Igen, még mindig itt vagyok, még mindig nem tünem el és még mindig nem jutok dűlőre Moriartyval. Hogy valahogy könyebben kezeljem a heklyzetet, meg már Rei is irt ficet, megnéztem a Hannibál első három részét.
És nagyon örülök, hogy fényes nappal cselekedtem meg ezt a dolgot, mert totálisan begazoltam tőle. Persze alaposan el lehet töprengeni a Jó-Rossz, illetve a Fekete- Fehér viszonyán, és minél mélyebbre ásod magad annál jobban, de én akkor is félek tőle. Mivel mások által bizonyítottan empatikus személy vagyok, bár Will az igazi mester ezügyben, azért láttam, hogy ennek az alaknak behúzok egyet és síkitva elrohanok. Aztán utánaolvastam és rájöttem, hogy a pofon kilőve, marad a sikíts-és fuss. Amúgy rohadtul élethű képi világa, és nem kapják el a kamerát a véres, undorító részleteknél. Kifejezetten örültem, hogy nem szeretem a gombát, mert így nem kell szenvednem semmiféle képpárosításokkal ezügyben.
Mondjuk tényleg tudatborzongató, nem az a néz-valaki-a-sötétben típus, hanem az az intelligensen kegyetlen gyilkos módon. Pedig nem vagyok ijjedős kislány, még a Napkutyát is éjjel olvastam el, és utána oda mertem sétálni a kisasztalhoz letenni a kötetet, majd lekapcsolt lámpánál aludtam el. Szóval ezektől nem riadok meg, de Hannibál egészen más tészta. És én egy mazohista állat vagyok, hogy ezek után még nézni akarom. CSakis és kizárólag Will miat. Meg őszintén remélem, hogy valaki felpofozza végre a riporternőt.
Szóval cimigyen beleástam magam a dolgok közepébe, éás remélem Moriarty lesz oly drága, hogy hajlandónak mutatkozik együttdolgozni velem.
Különben lesz benne nagymonológ, ezt határozottan érzem.
A többivel még jövök!
Bocsi, lehet, hogy fura leszek, de nem értem. Nem értem, miért kell mindenáron nézni/olvasni/hallgatni valamit, ami nem esik jól, csak mert mindenki/sokan ezt teszik... Ahogy a soraidból kivettem, ez már nem a kellemes borzongás kategória, ráadásul amit olvastam-hallottam a sorozatról, nem is arról van szó, hogy történik egy halom borzalom, ami a végén mégis katarktikus élményhez/ valamiféle megértéshez vezet, vagy elgondolkodtat, vagy kiváltja azt a zsigeri reakciót, hogy "ilyennek soha többé nem szabad történnie" (lásd Schindler listája). Itt l'art pour l'art tapicskolnak a vérben, ennek mostanában megint reneszánsza van, azt a funkciót tölti be szerintem kb. amit régen a nyilvános kivégzések, és nyilván sok embernek van erre igénye, ezt el kell ismerni. Számomra csak az aggasztó kicsit, hogy egyre magasabbra kerül a léc, kitolódik az ingerküszöb, egy átlagos bunkó már senkit nem hat meg, kell a teljesen beteg, torz lelkű pszichopata. Elhiszem, hogy gyönyörűen le lehet filmezni, ahogy feldarabolnak egy emberi máját, de - hogy egyik tanáromat idézem - talán van az a pont, amikor az esztétikai megközelítés már vérlázító arcátlanság... és bár nem értek teljesen egyet vele, de azért érdemes elgondolkodni rajta. Egyébként, amit ki akartam hozni ebből, az az, hogy mindenki nézze/olvassa, amiről úgy gondolja, jól esik neki, csak közben tudja hová tenni magában. (Sajnos attól tartok, sokan nem tudják. :( )
VálaszTörlésÉn azt mondom, hogy az ember inkább nézze/olvassa, mint hogy cselekedje. És talán így valahogy levezetésre kerül az emberben alapol dolgozó agresszió. A gond csak ott van, ha a filmet kezdik el hibáztatni valami miatt. A fegyver sem süti el magát, kell egy személy aki a ravaszt meghúzza.
TörlésMeg aztán én azért nézem, mert érdekel, csak ugye kell elötte némi alapozás, hogy tudjam mire számíthatok. És lévén, hogy egyik részem intenzíven pszichológusnak hiszi magát, így ilyenszempontból is nézem. Meg kihívást ad, hogy megértsem. Az elfogadás másik dolgo és szóba sem jöhet.
Tudom, ez nagyon magyarázkodós szagú, de úgy érzem rá kell világíanom egy-két tényre, és lemosnom azt a szégyent, hogy követem a divatot. (na jó csak egy egész kicsit).
És valahol olvastam ezt mondatot, ami szerintem nagyon igaz (nem szó szerint idézve): Az emberek a horrofilmek/könyvek/sorozatokban nem a szörnyet ölik meg, hanem saját démonjaikat.
És ugyan ki nem nézett már a sötétbe, várva, hogy az visszanézzen rá?
És igyekszem hova tenni, lassan már sikerül.
No, a lényeg meg lemaradt: már alig várom Moriartyt! (Csak hogy a pszichóknál maradjunk. XD)
VálaszTörlésVárjad csak várjad, én is azt teszem :)
TörlésViccet félretéve, már van cím, az pedig nálam bíztató kezdet.
Beleszerettél Jimbe! <3 Imádlak,említettem már? Ú,most itt ugrálok a szobában. ALIGVÁROOOM!!!
VálaszTörlésKi kell ábrándítsalak, nem szerettem bele. Csupán érdeklődést tanúsítok iránta, mint kezdő pszichomókus. De így is kapcsolatban álunk. (na az egy érdekes mondat, sebaj)
TörlésÉs kösznöm, az áldozati bárányt jól átsütve kérem :)