Vihar elötti csend

Tartalom: Kamilla súlyos beteg
Műfaj: próza
Figyelmzetetés: nincs
Korhatár: nincs
Megjegyzés: Az első ilyen típusú próbálkozásom, amit vállalni merek. Úgy látszik mostanában ilyen előkaparászós hangulatom van.

Nehéz, fülledt csend telepedett a szobára. A ventilátor meddőn próbálkozott, hogy felfrissítse, ám csupán felkavarta a pállott melegséget.
Semmi nem mozdult. Mintha megállt volna az Idő, súlyos, forró fátylat terítve a világra.
A tüdő csak vergődött, hogy valahogy oxigénhez jusson. A szív duplán dobbant, aztán kihagyott egy ütemet.
Kamilla feküdt az ágyán és rendkívül fáradtnak érezte magát. Feje iszonyúan lüktetett, fájtak a csontjai és hideg veríték ült ki a homlokára.
Lázas volt.
Állapotát csak súlyosbította ez a vihar előtti csend.
Magában azt kívánta, hogy dörögjön, villámok cikázzanak, tomboljon az orkán, zuhogjon az eső, mert még a végítélet is jobb, mint ez a fájdalmas várakozás.
Kamilla felsóhajtott. Torkát száraznak érezte, fogai port őröltek mikor összecsattantak. Pokoli szomjas volt és fáradt, de valahogy feltornázta magát. Egész teste hideg verítékben fürdött, koponyacsontja mögött vadul dobolt a fájdalom. A pohár egy karnyújtásnyira volt tőle, tele hideg, friss vízzel. Összegyűjtötte kevés erejét, kinyúlt az italért, majd reszketeg kézzel legurította a torkán. Kicsit jobban lett, de a levegő még mindig elviselhetetlen nyomással nehezedett mellkasára.
Halkan elkáromkodta magát. Elege volt a fojtott némaságból, a lázból, fejfájásból és úgy általában a világból.
Pislogott párat, azon tanakodott, hogy aludjon-e vagy sem. Végül az utóbbi mellett döntött. Félt, hogy pihenése közben a torkára csavarodik a fülledt lég és megfojtja.
Sóhajtott. Csontjainak velejéből hideg kín áradt szét, tenyerét síkossá tette a láz jeges izzadtsága, koponyájába ezer tűt szúrt a száraz, vajúdó felhőtömegből áradó poshadt levegő.
Becsukta a szemét és mire kinyitotta egy fiatal, szép arcú, karcsú lány ült az ágya szélén és nézte merengőn. jégkék íriszével.
Kamilla döbbenten meredt a nyugodt, kedvesen mosolygó látogatóra. Egyetlen pillanatra elfeledte kínjait és eddig csak erőtlenül küszködő hangszálaival rémülten rákiabált:
- Ki vagy te? Hogyan kerültél a szobámba?
Aztán kimerülten lihegett, mert a betegsége újult erővel támadta nyúzott szervezetét.
A lány, aki talpig mély lilába és feketébe öltözött, felállt, hűvös tenyerével megsimogatta Kamilla nyirkos haját, elrendezgette halványbarna fürtjeit, majd egy széket húzott mellé és ráült.
- A Halál vagyok- felelte csengő, éneklő hangján. A lány felköhögött, úgy érezte ez az egész nem más, mint egy szokatlanul nyomasztó délibáb, amihez a súlyos, fülledt légtér szolgáltatja a sivatagot. Apró szemcsék irritálták szemhártyáját, szíve szabálytalanul lüktetett, fejében ezer ló vágtatott. Gondolatai azonban meglepően tiszták maradtak. Hát, ennek is eljött az ideje. Meghalok. De talán jobb lesz, mint így szenvedni.
- Nem viszlek el- mondta, mintha kitalálta volna gondolatait.
- Akkor miért jöttél?- a szavakat elnyelte a halkan zúgó némaság.
- Kíváncsiságból. Néha megnézek egy szenvedő élőt. Nagyon érdekes, mikor hadakoztok ellenem.
- Én mindig azt hittem, hogy te egy csontváz…
- Hogy egy csontváz vagyok, köpenyben és kaszával. Tegnap az voltam, holnap már más leszek. Bottal bicegő öregapó, szépséges asszony, vidám cimbora, lovon vágtató angyal. Nemcsak az Élet sokszínű ám!- felkacagott, mintha egy remek tréfát mondott volna. Kamilla nem csekély rémülettel nézett az önfeledten nevető lányra. A Halálra. Az egész jelenet irreális valója bántó, vörös fénnyel égett retinájába. Tompa dübörgés visszhangzott koponyája boltozatján, láztól égő elméje nem bírt gondolkodni, minden értelmét vesztette. Lehunyta a pilláit. Érezte, hogy a különös látogató megcsókolja verítékes homlokát, majd megérinti szemhéjait. Ezzel mély, álomtalan álomba zuhant.
Mikor felébredt erősnek, egészségesnek érezte magát. Betegségét, rosszullétét mintha elfújták volna. De még mindig hallott valami dobolást. A külvilág felől jött. Felállt és az ablakhoz sétált. Az üveget verte makacs elszántsággal a széltől megvadult, zuhogó eső.
A vihar megérkezett.