Munka, tea, álmok

Nincs semmi bajom a munkahelyemmel, jól érzem magam, teszem a dolgom és ennyi. Jó, az irodai munka, pláne ez a fajta kissé monotonabb irodai munka, nem épp az álom melóm, de ha hozzáteszem azt, hogy legalább pénzt keresek, legalább van, nos, akkor nem is olyan szörnyű a helyzet.

Egy valami azonban nagyon zavar.
Tudni kell, hogy itt lent az iktatóban nem egyedül vagyok közcélú, hanem vagyunk még páran, és az egyik nőszemély, hát ne szépítsük, úgy nyalta be magát. Ez nem zavar, én is protekcióval kerültem be, csak az, hogy királylánynak hiszi magát és nem egy szorgalmas egyén.
Mondjuk, én tartom magam az aranyszabályhoz, hogy semmibe nem ártom bele magam, csak hát a velem szemben ülő, nyugdíjba készülő nőszeméllyel, Marcsival beszélgettem, és hát ez a dolog vett, számomra, egy nagyon kínos kanyart.
Mert Marcsi azt mondta nekem még a délelőtt folyamán, miután visszajött az iktatandó papírokkal, hogy megmondta a Verának, hogy majd velem lepecsélteti a dolgokat, mert sokkal gyorsabb vagyok. És még hozzátette, hogy a kiadott munkával is szépen haladok, meg le is fűzöm, aztán távozott.

És ez roppant kellemetlen számomra.

Meg kínos is.
Én nem kértem arra, hogy fényezzen, semmi szükségem rá, én csak becsületesen elvégzem, amit kell, megköszönik, és nekem ennyi bőven elég. Közben én is ugyanúgy netezek, eszegetek, meg drámaian az asztalra omlok, hogy még mindig nem mentünk haza, szóval egyszerű irodista vagyok és passz.

Magyarázkodni meg nem fogok, ha számonkéri rajtam, akkor megmondom, hogy nem én kértem, nekem is rosszul esik és egyáltalán nem tartok ilyet magamról.

Marcsinak meg nem mondhatom meg, mert úgyse értené, tényleg, félremenne a szándék és sértődés lenne a vége, amit szintén nem akarok, mert többet vagyok itt, mint otthon.
Hülye és kényelmetlen egy helyzet, de tartom a szám.
Na, de beszéljünk valami másról, valami kellemesebbről.
Itt, Győrben nyílt egy olyan bolt, hogy Minden, ami brit. Teát, kekszet, meg ilyeneket árulnak, drágább is, mint egy átlag bolt, viszont tényleg angol élelmiszerek vannak benne. Meg teák. A teák a legfontosabbak.
Láttam, mikor kitették a cégért és fél órán keresztül azon röhögtem, hogy az angolok nem is tudnak főzni. Számos szép erényük van, de a főzés nem tartozik ezek közé. Úgy állok ehhez, mint Poirot: ha elkezdenek bort készíteni hazamegyek Belgiumba.

Azért anyámmal karöltve csak betévedtünk, fekete teát meg kekszet vettünk, és most teázom és kekszet eszem és nagyon angolnak érzem magam. Ha hozzáteszem, hogy mind a melóhelyi gépem háttérképe, mind a mobilomé Mycrof, és a bejegyzés elejére kitett képet is méla vigyorral bámulom, nos, tényleg valahol a felhők között járok. (Dolgozom is, csak kell egy kis pihenés no. Csütörtökönként úgyis mindig hatig vagyunk)

Aztán ennek egyenes folyományaként elkezdtem filózni azon, hogy mit fogok csinálni, ha egyszer kijutok Londonba. Az biztos, hogy minimum fél napot azzal fogok tölteni, hogy azokon a nagy, piros, kényelmes piros buszokon utazgatok ide-oda. Annál is inkább, mert én naponta utazom a Volán-busszal, a mucsaröcsögés, bármelyik-pillanatban-széteshet fajtával, szóval nagyon ki akarom próbálni, hogy milyen lehet egy igazán kényelmes járat. Ami ráadásul kétemeletes is. És piros.
Mivel nyilván nem egyedül mennék, hanem veletek, szóval ti is beleszólhatnátok a programba, de én még két dolgot szeretnék látni. Az egyik a British Library, mert könyv, könyv, könyv, és zokognék a boldogságtól, meg az irigységtől, meg a tudattól, hogy nem vihetem haza a zsebemben.
A másik meg az az étterem, ahova Sherlockék jártak folyton. Tudom, hogy létezik a valóságban is, épp csak a neve nem jut eszembe, és beülnénk, és ti rendelnétek helyettem is, mert valószínűleg csak ülnék, vörösödő fejjel és nyikognék.

Na jó, a nyikogást elhagynám a nyilvános hely miatt, de a többivel nem tudok mit kezdeni. Az a baj, hogy nagyon fehér a bőröm, és viszonylag könnyen zavarba jövök, és ilyenkor úgy nézek ki, mint egy retardált pipacs. Ha ehhez vesszük a lelkesedésemet, meg az egyéniségemet, nos, mind jobban járunk, hogyha rám szóltok, hogy viselkedjek.

A többi programot rátok bízom, mert az a jó, ha mindig remekül érzi magát. Sőt, mivel mi nagyon szerencsések (és aranyosak és bűbájosak)vagyunk, ezért tuti összefutnánk Benedictel, Martinnal, és Gtissal is, és autogrammot is kapnánk és fényképezkednénk és a végén hazahoznánk őket a poggyászban :)
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én néha el szoktam szórakozni azzal, hogy mi lenne, ha találkoznék a fent említett színészek egyikével, vagy valamelyik másik kedvencemmel, esetleg egy agyonajnározott íróval. Semmi profán, korhatáros dolog, csak ilyen rózsaszín rajongás az egész. Tuti, hogy egyből elfelejtenék angolul, de még magyarul is, és csak mutogatnám a tollat meg a papírt, és néznék kiskutyaszemekkel, hogy lééégyszi írd alá!

De azért van némi rutinom autogrammkérés ügyben, mert a győri szinészektől rendszeresen szoktam kérni, és szép, értelmesen meg illedelmesen elő tudom adni a dolgot, bár ez nem jelenti azt, hogy ne lennék iszonyatosan izgatott. Emlékszem, az első aláírásomat Dörner Györgytől kaptam, asszem általánosba jártam. Valami nyári fesztivál volt, és ez a fenomenális hangú úriember elszavalta a Welsi bárdokat.

Utánozhatatlan volt, és utána, szabályosan remegő térdekkel kértem meg, hogy adjon egy autogrammot.
Azóta már jópár összegyült és az a tervem, hogy pólóra fogom tetetni őket, csak még nem jutottam el odáig. Pedig nagyon jó kis póló lenne. Az elején egy I Love Színház, a love helyén szivecske, és a hátulján, meg az aláírások.
De van más ötletem is pólótémában.

Szeretek keresztszemest varrni, még ha csak néha-néha fogok bele, és van egy árnyékképem Sherlockról. Johnról is keríteni kéne egyet, ha tudtok ilyenről szóljatok légyszi. Aztán lehet kapni olyan rácsos anyagot, amivel keresztszemes lehet hímezni bármilyen anygara, így pólóra is, és mosásban feloldódik. No most mennyire pengén nézne ki egy fehér póló, elől Sherlock árnyékképével, hátul Johnéval! Esetleg egy CSI:Baker Street is odaférne.

Esetleg egy olyan pólót is kéne csinálni, ami a bloggerek örök és dicsőséges társadalmát hirdeti, de ez nem kiforrott.

Az írással kapcsolatban, be kéne próbálkoznom egy Night Vale ficcel, de először ezeket fejezzem be. Meg azt a Csengetett Mylordos kihívást, amit Candyval és Lidérckével karöltve indítottunk el. Ugyan még nem kaptam se szavakat, se címeket, de remélem, hogy nagyon extrák lesznek. Nem annyira a kihívás, mint inkább a visszakapás miatt, mert én szemét voltam. És nagyon sokat kellet gondolkoznom azon, hogy szemét lehessek.

Plusz Candyval meg egy meglepetés Shendersonon dolgozunk, nem hiszem, hogy normális voltam, mikor rábólintottam, de hát tetszik. Nagyon poén lesz.

A Jim/Loki, Kiddyvel való közös munka a héten felkerül, szintén humor kategóriában.

És mivel többeknek tetszett a Poirot/Sherlock crossover, úgy tűnik kénytelen leszek megvalósítani.

Cserébe szeretnék kérni egy Doktoros novellát. Kilencesnek örülnék a legjobban, de felőlem aztán az a Doktor szerepel benne, aki a legszimpatikusabb. Nagyon pofátlan vagyok?

Ha igen, akkor ezt vegyétek semmisnek, és helyette legyetek boldogok, kreatívak, ihletettek, reményteliek és alkossatok!