Kabátok, kabátok mindenütt!

Tartalom: Egy férfinak nem lehet elég játékszere. Egy nőnek nem lehet elég cipője. Egy rajongónak nem lehet elég kabátja.

Műfaj: humor

Korhatár: 12+

Figyelmeztetés: kicsit megnyilvánultam:
Zene: Fun- Some Nights

Megjegyzés: Elkövettem azt a hibát, hogy végtelenítettbe raktam a számot és hallgatás közben ábrándos pillantásokat vetettem a barna ballonkabátomra. Fussatok, amíg nem késő! Már-már Csodaországosan groteszk világomból érkezett ez a kis, idióta szösszenet. Linda is feltűnik benne, igen, Az A Linda, és csak azt szeretném még hozzáfűzni, hogy én még véletlenül sem hívom Castielnek a kabátom, se Tesseraktnak a messerem. Még. Véletlenül. Sem.

A szekrény széles volt, dióbarna és belül kellemesen meleg és talán egy picit dohos. Linda nemrég szellőztette ki, de egy ilyen öreg szekrényből soha nem tűnt el teljesen az a jellegzetes szag, amiben egyenlő arányban keveredett a por orrot csiklandozó szaga, a molyirtó levendula aromája és a régi emlékek savanykás illata.
De legalább tisztának és molyoktól mentesnek számított, mert Linda rendszeresen kitakarította és vigyázott rá.
Elvégre benne tartotta kedvenc kabátjait és egyáltalán nem akarta, hogy holmi rovarok kárt tegyenek bennük.
Aznap nagyon jó időre ébredt, így csak egy pulóvert vitt magával, meg egy esernyőt, arra az esetre, ha a zivatar, amit napok óta ígérgetnek a meteorológusok, mégis befutna.
A szekrényben így egymás mellett lógott egy barna ballonkabát, egy fekete Belstaff kabát, egy hosszú, vékony anyagú felleghajtó és egy fekete bőrdzseki.
- Megmondtam, hogy mind itt maradunk – suhogta a felleghajtó. Gombjai kárörvendően csillogtak az ajtó résén beszűrődő, kevéske fényben.
- Nem mondtad, csak azt, hogy téged fog felvenni – igazította ki fensőbbségesen a Belstaff.
- Nektek muszáj mindig veszekedni? – kérdezte a bőrdzseki. Kényelmesen elhelyezkedett a vállfán és egyáltalán nem várt választ.
- Nem veszekszünk – mondta öntelten a Belstaff.
- Még – szúrta köze a felleghajtó.
- Pedig reméltem, hogy ez egy nyugodt délután lesz! – sóhajtotta a bőrdzseki.
- Remélem Linda nem fog megfázni! – merengett el a ballonkabát.
- Megérdemli, amiért nem vett fel – jelentette ki a felleghajtó.
- Úgyis én következtem volna, a statisztika szerint is. Te túl vékony vagy és most szeptembert írunk. Én sokkal melegebb és puhább vagyok, mit te – fűzte össze kabátujjait a Belstaff.
- Attól, hogy te voltál az első, még nem kéne ilyen felvágósnak lenned! – mordult fel a felleghajtó. Sértetten meg akart fordulni, de az előre-hátra himbálózásnál nem jutott tovább.
- Vigyázz, a végén még leesel! – rémüldözött a ballonkabát.
- Fogd be angyalka! – csattant fel a felleghajtó.
- Jól van, Loki, mi bajod van? – kérdezett rá a bőrdzseki.
A felleghajtó durcásan hallgatott és csak azért is tovább hintázott.
A bőrdzseki ki – és behúzta a cipzárjait, ami az emberek reménytelen sóhajtásának felelt meg a kabátnyelvben, de a felleghajtó nem volt hajlandó válaszolni.
- Még mindig a madárpotty miatt vagy dühös? – firtatta óvatosan a ballonkabát.
Mind jól emlékeztek az egy héttel ezelőtti balesetre, mikor Lindát lepottyantotta egy madár, és a felleghajtót ki kellett mosni. A kabát sértett méltóságában meglepően jól hozta névrokonának tulajdonságait, ugyanis pontosan ugyanolyan kiállhatatlan lett, mint a valódi Loki. A Belstaff sem segített a helyzeten, mert folyamatos piszkálódásának hála kis híján varratra mentek. Csak a ballonkabát és a bőrdzseki együttműködése akadályozta meg a komoly szakadást.
A Belstaff felkuncogott az eset említésére, de elhallgatott, mikor a bőrdzseki alaposan odavágott a vállfájával a vállfájának.
- Melyik szót nem értetted abból, hogy fogd be? Bőven elég, hogy el kell viselnem titeket, nem kell fecsegnetek is. Szánalmas turisok – ócsárolta mindannyiukat a felleghajtó.
- Még szerencse, hogy Linda nem ért a nyelvünkön, különben már rég elajándékozott volna – mondta a bőrdzseki.
- Sokkal jobb lenne! – suhogta ábrándosan a Belstaff, mire kapott még egy figyelmeztető ütést.
- Linda mindegyikünket egyformán szereti – jelentette ki a legmélyebb meggyőződéssel a ballonkabát.
- Ez mit sem változtat a tényen, hogy Linda ma vásárol még egy kabátot – mondta a Belstaff.
- Hát innen fúj a szél! – kiáltott fel a bőrdzseki.
- Nem is fúj a szél – értetlenkedett a ballonkabát.
- Ez egy kifejezés Castiel – magyarázta vészesen lassan a bőrdzseki.
- Akkor jó – nyugodott meg a ballonkabát.
- Folytathatom? – kérdezte a bőrdzseki, mire a ballonkabát megadta az engedélyt.
- Hát hogyne, csak nyugodtan.
A bőrdzseki ott tartott, hogy inkább leugrik a szekrény aljába, mert rettentően elege volt abból, hogy mindenki ennyire beleéli magát a szerepébe, de a Belstaff közbeszólása elodázta ezt a tettét.
- Negyedik társunk attól fél, hogy lecserélik.
- Ó! – képedt el a ballonkabát. - De hát Linda sosem tenne ilyet, igaz?
- Igaz hát – nyugtatta meg a bőrdzseki. Néha úgy érezte magát, mintha egy cirkuszi jelmeztárba keveredett volna. Bár ki tudja, az talán békésebb.
- Hát engem biztos nem fog lecserélni. Én voltam az első, így érzelmileg a legfontosabb is – lengedezett büszkén a Belstaff.
- Ha még egyszer elmondod, egyesével tépem le a gombjaidat! – támadt rá a felleghajtó.
- Nyugalom fiúk! – csitította őket a bőrdzseki – Inkább nézzétek rá az órára. Mennyi idő?
- Fél három – felelte a felleghajtó.
- Lesz öt perc múlva – igazította ki a Belstaff.
- Nem mindegy?
- Hát nem!
- Azt hiszed magadról, hogy olyan okos vagy, igaz? De te is csak egy nyomorult kabát vagy, nem pedig Sherlock!
- Attól még ugyanolyan zseniális vagyok.
- Csak szeretnéd. Linda már jó ideje nem vett fel, biztos, hogy kinőtt és akkor ki fog dobni!
- Te nem vigyáztál rá!
Vállfa csattant a vállfán, ruha suhogott, cérna szakadt és egy gomb csörrent a szekrény aljában.
Néma csend lett.
- Te… leszakítottad egy gombomat – a felleghajtó sírással küszködött. Aztán elnémult és szomorún csüngött az akasztón.
- Gratulálok! – sóhajtotta a bőrdzseki. – Hát ez tényleg zseniális húzás volt.
- Csitt, jön Linda! – vágott közbe a ballonkabát, mire mindannyian befogták.
Kinyílt a szekrényajtó és egy fiatal, olyan tizennyolc éves lány mosolygott rá a kabátokra. Kivett egy üres vállfát, majd ráakasztotta legújabb szerzeményét. Egy hosszú, sötétkék, nehéz, pamutos anyagból készült kabátot.
- Ő itt Jack Harkness kapitány, a Torchwoodtól. Doktor, maga örülni fog neki – és beakasztotta a bőrdzseki mellé.
Aztán észrevette, hogy a felleghajtónak egy gombja hiányzik. Összeráncolta a homlokát, lehajolt, felkapta a leszakadt gombot és kivette a felleghajtót.
- Nah gyere Loki, megvarrlak. Hogy mehetnék a conra, ha nem vagy tökéletes állapotban?