Neil Gaiman: Sosehol - Egy nap, egy könyv

Valahogy senki nem hiszi el nekem, hogy ilyen gyorsan tudok olvasni, pedig ha békén hagynak, akkor egy három-négyszáz oldalas könyvvel simán végzek. És nem csak elolvasom, vagy átfutom, hanem igenis alámerülök a történetbe, átélem, kommentározom és mikor befejezem, ködös tekintettel meredek a világra, hogy: Ti is láttátok azt amit én? Ha pedig nem, akkor sürgősen lássátok, mert ez asdfghjkl. Ebben a sorrendben.
Nos, úgy döntöttem, hogy meggyőzésképpen, meg az élmények leülepítése céljából megírom ezeket a kis ajánlókat. Remélem, hogy tetszeni fognak, és talán inspirál arra, hogy beszerezzétek, annál is inkább, mert hogy néz az ki, hogy csak Ti vesztek rá olyan sorozatok/könyvek/filmek imádásra, mint pl: Sherlock, vagy az Elveszett próféciák? Lehet, hogy ezeknek a könyveknek a nagy része nektek is megvan, de akkor legalább lelkesen bólogathattok, hogy igen, van ízlésed lányom!
Mivel az Elveszett próféciákról már valahol írtam (komolyan, újévre összedobok valamivel átláthatóbb cimkefelhőt), így hát jöjjön a következő könyv a Sosehol!

Ha valakinek, akkor Neil Gaimnak (és természetesen Terry Pratchettnek) igenis van Egyéni Látásmódja, és ez üvölt minden egyes lapról, minden egyes betűről, és olyan helyet, aminek elméletileg unalmasnak, szürkének és közönyösnek kell lennie, felruház olyan csodálatos és hihetetlen Varázslattal, hogy az ember lánya sikoltozik azért, hogy elmehessen oda.
Szinte idáig hallom az okvetetlenkedő hangocskákat, hogy de mégis mi lehet ebben olyan zseniális? Hiszen az csak a londoni metró!
Igen, ez csak a londoni metró.
Meg ami még alatta van.
De komolyan, Kedves Kételkedő Uraság, vagy Hölgy, nézzen csak ide. Ez az átlagos fiatalember, aki különben történetünk föhőse, Richard Mayhew pont olyan közönséges ember, mint önök. Elutazik Londonba, hamarosan esküvője lesz, bár meg kell hagyni, hogy a hölgy egy kicsit talán túlzottan is parancsolgatós természetű, és nem is álmodik arról, hogy hamarosan egy olyan világba nyer bebocsátást, aminek Önök Kedves Kételkedő Uraság vagy Hölgy elutasítja a létezését.
Azonban egy véres és kifejezetten üldözöttnek tűnő lány esik a semmiből elé, úgy dönt, hogy szakít az addigi életével, és inkább a lányt viszi biztonságba. A lány, akit egyébként Ajtónak hívják, meglepően pontos módon, valóban üldözött személy, és akik üldözik, azokra nos, nehéz jelzőt találni. De ha mégiscsak valamiképpen jellemezni szeretnénk őket, akkor mindenképpen meg kell említenünk a "kellemes modorú" és a "kegyetlen" szavakat is. Mivelhogy foglalkozásukat tekintve ez a két úriember bérgyilkos. De legalábbis pénzért nagyon szíves eltüntetik az útból a kellemetlenkedő személyeket.
Richard megússza a velük való első találkozást, és csak csodával határos módon, no meg a jó öreg írói trükköknek köszönhetően, menekül meg előlük.
Persze megpróbál kimaradni a dolgokból, de ez, mint még Önök is tudják, nem tart sokáig és Richard hamarosan a Lenti Londonban találja magát, ami a metróhálazat alatt húzódik és roppant fantáziadús módon a metró állomások nemcsak nevek, hanem az ott élőket is takarják. Mint ahogy például a budapesti Angyalföld alatt angyalok élnek.
Nah kezdik már kapizsgálni? Nagyon helyes.
Természetesen Ajtó, Richard mellett, még számos segítőre és ellenségre akad miközben megpróbálja fellebbenteni a családja lemészárlásához kapcsolódó titkokat, elsőként mindjárt azt, hogy mégis ki és miért tette ezt.
Ez nem mindenkinek tetszik, de hát a mesékben már csak így mennek a dolgok, és talán maga sem fogja bánni Kedves Kételkedő Úr vagy Kételkedő Hölgy, mihelyt rátérek a következő érvemre,hogy miért is érdemes elolvasni ezt a páratlan könyvet.
A karakterek. Vannak egyértelműen jó figurák, vannak egyértelműen gonoszak, és ott vannak azok, akikről nem lehet eldönteni, hogy melyik oldalon is állnak egészen pontosan. És ami csak még elbűvölőbbé teszi az az, hogy van akinek mindezek ellenére meg tudunk bocsátani, bár az adott pillanatban, inkább alaposan szembeköpnénk. Aztán van olyan, akit elsőre a szívünkbe zárunk és csak a végén derül ki, hogy nem önzetlen jóakaró.
Akárcsak az emberek, és ez bámulatos. Olyan nemes egyszerűséggel kezeli az emberben megbújó, egybeolvadó kettősséget, hogy az vastapsra méltó.
Nem is szólva a bámulatos, magával ragadó, könnyed és értő stílusáról, ami egészen biztosan még Önt is elbájolná Kedves Kételkedő Uraság vagy Hölgy.
Apropó, hallották már arról, hogy amerikai csatornákban egy krokodil él? Illetve élt, mert egy Vadász nevezetű egyén megölte.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogyha az ember lemegy a föld alá nem biztos, hogy csak szerelvényekkel, hajléktalannal találkoznak, hanem patkányszavúakkal, Bársonyosokkal, vagy másmilyen furcsa teremtménnyel találkozhatnak, hanem szörnyű lényekkel is.
De ha szerencséjük van de Carabas márki ott lesz a közelükben.