Nem tetszett a film.
Komolyan nem.
Persze Martin Freeman zseniális, egész egyszerűen imádom, rajongok érte, a Sherlockot is főleg miatta nézem, meg ha tehetném rajongói levelet írnék neki, és tényleg, most is lazán hozta Bilbót, minden megvolt benne, amit csak kívánhattam. természetesen Benedict, mint sárkány, lenyűgözően félelmetesre sikeredett, és itt kell megemlítenem, hogy nekem a magyar szinkron ellen se volt semmi kifogásom, jól csinálták a srácok, szóval Smaug is hozta a formáját. Ahogy az összes többi színész is, tényleg, egy rossz szavam nincs rájuk, de itt jön a DE.
DE a történet.
Siralmas.
Félóránként temettem a kezem az arcomba, hogy: Ez nem így volt!
Engem le lehet nyűgözni, meg lehet venni kilóra, el lehet varázsolni, csakhogy a látszólagos megvehetőség mögött komoly elvárások húzódnak. Főleg ha ezek egy könyv adaptációhoz kapcsolódnak.
Mert azon valahogy túltettem magam, hogy kb. háromszáz (!) oldalas könyvből csinál három három órás filmet, azzal a felkiáltással, hogy többet láthatom Martint! Még azt is elviseltem, hogy egy olyan ork kergeti őket át hegyen-völgyön, síkságon, akiről volt egy mondat valahol a könyvben. Nézzétek el, régen olvastam a könyvet, de azért kitűnően emlékszem rá, csak az sikkadt el, hogy hány mondatban szerepelt az ork fővezér.
A látvány gyönyörű volt, lélegzetelállító, de ezt meg mondjuk elvártam.
Viszont ez egy MESE.
Mese egy hobbitról, törpékről, koboldokról, elvarázsolt tájakról, sárkányról, kincsről, emberekről, és NEM hősi eposz.
És nekem valahogy elsikkadt a második filmre, mert Peter Jackson gyakorlatilag megerőszakolta, de minimum saját ízlésére formálta a történetet, és ez nekem nem tetszett. Nem a törp-tünde szerelemről van itt szó, mert ámen, legyenek boldogok, hanem arról, hogy muszáj minden sztoriba szerelem? Mert szerintem egyáltalán nem. Az ember olykor egész jól el van nélküle, és nem is lát bele semmi többet a dologba, és a könyvbe tényleg nem szerepelt. Azért ezt még lenyeltem, mert hát értem kell a popcorn-romantika a néző arcába.
Azt azonban nem bírtam elviselni, amit egyes dolgokkal művelt.
Ott van az első, a bőrváltó. Beorn oldalakon keresztül szerepel, és itt láthatjuk Gandalf bölcs ravaszságát, ahogy szó szerint bemeséli magukat Beorn házába. Azok kedvéért mondom, akik nem olvasták volna a könyvet. A könyvben Gandalf elkezdi mesélni Beornak a kalandjaikat, de úgy csűri-csavari a történetet, hogy mindig növeli a résztvevők számát, és mikor Beorn kijavítja előhívja a törpöt. És ez így megy egészen addig míg mind a tizenhárman bent nem ücsörögnek a házban.
Kedves, aranyos, az egyik kedvenc jelenetem volt.Erre mit csinálnak itt?
Szó szerint átrohannak rajta, és úgy zárkóznak be a medve elől.
Na itt már éreztem, hogy ez nem lesz az igazi.
Folytatódott a dolog a Bakacsin erdővel.
Mert kéremszépen alássan, a könyvben figyelmezteti őket Gandalf meg Beorn is, hogy ne térjenek le az ösvényről, és semmiképp ne igyanak a fekete folyóból, de még a vízhez se érjenek hozzá. Aztán egyikük persze beleesik, pont a kövér törp, asszem Bombur a neve (rengeteg B-betűs név van, no), beleesik és elalszik. És persze megoldják a helyzetet, mert itt lesznek Egy Csapat, itt fogadják el igazán Bilbót, ami mindenképp csak emeli a szintet.
És kihagyta.
Már nem vagyok ideges miatta, csak mélységesen csalódott. Mert elméletileg ez egy könyvadaptáció. Tehát a könyvet viszi filmre. Akkor miért nem tanúsít annyi tiszteletet a könyv iránt, hogy nem vág ki belőle ilyen fontos részeket? és most nem a gyűrűk Ura rendkívül összetett világáról beszélek, hanem egy gyerekmeséről! mert ezt Gyerekeknek írta Tolkien és ebből nőtte ki magát a Gyűrűk Ura. (Amit szintén nem bírtam végignézni filmben és nem a hossza miatt, hanem egész egyszerűen nem tudtam. nem tudom miért). Tehát úgy érzem nem támasztok magas igényt, ha azt mondom, hogy legyen benne minden ami a könyvben. Hogy ezen felül még hozzátoldja a szerelmet, az oké.
És itt vágta el magát a film nálam.
A hordójelent, amin szintén jókat kacarásztam és dörzsöltem a tenyerem, hát az meg olyan volt, hogy "Mit keres a körömreszelő a konyhában?".
Fura.
És még csak szívből nevetni se tudtam rajta, csak elhúzni a számat, hogy ez most mi volt?
Mert amikor Legolas, akiről különben egy árva, nyomorú, kanyi betű sem volt a sztoriban(!), átugrál a törpök fején és úgy nyilazza az orkokat, meg ahogy a törp felugrik hordostúl a partra és pörög, mint a karusszel és úgy kaszabol hát, nem jött át. Mert azt éreztem, hogy ez egy paródiába tök jó lett volna, de a film továbbra is nagyon komolyan vette magát, viszont röhejes volt, de mégse.
Remélem ez így érthető.
Aztán, Tóvárosba zenével, pompával, mindennel fogadták őket, és ők nem fegyverrel hanem effektíve hangszerekkel mentek a tovább a Hegyhez.
A sárkány, na a sárkány az tetszett, de a kérdezz-felelek játék mintha itt se lett volna meg teljes egészében. Aztán nem is kínlódtak ennyit Smauggal, mert Bilbó ellopta az Arkenkövet, beszélgetett egy jót Smauggal, aki a Hordolovagló titulusból leszűrte, hogy Tóvárosból jöhetett, aztán suhant is el pusztítani.
Ráadásul mintha az a olvasszuk-fémbe jelenetet, mintha már láttam volna valahol.
Összességében véve, a rendező úr letörölt minden meseit, amit csak le tudott törölni, és a saját szájize szerint csavarta.
Az első rész pont ezért tetszett jobban, mert ott még megvolt ez a jellege, és amit Bilbó meg Gollam levágott, hát az fúha.
Jah igen a zen meg a látványvilágba nem tudok belekötni.
Csodálatos, fantasztikus, felemelő volt mindkettő, a színészek is alaposan odatették magukat, de ezeken kívül nem tudok több pozitívumot mondani.
Tulajdonképpen a harmadik részt csak becsületből fogom megnézni, meg Martin kedvéért.
Inkább elolvasom a könyvet még egyszer, abban nem csalódok.
Hát ez az én véleményem.
Meg még az, így kiegészítésképpen, hogy talán érdemesebb úgy nézni, hogy nem mint egy könyv filmrevitelét, hanem, mint Peter Jackson által rendezett Gyűrűk Ura előzményt, mert úgy talán elviselhetőbb. Nekem nem ment, és nem is tetszett.
(Azért remélem, hogy Martin arca még legalább annyiszor visszaköszön, mint Bené.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése