Portugál - Egy vérbeli tragikomédia

Léteznek előadások.
Léteznek Előadások.
És léteznek ELŐADÁSOK.
A Portugál minden kétséget kizáróan a legutóbbi csoportot erősíti, és úgy kenterbe verte Sherlockot a top hármas listámon, hogy az most a sarokba bújva sirdogál és sajnálja magát.
Már pusztán az a tény, hogy színházba megyek, képes sok méterrel a föld felé repíteni, és egyszer úgyis hozzámegyek a színházhoz, mert úgyis azt tartják, hogy szerelemből érdemes csak házasodni.
Az egész mizantéria egy író-olvasó, pardon, közönségtalálkozóval kezdődött, ahol az íróval folyt egy beszélgetés, aki nagyon elbűvölő személyiség volt, kellemes hanggal, és kiderült, hogy ő irta a Kék, kék, kék-et, ami egy vándorcirkuszról szólt, szintén tragikomédia, és itt már tudtam, hogy a Portugál tetszeni fog.
Tévedtem.
I m á d t a m.
Bár tualjdonképpen nincs olyan szó, ami kifejezné az érzéseim, az orgazmust, meg úrinő, aki kétségkívül vagyok, nem veszi a szájára.
Gondolom, már kiváncsiak vagytok, hogy mi is történt, de legyetek türelemmel, amíg elmondom, hogy ez eredetileg nem is a nagyszínházban, hanem a Kisfaludy-teremben játsszák, csak most a 150. előadás kedvéért átteték a nagyszinpadra, annál is inkább, mert a teltebbnél is teltebb ház volt, épp csak a színpad szélén nem ültek.
A történet maga egy Isten háta mögötti kis faluban játszódik Irgácson, egy kocsmában. A Kocsmárosnak nincs könnyű dolga, mert hát a helyi flóra-fauna színe-virága ott tobzódik. Sátán, aki a lányát sajnálja, mert verik, Csipesz, aki folyton újítani akar és Pestre megy, Retek, aki rendőr volt, de kényszervallatás miatt kirúgták, így az idegen autósok megbirságolásából él. Felbukkan még Juci, Csipesz felesége, aki biciklivel közlekedik, de folyton mattrészeg, a Pap, aki inkább a misebort, meg unicomot issza, mint vizet és sálakat köt magának, no meg Masni,a Kocsmáros lánya, ki huszonöt éves és Retek el akarja venni.
Ebbe a kis közegbe, ahol tulajdonképpen csak annyi történik, amennyi bárhol máshol a világon, hol a hétfő, hétfő, a csütörtök csütörtök, és a legnagyobb szám a búcsúba a céllövölde, toppan be egy férfi. Fehér ruhában, egy hátizsákkal és szobát szeretne, amíg tovább nem áll Portugáliába.
Masni, ahogy meglátja fülig beleszeret, hiszen az idegen egyáltalán nem olyan, mint a többiek és érdekli Masni.
Retek persze azonnal meg akarja birságolni, majd megverni, mert hát ő is szereti Masnit, még ha csak a maga agresszív, nagyszájú módján is.
Bece, mert Masni így nevezte el, szépen összejön Masnival ahogy illik az első felvonás végig, de mellettük betekintést nyerhetünk Csipesz és Juci életébe is, nevethetünk Sátánon és hallgathatjuk a beszélgetéseket, amelyek épp ugyanolyanok, mint bármelyik másik kocsmában.
Egyik nap, miközben Masni és Bece kint ülnek a tó partján, napoznak és Bece álomszépen mesél Portugáliáról, a portugálokról és a tengerről, Csipesz meg valamivel odébb sütteti a hasát, betoppan Retek, farzsebbe dugott cipővel(!), és közli Becével, hogy megjött a felesége.
És itt ért véget az első felvonás.
A szünetben tényleg meglepték a nézőket, mert a felállított asztaloknál, amelyeket azzal az utánozhatatlan anyagú piros kockás terítőkkel fedtek le, ásványvizet, pogácsát, meg fröccsöt osztottak a színészek.
Ingyen és bérmentve, naná, hogy lecsaptam! Anyám ásványvizet kért, de én úgy voltam vele, hogy egy kis alkohol még nem ártott meg senkinek, szóval fröccsöztem. Úgyse ittam még szeszt színházban, pláne nem ingyen. Finom volt amúgy.
Vettünk egy ropit is és mire elropogtattuk megszólalt a csengő, kezdődött a második felvonás.
A Feleség alaposan lelakta a kocsmát idegességében, mert Bece se szó, se beszéd lépett le tőle Pestről, és el tudjátok képzelni azt a vitatkozást, amit azok ketten levágtak. Sátán végig figyelt, a Kocsmáros töltötte az italt, Retek pedig úgy gondolta, hogy ismét pénzhez juthat.
Most sem jött össze, mert a nő egyrészről ráborította a konyakot, másrészről leköpte, majd elsöpört. Masni meg összetört, bár kibékült Becével a búcsúig. Persze eközben történnek másokkal is dolgok, a Retek egyre jobban felhúzza magát, Sátán borong, mint mindig, Csipesz céllövöldét nyit, Juci, pedig nagy nehezen találja meg, a Pap pedig továbbra is unicomozik.
Az éjszaka sok minden történik.
Bece egyedül megy tovább Portugáliába, bár másnap reggelre kiderül, hogy csak visszamegy Pestre, de mindenképpen otthagyja Masnit, Juci bealszik, így Csipesz le tud lépni szintén Pestre, Retek a Papot faggatja, hogy az önédelemből elkövetett emberölésért mi jár a túlvilágon, de a Pap nem tudja.
Nem talált, se nem Masnit, se nem Becét nem öli meg, bár úgy tűnt, hogy Csipesz halt meg a kezei között véletlenül, de aztán kiderül, hogy azt ölte meg, aki veri a Sátán lányát. El is viszik börtönbe.
A reggel azonban sok mindent tartogat még. A Pap önmagát vádolja, amiért nem tartotta vissza Reteket, a Kocsmáros azért szenved, mert úgy hiszi ő rémisztette el Becét, Sátán pedig elárulja, hogy nem is verték a lányát, Csipesz pedig visszajön és még egyúj cipőt is hozott Jucinak, amit azonnal felpróbál és jószerével mindenki vonul mögötte, hogy elkapják ha esne. A kocsmában csak Masni és Sátán marad. Masni, a papírhajót, amire Bece leírta a címét, mégse dobja ki, leül vele Sátán mellé, a vállára hajtja a fejét és néznek előre, miközben a hátuk mögött morajlik a tenger és elsötétül a színpad.
Ez a leírás közel sem adja vissza azt a kicseszettül, röhejesen brilliáns és tehetséges színészi játékot, az őrjítően jól megírt szövegeket, a bizsergető zenét és a hangulatot.
Ez a darab ugyanis nem egyszerűen megmutatta magát, hogy itt vagyok, engem nézz! Ó, nem.
Ez a darab ugyanis leült melléd és mesélt hétköznapi dolgokról, korántsem hétköznapian. Egyik pillanatban még teli szájal röhögtem rajta, a másikban pedig már a szívem szakadt meg, és ez így ment három órán keresztül, a szívem cafatokban lóg, ahogy a rekeszizmom is, mert annyira emberi, annyira valóságos, és mégis annyira több volt! Felpofozott, megrugdalt, agyonvert, megnevetett, felemelt a Mennyekig, majd ledobott a Pokolig, mindezt úgy, hogy élveztem, átéltem és mégmégmég akartam belőle. Mert nemcsak a főszereplőkre voltam ám kiváncsi, áh dehogy! Az is elkezdett érdekelni, hogy miért hívják Sátánnak Sátánt, mi történhetett vele és a lányával, mi nyomja a Pap lelkét, és CSipesz miért hagyta ott a taxizást?
Ebből is látszik milyen űberfantasztikusan jól van megírva, mert kerek, nagyon kerek, de mégis akarok még belőle, mert annyira megfogott, magával ragadott az egész stílusa, légköre, történése, hogy köpnyi-nyelni, pislogni se tudtam, szikrát sem kaptam, az egész rendszer leállt.
Félelmetes brilliánsságát az is mutatja, hogy mind a valahány, úgy kétszáz főnyi közönség felállva tapsolt a végén.
Állva tapsoltunk.
Én ilyet csak egyszer láttam, az Aranycsapatnál, de maximálisan megértettem, hogy most miért.
Csak épp elmondani nem tudom normálisan, mert nem lehet, mert ezt tényleg látni kell, egyszer-kétszer, sokszor.
Voltak, jó sokan, akik nem másodjára látták, és olyan jó volt hallani, ahogy előre röhögtek egy-egy poénon, meg elnémultak egy-egy drámai elem előtt, szóval igazi rajongók voltak, és ez még csak hozzátett az egész fantasztikus élményhez.
Sírtam, nevettem, röhögtem, zokogtam, égig szálltam, lezuhantam, szilánkokra törtem és összeragasztottak, egyszóval pont azt kaptam, amit vártam, amire vágytam, mindezt olyan magas szinten, hogy csekély és jelentéktelen szókincsem képtelen kifejezni.
Vérbeli tragikomédia.
Életre szóló élmény.
Huh, erről jut eszembe azért egy jelenetet mindenképp ki kell emelnem, mert majdnem leestem a székröl röhögésemben.
Mikor Csipesz meghozta egy zsákban a tűzvörös, magassarkú szandált, amit alig akart kinyitni, na azt Juci úgy húzta fel, hogy olyat nem láttál.
Tényleg nem.
Chaplini magasságokba és még azon túl emelte az egész jelenetet, pedig csak annyi történt, hogy felhúzta a szandált! De mire rákerült a lábára épp, hogy össze nem csomózta a karját meg a lábát. Nem lehet visszaadni, de higgyétek el, ilyet ti még nem pipáltatok.
Mikor vége lett, persze futottunk a buszra anyámmal, de ezt lassan kezdem megszokni, de megérte.
Totál megérte, hogy a hosszú munkanapon leginkább egy mosott és szárított tehénylepényre emlékeztetek, a kedd óta nem múló, csak fokozódó izomlázat és a nem alvást, sokkal jobban, mint a Sherlock.
Toronymagas hosszal vezet a Portugál, mert ehhez nekem szuvenír jogom van.
A végére egy igen frappáns mondás, amit nem sikerült szó szerint megjegyeznem, de valahogy így hangzik és nem tudok nem igazat adni neki:
Az Isten jó nagy adag türelmet adott a nőknek, hogy el tudják viselni a férfit úgy ahogy van.
Menjetek színházba drágáim!