Kardunk csattog, vérünk úgy izzik,
fejünk felett glória fénylik,
szárnyainkon éles karmok,
lábunk alatt a föld inog.
fejünk felett glória fénylik,
szárnyainkon éles karmok,
lábunk alatt a föld inog.
Megöljük egymást éjről-éjre
s feltámadunk a hajnali fényre.
Testünkbe a lélek leszáll,
újra mozdul, indul a láb.
s feltámadunk a hajnali fényre.
Testünkbe a lélek leszáll,
újra mozdul, indul a láb.
Viszi előre oly nagy akarat,
mi ledönt mindent, sziklát, falat.
Pusztításunkban nincs értelem,
csak egy vágy hajt: a győzelem.
mi ledönt mindent, sziklát, falat.
Pusztításunkban nincs értelem,
csak egy vágy hajt: a győzelem.
Szakad a hús és roppan a csont,
pendül az ín és hasad az izom.
Patakokban folyik a vérünk
megadást mégsem ismerünk.
pendül az ín és hasad az izom.
Patakokban folyik a vérünk
megadást mégsem ismerünk.
Küzdelmünknek soha nincs vége,
nem hoz nyugtot az angyalok fénye.
Az Idők végén túl is harcolunk,
vérsötét árnyékok, emberek vagyunk.
nem hoz nyugtot az angyalok fénye.
Az Idők végén túl is harcolunk,
vérsötét árnyékok, emberek vagyunk.
Ezt egyik edzésről hazafelé menet találtam ki, úgyhogy ezért
ennyire vérengzős. Ugyan az edzésbeli hangulatot nem igazán tükrözi, de van
benne kard, meg harc, szóval ilyen szempontból stimmel.
Ehe... Első olvasás után: "Érhdekhes!" (olyan dr. Genyásan). Igazából megint beindultak a neuronok az idegi gócpontjaimon (hehe, bár tanultam volna bioszt), és miattuk elkezdtem asszociálgatni. Vagyis inkább a szószerinti jelentés mögött valami mást keresni, úgyhogy jön a jó öreg belemagyarázás (Panni néni büszke lenne rám ^^). A farkasos kép kicsit félrevezető. Az első versszak után konkrétan nekem a "bukott angyal" kifejezés többesszámú változata a "bukott angyalok" jutott eszembe. Lényegében a glória miatt, de szárnyat nem jelöltél meg rajtuk semmilyen hasonlattal, vagy képpel, ezért gondoltam erre, és nem a normál angyalokra. Aztán egyfajta zombi vonal alakul ki de ezt is tökjól meg tudom magyarázni. Az angyaloknak nincs lelkük, de a bukottak kapnak. Megölik egymást, aztán másnap estére újra lebuknak, hogy küzdjenek. Röhejes, de tényleg ez jutott eszembe :D. A győzelem, mint felülemelkedés, egyfajta értelem nyerés a nyers pusztítással, mégis a lélek megtartásával... és a kiábrándulás, hogy ezek valójában emberek... megadtad nekem a kegyelemdöfést azzal, hogy ezek valójában emberek, és hogy a puszta reinkarnációt hozod egybe a nyers álszentséggel, és a pusztítással. Megsemmisültem. :3
VálaszTörlésA képre egyetlen mentségem van: tetszett
TörlésÉn már rájöttem arra, hogy te képes vagy olyan mélységekbe lezuhanni egy-egy versben, ami nálam lehet, hogy szintén megvan, de hogy csak a tudatalattimba az is biztos.
Ennek persze nagyon örülök, mert ez az jelenti, hogy elindítottam valamit, csak mindig rácsodálkozok, hogy mennyi mindent tovább lehet gondolni mennyi irányba.
Megsemmisülésed pedig boldog elégtételként fogadom.