Üzenet a hétköznapokból

Hát élek és virulok. Olyannyira művelem ezt a tevékenységet, hoy szerintem simán lekörözök egy szobafikuszt. Bááár attól függ, hogy kinek a szobájában van az a fikusz. Crowley szobájában lévőt például nem fogom felemlegetni, mert az pofátlanul nagy előnyben van velem szemben. Igaz, hogy retteg, mint az autópályára kitévedt őzike, de akkor is.
Elveszett a lényeg, mert azt akarom kihozni ebből, hogy nagyjából rendben mennek a dolgaim. Dolgozom, a munka inkább sok, mint érdekes, de legalább a munkatársak normálisak. Van egy hapek, szakállas, mindig egy kicsit görnyedten jár és ha ránézel az az első rakciód, hogyha nem szólsz hozzá, akkor talán nem fal fel.
Pedig amúgy nem emberevő fajta, van humora és még irni is szokott. Egyszer a kezembe került egy fanfiction crossovere, Gyűrűk Ura kontra Star Wars. Volt sovány egy-két oldal, de szakadtam a röhögéstől.
Sajnos én kint ülük egy nyugdíjba készülő asszonnyal, mert bent, a többiek között nem volt már asztal, és ez még nem is lenne baj, de beszél. Állandóan és nagyon körülményesen, amit pedig nem mindig díjaz az ember. Háromszor is elmagyaráz egy viccet, és mindig az unokájával hozakodik elő. Ilyenkor mélyen együttérzek Sherlockkal.
De most két napig szabin van, úgyhogy azt hallgatok, amit akarok és csend van.
Viszont van ennél érdekesebb sztorim is. Tudni kell hozzá, hogy reggel mindig lemegyünk irratárazni, vagyis megkeresni azokat az aktákat amik kellenek, és ez pincében van, amit egy elég vastag ajtó zár el a külvilágtól. Nomármost tök gyanútlanul keressük a keresnivalót, mikor ZUMM! becsapodott az ajtó. A következő gondolatok futották át rajtam:
- Bezártak minket
- Valami perverz pszichoapata
- Vagy egy szörny
- Nincs nálam só!
- Még jó, hogy tudok birkózófogásokat
Persze csak a huzat volt, de ezek után senki nem mossa le rólam, hogy nem néztem/olvastam túl sok Supernaturalt, meg Stephen Kinget.
Ami miatt viszont néha igazán megéri iktatni azok a nevek. Tanuljatok:
-Luigi Cavaliere
- Naftlin Ludvig
- Fieraru Sándor Livius
- Schafrina Markus Dieter
És újfajta átkot is összeszedtem, mint a náthát, a cipzárokkal kapcsolatban. Egész egyszerűen tömkremennek, de én nem tehetek róla. Bár apám szerint igen, de hát mind ismerjük a szülőket. Néha igazán rémesek (Csak én hallottam ezt Cecil hangján? Biztos).
Viszont voltam hétvégén színházba, vasárnap és a Kripli című kétfelvonásos színművet láttam. Emberek, én tisztelem Martint, Benedictet, Hiddlestont, de amit Járai Máté művel a színpadon! És most ide képzeljétek az összes rajongói megnyilvánulást, mert lassan én érzem kínosan miatta. Ráadásul a Kisfaludy teremben játszották, aminek az a különlegessége, hogy nincs színpad, így a nézőket és a színészeket még egy küszöb sem választja el (Persze a nézőtér lépcsős kialakítású). Ettől az egész még közelebbinek érződik és basszus. Nagyon basszus. Szikrát sem kaptam a darab után, de majd szentelek neki egy külön bejegyzést, mert azok a karakterek! Azok az árnyalt jellemek! Az a cselekmény! Valaki locsoljon fel, köszönöm. (Ráadásul a nebbem élő slasher is szeretve érezte magát, mert volt egy olyan mondat a darabban, és most csak a lényeget mondom, hogy két srác a szénaboglyában csókolóztak.)
Igazából csak azért kezdtem bele, hogy ne azt nyálazzam szét, mert legszívesebben mindannyiótokat elcipelnélek egyszer a Győri Nemzeti Színházba, egy olyan darabra amiben Járai is játsszik és megnézetném veletek. Persze az összes többi szinész is röhejesen tehetséget, de Járai pont az a vékony, karcsú, jellegzetes hangú alak, akit elég egyszer látni, ahhoz hogy az ember lánya oda-meg vissza legyen. És még pofátlanul is tehetséges a tetejibe.
De ha már színészek, meg nyáladzás. Rettenetesen idiótát álmodtam, és kikérem a tudatos énem nevében, hogy a tudatalattim mellőze az ilyenekt. Semmi durva, csak az Ez most miért?
Az elejére már nem emlékszem tisztán, de azt tudom, hogy valami sci-fibe hajló világmegmentősdi lehetett. Ez nem lényeg. A lényeg, hogy ültem egy buszon és mentünk valahova. Loki meg Thor is ott volt, és itt kezdődik a kínos rész. Már megint haragot tartottak, pedig Loki ezúttal nem kavart annyira, mint amennyire szokott, én meg ott könyörögtem, echte könyörgés volt, könnyekkel, meg elcsukló hanggal, hogy ne szálljanak le, mert tudtam, hogy valami nagy szörnyűség vár rájuk. A következő pillanatban meg otthon ültem és egy szerelmes levelet olvastam vissza. Amit én irtam Lokinak.
Ássatok el.
Mert az valahol oké, hogy elalvás előtt magasröptű beszélgetéseket folytatok Castiellel ( Vagy csak hozzávágom az Elveszett próféciákat, Művelődjé! felkiáltással), vagy a Doktorral, vagy valakivel, de a rózsaszín szerelmes, csöpögős levelek írása germán isteneknek, az nem megengedhető opció.
És szépen elkanyarodunk az írás témaköréhez.
Őszinte, végeláthatatlanul, ezer csillámegyszarvút megszégyenítő ragyogással örülök, hogy így betaláltam a Sherlock/Anderson páosítású novellámmal a százas körbe. Rettenetesen paráztam, hogy nem sikerül visszaadnom, hogy ők ketten mégis miért, vagy, hogy hogyan, mert az ember lánya elsőnek nem gondolná róluk. Lestradet meg Mycroftot is előbb összeboronálták. Amit szintén emgértek és szerintem simán össze lehetne hozni egy ficet manipulatív!Mycroft meg kiszolgáltatott!Lestrade vonalon. Mycroft, pusztán azért, hogy a rendőrség ne legyen útban, és segítsen az öccsének. Mert Mycroft hatására kezd el Lestrade ügyeket adni Sherlocknak és cserébe, mittomén, mondjuk többb pénzt kap a rendőrség, meg ilyenek. Aztán Mycroft valahogy belepiszkál a házasságába is, mert ugye Mycroft egy rohadék és élvezi ha konkrétan egy embert rángathat dróton, (az öccse miatt alakult ki nála, akit ő nevelt fel, és alakította, de ahogy felnőtt már nem tud direktbe beleszólni és azzá formálni, akinek akarja, meg ott van John is, aki bátor zsebkatona), meg különben is magányos. Szóval egy manipulatív magányos dög, aki magához láncolja Lestradet. lestrade aztán valahogy gyanút fog, mégiscsak kopó az istenadta, és összezördülnek, mire Mycroft megrántja a láncokat és mindenki sérül.
Ennél többet azonban nem tudok.
Még.
(És tervbe van véve egy Hetáliás AngliaxMycroft párosítású fic, mert érdekel, hogy az Ország, hogyan viszonyul a Kormányhoz)
Visszatérve Andersonra, a sztori folytatást kap! Summer hiperszuper csodás véleménye (az összes többi is hiperszupercsodás!) nagyon beizzította a fantáziámat. Merthogy Sherlock és Anderson találkoznak az első részben. Tehát innen folytatódnak az események, de előre szólok, hogy mind Sherlock, mind John nem bizos, hogy száz százalékosan karakterhű lesz. Ami azt illeti sokkal könnyebben bújok bele a Loki-féle karakterekbe, aki nem direktbe zseni, vagyis nem úgy zseni, ahogy Sherlock, hanem, mint inkább Moriarty. Spontánabb vagy nem is tudom. Nekem nem egyszerű, na.
Viszont ez nem fog megakadályozni abban, hogy megirjam.
Jah és, ha már így ötletelek. Van nekem egy Anderson, mint Moran vonulatú ötletkezdeményem, de egész eddig nem tudtam, hogy hozzáfogni. De megirtam az Időszámításunk előtt-öt és beugrott. Anderson gyermekkorától építeném fel, csak valaki vágjon hozzám egy keresztnevet, mert nem akarjátok, hogy én adjak neki. Úgyis telepatikus összekötetésben álltok már Moffattel, kérdezzétek meg tőle, léégyszi!
Aztán mivel az apja elhagyta őket, az anyja meg nem törődik vele eleget, az iskolában még annyi figyelmet sem fordítanak rá, hogy szekálják így nem lesz ő se egész. A gimiben meg jár egy lánnyal, de kiderül, hogy fogadás volt és mikor csókolóztak lefényképezték őket és Anderson nyilvánosan megszégyenül. Vagy csak azt kérdezik, hogy Ki ez a srác? és ez még rosszabb. Nem tudom melyik variáció marad. Nah aztán itt dönti el, hogy neki nem kellenek kapcsolatok, és az egyetemen belebotlik először Sherlockba, de aztán mycroft kiteszi Anderson szűrét, és átkerül egy másik helyre, ahol viszont Moriarty szúrja ki magának, mert kell neki egy láthatatlan orvlövész.
Nah, feladtátok már? Még nem? Kitartóak vagytok drágáim.
Andersont kiképzi, és persze a falra másznak egymástól. Aztán Anderson beépül a rendőrséghez, mint hullalátó, és Sherlock is felbukkan. Egymásnak esnek, legalábbis Sherlock Andersonnak, Anderson meg tengermélyen kussol. Jim is beugrik ellenőrizni, mikor Mollyval jár (ez egy másik novellatéma lesz). Aztán mennek a dolgok a maguk mentén, a fürdőmedencés jelenet Anderson/Moran szemszögéből, Jim halála és végül a három éves üldözés, minek a végén Anderson alaposan kimutatja a foga fehérjét és bár ripityává veri Sherlockot, ő nem éli túl. Ezzel pedig abszolúte nem veszem figyelembe az előzetest.
Bár, így visszaolvasva a sorozatot se nagyon.
A crossoverrel, bevallom férfias nőiséggel, hogy megakadtam. Van egy rakat vicces, poénos, oké, szerintem vicces és poénos jelenetem, de nincs semmi összekötő szál. És ami a legborzasztóbb, hogy a vége sem. Mert ha tudom, hogy honnét, hova akarok eljutni akkor oké. De így necces.
Vagy kijelentem, hogy nem tuom megcsinálni, és akkor kipattan a fejemből a vázlat.
Mostanában így működök írás terén. Leszögezem, hogy nem irok fluffot, mert az nem én vagyok, erre előállok egy rakat cukorkasztorival. Nem mintha nem élvezném, hogy mindenki boldog és szerelmes, csak fura, hogy ilyen hama előjött. Aztán meg ebből kifolyólag elkezdtem rinyálni, hogy nem tudom kitépni a sziveteket és Good omns angst születik a semmiből (ami nem lett annyira rossz, mint első ránézésre tűnik, kivűlálló, de megbízható személyek megállapítása szerint).
Készül egy Supnat fic, amiben Castiel a Purgatóriumban összefut Jimmyvel (upsz Rainek meg kell mondanom, hogy végre leesett, hogy miért Jimmy a rózsaszin bicikli neve. Elég ciki így hatodik fejezet után rájönni erre). Ugye Jimmy elméletileg a Mennyben kapott helyet, de aztán Castiel "bekkatanása" után a Purgatóriumba rugdossák, mert Crowley van annyira okos, hogy nem engedi be a Pokolba. Így hát szemtanúi lehetünk egy angyal és porhüvely találkozásnak, nem épp a legszívmelengetőbb fajtából. Pofonok kellenek, világos?
Reméltem is. De mellette bíráló szavak és hasonlók. Dean meg értesül arról az információról, hogy Castiel már nagyon régóta bele van zúgva, persze Jimmytől. Gondolhatjátok. "kaján vigyor"
Az Avangers ficek is készülnek, ha érdekel feltehetek "pár számot az albumról", hogy úgy mondjam. Mert ha egyszer rockbanda, akkor kell lemez, arra meg dalok, amik ezúttal az én kis versecskéim és az album címe Chituri. Ugyehogyugye? Meg van cselekmény is és slash, mert azt nem lehet kihagyni, csak jót tenne ha láthatnám a Thor 2-t. (Ha minden jól megy, és szurkoljatok ti is, hogy jól menjen, el fogok jutni Pestre a Hobbit 2-re). Aztán a másik is érlelődik, csak megakadtam ott, hogy ki nyirhatja ki Hulkot? Áhh megvan a megoldás! Kösz skacok, sokat jelentetek nekem, inspirációként is :)
Uhh és ott van Iwii johnlock fagyifluffja! Még jó, hogy van egy félbehagyott hasonló témájú novellám, amibe Sherlock csak egy picit szemét, John meg szerelmes.
Szeretem Johnt.
Szeretem Martint.
Már Arthur Dentként megvett magának kilóra, és igen, ezt muszáj mindig elmondanom.
Hát asszem ennyi volt az instant ötletelésem. Kellett volna egy SPOILERVESZÉLY tábla? Hát, most már mindegy is. A Doktorral ellentétben én szeretem a végeket.
Apropó Doktor. Megnéztük a gyerekkel (öcsém), az ötvenedik évfordulós különkiadást és emberek Moffat egy kibaszott zseni.
Így.
Ajánlom melegen, hogy Mary karaktere is legalább ilyen badass legyen, vagy fejbe találom dobigálni a fejebubját.
Téglával.
Kedvelem Maryt és cápavigyorral a képemen várom már a párbajait Sherlockkal Johnért. Mindenki John fejét akarja.
Vagyis szivét. Még Moriarty is.
Mi másért kötött volna ex-katonaorvosunkra egy bombát, hm? És nem játszik az a válasz, hogy mert pszichopata!
Hát ennyi lettem volna így hirtelen, találkozunk a következő véleményemnél, vagy sztorimnál. Addig is ballonkabátos angyalok legyenek veletek!