Munka, élet és miegymások

Ez a kép kint van chaten is, és mióta meg tudtam lesni rendes gépnél és nemcsak telóról, azóta szívből imádom. Meg kéne megbotránkoznom, de köbö ugyanaz a reakcióm, mint a kissrácnak.
Nah de hagyom, hadd gyönyörködjétek ki benne magatok, én meg rátérek a következő napirendi pontra.
Van munkám! Igaz, hogy közhasznú, de nem zavar, mert pénzt kapok érte és ha minden jól megy, akkor rendszeresre is felvehetnek. Az a nagyon fura ebben az egészben, hogy én egyáltalán nem akartam irodába dolgozni. Volt is egy nagy veszekedésünk Győri öreganyámmal, hogy én erdőőr akarok lenni és majd járni fogom az erdőt, meg ilyenek. Meg akartam rendőr és tűzoltó lenni a paleontólugosról nem is beszélve. Hát így vetkőzi le az ember az álmait.
Viszont a könyv írást azóta is dédelgetem. Ijesztő az a tudat, hogy az ember mennyire nem akarja a szüleit követni és lám lám, mégiscsak azon a helyen kötöttem ki, ahol anyám dolgozik. Persze ez nyilván nem véletlen, de akkor is. A tesóm meg cukrász, míg apám szakács szóval itt is érezhető.
De akárhogy is, van mit dolgoznom, szóval kicsit nyugodtabb vagyok. Aztán le fogom tenni angolból a nyelvizsgát is, mert leteszem, le én!
Sorozatokon meg Night Vale-n edződöm és ne röhögjetek ki, de egyes kifejezések a szereplők hangján szólalnak meg a fejemben. például a Shut up! Sherlock orgánumán érkezik, míg a What the Hell? Jensen hangján hallatszik. És csak remélem, hogy jól írtam.
Jah és nem tudom miért, de mostanában ha szembejön velem egy zene, akkor én arra kapásból tudnék ficet irni. Igaz most főleg Destielt, de majd megnézem újra az Avengerst, meg a Thort, és a Sherlockot se ártana végigpörgetni, aztán azokból is. Meg Doktorosat. Hallottátok, hogy most jelent meg egy Doctor Who? könyv fordítása? itt, nálunk! Csoda történt emberek! azt fogja kapni a tesó karácsonyra, de úgyis én olvasom el előbb :)
Imádom Douglas Adams stílusát, meg a Galaxis Útikalauzt és ha ezt nem mondtam el ezerszer, akkor egyszer se.
Jah de ha már így sorozatunk.
A Hatodik évad mittudomén hányadik fejezetében, tudjátok a tündéresben (Tündérek rulez!), na ott a kobold, szerintem ugyanaz a színész volt, mint aki a Star Trek- Voyagerben a Doktort alakította. A kopasz fejét nehéz eltéveszteni, de jó lenne ha valaki megerősítene ebben.
Aztán van oldalt az a kérdőív, és csak amiatt változtattam meg az oldallécek hátterét, mert képtelen vagyok rájönni, hogy miért nem tudom a válaszlehetőségek betűszínét megváltoztatni. Makacsul fekete marad és most az egész nagyon hülyén fest emiatt. Átok reád blogspot, átok reád!
Merthogy én nem fogok Html kódokkal kínlódni az is hétszentség.
Szóval a szavazás lejártáig ilyen marad, elnézést érte, aztán visszateszem normálisra.
Tudom haladjak a kiírtakkal, de próbáltatok ti már Lokinak dalszöveget irni? Hát eddig még én se nagyon, viszont rájöttem, hogy roppant hülyén nézhetek ki mosogatás közben, tokáig habban, egyik kezemben mosogatószivacs, másikban koszos tányér és egyszerre próbálok meg megszemélyesíteni a zenekart meg az énekest. Ne nézzetek csúnyán, a legtöbb versem is így születik. Na ez így nem igaz, mert séta/biciklizés közben, és mire hazaérek az egész kiröppen a fejemből. Borzasztó.
Szóval megpróbálom kitalálni, hogy Lokinak milyen stílus tetszene és arra jutottam, hogy metál, mert hát mégiscsak skandináv az istenadta! Vagy norvég. Ebben bizonytalan vagyok, sosem voltam túl jó földrajzból, de arra leteszem a nagyesküt, hogy északi. Meg hát nem is biztos, hogy menne másféle műfaj és a Bosszúállók amúgy is olyan metálos név.
Nah és akkor irjunk verset, nekiállok kornyikálni, szabad ritmusban, és mire végzek a mosogatással, addigra elfelejtem az egészet, mert közben nem tudom leírni. De alakul. Eleddig eljutottam az első negyedig, mert Loki nem hajlandó felkelni arról az öltözői padról. megértem, mélyen dekoratív látványt nyújt, de azért na.
És közben rájöttem, hogy már megint a karaktereimmel beszélgetek. Áh, normálisnak már így se nyilvánítanak szóval egye kánya.
Hétfőn meg kedden, amúgy a mosonmagyaróvári Tescoba voltam, mint átépítő és ennek csak két előnye volt: valamennyit kerestem és eszembe jutott néhány ötlet.
Mármint amikor nem azzal szórakoztattam magam, hogy elképzeltem, hogy mi lenne, ha úgy járnánk, mint A Köd című filmben. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy Stephen king könyvről van-e szó, de tudjátok arról beszélek, mikor egy rakat ember bennszorult a bevásárlóközpontban, és hatalmas köd vette körül őket, meg egy rakat szörny. Volt benne egy olyan jelenet, ami kimeríttette a félelmetesen csodálatos fogalmát. Lehet megnézem újra.
Na meg beugrott, hogy mekkora lenne már egy Crowley növényei POV!
Aki olvasta a könyvet az tudja miről beszélek és szerintem az egy kiemelkedő pontja az egész regénynek. Komolyan foglalkozom a gondolattal, hogy kipróbálom egyszer, mert zseniális. Eszement, de zseniális.
...........................................................................................................................................................
A pontok a hirtelen kitört fangörlgörcsömet hivatottak elfedni.
Na hát ennyi lettem volna, majd találkozunk a következő irományomnál!