2013. május 16., csütörtök

Eszmefuttatás



Megragadt a fejemben a kérdés, hogy miért is lett ilyen népszerű a Hannibál? Egyrészt bizonyára a divatnak köszönhetően, mert éppen most reneszánszukat élik az ilyen stílusban futó sorozatok, filmek, ezt nem is boncolgatnám. Az időzítés ténye, hogy miért éppen most, viszont megfelelő kiindulási alapot kínál.
Az ember mindig is vonzódott a sötétséghez, épp azért, mert a fény teremtménye. Mind a fizikai, mind a metafizikai értelemben vett Fényre szüksége van, hogy életben maradjon. Ha az egyiket, mindegy melyiket, elvesszük, a hatás borzasztó lesz. Gondoljunk csak Gollamra, neki mind a kettő hiányától szenvednie kellett. Egyrészt a hegyek gyökerében éldegélt, nyers halon, és egyéb undorító dolgokkal tartva életben nyeszlett testét, másrészt ott volt a Gyűrű, aki elméjét is sötét árnyékba vonta.
Őt szánjuk azért amivé lett, de a sorozatgyilkososk, pszichopaták, és más, a képernyőket ellepő emberi szörnyek egy másik lapra tartoznak. Ők a saját démonjaink, félelmeink megtestesülési, kivetülései, metaforái, még akkor is, ha ezt senki nem gondolta át így tudatosan.
A világban egyre több a katasztrófa, gyilkosság, bűn és erőszak, és ezek közül csak nagyon kevésnek találunk okot-okozatot, értelmet. Egy cunami elsöpört egy egész várost? Miért? Ki akarta így? miért éppen őket? Nem tudni. Megvannak a kiindulási tényezők, amik együttesen cunamit indítottak el, de hogy konkrétan mi értelme volt, nem lehet tudni.
Valaki fogja magát, megöli a családját, majd magával is végez. Miért? Mi szüksége volt erre? A tudósok és agyfurkászok megállapítják, hogy ilyen-és ilyen okok miatt tette, de hogy egész pontosan miért tette, arra soha nem kapunk választ.
Ugyanezekre a cél nélküli, józan ésszel érthetetlen tettekre próbálunk talán magyarázatot adni a sorozatokon keresztül. Hogy létezik egy Sötétség, egy Felsőbb Akarat, aki irányítja ezeket, vagy az ember saját szabad akaratából, hideg józansággal végiggondolva cselekedte, így van célja, oka, miértje.
 Csakhogy a hétköznapi gonoszsággal, azzal amelyikkel igazából egyikünk se tud mást kezdeni, minthogy elássa jó mélyre és megpróbálja ott tartani, nem lehet mit kezdeni. Miért üti meg valaki a szerettét? Csak azért, hogy fájjon neki. Ez a kisstílű gonoszság az, amit megszemélyesítenek a képernyőnkön rohangászó alakok, és talán megnyugvást ad, hogy mi sosem leszünk olyanok.
Persze vannak akik azt állítják, hogy az ilyen filmeknek köszönhető az a sok bűntett. Ez nem igaz. A fegyver önmagában nem tud ölni, valakinek meg kell húznia a ravaszt. Az, hogy valaki megnézi mondjuk a Gyilkos elméket, még nem jelenti azt, hogy a következő nap foglyul ejt egy családot, vagy fölrobbant egy buszt. Bár elismerem, a hajlandóság mindenkiben megvan az erőszakra, ezt kár volna tagadni, de mindenkiben ott van a határ, az a belénk kódolt parancs, hogy ölni bűn.
Hogy ennek ellenére folyton háboruskodunk, az már azért van, mert mellette ott gomolyog az a bizonyos homály. Én is tudnék ölni, beismerem, de ahhoz nagyon nagy düh kéne, és az a tudat, hogy súlyosan megbántották egyik szerettemet. De tegye fel az a kezét, aki nem védené mg a családját. Tádám, meg is van a manipulálható pont. Kisembernek beadják, hogy a hazádat, a családodat véded, míg valójában csak földet, pénzt akarnak szerezni. Vagy csak hatalmat akarnak, a tudatot magát, hogy bárkit elnyomhatnak. Persze a háborúnak soha nem lesz vége, csak átalakul, más nevet kap. Ez is belénk van kódolva, és aztán bele lehet őrülni a dologba, hogy megértsük a másikat. Mert annyi szempont, ahány ember, ugyanennyi vélemény, és ere még rátesz egy lapáttal a morál is, ami szükséges ugyan, de csak megnehezíti a másik elfogadását. A gyűlöletkampányokról meg nem is beszélek, mert a végén még tényleg megütöm a bokámat.
Szóval csak arra akarok kilyukadni, hogy az ember nem feltétlenül azért néz meg egy Hannibál részt, mert vért akar látni, bár biztos vannak ilyenek is, hanem azért, hogy valami rendszert keressen a káoszban, indokokat és miérteket leljen, valamint megértse a saját bensejében munkálkodó gonoszt.
A gyerek a meséből nem azt tanulja meg, hogy léteznek sárkányok. Azt már régesrég tudja. Hanem azt, hogy le lehet győzni őket.
A felnőttek is pont ezért néznek horrort, vagy legalábbis ami engem illet egész biztosan. Tudom, hogy léteznek démonok, és azt tanulom, hogy le lehet győzni őket.
( A bejegyzés a saját véleményemet tükrözi!)

7 megjegyzés:

  1. Hű, látom, te is gondolkozol azóta rajta, helye, én is. :D
    Kezdem azzal, hogy sok mindenben nem értünk egyet, de megértem a nézőpontod.
    Szóval: "A világban egyre több a katasztrófa, gyilkosság, bűn és erőszak, és ezek közül csak nagyon kevésnek találunk okot-okozatot, értelmet."
    Ez nem igaz. A világban nem több a katasztrófa, csak mi vagyunk sokkal jobban értesültek. Ha megnézzük, hogy telik egy napunk, hát... nem mondanám, hogy komolyan harcolnunk kell a túlélésért. A középkori, de még a századelő emberének is mindennapi élmény volt a halál, a betegségek, háborúk, nekünk meg egy kis dobozra van szükségünk, hogy "ilyet is lássunk". Igen, történnek tragédiák, vannak borzasztó körülmények között élő emberek DE összességében nem rosszabb a helyzet, mint 50-100-200 éve. Szerintem pont emiatt vannak ezek a sorozatok. És én belátom ennek a szükségességét, mert igenis, ott van az emberekben, hogy azért IS nézik ezeket a sorozatokat, filmeket, etc., mert vért akarnak látni. És ezt megint csak nem elítélésből mondom, ez, számomra úgy tűnik, kiirthatatlanul hozzátartozik az emberi természethez, tehát jobb számolni vele. Ez még nem zárja ki persze a te magyarázatod sem, mert egy dolognak szerintem ritkán van csak egy oka. (A népszerűségnek pláne.)A démonokat meg nem legyőzni kell, mert bármikor szükségünk lehet rájuk... és akkor itt állnánk védtelenül. Meg kell tanulni együtt élni velük. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az biztos, csakhogy nem árt néha megmutatni, hogy ki a főnök :)
      Külön öröm, hogy valakit gondolkodásra buzdítok, vagy ráveszek, vagy ahogy tetszik.
      Különben szerintem határozottan több van, vagy ha nem is, mert ugyebár nem vagyok kutató, azért az első verziót hangoztatom, mert ha nem tanulunk meg vigyázni a szülőbolygónkra, akkor hamarosan leshetünk a likon (ahogy öreganyám szokta mondogatni). Szóval inkább higgyünk rosszabbat, és kezeljük ennek megfelelően, minthogy vegyük lazán és beüssön a krach.

      Törlés
  2. "az ember nem feltétlenül azért néz meg egy Hannibál részt, mert vért akar látni, bár biztos vannak ilyenek is, hanem azért, hogy valami rendszert keressen a káoszban, indokokat és miérteket leljen, valamint megértse a saját bensejében munkálkodó gonoszt."
    ezzel tökéletesen egyet értek. a világnak szüksége van ezekre a sorozatokra, mert mindenkiben meg van a gonoszságra való hajlam, de abban pedig lidérckének van igaza, hogy nem legyőzni kell megtanulni őket, hanem megvédeni magunkat, együtt kell velük élni.
    én sem a vér kedvéért nézem - aki meg azért néz egy filmet, annak ott van a Fűrész és társai, amitől mondjuk én irtózom - , engem sokkal inkább a pszichológiai háttere érdekel az egésznek. nagyon sokáig szerettem volna kriminálpszichológus lenni - ma is, ami azt illeti, csak tudom, hogy sosem lennék képes elvégezni a pszicho szakot xD tanultam már pszichológiát, és nem teljesen az én asztalom. viszont szeretnék belekukkantani a hannibal-féle alakok fejébe. hogy tudjam, mi zajlik le benne - számomra éppen ezért szerethető a sorozat, ezért szeretem a gyilkos elméket is. mert megmutatja a démonokat, amik itt élnek körülöttünk nap, mint nap.
    nincs több katasztrófa és gyilkosság manapság, mint régen, csak többet hallunk róluk. ezért van igény ezekre a filmekre szerintem.
    tetszett ez a kis eszmefuttatásod, örülök, hogy olvashattam. magamtól ilyenekre nem szoktam gondolni, de ha valaki elkezdi, bizony megmozgatja a fantáziám :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gondolkozzunk együtt!
      Viccet félretéve, sorstársamnak tekintelek, mert én is kacsingatok a kriminálpszichológia irányába, csak a jelentkezési miézira még nem megoldott ezügyben.
      Tudjátok én azért mondom, hogy le kell győzni a démonokat, mert Stephen Kingen kamaszodtam fel, mostanában pedig Jekyll és Hyde is betoppant a lelkivilágomba, ami nagyban hozzájárult a szemléletmódom kialakulásához.
      Viszont a múltkor láttam egy fantasyt, ahol valami árny üldözte főhősünket, s a végén kiderült, hogy saját maga sötétebbik része volt.
      Viszont tudni, és a magunkévá tenni két különböző dolog, de dolgozom rajta.
      Örülök, hogy olvastad, és hogy megmozgatta azokat a kis szürke agysejteket.

      Törlés
  3. Halihó, ide írom, (nem akarsz amúgy egy olyan cuki kis chat ablakot telepíteni?) hogy van egy díjad nálam. :)

    VálaszTörlés
  4. Mindenkiben van egy csomó gonoszság, meg kegyetlenség, csak nem szabad kiélni őket. Ezért az a borzongás, amikor szörnyű dolgokat látsz, mert valójában te is meg akarod tenni őket. Legalábbis néha. Ha nézed, vagy olvasol róla, átélheted.
    Olyanok vagyunk, mint Will, csak ő túlságosan belefolyik. Valójában ő is akarja, de mivel alapjában véve normális ember, ezért őrül bele félig.
    Könnyebb volt így leírni, de persze csak magamból indulok ki.
    Nem is tudom, hogy kibe vagyok jobban szerelmes, Hannibálba, vagy Willbe, ez metaforaként értelmezve az örök kérdés. XD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ráéreztél a legyőzni-őket motivációm lényegére, köszönet érte.
      Hannibált, én tisztes távolból kerülöm, vagyis addig, amíg meg nem rendelem a könyveket.
      Ha eldöntötted vonzalmad irányád, jelezd kérlek! kiváncsian várom :)

      Törlés