Loki herceg

Lassan ver jéghideg szívem,
a méreg itt van bennem.
De nem félek, és meg nem halok.
A tűz és az ármány istene vagyok.

Hazudok, de te mégis elhiszed,
így lesz könnyebb az életed.
s nem bánod, pedig elvettem rég
a lelkedet, most rabszolgasorban él.

Sokan hiték, hogy más leszek.
Gyenge, mint az emberek.
Erős maradtam s önmagam.
Járom a világot, magányosan.

Tudom, mit látok, mikor rám néztek,
mindent elnyelő sötétséget.
S én csak nevetek rajtatok,
mert bennetek is ott lakozok.

Játékból felgyújtom a világot.
Igazából mindenkinek ártok.
Így nem halljátok a sikolyom
mikor önmagamat felfalom.

Hát ez lenne az. El se hiszem, hogy képes voltam egyes szám első személyben írni. Az érzéseim továbbra is vegyesek, mert mégiscsak Lokiról van szó. Szerintem az lesz a legjobb, ha nem kommentálom és csendben meghúzom magam. Ide kattintva előugrik az a dal, amit még véletlenül se hallgattam meg egymás után hússzor.