszem, hogy min, de nagyon jó volt.
Viszont amit muszáj megemlítenem, hogy játszottunk cetlizöset.

Tudjátok, a Sherlock harmadik évad második részében volt, az amikor egy-egy sárga cetlire felírtak valakit és azt a homlokukra ragasztották. Biztos van ennek valami neve, de ne tőlem kérdezzétek mi az. Toll mindenkinél akadt, nálam meg ilyen kis cetlik, mert reggel eltettem, hátha kelleni fog, és hátha kellett. Mindenki írt valakit, vagy valamit, beleszórtuk a kalapba, asszem Mitsukié volt, ha nem akkor bocs, és húztunk. Egyszerre csak egy ember tartotta fel, hogy ne legyen belőle túl nagy összevisszaság. A cetlit körbeadtuk, hogy mindenki tudja és az arcokról olyan gyönyörűen le lehetett olvasni, hogy milyet húzott az illető! Voltak nagy trollságok, például az a szép, hosszú, csodálatos német szó, meg anglia királya, amit én húztam és ezúton is csókoltatom az ötletgazdát. Én Steve Carlsberget írtam, szerintem tetszett a társaságnak.
A cetlikben feltűnően vezetett a Supernatural és WtNV, mint fandom, Kosnyek például kétszer is szerepelt, amit meg tudok érteni, aztán volt még néhány fogalom, meg ugye a fókazsír :) Azt még emlegetni fogjuk egy ideig.

Nagyon jópofa volt, mert a srác, tényleg két srác is volt velünk!, na ő Destielt húzott, de kitalálta, bár nem könnyítettük meg a helyzetet. Mert ez úgy nézett ki, hogy:
- Ember?
- Hááát!
- Angyal?
- Ötven-ötven százalékban igen.
- Főszerepet játszom?
Nagyon segítőkészek voltunk. Az volt az igazi, hogy amíg te nem kerültél sorra, azt gondoltad, hogy ó, hát megy ez! Tök könnyű! Aztán jöttél te és úgy meglőttek, mint vadhajtót a vadászaton, de jól szórakoztunk.
És mellesleg új szintre fejlesztettük a szellemvadászatot: hullahopp karikákba só, és célbadobunk a szellemre. A hatékonyság garantált!

Meg voltak még ilyen eszmefutattások, kár, hogy ezt nem lehet rendesen visszaadni. A társaság szerintem azért jól összerázódott a végére, felengedett, úgyhogy egyáltalán nem bántam meg, hogy elmentem, és remélem, mikor legközelebb lesz, még többen leszünk. Ha kell szerzünk autót, vonatot, buszt, tengeralattjárót, repülőt, TARDIS-t, mert úgy az igazi. És nem lesz eső sem. Csakazértsem.
Összeségében köszönöm szépen az élményt, nagyon jól éreztem magam, bár ennek felét sem tudom visszaadni, mert olyan gyorsan elszaladt, hogy azt is tudatosítanom kell magamban, hogy egyáltalán megtörtént. Igaz még a vonaton írtam egy gyors vázlatot, ezért ma fáj a csuklom, meg a rekeszizmaim is izomlázasok és szerintem elfeküdtem a bordáimat is.
És végre megismertem azokat az embereknek egy részét, akiknél random szivárványt és pillangót hányok kommentben, és nem ettek meg, és jó volt és legyen legközelebb is, és béka van, imádás, meg szeretet!
Remélem mindenki épségben hazéért!
Köszönöm az élményt Béláim!