Csikidám, kötöde, szellemcápa és prosperiti

Az történt, hogy a hétvégét Candynél töltöttem, amiről irtam beszámolót, aztán az egészet kitöröltem, mert rájöttem, hogy ha még irtam volna hozzá, az kicsit túlnyúlna az élvezhetőség határán, bár nem igazán jeleztetek vissza, hogy nem zavar-e titeket ez a naplójellegű. Pedig igen agresszívan próbálok meg kommunikálni, de ti nem is válaszohoholtok! Oké, szappanopera letudva, ne is foglalkozzatok vele, a hétvégén lesz edzőtáborom és elővett a szokásos indulás előtti drukk. Amúgy vicces, mert nekem, mint köznek foglalkoztatottjának csak hét nap szabim van, amiből egyet levontak, így tulajdonképpen csak három napot leszek Gödöllőn, szombat-vasárnap-hétfő. Szomorú, de valahogy el kell viselnem. Aztán ahogy hazaérek, egy hétre rá, meg családi nyaralás lesz. Amitől kicsit jobban tartok, mint a Rozsdapattintótól, mert ennek legalább hamarabb vége van. Nem arról van szó, hogy nem megyek szivesen, csak azok a szülők közti ingerült csipkelődések, szándékos bántások és ilyenek mennek az idegeimre. Jó, tudom, én is örülök, hogy együtt vannak, csak hát ezek nem tetszenek. A lényeg, hogy a frissre még egy kicsit várni kell, és a blog még egy ideig megmarad a naplószinten.

Egyetlen tény vigasztal, hogy még így is megugrom az SZJG szintjét. Én elhiszem, hogy van, akinek tetszik, jómagam is élvezek olyan kellemesen buta történeteket nézni, olvasni, de az SZJG pocsék. Nem ZS-kategória, mert az legalább vicces, hanem rossz, unalmas és olyan orbitális blődségek vannak benne, hogy bármire hajlandó vagyok letenni a nagyesküt, hogy az írónő középkorúnak született. Példaként csak a három felkiáltójel zárójelben dolgot hoznám fel, többet nem merek, mert a végén nagyon felhúznám magam. Candyvel ketten meg amúgy is kiosztottuk, és nagyon jól esett rommá alázni. Elvégre valamin csak ki kell élni az ilyen hajlamokat!
Ami viszont komoly törést okozott, és amit nem igazán sikerült feldolgoznom, az az, hogy Böszörmény Gyula is irt hozzá ajánlást:
„Se varázslók, se boszorkányok, se vámpírok nem lakoznak e könyv lapjain, és mégis csupa varázslat, bűbáj és hátborzongatás, mert ha olvasni kezded, olyan érzésed támad, mintha tükörbe… varázstükörbe néznél!” Böszörményi Gyula
Nem hazudok, egy világ tört össze bennem.
Remélem, hogy csak felkérték, ő pedig volt olyan udvarias, hogy nem mondott nemet, vagy fizettek neki, vagy tényleg felismerte, hogy minden alkalmat meg kell ragadnia, hogy népszerűsítse az olvasást, még akkor is, hogyha csak ez akadt, ezt rakták elé. Én miatta kezdtem el irni "a tömeg méltatlankodva felzúg a háttérben: Sajnos!", az ő Álomfogó-sorozatát szokták a magyar Harry Potterként emlegetni, szinte az összes könyve ott csücsül a polcomon, és mindig képes lenyűgözni, van tőle autogrammom is, gyanúsan példakép kategória, így hát el tudjátok képzelni mennyire lesokkolt mikor megláttam az ajánlását. Alaposan szíven vágott.
A nő meg amúgy is úgy néz ki, mint a falumban lévő tizenéves kis ****, aki a fészen folyton megmondja az ultratutit, épp csak a helyesírási szótár meg a nyelvtankönyv nem akad a kezébe, csak idősebb kiadásban. Hajlok Candy véleményére miszerint rokonok.
Most kanyarodjunk egy kicsit vidámabb ZS-kategória felé, méghozzá a Szellemcápa filmalkotás képében. Amit megnéztünk, mert hát mit csináljunk, azon kívül, hogy alaposan kifangirlködtük magunkat, és még Lokiig így se jutottunk el. Viszont Járaiig igen, úgyhogy tessék, itt van, gyönyörködjetek benne.


A youtube rejtelmei között rábukkantunk a Kötöde című slágerre, ami őt is teljesen lesokkolta. Garantált WTF? élmény, valamint ezennel John hivatalos magyar indulója.


Vissza a Szellemcápához, ami a nevéhez és műfajához méltóan kultúrális szenny, de legalább szórakoztató. A sztori egyszerűbb, mint egy bot, viszont sokkal logikátlanabb, így a túlzottan kritikus személyiségek fordítsák el tekintetüket. Arról van szó, hogy egy házaspár kilő egy cápát, pisztollyal, számszeríjjal, kézigránáttal valamint csípős szósszal. Az attack után a halacskánknak még van annyi ereje, hogy elkússzon az aktuális rejtélyes barlangba, ahol kileheli a lelkét. Csakhogy a lelke nem úszik át az égi óceánba, inkább itt marad és öldöklésbe kezd. Nem is akárhogyan, mert ahol egy csepp víz van, ott megjelenik a szellemcápa CGI alaja és bősz népirtásba fog. Az, hogy miként képes megenni az embert, ne kérdezzétek, inkább játszatok ivós játékot víz-cápa jeligére. Mi ugyan nem ittunk, de hülyére röhögtünk magunkat, mikor a csávókám megitta a szellemcápát. A film fénypontja volt :D Az élet-és mimikaképtelen szereplők is jócskán kitettek magukért, ezt a fajta hozzá nem értést tuti tanítják valahol. Az pedig, hogy a végén röhincsélve úsznak el a naplementébe miközben gyakorlatilag minden hozzátartozójuk meghalt, külön diadémot érdemel.
Lent voltunk R-Go koncerten is, mert azt megbeszéltük, és Szikora Robit amúgy is vétek lett volna kihagyni. Az egész színpadot lelakta annyira pörgött, de olyan bulit csinált, hogy mindenki jól érezte magát. A Gidák égő fáklyákkal vonultak fel, azokkal Robi kis híján fölgyújtotta a díszletet: néhány műfa, a háttérben hatalmas dzsungelszínű lepedő, R-GO zászló. Aztán háromszor felborította a mikrofonállványt, egyszer azért sikerült elkapnia, majd mikor behozott egy batárnagy magyar zászlót, azt is eltörte. De jó buli volt, bár én foyton kevertem a Bikinivel. Hujjogtam is istenesen, hadd érezze, hogy szeretjük, meg is kaptam, hogy milyen erős tüdőm van :) Óh és az előttünk lévő sorban egy srác szintén Gidának érezte magát, mert nagyon táncolt, bár kicsit robotosra sikeredett neki. A Gidáknak meg Shóbert Norbisra. Azon is röhögtünk egy sort, hogy Norbi biztos ott áll lent és magyaráz nekik, hogy: Egy és két és há és na még egyszer, előről!
Ittunk mojitot is, ennek tudom be, hogy miután Candy minden figyelmeztetése ellenére csak én ébredtem fel előbb, meg akartam piszkálni a haját. Mentségemre szóljon még az is, hogy én aludtam az ágyon, ő meg a földön, és úgy fordultam, hogy egymás felé legyen a fejünk, és lelógott a kezem. Meg úgyis babráltam valamelyik kütyüjét, nem zavaromban, csak jólesett.
Beszélgettünk egy rakat mindenről, fanultunk meg ilyesmik, de történt valami, amit soha az életben nem fogok rendesen meghálálni.
A szobájában ültem az ágyán, mikor közölte, hogy csukjam be a szemem, és ne lessek. Becsuktam, még a kezemmel is eltakartam, biztos, ami biztos, hallottam, ahogy valamit motoz, majd szólt, hogy most már kinyithatom. Na jó közbe én is kérdezgettem azért. Tehát kinyitottam és felém nyújtotta Mike Vasich: Loki című könyvét nagy mosollyal, meg azzal, hogy kölcsönbe adja.
Nekem, a teljeséggel angol könyvet. Ami Lokiról szól. Még úgy is, hogy tudattam vele, ezt három évig nem látja viszont.
Sikoltoztam, tapsikoltam és csak vigyorogva néztem, miközben belül teljesen le voltam döbbenve, hogy basszus, ez igaz, és tényleg megtörtént. Rendesen megölelgetni se tudtam, pedig megérdemelte volna. Egy igai földre szánt angyal és életemet és véremet érte, ahogy mondani szokták. Egy tünemény.
Azóta kemény öt oldalt már el is olvastam belőle.
Óh és végre haladok a kihivással! Tizennyolc oldalt már megirtam kézzel, ez köbö a történet fele és még úgy is bővülni fog, meg változni egy kicsit, főleg az érzelmi hozzátoldások miatt. Nekem eddig tetszik, de félek, hogy Loki kicsit OOC, már ami a mágiáját illeti, de talán nem szedik le a fejemet érte.
A Frostironról jutott eszembe, hogy megtaláltam Crowley/Sam hivatalos shippnevét: Moosley. Valaki nyugtasson meg, hogy nem csak nekem hangzik úgy, hogy műzli! De mintha szinte az összes shippnév kajaasszociációsan hangozna. A Frostiron fagyimárka, amihez hozzátesszük a Moosleyt, mondjuk a fagyi meg a műzli simán összejön, rá még egy kis Cherik, cseresznye, és az egészet a MorMor teszi el. Mert az meg nagymamát jelent.
Csikidám.
Hamarosan végzek az angollal, de megbeszéltük, hogy folytatjuk saját zsebből és bevégezzük a könyvet, aminek a végén le tudunk tenni egy alap nyelvvizsgát, ami szerintem tök jó és olcsó.
Aztán szeretnék azért felköltözni Pestre, aztán ki külföldre. Legújabb életcélom, hogy nagyjából körbeutazzam a világot és mindehol vegyek egy könyvet. Igen, Kindle-m is lesz, de azért én mégiscsak könyvet vennék. Szentimentális marhaságaim ugyebár. Az pedig a rajongó énem szentimentális marhasága, hogy az összes cont is végigjárom. Jah meg irok egy könyvet, de ezt úgyis tudjátok.

Igazából ebből eredetileg azt akartam kihozni, hogy végre lesz laptopom, pont arra, amire befejezem az angolt, úgyhogy megajándékozom magam a sikerért :D

Valamint anyámmal elmentünk egy hobbiboltba, ő gyöngyeket vett, én meg nézelődtem, és megtaláltam a karácsonyi ajándékötletet. Mivel időigényes, hozzám mérten, ezért már most nekilátok, hogy meglegyenek, szóval aki idén is igényelné a pszichopata kézírásommal körített küldeményt, az kiabáljon. Akik kaptak tavaly, de egy életre megutáltak miatta, azok is szóljanak, mert akkor nekik még véletlenül sem csináltak. Ha valaki nem kapott, de szeretne az is jelezze.

Asszem mindent elmondtam. Úgyhogy most megint egy társalgásra irányuló kísérlet: Milyen volt a con? Tatsu akkor leesel Barokk esküvőre?

Nesztek a végére Warp Zone: