Köszönet!

Én egy olyan lány vagyok, akinek ki kell beszélnie az összes frusztrációját, papíron, gépen, blogon, bárhogy, mert ellenkező esetben nagyon, nagyon, nagyon ostoba dolgokra viszi el saját magát.
Szóval ezek a random kitörések nekem ezért kellenek.
Azonban felfedeztem most egy másik indokot is.
Vigasztalás.
Félelmetes, hogy az embert, mennyire fel tudja dobni néhány bejegyzés, amit összességében mégiscsak idegen emberek írtak. Mert hát egyikőtökről se tudok oly sok mindent, lássuk be. Szóval a célom nem csupán a feszültség leadása, de némi együttérzés elnyerése is. No, most ez vagy önző és feltűnési viszketegség, vagy nem az. Magammal ilyen szinten eléggé hadilábon állok, van pár énem a fejemben (de melyik írónak nem?).
Szóval csak szeretném megköszönni kedves soraitokat, véleményeiteket, hozzáfűzéseiteket, mindent, amivel engem és ezt a nyomorú blogot éltetitek. Sajnálom, hogy személyesen nem tudok a nyakatokba borulni, így csak szóban fejezem ki hálámat.
És még mielött végleg beszúrnák valami pikírt megjegyzést, mert továbbra is tagadom lelkes, érzelmes mivoltom, hadd jegyezzem meg: szeretlek titeket és köszönöm, hogy vagytok.
(És még mindig türelmesen várjátok a Csengetett Mylordot. Tényleg készül, és fent lesz, de ennyit amit ígérhetek. Határidő: az idei nyár. Mert ebből biztos nem tudok még én se kicsúszni)
NAgyölelés!