Kard Rendjés edzéseink 1.

Tegnap este úgy döntöttem, hogy mindenki őszinte  és legnagyobb örömére néminemű beszámolót tartok az edzésekről. Szerintem ennek főleg HardCandy veszi hasznát, mert ő úgyis regényt akar írni, középkorosat, (mellesleg én is akarok valamit kihozni ebből. Muszáj!), és szerintem nem árt ha tud ilyen kis finomságokat. Meg aztán nekem is könnyebben észben marad. Úgyhogy itt van, bele az arcotokba!
Az edzést mindig bemelegítő és/vagy erősítő gyakorlatokkal kezdjük, és futással. Határozottan nem szeretek futni, viszont végig bírtam, ami határozottan arra utal, hogy fejlődök. És ez jó.
Higgyétek el utána már nem fáztunk, de a java még csak ezután jött.
Két padot egymás mellé toltunk, majd fel és le lépkedtünk rá, aztán páros lábbal fel kellett rá ugornunk. De az igazi csemege csak ezután jött. Ráhasaltunk a padra és homorítás, aztán fekvőtámasz és lábemelés. Leírva könnyűnek hangzik, de azért bele lehet fáradni.
Nah ennyit a bemelegítésről, következett a munka.
A padokat félretoltuk, kardot vettük a kézbe és alapállások következtek. Négy alapállás van, ebből három szimmetrikus állás, vagyis mindkét oldalról felvehető. A négy alapállás: tető, ökör, eke, bolond. Az ökör, az eke és a bolond létezik jobb és bal oldalon.
A tető a következőképpen fest: bal láb elöl, jobb láb elől, súlypont süllyesztve, láb rogyaszt, a fegyver a fejed felett van, a penge az eget nézi, a markolat épphogy nem ér a fejedhez, a kezed között kényelmesen kilátsz. Jobb kéz felül, bal kéz alul a markolaton és mindig így fogjuk a fegyvert, akármilyen kezes is vagy.
Ökör: Bal láb elől, jobb láb hátul, súlypont süllyeszt, a penge az ellenfél arcába néz, a kezek kicsivel a fej előtt és oldalra kitolva, mert ez egyszerre véd és ha jön egy ütés, akkor nem épül bele a fejedbe a keresztvas. Jah és igen, a keresztvas szintén észak-dél irányban áll, az előbb említett ok miatt. (Lehet, hogy majd vadászok képet, hogy értsétek). A másik oldalon annyi a változás, hogy jobb láb elöl, bal láb hátul.
És ez a szisztéma működik mindegyik oldalváltásnál.
Eke: Bal láb elől, jobb láb hátul, a markolat a bal térdhez közelít, hegy az ellenfél arcába néz. Másik oldalon értelemszerűen a jobb térdhez közelít.
Bolond: Penge a földet nézi, hegy felfelé, markolat a csípőhöz közelít, de nem ér hozzá, mert a kar nyújtva van, illetve nem teljesen, mert egyrészt szétszedi a kezed, másrészt, mert így még lesz erő és távolság a kezedben, ahhoz, hogy tudj támadni.
Az alapállásokat mindig gyorsan kell felvenni, mert amíg egyik állásból a másikba viszed védtelenebb vagy és közben levághatnak, szóval pattanjon az az állás, by Heitter Peti.
Ezek után jöttek az ütésgyakorlatok.
Mindenki kiválasztott magának egy szimpatikus bordásfalat, bemérte, hogy melyik foka felel meg az ő fejének, majd ütött rá egy felsőt. A felső ütés a következőképpen néz ki. Indítható vállról, de tetőből is. bár vállról mindegyik ütés indítható, de ez most tetőből ment.
Szóval először mindig a kar indul, mert ha előszőr lépsz, akkor az meghatározza, hogy hova fogsz lépni és könnyen leszednek.
Szóval lehúzod a markolatot, és mikor épphogy csak megpillantott a perifériás látásodban, már húzod is előre. A penge mindig, ismétlem, mindig előre mozog, mert ha hátra megy az halott kard és tökéletes baromság, mert úgy lecsapnak, hogy öröm lesz nézni. Ez nem egy film, ez a valóság drágáim.
Szóval az ütés nagyon hasonló, mint amikor baltával fát vágsz, és higgyétek el számtalan módon lehet elszúrni. de ha egyszer berögzült, és jól rögzült be, akkor már nem kellet ezeken filóznod.
A vívásban amúgy is úgy kell gondolkoznod, hogy nem gondolkozol. Na ezt mindenki értette, igaz?
Szóval ha azon filózól, hogy na erre most ilyen ütés, és akkor olyan technika, aztán pedig oldalra lépek, akkor Bamm! vége a párbajnak és te vesztettél. Hagynod kell, hogy a tested magától mozduljon, hogy érezd azt a pillanatot, mikor a másik kardja gyengébb, eltol, és aztán te támadsz.
De ha már párbaj. Tudjátok a filmekben vannak azok a részek, mikor három percen keresztül mást sem látsz, csak azt hogy csépelik egymást, mint állat, meg nagymonologizálnak és általában veszettül vicsorognak.
No most mi háromszor egy percen át vívtunk.
Ne tudjátok meg.
A végére, bocsánat a kifejezésért, még a segglyukamon se kaptam levegőt, pedig bőszen kapdostam utána. Egy párbaj, maximum fél percig tarthatott, de az már hosszúnak számított. Ja és nem is beszélve arról, hogy mi csak plüssförmedvényekkel vívtunk, védőfelszerelés nuku, de a harmadik menetnél alig bírtam megemelni a karom. Ráadásul Kottyán Petivel vívtam, aki jó egy fejjel magasabb nálam és háromszor megütötte a fejem egymás után, kicsit varrógép stílusban, és le kellett állnom, mert megszédültem, egy percre. Persze az adrenalin vitt tovább, de akkor is, félelmetes volt.
És pokolian jó.
Emberek, ha extrém sportoltok, vagy csak kimentek egyet tekerni és van Az a Pillanat. Amikor lihegsz, nincs levegő, az izmaid égnek és valószínűleg a vércukorszinted a padlón és tudod, hogy mindjárt kidőlsz, de nem érdekel, mert é l v e z e d.
A vér, ahogy lüktet benned, a szíved őrült ritmusa, a küzdelem heve, a találatok amiket kapsz, és amiket adsz, ez az ami vonz. A harc.
A küzdelem.
És végső soron nem ezért vonzódunk annyira az olyan életveszélyes párosításokhoz, mint Moran és Jim?
Bocs, elkalandoztam.
Persze az már más tészta, hogy mikor kitisztulsz, és pihensz egy sort, olyan izomlázad lesz, hogy a pólót is alig bírod felvenni, de akkor is megérte.
Nem hiszem, hogy tudnék élni enélkül. Egy hét kihagyás után, már elvonási tüneteim vannak.
Oké, tudjátok, hogy rajongó vagyok.
De az edzésnek még nem volt vége. Leraktuk a kardokat és kézbe vettünk egy-egy darab teniszlabdát.Majd kerestünk egy-egy szimpatikus párt, és az egyik dobálta, a másik meg elütötte, mintha a karja egy fegyver lenne. Ezt nem is ecsetelném, mert az izgalmasabb rész ezután jön.
A védekezést vettük.
Háromféle védekezést ismerünk: az, amikor csak elmész, vagyis nem csinálsz semmit, csak hátralépsz, hogy ne érjen el, mert félted a szaros kis életedet, by Heitter Peti. És tényleg félted.
A második verzió, mikor elütöd a kardját, de nem kerülsz előnybe. Tehát csak védekezel és még az sem lényeges,hogy a penge az ellenfél arcába nézzem. Bár amúgy igen, fontos, hogy veszélyeztesse a másikat, ha győztesen akarsz kikerülni a játékból.
A harmadik, mikor védekezel és előnyt szerzel, gondolom ezt nem szükséges ecsetelnem.
Mi gyakoroltuk az első két verziót.
Az elsőnél az egyikünk csak állt, a másik meg ütött és nem mozdult. Ez igazából a helyes táv felvételét és felmérését segíti, de kell hozzá bizalom is, mert ha nem állítja meg időbe, akkor alaposan fejbe som.
A második résznél, akkor az egyikünk letette a kardot és mikor jött az ütés, ellépett.
Az ütések nem egyidőben érkeztek, egyrészt, hogy a hiba, ha van benne, ne válljon ciklikussá és ne rögzüljön be, másrészt, hogy a reflex valóban az ütésre alakuljon ki.
Aztán a második verzió, hogy elütöd a kardját.
Nem is olyan egyszerű, ez se, bár aki védett az vállról indította az ütést, és hátralépett. Ezzel nemcsak a fegyvert térítette el, de megnövelte a távot is, így kevésbé érezhette fenyegetve magát. A távolság, mint üveggolyó, nagyon fontos.
Ő és ez volt a gyakorlati része a dolgoknak.
Leírva rövid, de jó hosszú ideig csináltuk, mert a gyakorlás a tudás anyja, az unalom meg az édesapja.
Viszont utána volt csata!
A csata jó dolog, finom, szeretjük.
Az egyik csapatkapitány, vagyis királynő, a Réka volt, a másik meg én! "büszkén vigyorogva körülnéz"
Négy-négy emberünk volt, egymásnak háttal leültünk és mikor Peti elüvöltötte magát, hogy Harc! akkor elkezdődött a csata.
Ugye nekem kellett dirigálnom én meg élvezettel üvöltöttem, hogy Jobbra! meg Fordulj rá! és Vonal marad!, aztán azt is, hogy levágtak! Csak a miheztartás végett.
Három csatából, kétszer mi győztünk, és most roppant önelégült fejet vágok.
Ennyi volt az edzés.
Azonban nemcsak a zárt hasznos,mert ilyeneket tanulunk, és jó a társaság és sportolok, hanem mert a jobb oxigénellátás végett eszembe jutnak, nemcsak ötletek, de a megvalósításuk is. Például buszon hazafelé, bevillant, hogy miképp dolgozhatnám ki a SherMort. De elkövettem azt a hibát, hogy meséltem Rékának, szóval össze kell kapnom magam és el kel küldenem neki. Tartok tőle, hogy soha nem fog már ugyanúgy nézni rám.
Csak tudnám, hogy ezen miért vigyorgok. Attól tartok menthetetlen vagyok.
(És elkezdtem nézni a Torchwoodot és attól tartok szörnyen shippelem Jack Hartnesst és Ianto Jonest. Ez még gyógyítható?)