Általában teljes jókat és kriminálisakat szoktam álmodni. ami már csak azért is jó, mert alapul szolgálhatnak ha végképp nincs elképzelésem a cselekményre, és különben is jól szórakozom.
Tudom, hogy egyesek, jó, nagyon sokak szerint a fokhagyma, kereszt, napfény kombó használata a vámpíroknál lecsengett klisé, de van benne valami nagyon megnyugtató, amikor mégiscsak apró pászmákká szakad szét és nem szívta ki a véred. Rövid kitérő. Pont most olvastam újra a Borzalmak városát, és teljes sötétben jöttem haza, nagyon nyerő volt, szóval ott van valami, hogy a kereszt is, végső soron nem más, mint két fadarab összeszegelve.Csak akkor lesz kereszt, ha elhiszed, hogy az, és hogy használ. Végső soron lehet, hogy csak placebo, de hát az is használ.
Nem erről akartam írni.
Hanem arról, hogy sikerült összehoznom egy Doctor Who/ Supernatural crossovert, zombikkal, sárgaszemű démonnal, azzal a kroatogan, vagy minevű átokkal és zombikkal.
Amilyen hülyén hangzik, ugyanannyira volt félelmetes.
Az egész úgy kezdődött, hogy bicikliztem a falumban és tudtam, mint amikor az ember álmában tudja a dolgokat, hogy valami piszkosul nem stimmel. A közhiedelmekkel és a filmekkel ellentétben egy falu rettenetesen unalmas hely, nincsenek nagyszabású kritikák, forrongó érzelmek, az egész csak egy posvány, amiben elégedetten brekeg az a néhány boszorkány, míg a többiek megpróbálnak felszínen maradni. Na de a szokottnál is csendesebb volt, én pedig bemásztam az iskolába (nálunk is megszüntették, nagyon köszi, tényleg!), és ott volt pár srác. Olyan ötödikesek, hatodikosok lehettek, meg két nyolcadikos. Na ők mondták, hogy baj van és le kéne lépni. Hát közben besötétedett így úgy döntöttünk, hogy buszra szállunk. Aztán valahogy beugrott, hogy tulajdonképpen ennek a napnak újra kellene kezdődnie, mert van valami ilyen bűbáj, hogy kijavíthassuk ami elcsesződött, de éjfél elmúlt és az idő még mindig normálisan ment tovább.
Na ekkor bukkant fel a Doktor.
én meg jó rossz szokásom szerint kissé összezavarodtam és ebből kifolyólag pizsamát képzeltem magamra. Csak én lehetek ilyen degenerált, de tényleg. Még jó, hogy legyintett, hogy Arthur Dent is pizsamában mentette meg a világot. Mondjuk nem mentette meg, mert azok az egerek voltak és sikeresen lelőttem a poént mindenki számára, aki még nem látta, de meg akarta nézni. Bocs skacok!
Szóval nyomozgattunk és sikeresen rátaláltunk arra a feliratra, arra a kroatoan, vagy milyen szóra. Tudjátok, hogy miről beszélek. Viszont itt zombik lettek az emberek.
Visszahúzódtunk valahová, mert nem jó poén ha élve felfalnak.Közben befutott a sárgaszmeű démon is, de csaj volt és a mi oldalunkon állt, vagy valami ilyesmi. Őt nem igazán értettem, viszont adott ellenszert, tehát megmaradt a gyanús-vagy-de-elviselünk szinten.
A dolognak amúgy jó vége lett, valószínüleg, nem tudom, mert ott felébredtem, hogy lerángatnak arról a magaslatról, ahova azért másztam fel, hogy jobb legyen a rálátásom a terepre és egy bottal csépeltem őket.
Felébredtem, de ki nem állhatom, hogy sorozatszereplők lézengenek az álmomban. Persze biztos én csinálom, mármint a tudatalattim, vagy valami és megy valahova, de ettől függetlenül zavaró tud lenni.
Mondjuk az érdekes volt, amikor Lokival kellett együtt dolgoznunk valami miatt és a rohadék persze, hogy átvert. Nem tudom mire számítottam.
Viszont Sherlockkal inkább régebben álmodtam, mikor a Jeremy Brett féle feldolgozásokat néztem. Benedict is nagyszerű, de azért nekem Jeremy marad az igazi Sherlock Holmes. Izléses pofonok.
Tehát vannak ilyen megnyilvánulásaim. És ezt csak azért iram le, hogy foglalja a helyet. Meg nem akarom elfelejteni, mert még jó lehet valamire.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése