Hannibál, hova cibál?

Annak ellenére, hogy a cím nagyon hülyén hangzik, tökéletesen fedi a bejegyzés lényegét, akármennyire hihetetlennek hangzik is, így az elején.
Szerda este úgy voltam vele, hogy megnézem a Hannibál legújabb részét. Így is tettem, bár a reklámok erősen próbára tették akaratomat. Bár legalább nem a mondat közepébe vágták vele, mint a Coolon.
Mindettől eltekintve nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet volt, mert még mindig nem értem, hova akar kilyukadni, mit akar elmondani nekem.
Mindennek több értelmezése van, de létezik egy fő szál, ami erősebb a többinél, nyilvánvalóbb és valamilyen társadalmi, vallási, felebaráti értéket, tanítást, tanácsot, stb-t hordoz.
Gondoljunk csak egy közismert darabra, legyen mondjuk aaa... Gyűrűk Ura. Egyrészt, mert bőséggel hozhatok példákat, másodrészt, mert ha nem is olvastátok, de látni láttátok, legrosszabb esetben lelkes rajongók beszámolóiból nagyjából ismeritek, ezért aztán nem kell szót vesztegetnem a történetre. Harmadrészt pedig, mert ez jutott az eszembe.
Az egész dolog legelementárisabb vonulata, hogy a kis emberek, alias hobbitok, is tehetnek óriási dolgokat. Olyanokat, amik megváltoztatják a világot. Ez ad erőt és hitet, hogy ne süllyedjünk el végleg az önsajnálat mocsarában.
Aztán ott van a barátság, hogy az igaz barátaidra mindig számíthatsz, történjen bármily szörnyűség. Jó, bevallom, nekem Csavardi Samu a kedvencem, és azért (se) néztem végig a filmet, mert vérzett a szívem a karakterért.
Aztán ott van, hogy gyengeségünket, saját belső démonjainkat le tudjuk győzni, és a segítségkérés sem szégyen.
A család, a hűség, a szerelem is szépen megjelenik, valamint, hogy a Gonosz, legyen bármilyen nagy és hatalmas, egyszer elbukik.
Ezeken kívül még ott rejtőznek azok a személyes utalások, kikacsintások, megoldások, rávezetések a saját életünkre, amelyeket mindig felismerünk, legyenek bármilyen jól álcázva is.
De mit akar mondani Hannibál általánosságban és elrejtve?
Mire akar rávezetni?
És ez rémiszt meg igazán.
Ugyebár Hannibál Lecter pszichológus, intelligens, kifinomult és gyilkos. Itt jelezném, hogyha valamit rosszul tudok szóljatok, mert nem merültem bele a témába. Ráadásul ezt is az amúgy iszonyú jól összevágott képkockákból szűrtem le. Mondjuk nekem elég volt az első epizódban ránézni és menten szirénázni kezdett az ösztönöm a sikíts-és-fuss elvet harsogva. Különben a karakterről beszélek, és nem a megformálójáról, bár a fene tudja, mennyire lehet és érdemes különválasztani a kettőt. Mindenesetre az ipse röhejesen tehetséges, és hozzávágnék egy tucat Oscart izomból.
Oké, én tudom, hogy a klisékből ki kell törni, de akkor is kell, hogy legyen valami mondanivalója, még ha csak annyi is, hogy az élet értelme 42 és repülni könnyű, csak a gravitációról kell elfeledkezni. Talán emiatt is vagyok ennyire szkeptikus, mert még ennyit se sikerült kibogarásznom belőle.
Hacsak nem valamiféle homályos, értsük-meg-embertársainkat dologra akar kilyukadni, vagy arra, hogy mennyire kettős lehet az emberi természet. Ezt követve egy rejtett Jekyll és Hyde utalásra is rábukkanhatok, bár ez már nagyon saját szempont, lévén rommá hallgattam a musicaldalokat, és égen-földön kutatom a könyvet.
Vagy talán csak annyi az egész, hogy az embert vonzza a sötétség, az ismeretlen. De ez a két fogalom tulajdonképpen szinonima, hiszen a sötétség eltakarja a dolgokat, új tulajdonsággal ruházza fel őket, másnak mutatja őket, így az ismerős környezetből is ismeretlen terep válik. Az emberekben rejlő kíváncsiság pedig fel akarja ezt fedezni, így aztán elindul, hogy lássa, csakhogy ahhoz fényre van szükség, így nem a sötétséget csak a félhomályt ismeri meg. Akadnak azonban olyanok, akik látnak a sötétben és nincs szükségük lámpásra. Ők fel tudják fogni az igazi természetét, de ez a tudás megrémiszti az átlagembert. Hiszen ha az oroszlán tudna beszélni akkor sem értenénk mit mondd.
De mindenki el szeret játszani azzal a gondolattal, hogy különleges, és nem fél belenézni a sötétbe.
Csakhogy ha sokáig nézi a sötétség visszanéz rá.
Az ő arcával.
U.I.: Hogy ezek után álmomban vidáman elbeszélgettem Lecterrel, valamint a Sanctuary- Génrejtekben szereplő Teslával, aki egyébként vámpír, és még vidáman együtt nyomoztam a Cobra 11-ben szereplő párossal, az már személyes hibbantságom.