Végre február!

De tényleg.
Komolyan.
A január, főleg az utolsó hetei elég hülyére sikeredtek, de már elmúltak, aminek nem tudok eléggé örülni. Biztos mindenkinek megvan a maga gondja, baja, úgyhogy az enyémmel nem is terhelném a közhangulatot. Helyette csak így futtatom az eszmét. Akkor én most intellektuális strici lettem?
Formában vagyok, ezek szerint.
Kezdeném azzal, hogy az oldal, bár ez nem látszik rajta, de átalakítás alatt van. Például bővítem és elrendezem a felső menűsort, meg az oldalsóval is fogok kezdeni valamit, de egyszerűen annyira fáradt voltam, hogy örültem, ha aludhattam. Nem tudom mi fektetett ki, de roppant eredményesen csinálta.
Szóval írni is írok, vagyis ámokot futok, de leginkább csak fejben. Mert újra kéne nézni az első évadokat, csak éppen mire odajutok elmegy a kedvem. Meg tudnám oldani, hogy azok a jelenetek ne legyenek benne, mert végül is nem fontos, csak még kacérkodok vele. És igazából azt akarom belőle kihozni, hogy miként lett Richard Brookból James Moriarty. Mindenről Mycroft tehet. Na jó, majdnem mindenről, mert azért szeretjük a Brit Kormányt.
Én legalábbis igen, és valahogy jobban kijövök evvel a Holmes-tesóval, nem tudom miért. Vagyis, hogyne tudnám, ő inkább manipulatív és nem nyomoz, így a vele való íráskor nem kell szenvednem a bűntényekkel. Vagy legalábbis deduktív részekkel nem annyit. Mert a krimi az a műfaj, amibe aztán abszolút nem érzem nyeregbe magam. Olvasni szeretem, nyilván, de sose találom el ki a gyilkos. Így mindig a komornyikra tippelek, egyszer csak bejön alapon.
De ha már krimi. Olyan jó filmet láttam!
Apám találta meg, aki szereti a háborús filmeket, az a címe, hogy Török csel. Írok róla ajánlót is, mert fantasztikus volt, a képi világ, a nyomozás, a háborús részek! Még apám szerint is, aki pedig képes sikítórohamot kapni a nyomozóktól. Még anno Sherlockkal is összeveszett, mondván, hogy ő még józanul se képes mindig csatlakoztatni a töltőt a telefonhoz, nem nyerte meg magának a deduktív megfigyelések sorozata, viszont ez a Török csel még őt is lenyűgözte. Aki a főszereplő benne, nem tudom így hirtelen a nevét, a nyomozó, amúgy őt hívják az orosz Sherlock Holmesnak, úgyhogy minden okotok megvan arra, hogy meglessétek.
Aztán elolvastam megint egy Dean R. Koontz könyvet, az a hapek, a hideg futkároz a hátamon tőle. Szerintem beleestem. Hajlamos vagyok erre, szintén kifejtem majd, hogy miért.
Igen, ez csak ilyen általános tájékoztató, hogy min ügyködök éppen.
Na de, hogy miért is remélek többet ettől a hónaptól?
Mert tizedikén szülinapom lesz, huszonegyedik, és végre beszerezhetek egy vívómaszkot. Amúgy úgy döntöttem, hogy erre a napra teszem a blogom születésnapját is, mert úgyse emlékszem, hogy pontosan mikor nyitottam és különben is kellemest a hasznossal.
Aztán tizennegyedikén megkezdem az alap angol tanfolyamot, köszönöm előre is a bíztató szavaitokat, de még mindig félek. Egy egészen picit, ami majd hatványozottan megnövekszik, ha ott állok a tanterem ajtaja előtt. Majrés alak vagyok, egen, de majd eszembe juttatom, hogy miért is kell pontosan megtanulnom, és majd így menni fog.
Aztán hát ez így ennyi, de persze úgyis lesz majd még valami.
Apropó, majdnem plakátoztam ilyen sherlocklives szórólapokat, csak éppen két dolgot nem vettem figyelembe: az időjárást és a Sorsot. Mert tényleg fenomenális ötlet mínusz akárhány fokban ragaszgatni a hirdetőoszlopokra, másrészt Réka meghívott egy színjátszókörös rendezvényre. Úgyhogy végül is őket néztem meg, nagyon jól éreztem magam, kellemes kis meséket láttam. Mert ugye négy fellépő csoport volt, mindegyiküknek meg volt adva egy mese, meg egy korcsoport, akikhez igazítaniuk kellett az előadás milyenségét. Így láthattuk a Császár új ruháját ovódásoknak szólóan, ebbe szerepelt Réka is, aztán a Brémai muzsikusokat iskolásoknak, érdekes volt, a Rút kiskacsát felnőttek számára, ez nagyon megrázó volt, és végül a Hófehérkét öregeknek előadva. Ez azért tetszett, mert kaptunk "gyógyszert" vagyis cukorkát.
Aztán elmentem Rékával, meg a színjátszókkal egy kocsmába, és sikerült két rajongóval is találkoznom. Nagyon jó érzés volt, mert benyögtem, hogy a kikapcsológomb-a-bombánnál kevés nagyobb trollságot találni, így kiderült, hogy az egyik srác szintén sherlockos, míg a másik inkább doktoros, szóval mi ketten így elvesztünk az univerzumban, mert hirtelen kitárgyaltuk az ötvenedik évfordulót :)
De visszatérve az írásra, eszembe jutott, illetve csak újra felötlött benne egy Poriot/Sherlock Holmes crossover, nem slash, inkább ez a hogyan-mennek-egymás-idegeire, ilyen két dudás egy csárdában szindróma szerintem nagyon vicces lenne. Poirot tuti megőrülne Sherlcok káoszától, Sherlock meg Poirot rendszeretetétől őrülne meg. Az aktuális felügyelő meg mindkettőjüktől. John meg Hastings egymásnak panaszkodnák el a nyomozójuk rigolyáit. Na? Valaki? Ha nagyon szépen nézek? Mert én csak eddig tudok ezzel eljutni.
Asszem így ennyit akartam, majd ha valami eszembe jut arról úgyis értesültök.
Az Erő legyen veletek! Használjátok az elmepalotát!