2013. november 13., szerda

Manifesztáció



„Mit tartasz a kezedben?” kérdezte a Sátán a gyermeket,
a lány ránézett és nevetett, úgy felelte: „Az Életet.”
Kinyitotta apró markát, és mint esőcseppben hulló szivárvány
szétáradt a Föld minden zugán.

„ Mit tartasz a kezedben?” kérdezte az Isten a gyermeket.
A lány ránézett és úgy felelte: „ A Halált.”
Kinyitotta apró markát, és mint esőcseppben hulló szivárvány
szétáradt a Föld minden zugán.

„ Most már az embereké!” dalolta a lány és Holddá vált és Nappá.
Kétfelé szakadt, mert egynek túl nagy volt a teher.
És ha egyszer eljön újra, majd két arcban jön el,
a lány, aki elszórta az életet és a halált.

Isten és a Sátán összenézett, erősebb lett náluk a Végzet.
Hát köddé váltak és árnyékká, hogy eltűnjenek.
Az emberek pedig meg nem értették,
hogy miért sír és nevet rajtuk az Ég.



Hát, mittudoménmiez. Csak van. Létezik. Nem mondom, hogy szeressétek, kicsit talán elcseszett, de egynek jó lesz.

7 megjegyzés:

  1. Ez határozottan tetszett. Viszont az igazat megvallva először, - azonkívül, hogy nagyon ötletes, szépen megírt és valami mély dolgot fogalmaz meg - nem tudtam volna mit írni.

    Aztán elő bugyogott belőlem az elemző énem, és jaj ... Akkor éreztem először, hogy abba kéne hagyni, amikor már vagy 10 perce révedtem a semmibe a monitor előtt ülve, és felsejlett a lelki szemeim előtt a mitologikus teremtéstörténetekkel való párhuzam. (nekem kicsit ilyen fílingje is volt, nem tudom, hogy gondoltál-e ilyesmire amikor írtad) Maradjunk annyiban, hogy túlkomplikáltam.

    Egy szó mint száz, nagyon tetszett. :)

    VálaszTörlés
  2. Amennyire nem tudok verset elemezni, annyira szeretem, hogyha az én verseimet elemezni. Igazán érdekes látni, hogy ki mit gondol, még akkor is ha én is csak pislogok, hogy jé, hát ezt meg hogy?!
    Pedig úúúgy megnézném, illetve elolvasnám, ahoy kifejted a mitológikus teremtéstörténetekkel való párhuzamát, mert imádom a mitológikus teremtéstörténeteket. (Újabb véleményhagyásra való bujtatott felhívás)

    Általába én szkeptikusan viseltetek a legépelt dolgaimmal kapcsolatban, de mindenkit a keblemre ölelek, akinek tetszik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a gondolatsor, ami a verssel kapcsolatban felötlött bennem nem épp egy kommentnyi. De ha tényleg nagyon szeretnéd, akkor, amint lesz időm és energiám megírni, szívesen küldök egy "szerelmetes levelet". :D

      Törlés
  3. Küldd. Most. Azonnal.
    (Avagy ravasz terv a vélemény kicsikarására)

    VálaszTörlés
  4. ez a vers csodálatos. tudod, hogy szerelmes vagyok a verseidbe, igaz? és hogy van egy rakat, ami tőled a kedvencem, de mindig tudsz olyat hozni, ami letaszítja az előzőeket a trónról (jó, ez nem igaz, mert csak melléjük áll, és a trón olyan széles, h nincs akkora trónterem, amiben elférne). borzasztóan tetszett ez a szembenállás az egész versben, és közben mégis ártatlanná teszed a kislány/gyermek szimbólummal. plussz, hogy a gyermek "a kezében tartja", ez szintén (akarva/akaratlan?) komoly jelentéssel bírhat, ha úgy nézzük, a gyermek a jövő generáció, tehát az Élet, de éppen ezért a Halál is a régi számára. jó, nem szeretnék felcsapni amatőr verselemzőnek, mert abban nem vagyok jó, de mint vallástudóstanonc, imádom az ilyen témákat, és mindig rávetem magam :D bocsi, de mégsem.
    imádom. imádlak. pont.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó hogyne tudnám, de nem tudom elégszer hallani. Ugyanmár simán elférnek egy helyen khm Asgard khm, ha nem széltében hát hosszában.
      Elárulom az egész tök akaratlan volt. A legtöbb versem csak úgy jön, hogy ilyen szakszóval fejezzem ki magam, mert ilyenkor hagyom, hogy átmosson az adott pillanat, kép, hangulat és a tudatalattim szavakba gyűjtse. Kicsit mintha álmodnék és pont ettől lesz meg ez a mély mondanivaló. Ami azán a tudatos énemnek is meglepi :)
      Szerintem nyugodtan csapj fel verselemzőnek roppant jó szórakozás úgy boncolgatni egy alkotást a saját szájizd szerint. A vallástudóstanoncoknak meg pláne.
      Én is imádlak.

      Törlés