Utánam a díjözön!

Gyerekek tudjátok, hogy mindeteket imádlak, életemet meg véremet értetek, meg az összes többi pátoszos marhaságot, és igérem lassan tényleg lesz friss, de egyelőre még kérdések érkeznek. Szejetem a kéjdészeket! Ye-ye-ye!

11 dolog rólam

1) Határidői pánikban irom és gépelem a Frostiron novellát, hogy hétvégén le tudjam adni.
2) Ebből kifolyólag rémesen összecsapott lesz, én érzem, de azért becsületből bedobom a közösbe. (Utána letagadom és nem fogjátok rám bizonyítani)
3)A héten végre meglesz a laptopom, bár a net hogyléte és mikéntje kérdéses.
4)Vissza akarok menni edzőtáborba.
5)Az elmúlt hónapokban csúnyán belebolondultam Mark Sheppardba. Nincs rá logikus magyarázatom.
6) Már alig várom az új évadot a DW-ből!

7) Clara Oswaldot sikeresen megutáltam, mert a plakáton úgy néz ki, mint egy bájtalanul naív, megmentésre váró királylányka, sehol az a határozottság, céltudatosság, amit az ember lánya várna attól a nőtől, aki folyton megmenti a Doktort. Hiányzik Rose.

8) 55 feliratkozott olvasóm van, én pedig a megilletődöttségtől szóhoz sem tudok jutni.
9) Rosszul érzem magam, hogy mindig csak igérgetem a frisst, de nem hozom, pedig ezúttal tényleg a külső körülmények a felelősek.
10) A telefonom háttérképét Mycroftról Crowleyra cseréltem. És képes vagyok csak azért félpercenként elővenni a telómat, hogy vessek rá egy pillantást.

11) Reménytelen eset vagyok.

ThiaDark kérdései

1)1. Szoktál nekem kommentet hagyni? ;D

Természetesen! Kissé ekletikusan átlagban, de szoktam.

2)Mi a véleményed arról, hogy a más nemibeállítottságúak közül, csak kevesen merik az identitásukat nyíltan felválalni?

Félnek a megalázástól, visszautasítástól, gyűlölettől, agressziótól, és úgy gondolják, hogyha nem mondják el senkinek, akkor nem érheti őket baj. Sajnos a társadalom rohadtul kétszínű, mert amíg egyenlőséget és elfogadást igér, addig ha valaki meglépi ezt, rögvest leszedi róla még a keresztvizet is. Az emberek egyértelműen túl sokat foglalkoznak azzal, amihez az égadta egy világon semmi közük. (Engem is ki szoktak borítani azzal a kérdéssel, hogy: Van már barátod? Nincs, nem is lesz, de ezt miért nem lehet megérteni?)

3) Kutya/cica/tengeri hörcsög/Sherlock/Loki/John/Castiel. Melyiket választanád házi kiskedvencnek?
Crowleyt miért nem lehet?! Én őt szeretném. A listából amúgy a macskát szeretném, szigorúan perzsa fajtát.

4)A leghülyébb zene címe amit éledben hallottál?
Fogalmam sincs. A magyar címekkel nincs bajom, az angolokat meg nem szoktam lefordítani.

5)Az álltalad legutáltabb viselkedés forma?
Amikor feleslegesen és érdemtelenül dícsérnek. Kolléganőm csinálja, és már nagyon idegesít. Örülök neki, hogy különlegesnek meg egyéniségnek tart, de igazán abbahagyhatná már, hogy folyton előhozakodik vele. Ez nekem nagyon kényelmetlen. Ja és a nyalizás is undorít.

6)Mire/Kire vagy a legbüszkébb?
Az apai ági nagymamámra, aki a legbadassabb öreglány.

7)Szeretsz rajzolni?
Csak firkálgatni, mert rajzolni nem tudok.

8)Kedvenc napszak?

Az alkonyat. (meg a nyári vasárnap délutánok is)

9)Kedvenc történelmi kor?

Középkor. Mindig és örökké.

10)Kedvenc mitológiai történet?

Persze, hogy egy se jut eszembe! De a teremtéstörténetek mindig lenyűgöznek. Volt egy olyan, hogy mikor megteremtődött a világ, de még nem voltak égitestek, két férfinak kellett feláldoznia magát. Az egyikük "kicsipte" magát, míg a másikuk csak valami egyszerű ruhafélét vett fel. Mégis ő ugrott először a vulkánba, cserébe ő lett a Nap, mig a másik hezitálva vetette bele magát, ő pedig Holddá változott. Utánuk mindenki más is ugrott, belőlük pedig csillagok lettek.

11)Melyek azok a számok, amelyek inspirálnak?

Az attól függ, hogy mire kelljenek, hogy inspiráljanak. Megvannak a külön zenemappáim, attól függően, hogy nonficet irok, valamelyik fanficet, esetleg pihenni akarok, vagy épp jókedvű esetleg szomorú vagyok.

Broccoli kérdései

1) Ki vagy mi testesíti meg számodra az eszményi, kifogástalan tökéletességet?

Volt egy személy, és volt egy csoport. A személy azóta lelépett erről, és már emberként vagyunk jó viszonyban (asszem, nála soha nem lehet tudni), a csoporttal kapcsolatban pedig alaposan összetört a kép, amit róluk kialakítottam. Azóta mindenkihez és mindenhez emberi módon viszonyulok, tehát a hibáit tudomásul veszem és elfogadom. Sokkal jobb így.

2)Van~e olyan dal vagy zene, ami hallatán menthetetlenül rád tör egy emlék? Melyik az?
Fanka és Kowa: Ez a mi mesénk.

3) peronon állsz, tömegnyomor, a szerelvény befut. Abban a pillanatban meglátod, hogy valaki a sínek felé veti magát, egyenlő távolságban tőled pedig egy másik ember pisztolyt ragad és lőni készül. Kinek segítesz és miért? Az öngyilkosjelöltet rángatod vissza vagy a pisztolyos alaktól ragadod el a fegyverét?
Nehéz kérdés, mert ugye attól is függ, hogy melyiket látom meg előbb, aztán aaz önvédelemmel szembemegy, hogy pisztolyt rángassunk ki valaki kezéből. De én mégis azt választom, hogy teljes lendületből elsodrom, azt aki lőni készül, mert több embert is megölhet, vagy súlyos sebesülést okoz nekik, tehát nagyobb a vérontás, mint az öngyilkosjelölt esetében. Bunkón fog hangzani, de ő már úgyis meg akar halni, míg a golyó által eltalált ember nem.

4) Nyúzd meg magad, hiszen bolond, ki bőrével, mint börtönével henceg.' /Bocs, de tök jó ez az idézet./ Mi a véleményed erről?

Végre úgy, ahogy ki vagyok békülve magammal, mire jössz te, meg ez az idézet és én kissé kétkedve pislogok, hogy de én nem is hencegek. És különben is max. csak másokat nyúzok meg, magamat nem fogom. (Tudom, átvitt értelem, de korán van még nekem ehhez)

5) Ha életedben egyszer megállíthatnád az időt egyetlen percre, hol és mit tennél azalatt a 60 másodperc alatt?

Hmmm...biztos egy olyan alkalomkor, mikor nehéz döntés elé kerülnék, és egy kicsivel többet szeretnék rajta gondolkodni. Aztán cselekednék. Bár én így is Időlady vagyok, úgyhogy az idővel való játék nem okoz gondot :D

6) Mi jut eszedbe a fahéjról, a lehorzsolt térdekről és a vaníliaillatról?
Fahéj: Forralt bor
Lehorzsolt térdek: Edzőtábor (még vagy egy hónapon át ezt fogom fújni)
Vanilia: Fagylalt.

7)Ha meg kellene ölnöd egy embert azért, hogy egy szeretted életét megmentsd, kit választanál?
Egy vadidegent. Nem fogok azon lebukni, hogy ismertem az illetőt.

8)Mondj egy tulajdonságot, ami egyszerre vonz és taszít, és egy személyt, aki megtestesíti azt.

Lassan kezdhetsz utálni, mert nem jut eszembe semmi. Szerintem nincs is ilyen.

9) Csillag vagy felhő szeretnél lenni inkább?
Csillag. Mennyire tuti dolog már fényt hozni az éjszakába!

10) Melyik a kedvenc versed és miért?
Arany János: Welsi bárdok. Igaz ballada, de egyszer elszavalta Dörner György. Nem kell tovább ragoznom, azt hiszem.

11) Ismered azt a késő nyári esték megfogalmazhatatlan hangulatát, és az érzést, ami ilyenkor környékez meg? Mesélsz valamit erről?

Még szép, hogy ismerem! És nagyon szeretem. Amikor egyedül sétálsz végig az utcán,nincsenek autók, biciklisek, járókelők, a madarak is csendesebben csipognak, a fűben bogarak zürmögnek, és te lassan átringsz a vízfestékék ég hajóján egy békésebb, mágikusabb világba. A gondolataid megelevednek, az árnyékod eltáncol mellőled, hogy a saját kedve szerint séátljon tovább melletted és az univerzum misztikumba hajló titkos meséket suttog a füledbe.

GwenPage kérdései

1) Hogy nézne ki a személyes mennyországod?

Könyvtár, színház, tornaterem és vadon sajátosan eklektikus keveréke lenne. Fák nőnének a könyvespolcok között, színházi, bordó székek támaszkodnának a bordásfalaknak, csillár világítaná meg az egészet, köttéllétre vezetne az egyes emeletek között. Belül ez nagyon jól néz ki, csak leirni nem tudom.

2)És a személyes poklod?
Crowley-féle sorbanállós. Tényleg, rühellek sorban állni. Ha pedig eltekintünk a fangirl énemtől, akkor pedig a hideg, üres semmi.

3) Tervszerűen vagy inkább csapongva, hirtelen felmerülő ötleteket továbbvíve írsz?
Nagyon csapongva. Ha eszembe jut valami, és nem irom le, akár a legvázlatosabb formában is, akkor egyrészt folyton ott motoszkál az agyamba, nem engedve, hogy mással foglalkozzam, másrészt meg elfelejtem, hogy pontosan mit is ítéltem megírásra érdemesnek. Aztán persze megesik, hogy az ötleteket összekötöm, de az már tervszerű, és a második javítási fázisban van, először mindenképpen csapongok.

4) Mi a vezérelved, amit soha, semmilyen körülmények között nem adnál fel? Vagy a szélsőséges körülmények mindig megtörik az akaraterőt?
Elvem, hogy nincsenek elveim. Talán még egy kivételem van: add önmagad, győzd le magad. Edzőtáborban a Rozsdappatintón, ami nekem már eléggé szélsőséges tud lenni, bebizonyítottam magamnak, hogy igenis képes vagyok két lépéssel tovább bírni, mint hittem.

5) Ki az az író/művész, aki ha tanácsokat adna neked, egész biztosan hallgatnál rá? (Azaz ki az úgymond példaképed. Nem kell ma is élő embernek lennie.)
Három ember ugrott be: Isaac Asimov, Stephen King és Böszörményi Gyula. Bármelyiküktől egész biztosan el-és megfogadnám a tanácsot.

6) Képes lennél arra, hogy egy teljes napig ne szólalj meg?
Igen, de csak megfelelő indok esetén. Az a fajta vagyok, aki azt is megpróbálja elmondani, hogy nem jut szóhoz.

7) Van/vannak olyan ember/emberek az életedben, akiért bármit megtennél?
A barátaim. Ide ti is beletartoztok. (meg a családom, de leginkább az öcsém és a barbacsi nagymamám)

8) Szerinted hogy látnak téged azok, akik nem ismernek igazán?
Társaságban sarokban ülőnek, hirtelen eltünőnek.

9) Félsz az ismeretlentől?
Igen, de feccölök bele annyi energiát, hogy megismerjem. Hurrá kalandvágy!

10) Makacs vagy vagy megalkuvó, konfliktuskerülő?
A családi konfliktusoktól kiráz a hideg, de ha arról van szó, hogy meg kell védenem magam, vagy azokat akiket szeretek/tisztelek makacs és keményfejű vagyok.

11) Milyen típusú harcos lennél? Törtető, vagy kifinomult, gyors? Milyen fegyvereid lennének, hogy nézne ki a páncélod/ruhád?

Úgy vélem nyugodtan mondhatom, hogy harcos vagyok, bár nem igazán vagyok jó vívó. A habitusom olyan, hogy először ütök, mert utoljára akarok nevetni, nem hagyom élni és végül győzöm. Azért persze ésszel dolgoznék, hiszen túl akarom élni és nem mártírként végezni. Lenne kardom, meg messerem, másféle fegyvert nem igazán érzek magaménak. A ruhám praktikus lenne, olyan amiben könnyű mozogni, de véd is, és rajta lenne a címerem. Bakancs, nadrág, ing, fegyverkabát, öv, kesztyű, szóval tulajdonképpen az a szerelés, amit Szent László napra kaptam.

Rozmaring kérdései (fogtam, vittem, talán nem esz meg)

1)Ki a kedvenc párosod? Mindegy, hogy miből. :)

Mystrade. A Brit Kormány és a Scotland Yard. Vele osztozik a Moosley, mert Crowley és Sam hát ők is imádnivalóak.

2)Kedvenc állatod?

Kigyó.

3)Mi a legnagyobb álmod?
Íróként befutni.

4) Melyik zeneszámmal tudnád leginkább jellemezni magad?

Ossián - A tűz jegyében.

5) Melyik a kedvenc könyved?
Anthony Sheenard: A szerencse zsoldosai avagy A négy mázlista gárdista. Tizeniksz éve folyamatosan felvidít, elszórakoztat és kikapcsol. A rejtői légiós regények és a fantasy ötvözete.

6)Mi lenne a patrónusod szerinted?

Igazából én tudom, hogy mi. A magyar őshitvilágban szerepelt a segítő szellem, vagy totemnek is hívhatod, aki a lelkedhez tartozik. Fontos, hogy sosem te választod, mindig ő válasz téged. Engem egy orka alias kardszárnyú delfin választott. (Halálra kerestem, hogy van-e valami mitológiai története, de nem találtam. Ha valaki tud ilyet sikoltson)

7) Történt veled valami jó ma?
Megrendeltem a laptopom, ha minden igaz pár nap és megjön :)

8) Mitől félsz a legjobban?

A bezártságtól.

9) Mi a legrosszabb tulajdonságod?
Néha rendkívül élhetetlen tudok lenni.

10) Ha lehetne három kívánságod, miket kívánnál?
1. Tudjak perfeckt angolul.
2. Sikerüljön olyan munkát találnom külföldön, amit szeretek.
3. A családomnak ne legyenek pénzgondjai.

11) Hol laksz? (remélem nem túl személyes kérdés :))
Barbacs a szülőfalum, de jóval többet vagyok Győrbe. Szóval Györben.

Az én 11 kérdésem, amit mind az 55 olvasómnak küldenék (ti tartotok életben)

1) Voltál conon? Melyiken, mikor, milyen volt?

2) Cosplayeztél valakit?

3) Hány blogot olvasol rendszeresen?

4) Megmented velem a világot?

5) Ki a kedvenc mellékszereplőd a bármelyik sorozatból?

6) Milyen gonosz lény lennél? (Szellem, démon ecetetra)

7) Nagyon unatkozol?

8)Mi lehet a nagy kaland északon?

9) Éjjel fura zajokat hallasz. Hogy reagálsz?

10) Hogy birod ezt a fülledt időt?

11) Te milyen időjárást csinálnál?

U.I: Megjött a laptopom és megvettem! És most van lapotpom. Boldog bulldog vagyok :)

Möggyüttem!

Úgy érzem magam, mint aki összeverekedett egy bandával, aztán miután alaposan legyaktuk egymást még elmentünk közösen sörözni egyet.

Tulajdonképpen ez is történt, mert tényleg legyaktuk egymást, és tényleg söröztünk, bár alkoholmentest lévén edzőtábor végéig tilos az alkoholfogyasztás. Sajnos nem maradhattam a végéig, de így is megérte, mert az edzőtábor mindig nagy buli, meg a feszültséget levezettem, feltöltődtem, szóval a régi vagyok :)

Közben Szocsi megdobott egy díjjal, de lyányom hát csak arra kellek neked, hogy unikornisokat tenyésszek a kertedben? Ennyire vagyok jó? Ezek után meg pláne nem kapsz az eccaszarvúakból.
Amúgy cselesen vissza-kihasznállak, mert 11 pontban mesélem el a három nap legszebb eseményeit. (Azért szeretlek ám, ne aggódj! Csak azt vallom, hogyha vannak barátaid, ellenségekre már nincs is szükséged)
Óh és láttam Morgennél is kérdéskéket, amiket ellaboltam és meg fogok válaszolni. Lögvest.
Meg Scale-nál is észleltem őket. Hosszú bejegyzés lesz ez! Fuss, míg nem késő. (Késő)

11 történés az edzőtáborban

1) Eltévedtünk a Rozsdapattintón.
Az edzőtábor ugyanis hagyományosan ezzel a műsfél-két órás erősítő edzéssel indul, no meg persze futással. Ez az egész hét legkeményebb része, de ezek után simán túléled az egészet. A szabály, hogy lassíthatsz, de nem állhatsz ki, és ha úgy érzed nem bírod tovább, akkor összeszorítod a fogad, teszel még két lépést, aztán kicsit alább adod a tempót. Az oktatóknak nem az a céljuk, hogy tönkrevágd magad a legelején, de alaposan meghajtanak. Előtte pedig halálra rémisztgetnek azzal, hogy milyen feladatok lesznek. Idén például a gázálarcban való futással rémisztgettek mindenkit. Úgy szeretem őket ilyenkor!
A csapatot felosztották két részre, az egyesek akiknek jogukban áll megdögleni, na ők például vívómaszkban futottak, és vitték az összes vizet. Mi meg, akik a kettesbe voltunk simán futottunk. A futás még mindig nem a kedvencem, de ez van, csinálni kellett. Nomármost tudni kell hogí Gödöllön a Teleki Pál cserkésztáborban béreltünk helyet, egy bazi nagy erdő kellős közepén, így földúton futottunk, gazba, porba, néhol süppedős homokfélébe, tüző napon, mert árnyék csak úgy volt, mint a mesében: hol volt, hol nem volt. Na a vicces rész ott kezdődött, mikor mi lassabbak elkezdtünk lemaradozni. Az a négy darab kicsi gyerkőc 8-13 év között), Elizabet, Zsófi, Halmai Tomi, meg én. Györgyi csak velünk maradt, mert amúgy simán birta, meg mutatta az utat. Elvileg. Gyakorlatilag benézte és mi vagy három kilométerrel tuti többet mentünk, mint a többiek. Jó, a vége felé már gyalogoltunk, jó hosszúkat léptünk, de csak visszaérünk. A kicsiknek lehetett a legrosszabb, biztatni őket, meg ktiartásra buzdítani miközben mi is majd meghaltunk, mert persze kard nálunk is volt, plusz maszk, ha volt. Párokba voltunk felosztva, hogy támogassuk egymást lelkileg, Zsófival voltunk együtt, de persze mindenkitől kérdezgettük, hogy megvan-e. Ez utólag nagyon vicces, és büszke is vagyok magunkra, mert mikor visszaértünk természetesen beálltunk, hiszen mégiscsak Rozsdapattintó volt. Eltévedés ide vagy oda. Ezenkívül a legkirályabb rész az volt, mikor megnyitották a kerti csapot, ilyen cső, amiből jön a víz, és az alatt kellett átkúszni a sárban, így jó vizes meg sáros is lettél. Király volt :D

2) Ingyen showműsoros tábortűzörzés.
Tábortűz nélkül nincs tábor, ezzel gondolom mindenki tisztában van. Nálunk ez kiegészül némi feladattal. Este kilenctől másnap reggel hétig folyamatos őrzés van, két óránkénti váltással. Két fő örködöt első körben, hogy mindenkire sor kerüljön, ez hétfőig be volt osztva, onnantól meg már szabadon akár négyen, öten is lehettek örségbe. Ez még kicsit snassz, így hát van nekünk egy zászlónk, amit az őröknek meg kell védeni a portyázókkal szemben. Nagyon tuti dolog, egy rakat sztorim van pusztán a zászlólopás témakörben. Szombat este elválltam az első örséget egy szlovák sráccal, mert az volt az oktatók kérése, hogy olyannal menjünk, akit nem ismerünk. Hát őt nem ismertem. Misinek hívták, de nem ez a neve, csak erre hallgat. Amit még tudni kell, hogy velünk egyidőben cserkészek táboroztak a dzsumbujban és valami népünnepélyt tartottak, így megkértek minket, hogy amíg le nem megy, ne legyen portya. Nyugodt örségünk volt hát és még élvezhettük a műsorukat is :) A sráccal amúgy Gyűrük Uráról beszélgettünk, meg a Hobbitról, és mivel nem tudott olyan jól magyarul, ezért néha barkhobaszerűen beszélgettünk, mert ő tudta szlovákul vagy angolul a szót, én meg levettem a szövegkörnyezetből, hogy mit akar mondani és kisegítettem. Jó kis örség volt.

3) Izomláz.
Az az igazi, meg-se-birok-mozdulni fajta, ami miatt úgy mozogsz, mint egy robot-cowboy. Konkrétan fogalmam sincs, hogy tudtunk mi kikászálódni az ágyból, mert olyan mértékbe be volt állva. Igaz volt kigyómérgünk, tényleg a kígyónak a érgéből készült krém reumatikus fájdalmakra, de kiválóan hatott az izomlázra is, csupán arra kellett fokozottan ügyelnünk, hogy nyitott sebbe, nyálkahártyára ne kerüljön. Ami külön poén, hogy most a lányok kapták meg az emeleti szobát. Lépcsöstül. Valamikor vasárnap a déli pihenőkor közöltem a csajokkal, hogy én most megállok itt és megvárom míg mozgólépcső lesz belőle, merthogy én nem tudok lemenni az fix. Végül is lejutottam, de most még a gépelés is fáj, ha mélyebben veszem a levegőt fáj, ha elhúzom a szám fáj, és gyanítom, hogy még a szemhéjam is fáj. És élvezem. Level mazohizmus.

4) Birkózóedzés
Minden nap volt birkózóedzésünk is, a reggeli, és a reggelit követő víváselmélet után, amit a Heitter Peti tartott. Így aztán már reggel koszos, büdös és izzadt lettél, mint mindenki más, viszont tanultál romantikus dolgokat, mint például a másik orrát beleépíteni a kisagyába, kitörni a kezet és hasonlók. Persze senkinek nem lett semmi baja, némi vérzésen, horzsoláson, izomlázon és zúzódáson kívül, de ezt meg vállatad. Ami a lényeg, hogy Peti kitalálta, hogy álljunk párba, velünk nagyjából azonos súlycsoportú emberrel. Ezekután le kellett mennünk négykézlábba, majd összetteni a homlokot. Homlokcsontot, ahol a legkeményébb, majd eltolni a másikat, mint két szarvasbika. Vagy, mint az ókori görög birkózók. A fiúk végig így csinálták, nekünk lányoknak a másik vállgödrébe kellett tenni a fejünket úgy csinálni a gyakorlatot. Ez se volt kevésbé megterhelő, bár egy-két srácnál kezdett megjelenni az ecca-ecca-eccaszarvú effektus, meg kicsit puhább is lett, viszont kaptak rá valami krémet így ebből se lett nagyobb baj. Viszont megkaptam, hogy micsoda kemény fejem van :)

5) Éjszakai edzés.
Rozsdappatintó, zászlóörzés és portya, no meg az éjszakai edzés az, ami nélkül nem létezik olyan, hogy Kard Rendjés edzőtábor. Ez egy csudálatos találmány, amiről előtte lehetnek rejtett utalások, utána pedig megjegyzik: miket nem álmodsz össze! Ugyanis valahogy úgy alakult néma közegyetértéssel, hogy az éjszakai edzést követő napon, mindenki úgy hivatkozik rá, mint egy érdekes álomra, és nem szabad úgy venni, hogy tényleg megtörtént, mert egyrészt furán néznek rád, másrészt elrontod a játékot. A lényege, hogy valamikor a hajnali órákban egy oktató ébreszt fel, jobbik esetben udvariasan szól, hogy két perc múlva sorakozó a pályán edzésre, rosszabb esetben ököllel veri az ajtót, üvöltöz és te úgy esel ki az ágyból, amin persze ő marha jól szórakozik. Villámgyorsan felkapod a cipőd, kardot, pulóvert, mert természetesen ruhába aludtál, és mész le, ahol rosz időpontban felébresztett bagolyként pislogsz a többiekre. Aztán végezetnek veled pár gyakorlatot, és mehetsz vissza aludni, mert az egész nem tart tovább húsz perc-fél óránál. Na jelen esetben Heitter Peti közölte olyan fél tízkor, hogy elmegy aludni, mert örsége lesz háromtól-ötig. Innen már lehetett sejteni, hogy ma bizony nem veszünk fel pizsomát, és tényleg, valamikor fél egykor jön be Boba, hogy ébresztő. Nomost voltak páran lassúak, akik miatt az ott lévők lementek fekvőbe és fekvőtámaszoztak míg mindenki ki nem ért. Persze Pongrácz Tomi nem volt hajlandó normálisan számolni, de csinálta velünk ugyanúgy, úgyhogy nem haragudtunk rá. Annyira. Aztán visszaküldtek minket, mondván, hogy ezt újra lemérik, még a cipőt se vegyük le, kardot tegyük az ágyra. Szót fogadtunk, két perc múlva valóban jött Boba, lezúdultunk, viszont ott kiderült, hogy egy szobát szépen kihagytak, így újfent mindenkit visszaparancsoltak. Mi vártuk, hogy jöjjenek, de mikor fél óra múltán se történt semmi, levettük a cipőt és megpróbáltunk aludni. Másnap meg a szabályok értelmében kibeszéltük a fura álmunkat. :)

6)Időjárás.
Ami nem bírt normálisan viselkedni. Továbbra is fenntartom, hogy vagy bújkál közüttünk egy esőisten, vagy Thor utál azért, mert utálom a csaját és erőteljesen ki akarom nyirni. Akárhogy is nem úsztuk meg mennydörgés, villámlás és eső nélkül, de mi nagyon kemény legények, leányok vagyunk, ezért nem adtuk fel. Sajna a levegő sem, mert ugyanolyan fülledt, ha nem fülledtebb lett, mint eső előtt. Viszont nem kellett bennünket félteni, rögvest Hegylakósat játszottunk :) Úgyhogy az időjárás hiába strapálta amgát, csak egyszer futamított meg minket, de akkor is csak a fák alá, de akkor irgalmatlanul zuhogott.

7) "Vegyen neked kardot a Huszti Gergő!", "Gusztustalan lekvároskenyér" és "Úgy vívsz, mint lengyel a szablyájával!" avagy káromkodás nélküli szitkozódás.
Van egy szabályunk, hogy aki a táborban káromkodik az tíz fekvő automatice. Viszont vannak olyan helyzetek, mikor az ember lányának szóban kell levezetnie a feszültségét, vagy csak be szeretne szólni a másiknak, és ezek tökéletesen jól jöttek. Az elsőhöz tudni illik, hogy Geri vett a barátnőjének vagyis Rékának egy federt. Igen ám, csakhogy nem egészen volt standard, mert a markolatánál volt két félköríves plusz ujjvédő Ami nagon praktikus, ha nem dugod ki rajta az ujjad, és nem esel rá véletlenül, ezért is nem teszünk rá ilyet, így hát Geri alaposan megjárta ezzel a gesztussal. A második állítólag valami filmbe volt, de nem derült ki melyikben, viszont nagyon vicces. A harmadik sértés, mert a lengyelek nem igazán technikáztak inkább csak erőből gyakták a másikat.

8) Csata!
A csata finom, a csata jó, a csata különleges. Harminc emberrel pedig már kezd jól is kinézni. Ez úgy kezdődött, hogy külön edzettek a kezdők és a haladók, és a két oktató, Boba meg Tomi kitalálta suttyomban, hogy menjen össze a két csapat. Aztán nyiltan rendes hadiüzenettel, kihivással, sértegetéssel megkezdődött a csata. Először ők győztek, aztán mi, de a második már átment félig sakk, félig ilyen stratégiai számítógépes játék jellegű dologba, ahol Boba és Tomi voltak a fő irányítók, mi meg kis csapatokra oszlódva tettük, amit mondtak. A szabályok nem voltak egészen tiszták, de tesztjátéknak tökéletes volt, és jót röhögtünk, meg szórakoztunk, meg csatáztunk!

9) K.O avagy Kovács Orsolya.
Lizával, aki valójában Elizabet, csak így álcázza, a csata előtt és közben értünk el arra a pontra, mikor mindenen röhögsz, mert annyira fáradt vagy. Ez nálunk azzal kezdődött, hogy megmutatta a plüsskardjára irt monogramját, hogy: J. E. Aztán hozzátette, hogy egyik osztálytársának meg T. V. a monogramja. Mire én: K. O. Összenéztünk és egyszerre mondtuk: Kovács Orsolya. Istentelenül elkezdtünk röhögni, amjdnem megfulladtunk, mert ez ott és akkor fergeteges vicc volt. Mellettünk meg a kissrác adta alánk a lovat, úgyhogy azért nem birtuk abbahagyni. Ráadásul úgy esett, hogy egymás után vágtak le minket, mi meg jó hallottként elfeküdtünk, és a kardot úgy tettük, minta leszúrtak, vagy lefejeztek volna és röhögtünk tovább, gyakorlatilag mindenen. A végén már izomlázas voltam a nevetstől, és könnyeztem is. Ezt nem lehet visszaadni, mert ez csak akkor üt, mikor már teljesen le vagy fáradva. De akkor úgy, mint az ipari áram. Teljesen K.O. leszel :D

10) Répáztak a srácok.
Geri hozott magával a táborba nyers répát, bár számomra felfoghatatlan, hogy szeretheti bárki is a nyers répát, mindenesetre ő vígan ette, este, mikor már lement minden edzés, kényelmesen keresztbe tett lábakkal, hátradölve a széken. Arra jött Boba, aki rákérdezett, hogy az répa-e, és ha igen, törhet-e. Természetesen igen, így tört a répából és együtt répáztak. Répabarátok lettek :D Jaj, de perverz a banda! És élvezzük!

11) Van itt egy hely! Hely!
Ez afféle csapatüvöltés, ami úgy működik, hogy az oktató mondja: Van itt egy hely! Mi meg teli torokból, tüdőből üvöltjük, hogy Hely! Ez gyönyörűen visszhangzik és szépen tupiroz egy kicsit a csapatmorálon. Meg aztán a cserkészek, akik velünk voltak, csak odébb, ők is énekeltek, meg minden, hát úgy voltunk vele, hogy mutassuk meg mi is mit tudunk.

Szocsi kérdései

1) Szeretnél láthatatlan lenni? Néha jó lenne, de csak akkor mikor én akarom, mer állandóan és örökre nem akarok ennyire eltűnni.

2) Milyen jó, és szörnyű filmet láttál utoljára? Én egy szörnyen jó filmet láttam. Szellemcápa. Még mindig fáj. Komolyan véve, szörnyű film volt a Hobbit 2, jó film a Felhőatlasz. Nem nézek gyakran filmeket mostanában.

3) Ha bármiként élhetnél tovább, miként tennéd?
Háromfejű sárkány. Egyrészt úgyis van benne valami sárkánymágia, másészt a sárkányok badassak, harmadszor egy háromfejű sárkány korántsem olyan nyámnyila, mint egy egyfejű, ravasz, gonosz, kegyetlen az ellenségeivel. Nem rabolnék kiráylányokat, de szivesn móresre tanítanám a pökhendi királyfiakat.

4) Mik szerepelnek a bakancslistádon?
Eljutni Írországba egy Szent Patrik napra, Skóciában élni, körbeutazni a világot és mindenhol venni egy könyvet, eljutni a lehető legtöbb conra és fényképezkedni meg autogrammot kapni a kedvenc színészeimtől. Óh és egyszer szivesen ejtőernyőznék is, meg elmennék egy ilyen kiszabadulós játékra a budapesti Underground Fear-be. Ja és egyszer részt venni Candyvel egy igazi viking sátortáborban valamelyik északi országban.

5) Mikhez köt megmagyarázhatatlan obszesszió?
Cosplay, színház, sorozatok, könyvek, messer, füzetek, tollak, viharos ég, alkonyat, hajnal, a föld illata eső után, barátok, az élet, ablakok, üres házak, elhagyatottnak tűnő helyek, mágia, írás, kitalált karakterek, tenger, nutella háztartási keksszel, gyümölcsös sör, mézsör, zene, dallam, színház, színészek stb...

6)Írd le magad három szóval!
Csillag a felhők alatt

7) Mikor sírtál utoljára?
Egy napja. A röhögéstől. A szomorúságtól már jó régen.

8) Mit gondolsz az emberekről?
Csodálatos, gonosz, nemes, fantasztikus, ostoba, bolond, jólelkű, kapzsi faj, aki nem kétszínű, hanem rendkívül összetett, aki megpróbálja megérteni magát, de egyben fel is falja. Csupa rend és káosz és jóval több ezeknél, de kevesebb, mint gondolja. Hiszek az emberekben, még akkor is, ha ezért kinevetnek

9) Világvége; mi történne, mit tennél, mit vinnél magaddal, hová menekülnél?
De ha a világnak vége, akkor mindennek vége nem? Neked is, neki is, nekem is, így eléggé esélytelen a menekülés.

10) Kedvenc könyv, szerző, film, sorozat, zene? [tudom, hogy nincs, de akkor meg legyen]
Ezek nálam elég gyakran cserélődnek, szóval a per pillanatit mondok.
Kedvenc köny: 2001 Űrodesszia
Kedvenc szerző: Isaac Asimov
Kedvenc film: Avengers (jól van na, tényleg kedvencem)
Kedvenc sorozat: Supernatural
Kedvenc zene: Indygo: Paradicsom színű naplemente

11) Ha megtehetnéd, hogy visszamész az időben, és meg sem születsz, de egy dolgot itt hagyhatnál, akkor mi lenne az? Hmmm...a fémkardom. mivel nagyon szeretem, azért hagynám itt. És különben is nagyon érdekes lenne, mikor megtalálnák és próbálnák kitalálni, hogy vajon mit csinálhattak vele :)

Morgen kérdései

1) Szabad tudni a korod?

Szabad igen. Huszonegy éves vagyok.

2) Mióta vezetsz blogot? Nem feltétlen a jelenlegit.
Két éve próbálkoztam egy saját sztorissal, de két hét után töröltem, aztán egy ajánlóssal, de azt pár hónap után lőttem ki, ezt viszont vagy másfél éve vezetem töretlen lelkesedéssel. Kb.

3) Vallásos vagy?

Tulajdonképpen igen, de az egyház által ábrázolt Istenben nem annyira. Az az isten, aki ahelyett, hogy kibékítette volna a nemzeteket, vízbe fullasztott sok száz embert az számomra elásta magát. De hiszek a Teremtő Hatalomban, abban, hogy igenis van valaki túl a végtelenen, hogy az életünk nem szűnik meg ezzel, ami most történik velünk. Isten számomra maga az Élet, és igazából nem tudom megfogalmazni rendesen, de a lényeg az, hogy nem vallásos, hanem hívő vagyok. Ja és rendszeresen felhúzom magam azon, hogy valójában Lilith volt az első nő, csak túl makacs volt, és ezért teremtette Isten Évát, hogy kedvére tegyen a férfinak. Bah! Szgény druszám (névrokonom)! Az egész úgy ostobaság, ahogy van, hiszen a férfi tulajdnképpen neki köszönheti a tudást. És Éva előbb szerezte meg, szóval Lilith ide vagy oda, azért Éva sem az a szolgalelkű. Oké, abbahagytam, de akkor is frusztrál.

4) Ha egy másik korban élhetnél, melyik lenne az?
Középkorban, mint várúrnő. Akkoriban a nőket sokkal inkább egyenrangúként kezelték, mint ma. Tudtak irni, olvasni, nyelveken beszéltek, igazgatták a gazdaságot, kezelték a pénzügyet és ha úgy volt, még kardot is fogtak a kezükbe. Erősek, határozottak, függetlenek voltak, sokkal tanultabbak, mint a férfiak.

5) Van kedvenc helyed a Földön? Ha igen, mi az? Olyan is lehet, ahol még nem jártál, de szeretnél.
Igen, Írország. Nemcsak a táj vonz, hanem a kultúra, a tánc, egyszóval maga az egész sziget.

6)Szereted a videójátékokat?
Sosem játszottam még videójátékkal.

7) Science-fiction vagy fantasy?

Science-fiction egyértelműen.

8) Van káros szenvedélyed?
Nincs semmi ilyesmim. Bár ha a könyvkleptománia számít, akkor mégiscsak igen.

9) Melyik volt az első fanfiction-blog, ahova eltaláltál?
Nah vajon melyik! Bloody-romantic.

10) Első OTP?
Hűha! Fogalmam sincs, de az biztos, hogy nem a Johnlock, mert az most sem az OTP-m, csak jók együtt. Azt hiszem igazából SherMor, mert velük voltam úgy, hogy az érem két oldala, és hát a szociopata tanácsadó detektív meg a pszichopata tanácsadó bünőző egyszerűen hű meg há együtt.

11) Dolgozol saját regényen?

Erőteljesen igen. Meg is akarom jelentetni.

Scale kérdései

1)Melyik az a könyv, amiben szívesen élnél?

Galaxis útikalaúz stopposoknak, de még inkább Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája, de szivesen beugranék a Ja és még valami...-be. Egyszerűbb ha azt mondom, hogy Douglas Adams által megálmodott univerzumban.

2)Ha egy perc alatt bármit megtehetnél, mi csinálnál?

Befejezném a Frostiron kihívásra készülő novellát. Mert megint sikerült utolsó pillanatra hagynom. Úgy tűnik ezt hozzák ki belőlem a határidők.

3)Melyik volt a legeslegelső fanficton, amit olvastál?

Egy Supernaturalos fanfic valami kezdő írókkal foglalkozó oldalon. Sok mindenre nem emlékszem belőle, csak azt hogy volt benne két barátnő, akik közül az egyik odavolt ezért a sorozatért, míg a másik nem. Ennyi. Fogalmam sincs miről szólt különben, de az biztos, hogy ez volt az első fic, ami a szemem elé akadt.

4) Meghívott téged II. Erzsébet a születésnapjára. Milyen ajándékot vinnél neki?
Mérget. Hadd örököljék már meg a trónt szerencsétlen fiai! (Amúgy herendi porcelánt, mert az szééép.)

5)Melyik fanficedet rajzolnád le, vagy filmesítenéd meg? (Tudom, hogy egyiket se, de most válassz! :D )
Lerajzolni a Memento Mori-t rajzolnám le, ha lenne olyanom, hogy rajztehetség, megfilmesíteni pedig az Egyszer volt, hol nem volt-ot. El tudjátok képzelni azt a tömény CGI csodát, idióta, Monthy Pythonos humor beütéssel! Én igen és nagyon vigyorgok.

6) Ki a kedvenc festőd?
Nincs kedvenc festőm, a festőket sem ismerem. Kivéve Van Gogh-ot. Úgyhogy Van Gogh.

7)Mi volt a jeled az oviban?
Lepke.

8) Szuperhős vagy. Mi az erőd?

Irányítom a vihart! Villámlással, mennydörgéssel, szélviharral, esővel, jégesővel együtt. Lenne mellé hosszú kabátom, meg bakancsom, meg skótkockás szoknyám, és harisnyám meg egy pólóm rajta a címeremmel és egy messerem is. Tudom ez már nem tartozott a kérdéshez, de leirtam.

9) Miért pont az a címe az oldaladnak, ami?
Mert képtelen vagyok normális címet kitalálni. És mivel úgyis több a naplóbejegyzés, mint a fanfiction, meg versek is akadnak, ajánlókkal, tőlem meg rendszeresen megkérdezik, hogy melyik világon élsz, így maradtam ennél, ami úgy érzem eléggé kifejező.

10) Miért pont az a nickneved, ami?

Hasonló sztori. Kellett a guglinak egy olyan, amiben nincs ékezet, a tudatalattimban meg benn mászkált a Reykjavik helységnév és mire a tudatomig elvergődött Reyklani lett belőle. Az Eva meg azért, mert sikeresen beirtam egy chatbe, hogy Éva, és ha már egyszer ott volt, akkor gondoltam, hogy hozzácsapom ehhez, így lettem Eva Reyklani, ami egész jól hangzik.

11) Melyik az a fandom, amiben szeretnél alkotni, de egyszerűen nem megy?

Hannibal. Kicsinek érzem magam ahhoz, hogy belenyúljak, pedig úgy megirnék egy olyan sztorit, ahol Hannibal táboroztatni mey és bográcsos kaját kell főznie. Meg van egy másik Hannibal/DW crossover, mert láttam egy képet.

Köszönöm a kérdéseket, most én következem. Nem. Úsztok. Meg.
1)Milyen lenne a címered? (Heraldikát nem muszáj figyelembe venned, ha nem akarod)

2) Melyik fegyver jellemez téged a legjobban?

3) Milyen világról érkeztél?

4) Milyen öröm ért ma?

3) Észrevetted, hogy felcseréltem a számozást?

5) Melyik az az időtöltésed, ami téged tökéletesen kikapcsol, míg mindenki más hülyének néz miatta?

6) Melyik sorozatodban vállalnál el egy szerepet?

7) Számodra melyik a legfontosabb lovagi erény?

8) Mit iszol reggel? Kávét, teát, kakaót, tejet?

9) Miből lesz a cserebogár?

10) Milyen táj lennél?

11) Bírod a gyűrődést?

Akiknek küldeném: Szocsi, Morgen, Scale, GwenPage, HardCandy, Tatsu, DianaRL, Rozmaring, ThiaDark, GyilkosKoala, Will

Távozás és technika

Három nap edzőtábor. És otthon, falun, hagytam a csereszemüvegem, aminek vastagított lencséje, meg kerete van. Az az edzősöm, mert annak nem fáj, hogyha gyakják, bár egyszer már szétverték. Én meg itt vagyok Győrbe és nem tudom megoldani, hogy behozzák. Tavaly ugyanezt játszottam el, csak a kesztyűvel.
Oké, hogy rajtam van a normál szemüvegem, de arra vigyáznom kell. Fasza.
A legszebb, hogy M. megint rákezdett arra, hogy ő bezzeg mindig ir listát, és soha nem hagy otthon semmit, amivel nem hogy nem segít, de még jobban felcsesz. Komolyan, rohadt irritáló, de lassan már megy nyugdíjba. Szegény családja.
Most itt vagyok játszós szemüveg nélkül, és igyekszem nem arra gondolni, hogy most fog eltörni, de nagyon nehéz, mert eléggé le van már harcolva. Utálom magam.
De értitek minden mást elraktam, csak épp másik táskát hoztam magammal az ilyen füzeteknek meg hasonlóknak, és nem tettem át. Még este is mantráztam, hogy szemüveg, szemüveg, szemüveg, nehogy elfelejtsem. Fel kellett volna kelni és elrakni. Áh, idegesítem magam, de ezeken egyből a plafonig pattogok.
Bizonyára mindenkit érdekelt.
Ezek után mondom, hogy szombat-vasárnap-hétfő nem leszek, ne keressetek.
Oké, M.-nek már a táskámmal is baja van. Baszki három napra megyek, mindenem bennem van, kivéve a szemüvegemet, persze, hogy ezt a nagyot hoztam! Úhhh.... Nem vagyok tolerálós hangulatomban. Crowley, vagy Loki légyszives.
Amúgy valaki magyarázza el nekem, hogy mit nem lehet felfogni abból, hogy edzőtábor? Miért kérdezi meg mindenki, hogy megnézitek Gödöllőt? Edzőtábor hahó, edzeni megyünk nem tingli-tanglizni! Nagyon felcsesztem magam, parázok a Rozsdapattintótól (másfél-két órás tömény erősítés futással), és a hazaútat se tudom hogyan lesz. Óh és öreganyám vagy a nagynéném is rázendít majd valamire. Frankó.
Bocsi skacok, első dühömet vezettem le, ne haragudjatok. Nem kell komolyan venni. Ha meg már így az eltünéseim időpontját közlöm, akkor szólok, hogy augusztus négytől nyolcig biztos nem leszek netközelben, kilencedik-e és tizedike azon múlik, hogy milyen lesz a Barokk esküvő, de tizenegyedikére I'm back!
Huh, nagyon rám fér már a levegő-és társaságváltozás, meg a mozgás is, hogy végre levezetődjön a frusztrációm.
Ja még valami. A citromél kezd a kelleténél jobban baszakodni velem, így a leveleimet átirányítom a pillangovihar@gmail.com címre. Megpróbáltam ahhoz kapcsolni a blogomat, de nem igazán jött, össze mert fordítva irja ki a nevem, és nem tudom hol lehetne megváltoztatni. Szóval nyugodtan irjatok, mindegyikre, meg fogom kapni, és ti se lepődjetek meg, ha eltérést észleltek a mélcímemben, attól még én vagyok. Igyekszem berobbani a közösségi életekbe. Első lépésként felfedeztem magamnak a Rukkolát, aztán meg a Polc Placcot, és előre látom, hogy ebből súlyos függőség fog kialakulni.
Miért olyankor találom meg ezeket a dolgokat mikor a lelépést fontolgatom? Mármint Győrből, aztán meg Magyarrszágról is. Egy fél évet még tuti maradok, aztán a többit meglátom, de ilyenkor olyan rohadt nyugodt vagyok, mert megvan az az illúzióm, hogy vannak terveim. Mikor nincsenek, csak szeretek eljátszani a gondolattal, hogy milyen lesz egy távoli helyen. El fogok tévedni.
Na most tényleg búcsúzom, az első dühöm elszállt, meg aztán majd csak lesz valahogy! Mert olyan még nem volt, hogy ne lett volna valahogy.
Sziasztok és kellemes, szép, jó, tsodaszép napokat!

Csikidám, kötöde, szellemcápa és prosperiti

Az történt, hogy a hétvégét Candynél töltöttem, amiről irtam beszámolót, aztán az egészet kitöröltem, mert rájöttem, hogy ha még irtam volna hozzá, az kicsit túlnyúlna az élvezhetőség határán, bár nem igazán jeleztetek vissza, hogy nem zavar-e titeket ez a naplójellegű. Pedig igen agresszívan próbálok meg kommunikálni, de ti nem is válaszohoholtok! Oké, szappanopera letudva, ne is foglalkozzatok vele, a hétvégén lesz edzőtáborom és elővett a szokásos indulás előtti drukk. Amúgy vicces, mert nekem, mint köznek foglalkoztatottjának csak hét nap szabim van, amiből egyet levontak, így tulajdonképpen csak három napot leszek Gödöllőn, szombat-vasárnap-hétfő. Szomorú, de valahogy el kell viselnem. Aztán ahogy hazaérek, egy hétre rá, meg családi nyaralás lesz. Amitől kicsit jobban tartok, mint a Rozsdapattintótól, mert ennek legalább hamarabb vége van. Nem arról van szó, hogy nem megyek szivesen, csak azok a szülők közti ingerült csipkelődések, szándékos bántások és ilyenek mennek az idegeimre. Jó, tudom, én is örülök, hogy együtt vannak, csak hát ezek nem tetszenek. A lényeg, hogy a frissre még egy kicsit várni kell, és a blog még egy ideig megmarad a naplószinten.

Egyetlen tény vigasztal, hogy még így is megugrom az SZJG szintjét. Én elhiszem, hogy van, akinek tetszik, jómagam is élvezek olyan kellemesen buta történeteket nézni, olvasni, de az SZJG pocsék. Nem ZS-kategória, mert az legalább vicces, hanem rossz, unalmas és olyan orbitális blődségek vannak benne, hogy bármire hajlandó vagyok letenni a nagyesküt, hogy az írónő középkorúnak született. Példaként csak a három felkiáltójel zárójelben dolgot hoznám fel, többet nem merek, mert a végén nagyon felhúznám magam. Candyvel ketten meg amúgy is kiosztottuk, és nagyon jól esett rommá alázni. Elvégre valamin csak ki kell élni az ilyen hajlamokat!
Ami viszont komoly törést okozott, és amit nem igazán sikerült feldolgoznom, az az, hogy Böszörmény Gyula is irt hozzá ajánlást:
„Se varázslók, se boszorkányok, se vámpírok nem lakoznak e könyv lapjain, és mégis csupa varázslat, bűbáj és hátborzongatás, mert ha olvasni kezded, olyan érzésed támad, mintha tükörbe… varázstükörbe néznél!” Böszörményi Gyula
Nem hazudok, egy világ tört össze bennem.
Remélem, hogy csak felkérték, ő pedig volt olyan udvarias, hogy nem mondott nemet, vagy fizettek neki, vagy tényleg felismerte, hogy minden alkalmat meg kell ragadnia, hogy népszerűsítse az olvasást, még akkor is, hogyha csak ez akadt, ezt rakták elé. Én miatta kezdtem el irni "a tömeg méltatlankodva felzúg a háttérben: Sajnos!", az ő Álomfogó-sorozatát szokták a magyar Harry Potterként emlegetni, szinte az összes könyve ott csücsül a polcomon, és mindig képes lenyűgözni, van tőle autogrammom is, gyanúsan példakép kategória, így hát el tudjátok képzelni mennyire lesokkolt mikor megláttam az ajánlását. Alaposan szíven vágott.
A nő meg amúgy is úgy néz ki, mint a falumban lévő tizenéves kis ****, aki a fészen folyton megmondja az ultratutit, épp csak a helyesírási szótár meg a nyelvtankönyv nem akad a kezébe, csak idősebb kiadásban. Hajlok Candy véleményére miszerint rokonok.
Most kanyarodjunk egy kicsit vidámabb ZS-kategória felé, méghozzá a Szellemcápa filmalkotás képében. Amit megnéztünk, mert hát mit csináljunk, azon kívül, hogy alaposan kifangirlködtük magunkat, és még Lokiig így se jutottunk el. Viszont Járaiig igen, úgyhogy tessék, itt van, gyönyörködjetek benne.


A youtube rejtelmei között rábukkantunk a Kötöde című slágerre, ami őt is teljesen lesokkolta. Garantált WTF? élmény, valamint ezennel John hivatalos magyar indulója.


Vissza a Szellemcápához, ami a nevéhez és műfajához méltóan kultúrális szenny, de legalább szórakoztató. A sztori egyszerűbb, mint egy bot, viszont sokkal logikátlanabb, így a túlzottan kritikus személyiségek fordítsák el tekintetüket. Arról van szó, hogy egy házaspár kilő egy cápát, pisztollyal, számszeríjjal, kézigránáttal valamint csípős szósszal. Az attack után a halacskánknak még van annyi ereje, hogy elkússzon az aktuális rejtélyes barlangba, ahol kileheli a lelkét. Csakhogy a lelke nem úszik át az égi óceánba, inkább itt marad és öldöklésbe kezd. Nem is akárhogyan, mert ahol egy csepp víz van, ott megjelenik a szellemcápa CGI alaja és bősz népirtásba fog. Az, hogy miként képes megenni az embert, ne kérdezzétek, inkább játszatok ivós játékot víz-cápa jeligére. Mi ugyan nem ittunk, de hülyére röhögtünk magunkat, mikor a csávókám megitta a szellemcápát. A film fénypontja volt :D Az élet-és mimikaképtelen szereplők is jócskán kitettek magukért, ezt a fajta hozzá nem értést tuti tanítják valahol. Az pedig, hogy a végén röhincsélve úsznak el a naplementébe miközben gyakorlatilag minden hozzátartozójuk meghalt, külön diadémot érdemel.
Lent voltunk R-Go koncerten is, mert azt megbeszéltük, és Szikora Robit amúgy is vétek lett volna kihagyni. Az egész színpadot lelakta annyira pörgött, de olyan bulit csinált, hogy mindenki jól érezte magát. A Gidák égő fáklyákkal vonultak fel, azokkal Robi kis híján fölgyújtotta a díszletet: néhány műfa, a háttérben hatalmas dzsungelszínű lepedő, R-GO zászló. Aztán háromszor felborította a mikrofonállványt, egyszer azért sikerült elkapnia, majd mikor behozott egy batárnagy magyar zászlót, azt is eltörte. De jó buli volt, bár én foyton kevertem a Bikinivel. Hujjogtam is istenesen, hadd érezze, hogy szeretjük, meg is kaptam, hogy milyen erős tüdőm van :) Óh és az előttünk lévő sorban egy srác szintén Gidának érezte magát, mert nagyon táncolt, bár kicsit robotosra sikeredett neki. A Gidáknak meg Shóbert Norbisra. Azon is röhögtünk egy sort, hogy Norbi biztos ott áll lent és magyaráz nekik, hogy: Egy és két és há és na még egyszer, előről!
Ittunk mojitot is, ennek tudom be, hogy miután Candy minden figyelmeztetése ellenére csak én ébredtem fel előbb, meg akartam piszkálni a haját. Mentségemre szóljon még az is, hogy én aludtam az ágyon, ő meg a földön, és úgy fordultam, hogy egymás felé legyen a fejünk, és lelógott a kezem. Meg úgyis babráltam valamelyik kütyüjét, nem zavaromban, csak jólesett.
Beszélgettünk egy rakat mindenről, fanultunk meg ilyesmik, de történt valami, amit soha az életben nem fogok rendesen meghálálni.
A szobájában ültem az ágyán, mikor közölte, hogy csukjam be a szemem, és ne lessek. Becsuktam, még a kezemmel is eltakartam, biztos, ami biztos, hallottam, ahogy valamit motoz, majd szólt, hogy most már kinyithatom. Na jó közbe én is kérdezgettem azért. Tehát kinyitottam és felém nyújtotta Mike Vasich: Loki című könyvét nagy mosollyal, meg azzal, hogy kölcsönbe adja.
Nekem, a teljeséggel angol könyvet. Ami Lokiról szól. Még úgy is, hogy tudattam vele, ezt három évig nem látja viszont.
Sikoltoztam, tapsikoltam és csak vigyorogva néztem, miközben belül teljesen le voltam döbbenve, hogy basszus, ez igaz, és tényleg megtörtént. Rendesen megölelgetni se tudtam, pedig megérdemelte volna. Egy igai földre szánt angyal és életemet és véremet érte, ahogy mondani szokták. Egy tünemény.
Azóta kemény öt oldalt már el is olvastam belőle.
Óh és végre haladok a kihivással! Tizennyolc oldalt már megirtam kézzel, ez köbö a történet fele és még úgy is bővülni fog, meg változni egy kicsit, főleg az érzelmi hozzátoldások miatt. Nekem eddig tetszik, de félek, hogy Loki kicsit OOC, már ami a mágiáját illeti, de talán nem szedik le a fejemet érte.
A Frostironról jutott eszembe, hogy megtaláltam Crowley/Sam hivatalos shippnevét: Moosley. Valaki nyugtasson meg, hogy nem csak nekem hangzik úgy, hogy műzli! De mintha szinte az összes shippnév kajaasszociációsan hangozna. A Frostiron fagyimárka, amihez hozzátesszük a Moosleyt, mondjuk a fagyi meg a műzli simán összejön, rá még egy kis Cherik, cseresznye, és az egészet a MorMor teszi el. Mert az meg nagymamát jelent.
Csikidám.
Hamarosan végzek az angollal, de megbeszéltük, hogy folytatjuk saját zsebből és bevégezzük a könyvet, aminek a végén le tudunk tenni egy alap nyelvvizsgát, ami szerintem tök jó és olcsó.
Aztán szeretnék azért felköltözni Pestre, aztán ki külföldre. Legújabb életcélom, hogy nagyjából körbeutazzam a világot és mindehol vegyek egy könyvet. Igen, Kindle-m is lesz, de azért én mégiscsak könyvet vennék. Szentimentális marhaságaim ugyebár. Az pedig a rajongó énem szentimentális marhasága, hogy az összes cont is végigjárom. Jah meg irok egy könyvet, de ezt úgyis tudjátok.

Igazából ebből eredetileg azt akartam kihozni, hogy végre lesz laptopom, pont arra, amire befejezem az angolt, úgyhogy megajándékozom magam a sikerért :D

Valamint anyámmal elmentünk egy hobbiboltba, ő gyöngyeket vett, én meg nézelődtem, és megtaláltam a karácsonyi ajándékötletet. Mivel időigényes, hozzám mérten, ezért már most nekilátok, hogy meglegyenek, szóval aki idén is igényelné a pszichopata kézírásommal körített küldeményt, az kiabáljon. Akik kaptak tavaly, de egy életre megutáltak miatta, azok is szóljanak, mert akkor nekik még véletlenül sem csináltak. Ha valaki nem kapott, de szeretne az is jelezze.

Asszem mindent elmondtam. Úgyhogy most megint egy társalgásra irányuló kísérlet: Milyen volt a con? Tatsu akkor leesel Barokk esküvőre?

Nesztek a végére Warp Zone:

Hektikás hétvége

Tudom még mindig nem friss, de azt a kevés írói kapacitásomat leköti, hogy Crowley valahogy karakterhű maradjon, és az asgardi elvonókúra a'la Thor kiépítése és a nem-írás feletti szenvedés. Amúgy meg érdekes egy hétvégém volt, tényleg, főleg a péntek és szombat, mert vasárnap inkább darvadoztam, és már azt is sikernek könyveltem el, hogy templomig eljutottam. Óh nektek még nem is beszéltem a templomunkról! Egész pontosan a kórusról. Meg arról sem, hogy öcsémnek volt szülinapja és menő ajándékokat kapott. Nos, mint látjátok ez egy hosszú bejegyzés lesz, és akit ez vigasztal az írós füzetemben is hasonlóan néznek ki a dolgok, mármint vegyesen akadnak benne hétköznapjaim és ficek, versek, bár korántsem ennyire olvashatóak és a külseje sem ennyire vháó. Lehet, hogy kinyomtatom a fejlécemet és ráragasztom. De először is le kéne szoknom arról, hogy magamat mentegetem, mikor ez az én blogom, azt csinálok, amit akarok. Most például beszámolni néhány eseményről.
Kezdjük azzal, hogy a pénteki napom nagyon hosszúnak tűnt, holott csak egyig vagyunk, de egyszerűen az óra fogta magát és csak cammogni volt hajlandó. Hát kösz szépen, nem esett jól, pláne úgy, hogy kis híján lefordultam a székről az álmosságtól, ráadásul az sem segített, hogy tudtam délután angol van. Azzal vigasztaltam magam, míg el nem startolhattam, hogy utána kezdetét veszik az Ír-Magyar Napok, majd az segít levezetni a feszültséget. Nos ez mindaddig szép és nemes elhatározás volt, míg meg nem szólalt a telefonom és ezzel úgy sikeresen romba döntötte néhány elképzelésemet a hétvégémről, de miután kétségbeestem, néhány módosítást eszközöltem a fent említett terveken, így nyugodtan megírtam a leckét, aztán elindultam. Útközben vettem egy energiaitalt, nem szokásom inni, az ízét sem szeretem és jobban pártolom a kávét, de egyszerűen annyira mosogatórongynak éreztem magam, hogy muszáj volt. Megittam, és hatott, mert jópofa angol órám volt, mindenki hülyült, meg az anyaggal is haladtunk. Van egy srác, illetve csak egy srác van, akit én következetesen focistának hívok, mert annyira olyan az arca, meg a személyisége, az a flegma nemtörödőmség, nem kell bemutatni, mindenki találkozott már ilyennel. Na ő nem igazán tanul, viszont mindig késik, de legalább nagyon kreatív kifogásokkal áll elő, az eddigi legjobb: Kigyulladt a busz.
Aztán majdnem felgyújtotta a kukát, mert dohányzik és persze égve kell belehajítani a csikket. Na őt osztogattuk rendesen, úgy kollektíven, aztán valami gyakorláshoz ilyen kis romantikus szöveget kaptunk és hát persze happy end lett a vége, mire a csaj: És boldogan éltek míg haza nem értek.
Az eső is rákezdett, zuhogott rendesen, de a végére elállt, így mire kiértem a Széchényi térre újfent sütött a nap, és a sztepptáncosok utolsó számát még épp láttam. Aztán következett a kölcsönös hivatalos köszöngetés, amit nem vittek túlzásba, utána pedig Celtic Moon együttes hangszerelt fel a koncerthez.
Amíg ők a hangzással és technikával voltak elfoglalva, én a szobrokat vettem szemügyre. A Doktor, aki most, mint 11-es lébecolt mellettem és tartott rövid, random, de nagyon lelkes előadásokat történelemből, biztosított róla, hogy nincsenek Síró Angyalok a téren. Kicsit úgy festett, mint egy lelkes tíz éves, de hát ő már csak ilyen. Nem tartom lehetetlennek, hogy nemcsak azért jelent meg így, mert per pillanat is vele írok, hanem azért, mert nemsokára megkapjuk a 12. Doktort teljes pompájában, és ő még ki akarja használni azt a kis időt. Persze erre Kilences csak a szemöldökét vonogatná, de most őt talonba raktam egy kicsit. Crowley, aki szintén megjelent, és nem bírtam megállni, hogy ki ne röhögjem, ahogy talpig öltönyben elterpeszkedett a műanyag székben, míg a lábait az előtte lévő támláján pihentette, mindezt olyan elégedett pofával, mint aki megnyerte a lottó ötöst. Ha jól belegondolok tényleg megnyerte Dean személyében, de hát jön még kutyára dér. Csak ezt nem akartam mondani neki, mert olyan aranyos volt, ahogy békésen napfürdőzött.
Lassan kezdett életre kelni a zenekar, én pedig úgy döntöttem, hogy nem fogok egyedül bulizni, kerítek magamnak társaságot. A Doktor helyesen bólogatott és rámutatott két srácra, akik már ráhangolódtak az estére, de nem tűntek gyilkosnak, itt szólt rám Crowley, hogy a látszat csal, de mindegyiküket leintettem, mert az égadta egy világon minden veszélyes, de mégse lehet az életet leélni egy szekrénybe zártan, meg nappal van, világos, tömeg, szóval a lehető legtöbb esélyem van lelépni, ha elfajulnának a dolgok. Miután ezt így lerendeztem velük, és magammal, vagy a képzeletbeli barátaimmal, vagy...ez kezd átmenni önelemzésbe, úgyhogy mondom inkább a lényeget: mikor elkezdődött a koncert nemes egyszerűséggel melléjük ültem.
Egy öt perc után a csávók fogták magukat és a színpad másik oldalára, szabad területre sétáltak, ahol a kicsinyt furább srác, az a fajta, akiről józanon se tudod elhinni, hogy nem részeg, táncolni kezdett, na jó ide-oda mozgott és néha a zene ütemére is, de nagyon aranyosan csinálta, míg a másik fényképezett. Én meg mentem utánuk, mert hát milyen IdőLady lennék, hogyha nem tudnék magamnak társaságot szerezni?
Valami hót egyszerű, átlagos mondattal beszélgetést kezdeményeztem, aztán mire észbe kaptam, már meg lettem kínálva valódi ír whiskeyvel, amit természetesen elfogadtam, és egyáltalán nem bántam meg, mert nagyon ízlett, és kapásból megértettem Crowleyt, meg Leslie L. Lawrancet is. Crowley koccintásra emelte a pohárt, majd eltűnt, ahogy a boldogan vigyorgó, mindkét hüvelykujját felfelé fordító Doktor is, hiszen most már megvolt a társaságom és nekik is akadt máshol épp elég dolguk.
Nos, a srác, akinek a nyakában fényképezőgép lógott, észrevette, hogy telefonnal én is kattingatok, odaintett, megkérdezte, hogy mennyire értek a fényképezéshez, feleltem, hogy nem sok mindent, mire pár mondatban bemutatta a gépét, majd odaadta, hogy bátran fényképezzek vele. Csak lestem, majd kaptam az alkalmat meg a gépet, és gyorsan villogtattam pár tucatot. Bár a gombokat még nem mertem annyira nyomogatni, mint a Doktor, a technikai érzékem inkább tendál Newt felé, de a srác mondta, hogy nagy bajt amúgy sem tudtam volna okozni. Ezek után végre be is mutatkoztunk, és bár ne az igazi nevét mondta, amit mindig mindenki mindenhol elfelejtene, hanem azt, ahogy a barátai szólítják: Igor.
A szemeim ekkorák lettek, mert hát Igor és nem mertem neki elárulni, hogy én Überwaldra asszociáltam, Terry Pratchett Korongvilágáról, ahol az Igorok mindenféle munkát végeznek, és hát Az Időtolvaj óta én is meg akartam ismerni egy Igort. Hát sikerült, és egyszerűen nem tudok nem vigyorogni ezen, hogy Igor. :D A másik srácot Caspernek hívták, de én maradtam az Évinél. A nevénél azonban nem ért véget a csoda, mert kiderült, valahogy, fogalmam sincs hogy ismeri a Doctor Who?-t!
Lehidaltunk mind a ketten.
Úgyhogy muszáj volt megölelgetni, mert az ember lánya olyan ritkán akad össze olyannal, így random mód, aki osztozik a rajongásodban! Komolyan nagyon jó érzés, és nem lehetett lekaparni a vigyort az arcomról, közben meg szólt azért jó kis ír kocsmazene, valahonnan előkerült egy üveg bor is, szóval egyáltalán nem bántam meg, hogy odapofátlankodtam. Beszélgettünk, kicsinként táncoltunk, készült fénykép Igor által meg általam is, aztán lassan véget ért a koncert. És itt következik még egy olyan dolog, amire büszke vagyok, és amitől úgy érzem, hogy most már nem lennék teljesen elveszett külföldön: kértem autogramot angolul.
És kaptam, bár itt kell megjegyeznem, hogy fogalmam sincs hogy mit mondtam, ők meg tutira levették a tollból és papírból, hogy mit akarok, de nem ez a lényeg. Hanem, hogy minden gyávaságom és önbizalomhiányom ellenére oda mertem menni és megszólalni, és talán nem is mondtam bődületes ostobaságot. Azt pedig konkrétan megértettem, hogy azt mondja, hogy nem olyan híres ők, hogy autogrammot kérjek! Tehát nem érdekel, ha amúgy abszolút röhejes lehettem, mert számomra, így visszatekintve, ez egy mérföldkő volt az angol tanulásában.
Az események ezzel korántsem álltak meg, hanem görögtek tovább, és itt jön el az a pont, ahol be kell vallanom, hogy az este nem volt igazán felhőtlen egy miért-nem-veszed-fel-a-telefont vita és a hisztis-****-nagynéni megnyilvánuáls miatt, amikről bevallom nem akarok beszélni. Tűnhet ez álszentségnek is, vagy képmutatásnak, de az a nagy helyzet, hogy az elsőt megbeszéltem anyámmal, a másodikra meg nem akarok szót vesztegetni. Legyen elég annyi, hogy a sráccal, miután hazaküldtük Caspert, akit csak a csoda tartott lábon, elmentünk rockocsmába, majd onnan hazakísért. Teljesen lovagias úriembernek bizonyult, ám volt némi félreértés, minek következtében a nagynéném előadta a nagyhalált, és én szégyelltem magam helyette, hogy így cirkuszol. Bár ez nem akadályozott meg abban, hogy kiakadjak és úgy beszéljek vele, mint egy különösen elkényeztetett hisztis tízévessel. Nem mondom, hogy büszke vagyok erre, mert nem vagyok, de könyörgöm, így viselkedni! Ja és másnap reggel is elmondta ugyanezt, én meg ott tartottam, hogy képen törlöm, mert igaz, hogy békés természetű vagyok, igaz, hogy néha kicsit lassan fog az agyam és van jó pár hibám még ezeken kívül, de azt nem vagyok hajlandó elviselni, hogy jogtalanul így beszéljenek velem, ilyen megalázóan. Mert az egy dolog, és teljesen más dolog, mikor az anyámmal megbeszélünk egy-egy problémát. Mert ad egy) ő az anyám, ad kettő) emberi hangon beszél velem. Vannak a szüleim közt is veszekedések, és néha nagyon ki nem állhatom a felesleges szúrkálódást, a veszekedéseket, de azért jó, hogy vannak. Szóval vannak rosszabb, jobb napjaink mint mindenkinek, de ettől függetlenül azért rendben vagyunk. Tehát meg tudtuk beszélni, én felismertem, hogy hibáztam és nem esek bele még egyszer ugyanebbe. A nagynénémet meg egye meg a saját pokla, én engedni nem fogok, mert hát ha az okos enged a hülye fog irányítani, de nem is fogom keresni a bajt.

Eme léleklehúzó közjáték után térjünk vissza Igorhoz. Megtaláltuk az első közös hangot a DW-ben, ő is szereti Christopher Ecclestont, szintén várja Capaldit és így kiegyeztünk abban, hogy Moffat egy rohadék. Casper eközben, meg már a buszmegállóban folyton közelebb és közelebb lépett hozzám, ami úgy ám blokk zavart, ráadásul félreértettem, pedig nem akart semmit, tényleg nem, én meg végül megszólaltam: Casper, nagyon aranyos, kedves srác vagy, de lássuk be nem vagy egy Castiel.
Amire Igor röhögött fel.
Merthogy azt is nézi, sőt mint az este során kiderült, Neil Gaiman, Vavyan Fable, Galaxis Útikalaúz, és még sok egyéb könyv nagy tisztelője, remekül fényképez és programozó, valamint rendszeresen fellelhető conon. Óh és szintén buzdított a GoT nézésére, de emellett még egy rakat másik témáról is jót beszélgettünk egy-egy korsó sör mellett, amire természetesen meghívott. Ráadásul akkor sem futott el, mikor arra a kérdésre, hogy mit írok, kerek-perec megmondtam, hogy slasht, nem is háborodott fel, ugyanúgy beszélgetett velem tovább, mint azelőtt. Én sem kezdtem el megmagyarázni a bizonyítványom, felesleges is lett volna, ő pedig felnőtt férfiként nem problémázott rajta, ezzel pedig visszaadta a hitem az emberiségben. Ami pedig hab a tortán, hogy ő mondta, hogy milyen kedves vagyok, meg nyitott és hogy van egyéniségem.
Említettem már, hogy úriember?
Visszaadta a hitem az emberiségben, hogy igenis léteznek gáláns lovagok, hogy nem mindenki beszűkült tudatú, hogy a világban bár tombol a sötétség, azért találni benne szépet is. Nem érdekel, hogy ezt navíságnak, rózsaszín fátyolnak vagy tapasztalatlanságnak tartják, mert én nem tartom egyiknek sem. Nem vagyok se jó, se szép, se különb, mint más, egyszerűen csak nem tudok másképp létezni. Lehet, hogy csak rám ragadt szerep, hogy elleplezzem a hibáim, de se nem szántatom, se nem dicséretem magam. Nem vagyok különleges, csak egy egyéniség, aki nem törekszik arra, hogy egyéniség legyen, csak önmaga. Ami néha sikerül, néha nem, de lássuk be egy Igor nevezetű sráccal összefutni, szinte a vakvéletlennek köszönhetően, nos akkor az már jelent valamit. Lehet, hogy csak az, hogy vonzom a többi egyéniséget :D
Hát így telt a péntek estém, a szombatom pedig az amatőr szín játszók előadásait élvezhettem. Mikor beléptem, akkor fogott el az az érzés, hogy úristen eltelt egy év. Már több, mint egy éve blogolok és még mindig vannak olvasóim. Nem akkor mikor a szülinapot ünnepelte ez a kis hely, hanem most fogtam fel, hogy mióta csinálom, és hogy máris mennyi mindent kaptam tőletek. Ott ültem a meleg, zsúfolt kis folyosón és próbáltam feldolgozni az idő múlását. Azt pedig csak remélni mertem, hogy nem bántátok meg, hogy betévedtetek ide, hogy maradtatok, és hogy ezek után sem fogjátok. Mert bármennyire is laza, meg magabiztos, meg ilyesmi vagyok, azért piszkosul el vagyok ám bizonytalanodva. Szívesen megkérdezném, hogy ti miért maradok nálam, de emlékszem, hogy volt valahol egy megnyilvánulásom, asszem Brokkolinál, amit azóta szívesen letagadnék, mert látom, hogy hibáztam, és igenis szükség van arra, hogy megkérdezzük az Olvasót. Önfejlődés hurrá, csakhogy nem ismerem a kérdést, így nyilván a válasz sem lehet helyes. Max. a 42, de az meg az Élet Értelme. Szóval ha valaki idáig eljutott, az legyen oly kedves és hallja ki ebből a társalgásra való felhívást és kommunikáljon velem.
Ezt így szépen végiggondoltam, míg nem kezdődtek az előadások. Réka ugyanis minden évben megy egy ilyen színjátszás táborba, aminek a lezárása az, hogy bemutatnak négy kis színdarabot. Ezúttal Shakespeare életét, plusz három művét dolgozták fel. Őszintén bevallom, annyira most nem voltak elsöprőek mint tavaly, de volt pár érdekes megmozdulás. Az első csapat, aki az életét jelenítette meg, a Pestis egy csetebota, mindig-mindent-elront lánynak adták ki, ami nekem végtelenül tetszett, egy kicsit Terry Pratchettesnek is éreztem, de azért egy érző, és saját mivoltát zokon vevő Járvány, az úgy tud ütni :) Következőleg érkezett egy Machbet. Na itt az elején egy srác, egész helyes volt különben, előadott egy monológot a Skót katonáról, amit bevallom nem nagyon értettem, de ezt kárpótolta a szuggesztivitása. Kedvencem ebből a részből a bérgyilkos, akit rettenetesen megviselt, hogy az áldozata nem volt hajlandó megdögleni, aztán a társa úgy segített neki, hogy bevonta egy család megölésébe, amitől tényleg helyrejött. Ezen egyszerre nevettem és botránkoztam meg, tehát nagyon tetszett.
Következett a Vízkereszt, amit akartok, kicsit átalakítva, na jó, nagyon, de követhetően és tetszett a lazasága. Namármost sokat káromkodtak, így az anyukája befogta a kisfiú fülét. Mire a kisfiú teljes hangerőn: Még így is hallom
Spontán tapsot kapott :D
Az utolsó volt a Vihar, amit én egyszer olvastam egy Shakespeare mesék című kötetben és azóta se találom eredetiben, pedig ezek után már akár angolul is átrágnám magam rajta. Annyira nem volt kápráztató, mint például a Kafka: Átváltozás-a, de Réka nagyot alakított mint Caliban. Tudjátok a Gollam és Frankeistein Teremtménye közti átmenetet alkotó lény. Nem győzte tanulni a szöveget az előadások szüneteiben, mi meg nem győztük mondani, hogy ilyenkor már nem éri meg, meg úgyse veszi észre senki, nem hitte el. Úgyhogy az előadás után kénytelen voltam beszólni neki, hogy kihagyott egy "a" betűt. Előadások után visszakísértük őket a koliba, mármint Geri, az anyukája meg én, ahol kiadták, hogy ugyan már legyünk jófejek és hozzunk édességet meg kaját a Tescoból. Hát hoztunk, elbúcsúztunk és elindultunk vissza Győr felé.
A vasárnapom az úgy telt, hogy aludtam, templomba voltam, gépeztem, aludtam, és általánosan nem csináltam semmit. Templomba nálunk azonban én nemcsak azért járok, mert hiszek Istenben (bár ez nálam kicsit másabb, mint az egyházé), és mert megnyugtat a falakból áradó hűvös és jobban tudok koncentrálni, hanem a kórus miatt is. Ami valójában két nyugdíjas egy férfi és egy nő, meg egy orgona, és ha az elromlik, akkor szintetizátor. Nomármost azért jó, hogy ők ketten legalább elválalták a danolászást, de itt kell apámat idéznem: Biztos, hogy gyakorolnak otthon, mert spontán nem mehet ilyen rosszul.
Tényleg. Leirni nem tudom igazából, de talán egy kisit vissza tudok adni az élményből. A férfi nem nézi se a kottát, se a szövegkönyvet, merthogy ő tudja ezt fejből, míg a nő igen és néha egész érdekes átköltések születnek. Aztán a nő nagyon magasan ének, amit a hívek nem tudnak követni, a szöveget sem értik és a fakultatívan játszott dallam se ad sokkal több támpontot. Mindezt egy első misés papnál.
Fenntartom, hogy pletykák keringhetnek rólunk az Egyház errefelé eső berkeiben, de halljátok aki ezt egyszer hallotta az nem felejti el egykönnyen. Viszont van ami ébren tart :)
Aztán öcsém, akiről már elárultam, hogy DW rajongó, kapott ajándékba egy TARDIS-os bögrét, vagyis hát a bögrén rajtra van a TARDIS, meg egy pólót aminek az elején a sorozat logója, a hátán meg a tizenegy Doki van. Gondolhatjátok mennyire odavolt meg vissza :)
A múlt héten szanáltam az írós füzeteimet, hogy melyik mehet a kukába és melyiket tartsam meg. No mármost amelyik maradt, abból átmentem gépre az írásokat. Namost egy kis jegyzetfüzettel kezdtem, átmásoltam két oldalt és basszus több benne a piros, mint a fekete. merthogy javítom miközben átgépelem. Ez nagyon jó, mert ez jelzi, hogy fejlődök és látom a hibáim, másrészt elkeserítő, hogy még mindig mennyi lépcsőfokot kell megmásznom, ami egyáltalán nem hat motiválóan.
Szóval így a végére szeretnék kérdezni pár dolgot, már ha van valaki aki  átrágta magát ezen a poszton: Mit szerettek egy blogban? Miért maradtok ott? És itt miért maradtok? Nem bánjátok ezt a sok magánéletis posztot?

Szent László napok és minden másokk

Hát szar hetem volt.
Így konkrétan. Tudjátok amikor a sok hétköznapi bosszúság összeáll egy nagy bosszúsággá és az egész hetet képes úgy elrontani, hogy még. Kívülről, objektívan nézve tényleg nem jelentősek, csak mikor ott vagy benne és az egész a nyakadba szakad, na akkor kissé eleged lesz a világból, és azért imádkozol, hogy legyen már vége ennek az egésznek. Először is a gépem nem akart normálisan működni, bár alapból is olyan lassú, hogy az anyatetű álmában is beelőzi, ehhez jött az, hogy sok volt a munka, tehát tényleg tekernem kellett volna, aztán jött valami gebasz azzal, hogy nem dolgozunk rendesen, és az internetet is letiltották. No nem teljesen, mert kell ahhoz, hogy a program menjen. Aztán akkor még át is kellett pakolnunk az egyik irattárat, bár hely, na az nem igazán akadt. Úgyhogy az egész Hivatalban frusztrált légkör terjengett, az én maradék türelmemet is magával vitte a francba, és úgy voltam, hogy inkább nem szólalok meg, mert abból nagy sértődés lesz. Ezt kis híján szabotálta M. a kolléganőm, aki velem szemben ül és nyár végén már megy nyugdíjba. Na mármost ő nagyon nehéz személyiség, de kenyérre lehet kenni, mikor felhozod az unokáját, mert imád róla beszélni, viszont most rettenetesen idegesített, és mivel megbántani nem akartam, ezért inkább kerestem munkát valamelyik irattárban. A másik kolléganő, aki még friss, és energikus, mint egy Norbi UpDate szelet, eldöntötte, hogy nem hagy elkallódni. és folyton noszogat, hogy ide tanuljak tovább, oda menjek, amit szépen elhárítok, mert hát így is azt csinálok, amit akarok, de a héten hát úgy voltam vele, hogy így szolidan megkérdeztem volna tőle, hogy milyen jogon szól bele az életembe. Amit persze nem tettem, mert kedvelem őt is, csak ez ez volt bent mindenkiben, ez a feszültség.
Persze a melóhelyen kívül se akart szebb lenni a helyzet. Mivel közeledett a Szent László nap, sőt azóta már el is múlt, de engedtessék meg nekem az időrendi, ezért aztán bakancsot és parasztinget akartam szerezni. A régi, amit még a ciánkáliba vettem tönkrement, úgyhogy mindenképpen kell egy. Nem menőzésből, hanem mert miután betörted nagyon kényelmes, strapabiró lábbeli, és nem igazán lóg ki egy ilyen rendezvényen sem. Persze nem korhű, de nagyon annak tudja álcázni magát. Nos, ezzel a szent elhatározással megyünk le anyámmal, mert hát jófej és elkísért a RockPincébe. Nem volt nagy választék, de volt kettő ami tetszett, persze egyik se volt méretben, bár ez nem az igazi sztorit. Az igazi sztori, hogy a csajszi, aki ott dolgozott így odajött nagyon rendesen odajött, hogy segíthet-e. Mondom bakancsot szeretnék erre elkezdi nekem sorolni a márkákat, méreteket, meg mindenfélét, én meg csak nézek rá, nézek rá, és még mindig csak nézek rá, de ő nem fogta fel, hogy nézek rá, így kénytelen voltam közölni vele, hogy tényleg jó, hogy segíteni próbál, de nem tudná ezt magyarul tenni? Végül bakancs nem lett, viszont egy cipő igen, úgyhogy végül is az rendbe lett. Meg aztán paraszting. Három helyen lehetett kapni, ebből a harmadikban lett, mert az első egyéb okok miatt zárva tartott, a másodikban nem volt méretben
Végül hazaértem, aztán megpróbáltam aludni, de fáradt, ideges és feszült voltam, ráadásul a hetedik emeleten meleg van, szóval nem hiszem, hogy kipihentem volna magam, Hat órakor már így is fent voltam, összeszedtem magam és nekiindultam az Aranypartnak, ahol az egész volt. Igazából nem volt olyan jó, vagyis pörgős, mint két éve, de én most örültem ennek a nyuginak. Igazából képekkel meg egy videóval illusztrálom nektek, hogy mi is történt.
Anyám fényképezett és kamerázott, egész jók lettek.

Itt már be vagyunk öltözve, és meg ne kérdezzétek, hogy mi az a narancssárga cucc Réka nyakában, mert mondták ugyan a nevét, de nem jegyeztem meg. Viszont jól néz ki.

Még mindig csak várunk, valamelyik csoport nem ért ki időben, vagy valami.

Ő nem velünk van, viszont jól néz ki.

Volt egy teve is. Nem tudni miért. Nekem kicsit olyan háromkirályos feelingem lett tőle.

Nah azért csak elindult a csapat. Jó sok felvonuló volt, bár sajnos a Baross úton nem engedtek minket végigmenni, mert a lovak patája összekarcolta volna az újonnan letett köveket. Nem azért az egy húszért, de nem porcelán az, hogy ne lehessen járni rajta. Mondjuk olyan szempontból tényleg az, hogy amikor esik az eső, csúszik, mint a tükörjég, de azért könyörgöm: utca, emberek. Most nem értem miért fájt volna nekik, hogy végigmenjünk rajta. Grrr...

Talán itt jobban látni, hogy tömeg van

Roppant praktikus okok miatt fogom így azt a köpenyt: mert hosszú, és a lovak előttünk mentek...

Ez volt a sátrunk, ahol főleg a cuccaink voltak, de azért hajnalban aludtunk is benne.

Játszottunk párbajosdit is 

Ez pedig a bemutatónk volt. Igaz a videó minősége nem a legjobb, de a fiúk nagyon jók.  A nap hátralévő részében nem csináltunk sok mindent, pihentünk a fűben, jómagam úgy leégtem, hogy még most is vörös az orrom, viszont nagyon jól esett. Volt úgy, hogy lefeküdtem a fűre hassal, aztán rám telepedett a Réka, meg még csatlakozott hozzánk Tamás és András is, és ilyen jenga feelingben hevertünk. Este meg tábortüzeztünk ahogy azt illik, a csapat háromnegyed része elment fürödni a Dunába, csak azzal nem számoltak, hogy több az iszap, mint a víz, ezért élőben adták a Hanyistókot. Mondjuk nem voltam ott, de tudtam róla. Mi a Kottyán Petivel "közösültünk" a hálózsákján. mert hideg volt a fű, és kihozta, így ketten ültünk rajta és tök csöndbe bámultuk a tábortüzet. Megkérdeztem, hogy akar-e dumálni, de nemmel válaszolt, úgyhogy ennyiben maradtunk. Bár az este fénypontja akkor is az volt, mikor Hestencz Józsi késsel ette az öcsém által leszállított fagyit.

Bár az inkább tőr, mint kés.

A vasárnap hasonló jelleggel a semmitevés jegyében telt, bár én jól éreztem magam közöttük, velük voltam és csak ennyi kellett, hogy kicsit magam mögött hagyjam az egész ostoba valóságot. Jaj beszélgettünk a Csókakői hunokkal,sajnos mézsört már nem tudtam inni, viszont botozni botozhattam. Réka az ostort próbálgatta, de én maradtam a botnál. Néptáncosként is mindig botozni akartam, és most botozhattam. Meg kilimonádéztam magam egy hétre.

Így teltek el a Szent László napok, bár a valóság se lett normálisabb. Mondjuk azért angolon sikerült egy olyat alkotnom, amiért Loki biztos büszke rám. Elsőnek értem fel a terembe, és hát láttam, hogy össze-vissza vannak a padok, így fogtam magam és elrendeztem. Azt hittem, hogy ugyanúgy, ahogy voltak, de kiderült, hogy nem. Mindenki teljesen meg volt zavarodva, hogy mi történt itt. Káoszt vittem a rendszerbe :)
Úh, amit még mondani akarok, hogy mégsem megyek a nyári conra. Viszont az őszire igen és Arthur Dent leszek. Bocsi srácok, de ez így összejött. És a bloggertalira se tudok menni. Viszont a Barokk esküvőn itthon leszek, ez már fix.
Asszem akartam még valamit modani, de elfelejtettem. Mindegy majd eszembe jut.