Volt egy érzés, és volt egy álom,
valahol elvesztettem őket.
Volt egy kérdés s volt egy válasz,
de nem érzem igaznak ezeket.
Egykor, mikor az egész elkezdődött,
pontosan tudtam mi hív, mi szólít,
mi közöm van a csatamezőhöz,
s miért nem hagyom itt
ezt a vérfürdőt, miben csak a túlélés
játszik fő szerepet, ölsz vagy téged ölnek.
A lényeg már sehol nem látszik,
csak a szörnyek kik ellenünk törnek.
Kiélezem még egyszer kardomat
ez lesz az utolsó csatám.
Te addig ásd meg síromat
s ne haraudj ezért rám.
Már régesrég feladtam mindent
egyedül téged nem tudtalak.
Szorítsd most magadhoz a szívem!
Tőled soha el nem ragadhatnak!
Én csak a veled együtt győzhetek,
hidd el szükségem van rád,
a világ úgyis rég elveszett,
de neked megnyerem a csatát.egy kis békét szeretnék végre.
Húzz ki, kérlek, még egyszer a Pokolból,
s talán elkisérhetlek a Mennyekbe.
Azt hiszem egy kicsit az agyamra ment az évadkezdés, megint, szintén Supernatural, ezúttal Destiel, Dean POV-val, mert versben szeretek eperegyben irni.
Nincs különösebb mentségem, rám jött valami versirhatnék, vagy csak ki akarok békíteni mindenkit a lassú frissitésért, és a töménytelen blogbejegyzésért. Apropó, akarja valaki, hogy a Supnatról is irjak részenkénti beszámolót, mint a DW-ről?
Szia, szép kis szösszenet. :)
VálaszTörlésSzia! NAgyon örülök, hogy ilyen véleménnyel vagy róla!
TörlésFantasztikus vers, csak gratulálni tudok hozzá *-*
VálaszTörlésGratulációdat beföttesüvegben tárolom az inséges napokra. KÖszönöm! *-*
TörlésOhw! Hát ez...
VálaszTörlésEz csodálatos. Ahogy leírtad a vadász érzéseit, az egyszerre markolt a lelkembe és simított végig rajta...
Imádom a képeket, amiket beleteszel az írásaidba; azokat, amelyek kitépik a lelkem és zokogásra késztetve térdre löknek, és azokat is, amik gyógyító érintéssel, reményt és boldogságot sugározva felsegítenek a sárból.
Afghshfhd! <3 Destiel 4ever!
És tudod, mi a szörnyű? Hogy ezt rettentően írhattad volna tovább is! <3
Az az igazság, hogy nem akartam tovább irni, ennek itt és így kellett vége lennie, nem tudtam volna már tovább irni. Jó, lehet, hogy tudtam volna, de az már nem lett volna az igazi. Ennek ellenére könnyekig megható, hogy olvastad volna még tovább.
TörlésMajd egyszer ha esetleg balladába is belekóstolok, az igérem, hosszabb lesz :)
Destiel forever, jól mondod nővérem :)
Attól tartok, hogy a te véleményeid kivétel nélkül a reményt adó kategóriába tartoznak, remélem nem baj :D Nem is hittem volna, hogy ennyire megérint egy egy ilyen szösz, de végtelenül jólesik.
A pofám leszakad, hogy csak most dugtam ide a képemet... :( Nincs mentségem, erre tényleg nincs :(
VálaszTörlésDe most végre itt vagyok és awww.... Te jó ég, mondtam már, hogy imádom a verseidet? Nem, akkor most mondom :) Ha igen, akkor most újra elmondom: IMÁDOM ŐKET :) És ez.... Ez annyira Dean.... Annyira pofátlanul hiteles Destiel.... És annyira tökéletesen SPN.... A szívem összefacsarodott, ahogy olvastam a sorokat.... Dean szavai... Egy vers és a kőkeményen a szívbe talál :) Köszönöm neked ezt az édes kis csodát :) Jól esett a Destieles szívemnek :) <3
Hatalmas ölelésem küldöm érte :)
Puszillak :)
Segítsek visszatenni az arcodat? Hozzak celluxot? kicsit mintha jönne le.
TörlésNe ficánkolj komment csakis és kizárólag időben jöhet.
Egypárszor mintha említetted volna, de sosem unom meg hallgatni. Jah kérem az irói én nagy kéjenc ;) :D
AZ ölelésedet köszönöm, bevarroma többi közé, és azzal takarózom éjszakánként. Melegebb és puhább, mint bármelyik takaró. Plusz lágyan szuszog. Megnyugtatóbb, mint hinnéd :)
Mondanám, hogy elnézést a szivedért, de sajnos pont ez volt a célom, így elégedetten vigyorgok, hogy sikerült. Ha ez segít az én szivem meg abba facsarodott bele, hogy "pofátlanul hiteles Destiel" Boldogoan halok meg.
Nem vagyok verses típus, Destiel verset még sosem olvastam de most már lehet rákapok mert ez: *nyöszörögve erőst gesztikulálva igyekszik megfogalmazni mit érez*. Komolyan. Könnybe lábadt a szemem az utolsó versszaktól. Színtiszta Destiel. És nagyszerű ez a Dean-katona párhuzam, képszerkesztésnél én is ilyen megközelítésű szövegeket használok, mert ő John kiskatonája, ő már örökre az marad, az utolsó állva maradt harcos aki egymaga akarja megmenti a világot, de legfőképp védeni Sammyt, csak Sammyt, ez már a bőre alá égetett ösztönös reflexszerű cselekvés amitől nem tud szabadulni... Most még jobban elszontyolodtam szóval Cas kérlek repülj oda és ölelgesd meg a mi elveszett katonánkat. :c
VálaszTörlésAz utolsó kérdésedet meg csak most olvastam el: nagyonnagyon örülnék ha írnál beszámolót a Supnatról is! *-* Én is szeretnék, csak...két rész óta még csak ma este lesz egyedül időm legépelni.
TörlésNagyon örülök, hogy elolvastad végül is, mert elismerem, hogy fanvers, mint olyan, elég új műfaj szerintem magyar körökben, de eddigi tapasztalataim alapján tárt karokkal fogadják.
TörlésMondjuk ahhoz képest, hogy voltak fennakadásaid a mondatalkotással, nagyon szépen megfogalmaztad, nekem is kellet az a zsebkendő, szemszárogatási célzattal. Bevallom egy jó öt percig nem esett le, hogy a Winchester fiúknak az apját is Johnnak hívják, mert a kiskatonáról nekem Watson ugrott be, és így néztem, hogy Mi van?
Reggel volt na.
Amúgy szépen átvetted, amit én sugaééni akartam, úgyhogy büszkeség és szeretet van. Cas pedig eleve ott van és ölelgeti, csak az már elment egy másik irányba :)
Rendben van, irok. Közben rájöttem, hogy a DW is mehetne a Könyvturira, szóval majd lesz ha Supnatról akkor ott keresd majd! (Kitartást a gépeléshez!)