Aztán leültem Odaátot nézni és most semmivel nem haladok, mert a sorozat fogott és odaszegezett maga elé.
És ha nem írtam tíz oldalt a benyomásaimról, saját, vélt összefüggéseimről, megjegyzésekről és Basszus mit csináltak már! című random káromkodásaimról ne is beszéljünk.
Tegnap írtam egy érdekes kis eszmefuttatást, aminek végül semmi köze nem lett a sorozathoz, de lehet, hogy felteszem, mihelyt túlléptem ezen.
És most is épp készülőben van pár szép erkölcsi eposzi valamim, úgy ám blokk, de főképp Castielhez. Mert ugye valahogy fel kell dolgozni. Nekem így sikerül, bár az lenne az igazi, ha publikál ható formában érkezne és nem összevissza gondolatokként. Bár a ficeim is többnyire csak összevissza gondolatok, csak jól álcázzák magukat (kösz Loki).
Szóval hetedik évadnál tartok és Cas átment diktátorba.
Nagyon.
Ő...eredetileg is ennyit akartam mondani, de lehet, hogy menet közbe nem állom meg és kaptok némi spoilerekkel díszített reakciókat, mert az vicces. Vagyis hát, csak kihasználom, hogy ez egy napló, annak ellenére, hogy nem írok olyat.
Szóval csak üzenem, hogy írok azért, tényleg írok, de ez a sorozat. Nem...nem megyek bele, mind megbánnátok.
Amúgy elkezdtem azt a crossovert is és ha találtok benne valami cselekményt, megtapsollak titeket, mert annak ellenére, hogy én jól szórakozom ötletelés közben és kifejezetten vidáman írom, nem tudom, hogy mennyire lesz értékelhető. És kaptok akkora tájleírásokat, hogy csak na. Mit csináljak, beleszerettem. Lehet, sőt biztos, hogy kéne egy csak ilyenből álló novella, mert akkor talán kiélném magam és tudnám hol a határ, mennyit bír el az olvasó. De csak talán.
Eh reménytelen eset vagyok.
Jah igen. Yvonne gondolkozik valami karácsonyi meglepiben és annak ellenére, hogy kisebb felhörenéssel nyugtáztam a dolgot, mivel én is tudom, hogy még csak november közepe se nincsen, annak ellenére el lehet kezdeni ötletelni.
Részemről valami nagy, közös irásosdira gondoltam, részleteim nincsenek, talán csak annyi, hogy mindegyikünk belecsempészhetné, szerintük milyen személyiség lehet a másik. és itt most főleg az írások tükrén keresztül értem, mert van akivel már találkoztatok, jó néhányunk képet is töltött fel és a többi.
Vagy játszathatnánk "angyalkásat".
Nem tudom.
Ha van kedvetek ötletelhetünk egy sort, bár számítsatok rám e-mailben, előbb-vagy utóbb, mert forgatok még valamit a fejemben. "sejtelmes arcán vigyorral visszahúz Supnatot nézni"
U.I.: A kép csak azért, mert cuki és fluffy és jólesik a lelkemnek.
Haali! :)
VálaszTörlésLátom, nem csak én jártam úgy az Odaáttal, hogy egyszerűen odaszegezett a monitor elé. :D Képzeld el, régebben egyszer már elkezdtem nézni, de akkor az 1. évad 1, részét kerek öt perc után otthagytam. Ahogy Dean kinyitotta a csomagtartót, és megláttam azt a rengeteg fegyvert, azonnal megnyomtam a stop gombot, és befejeztem a nézést. Aztán most augusztus utolsó napján végül csak adtam neki egy újabb esélyt, és... hát függő lettem. :D Tizennyolc nap alatt ledaráltam a sorozatot, és azóta nem bírok tőle szabadulni. Most ott tartok, hogy az egyik fb-os Odaát oldalnak én lettem az egyik adminja. XD
Na de Cas, meg a diktátorsága, hát igen. Szomorú is vagyok miatta, hogy így alakult, de szerintem valahol várható volt, hogy nem fog csak úgy lemondani a hatalomról. Nem fogok spoilerezni neked, de azért kösd fel a gatyád az elkövetkezendőekben. ;)
A kép meg naaagyon cuki. :3
U.i.: Siess a hetedik évad nézésével, mert odaát már a kilencedik évad megy! XD
Szia!
VálaszTörlésHát nem, de jólesik tudni, hogy vannak sorstársaim. :) Én anno a harmadik évadnál akadtam el, de nem akartam átugorni, mert az olyan lett volna, mintha kihagynék egy fejezetet gy regényből, szóval nyögvenyelősen lement, de azóta, mint kacsa a nokedlit. Már amikor odajutok a géphez és tovább maradhatok, mint fél óra. De nem panaszkodom, így is gyorsan darálom. Csak fájni fo, hogyha utolérem a kilencedik évadot, megin várnom kell. Vagy addig majd lnyomom újra a Torchwoodot. Vagy a Milleniumot. Arról kaptok beszámolót, ez fix.
Cas, amúgy szerintem, csupa jószándékból cselekedett, csak aztán szépen leséált rajta a Pokolba. Pedig ő azt hitte, hogy ezt így kell tenni, de nem értette, hogy mégsem jó, és hogy miért is nem. Dean ugye el akarta mondani, de ezek ketten mindig gynyörűen elhallgatnak egymás mellett, mert lássuk be, a probléma megbeszélése nem tartozik az erősségük közé. Szóval az egész szükségszerű volt és valahol nagyon brilliáns húzás az íróktól, de azér, mint néző felkiálottam, hogy b...d meg Cas!
A képről pedig t u d o m, hogy cuki :)