Nem tudom hol bujkáltak ezek eddig, de úgy tűnik előkaparták magukat a harmadik részre, és így kaptunk mindent, mi szem-szájnak ingere, úgymint akció, dráma, feszültség és nyomozás, mindezt a végsőkig feszítve és olyan évadzárót küldtek az arcunkba, ami bőven kárpótolt az előző két rész hiányosságaiért.
Feltűnt, hogy milyen összeszedett vagyok ahhoz képest, hogy csupán pár percre lőttem ki a lejátszót? Ez csak azért van, mert még mindig nem tértem magamhoz, ahogy az öcsém se, mert naná, hogy ketten néztük és idáig hallom a káromkodását, pedig meg se szólal. Csak a párnámat püföli nagy intenzitással és azon nyűglődik, hogy Moriarty meghalt!
Na de menjünk szép sorjában, mert az úgy jó, bár félek, hogy csak az elfojtott torokhangok, félbeharapott káromkodások és a méltató jelzők tömkelegéig fogok eljutni, de azért tehetünk egy próbát.
Kellene mondanom, hogy ekkora nagy SPOILEREK?
1) C. A. Magnussen
Mikor először láttam fotót Lars Mikkelsenről, azt hittem, hogy ő alakítja Hannibal Lectert. Erre kiderült, hogy a testvére annak a színésznek, aki játssza, viszont innentől éreztem, hogy Magnussen karaktere fel fog nőni a sorozat hírnevéhez.
És ez így is lett.
Egy utolsó, undorító, rohadék, akit az ember lánya legszívesebben kiherélne és lenyomná a torkán, hogy megfulladjon, vagy, mindent megtenne azért, hogy ne kerüljön a karmai közé. Egy igazi csúszómászó, valóban a zsarolók királya és ami talán a legfontosabb, hogy ő is rendelkezik elmepalotával. Nem kicsit sikoltottam mikor ez kiderült. Annak ellenére, hogy értesültem már a beszámolókból, de akkor is kisebb sokként ért a dolog, hogy kész, ennyi, nem tudnak mit tenni.
Amúgy nem tudom mi ez a mánia, hogy ez is meg akarja kóstolni az embereket, de azt tudom, hogy szívesen kitéptem volna a nyelvét.
Zseniális volt, óh, hát hogyne, tényleg, le a kalappal előtte, csak kérlek szóljatok amikor elment oké?
Messze felülmúlták a várakozásaimat vele kapcsolatban, és ez így volt rendjén. Félelmetes, kiborító, rendkívül okos, és köszi Sherlock, hogy lelőtted.
2) Mary és JohnAzért veszem így össze kettőjüket, mert úgyis házasok.
Mary megdöbbentett.
Hiába tudtam, hogy mi fog történni, felkészülni nem tudtam, így aztán a százas papirzsepi csomagot gyürkésztem fecnikre megdöbbenésemben, feldúltságomban és általános izgatottságomban. Komolyan ez a nő, nekem annak ellenére is szimpatikus maradt, hogy meglőtte Sherlockot. Tudom, hogy mind ki voltatok akadva, hogy John ilyen könnyen megbocsátott neki, de John is mondta, hogy azért még haragszik rá, de szerintem ez mutatja John igazi nagyvonalúságát, hogy engedi a múltnak maradni azt, ami múlt, és csak az érdekli, hogy mi lesz velük. kettőjükkel.
Oké, nyilván ez nem egy fehér zokni rózsaszínre mosása, de Mary logikusan cselekedett, és végül is szívből szereti Johnt, meg John is őt, és talán jobb is, hogy nem tudunk semmit a múltjáról. Legalábbis egyelőre.
Összességében Mary nagyon komplex, nagyon okos, nagyon profi egy nőszemély, és én örülök, hogy ott van Johnnak. Nem tudom mi lesz velem ha kiírják, valószínűleg mattrészegre iszom magam az első kocsmában. Igaz most is szeretném ugyanezt tenni,d e csak az ökör iszik magában.
John pedig, John hát ő megmutatja, hogy még mindig katona, még mindig a veszély élteti és még mindig badass. Nagyon tetszik ahogy Sherlock rávezeti erre, mert hát igaza van, John erre született, és aki fél perc alatt mozgásképtelenné tesz egy ürgét, az ne mondogassa, hogy ő nyugodt, családi életre vágyik.
Ráadásul Sherlock Holmes egész univerzuma is körülötte forog, ami azért nem kis teljesítmény, és végül is Sherlock őmiatta tér vissza újra meg újra.
A póló ötleteiről meg ne is beszéljünk :)
3) Sherlock
Kapaszkodjatok ez hosszú lesz, bár már most megvan az érzésem, hogy felét sem mondtam el annak, amit akartam, bár az is igaz, hogy azok úgyis csak az artikuláltan rajongás részei.
Sherlock, saját szavaival élve, egy magasan funkcionáló szociopata, de tegye fel az a kezét, aki morálisan ne tartaná helyesnek a döntését.
Bátor döntés volt behozni Moffatéktól a drogot, de öcsém nem akadt ki rajta, ráadásul meg vagyok győződve róla, hogy egyik-másik NCSI részben vannak ennél durvább részek is.
Sherlocknak ráadásul vannak érzései, legalábbis őszintén szereti Johnt, és nem bírja elviselni az üres fotel látványát, John hiányát, így talán meg sem lepődünk azon, hogy csak ő képes visszarángatni az életbe
Fantasztikus ötlet volt a lelövése pillanatait az elmepalotáján keresztül megmutatni, ahol még mindig Mycroft a Józan Ész, viszont helyet kap Moriarty is, mint az Őrület, így nagybetűvel, mindaz, amit Sherlock leláncolva tart magában, de mégis Moriarty mondja ki John nevét, így ő ébreszti rá Sherlockot, hogy mi az igazán fontos. Molly ugye patológus értelemszerű, hogy ott volt, Anderson, na rajta ő is meglepődött, bár én örültem neki.
Aztán Sherlock végre magára talált, brilliáns következtetések, Mary csapdába csalása, és Magnussen lelövése! Egész egyszerűen jó volt megint ilyennek látni,
Ráadásul mindenki tudja, hogy nem azért lőtte le a mesterzsarolót, mert Maryt akarta biztonságba tudni, áh dehogy! Johnt akarta megmenteni és ez sikerült is neki. Amit én még nagyon szerettem, mikor kezet nyújtott Johnnak. Oké, én is ölelést vártam, de ez mégis az elismerés és tisztelet jele volt. Merre is van az az oxigénpalack?
Aztán Sherlock csajozik. Oké, szerintem ez rendben volt. Tudom, hogy mennyire valószínűtlen szerelmesnek látni valakit, akiről ezt gondoltuk volna utoljára, pláne akkor, ha az a valaki Sherlock Holmes, de Janine engem nem idegesített. Szerintem csak a drága fangirl szívünk volt kiakadva, hogy nem mi lehetünk Janine helyében, de amúgy teljesen oké volt. Igaz, hogy Sherlock kihasználta, de Janine továbblépett, és ez így korrekt. Bár nem mondom én is vágtam a pofákat, mint John, mikor ezek ketten enyelegtek, de hát ez így volt eredetileg is megírva.
Aztán Redbeard, a kutya, hát valahol itt olvadtunk cseppfolyóssá az izgalmak közepette.
Mit is mondhatnék még? Sherlock ezúttal végre tisztán, szívből, elméből, őszintén önmaga volt, a minden drámakirálynőzős viselkedésével és a szociopataságával. (ez de hülyén hangzott!)
4) Mycroft
Nekem egyre szimpatikusabb Mycroft, akármennyire is hűvös, közönyös, rideg, távolságtartó, és mentes minden testvéri érzelemnyilvánítástól, mert azért még mindig félti Sherlockot, még mindig ugyanannak a kisfiúnak látja, akit meg kell védenie. És meg is védi, már amikor teheti, és ez az igazi testvéri vonás. Ráadásul be is vallja, hogy szüksége van Sherlockra, meg szereti. Valószínüleg csak én visítottam fel a "sárkányvadász"-os résznél, de ez úgy tetszett, na!
Jah és ahogy eldugják a cigit az is mennyire jó volt már! Komolyan ezer csóközön Moffatnak, amiért ennyi testvéri jelenetet kapunk, csak így tovább. Azért a száműzetéses dolog meredek volt, de végül is visszahívta, szóval minden rendben.
Már amennyire a Brit Kormánynál bármi is rendben lehet.
De szeretjük.
5) Molly
Én rájöttem. Molly a Példaképének tartja Sherlockot, így nagybetűvel, akibe az ember lánya bele tud zúgni, olyan tizenöt-tizenhat éves fruskaként, de aztán kinövi magát. Molly nem nőtte ki, és emiatt lesz szánni való a karaktere, de mégis együtt tudunk vele érezni, hiszen mindannyiunkkal előfordult már ilyen. Csak aztán összeszedtük magunkat, ő meg nem, és ettől viszont idegesítő.
Bár tetszett, mikor felpofozta Sherlockot, talán van remény, hogy elkezdni magát is tisztelni annyira, hogy nem csorgatja a nyálát. (Mi rajongók, természetesen felnőtt, öntudatos, erős idegzetű nők vagyunk :) )
Jah és felbontotta az eljegyzést. Lehet, hogy Tom mégse pszichopata?
6) Úgy alle zusammen
Én megkedveltem a drogos srácot, remélem láthatjuk még a jövőben. De ha kiderül, hogy ő tehet az egész Moriartys mizériáról szembemegyek a fallal.
Apropó Moriarty! Mit szóltok hozzá? Én megrémültem, hogy visszatért, amikor ő halott, nagyon halott, fejbelőtte magát. Különben is ne menjünk már át Dragonballzba, hogy mindenki visszatér ötször!? De persze én is imádtam Andrew alakítását, a hideg futkározott a hátamon, bár még midnig inkább ő, mint Magnussen. A már kifejtetek miatt, és különben is Jim legalább dögös.
Mrs. Hudson, mik ki nem derülnek az öreglányról! Már csak egy felvont szemöldökkel regisztrálom, hogy oké, ilyen is van.
Anderson Sherlock elmepalotájában! A Shenderson shippem tüzijátékokat köpköd a légtérbe.
Hát összességében ennyi lennék, ha valamiről nem beszéltem volna, amiről viszont érdekelne titeket a véleményem, tegyétek fel bátran kommentbe és én majd válaszolok, bár azt hiszem, hogy tényleg csak a neonzöld, vérpiros, Hold nagyságú, körbevilágított, felcimkézett WTF? sikítás maradt le.
Összeségében ez egy igazi évadzáró volt és mind be fogunk csavarodni, mire kijön a negyedik évad. (Csak ilyen legyen annak is a színvonala és boldogan halok meg)
Most pedig látjátok feleim szümtükkel, hol az az italt és oxigénpalack?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése