( Challenge - negyedik történet)
Tartalom: John és Sherlock egymáshoz kötözve ébred egy sikátorban. Meztelenül.
Megadott téma: Együtt alvás
Megadott téma: Együtt alvás
Műfaj: Elborult
Páros: Johnlock
Fandom: Sherlock BBC
Korhatár: 12+
Figyelmeztetés: Megnyilvánultam
Megjegyzés: Az alábbi párbeszédnek vajmi kevés köze van a megadott témához, romantikához semmi, az értelemmel pedig egy mondatba se érdemes említeni. Edzés után, a buszon találtam ki. Szerintetek?
Korhatár: 12+
Figyelmeztetés: Megnyilvánultam
Megjegyzés: Az alábbi párbeszédnek vajmi kevés köze van a megadott témához, romantikához semmi, az értelemmel pedig egy mondatba se érdemes említeni. Edzés után, a buszon találtam ki. Szerintetek?
- John! Vedd ki a könyököd az oldalamból!
- Sherlock, össze vagyunk kötve.
- Ez még nem lehet akadály ahhoz, hogy eltávolítsd a könyököd a harmadik és negyedik bordám közül.
- Elmondom lassan, még egyszer, hogy az a te zseniális agyad is felfogja. Össze…vagyunk…kötve…
- Ez még nem lehet akadály ahhoz, hogy eltávolítsd a könyököd a harmadik és negyedik bordám közül.
- Elmondom lassan, még egyszer, hogy az a te zseniális agyad is felfogja. Össze…vagyunk…kötve…
- Ez szikszalag.
- Teljesen mindegy! El tudod vágni?
- Ha lenne bicskám, akkor az a nadrágomba lenne, de nincs rajtam nadrág se. És ahogy elnézem más se.
- Basszus! Akkor ezek szerint mégsem csak álom.
- Ezek szerint hajlandó vagy eltávolítani a könyöködet?
- Sherlock!
- . . .
- Remek most duzzogsz.
- Nekem nem szokásom duzzogni.
- Oké, ebbe most ne menjünk bele. Te ez egy sikátor.
- Jó, hogy végre észrevetted.
- Mit keresünk összekötözve, meztelenül egy sikátorban az éjszaka közepén?
- Megtennéd, hogy nem üvöltesz? Nem akarok süket lenni.
- Dühös vagyok, Sherlock ilyenkor az emberek üvöltenek! Lestradenak csak meghallja! Elvégre, ha jól emlékszem arra a kevésre, ami a délutánból megmaradt, együtt voltunk valami kocsmában.
- Jó, hogy legalább ez megmaradt. Nos, ti ketten túlságosan sok sört gurítottak le a torkotokon, ami főleg Lestradenak ártott meg. Valami ostoba fogadást kötöttek, ennek az eredményeképpen kerültünk ilyen megalázó helyzetbe. A derék rendőr maga vetkőztetett le minket és kötött össze, majd még mindig vihogva, távozott.
- Úristen!
- Ne rángass már, ezzel nem oldasz meg semmit.
- Nem tudom mióta vagyunk itt, lehet, hogy aludtam is közbe…
- Aludtál. Szörnyen horkolsz.
- Ez nem lényeges.
- De igenis az. Ha esetleg konszolidáltabb körülmények között akarnánk együtt lenni, kezdened kell vele valamit. Utálom, ha valaki hortyog.
- Sherlock!
- Ne mondd így nekem, hogy Sherlock!
- De igenis mondom. Neked kellett volna figyelni, hogy ne kerüljünk kínos helyzetbe. Várj, ugye nem direkt kerültünk kínos helyzetbe? Mondd, hogy nem te javasoltad!?
- Nem én javasoltam.
- Hazudsz.
- Te mondtad, hogy mondjam.
- …
- Most te is duzzogsz.
- ...
- Hagyd abba John, ez gyerekes. Segíts inkább ott van egy törött üveg azzal elvághatom a szikszalagot.
- Egész pontosan mióta is tudtad, hogy ez ott van?
- Jó ideje.
- Akkor miért nem szabadítottál ki minket?
- Meg kellett várnom, hogy fölébredj. Túl nehéz vagy ahhoz, hogy vonszoljalak, innen meg nem érem el.
- Most már rendben?
- Aha. Ne mozgasd a csuklód, nem áll szándékomban elvágni.
- Én nem haboznék.
- Tudom, azért van nálam az üveg és nem nálad. Kész is.
- Remek.
- John…!
- Hagyj Sherlock, keresek egy rendőrt.
- John…!
- Segítség! Egy szatír!
- John, még mindig meztelen vagy.
- Teljesen mindegy! El tudod vágni?
- Ha lenne bicskám, akkor az a nadrágomba lenne, de nincs rajtam nadrág se. És ahogy elnézem más se.
- Basszus! Akkor ezek szerint mégsem csak álom.
- Ezek szerint hajlandó vagy eltávolítani a könyöködet?
- Sherlock!
- . . .
- Remek most duzzogsz.
- Nekem nem szokásom duzzogni.
- Oké, ebbe most ne menjünk bele. Te ez egy sikátor.
- Jó, hogy végre észrevetted.
- Mit keresünk összekötözve, meztelenül egy sikátorban az éjszaka közepén?
- Megtennéd, hogy nem üvöltesz? Nem akarok süket lenni.
- Dühös vagyok, Sherlock ilyenkor az emberek üvöltenek! Lestradenak csak meghallja! Elvégre, ha jól emlékszem arra a kevésre, ami a délutánból megmaradt, együtt voltunk valami kocsmában.
- Jó, hogy legalább ez megmaradt. Nos, ti ketten túlságosan sok sört gurítottak le a torkotokon, ami főleg Lestradenak ártott meg. Valami ostoba fogadást kötöttek, ennek az eredményeképpen kerültünk ilyen megalázó helyzetbe. A derék rendőr maga vetkőztetett le minket és kötött össze, majd még mindig vihogva, távozott.
- Úristen!
- Ne rángass már, ezzel nem oldasz meg semmit.
- Nem tudom mióta vagyunk itt, lehet, hogy aludtam is közbe…
- Aludtál. Szörnyen horkolsz.
- Ez nem lényeges.
- De igenis az. Ha esetleg konszolidáltabb körülmények között akarnánk együtt lenni, kezdened kell vele valamit. Utálom, ha valaki hortyog.
- Sherlock!
- Ne mondd így nekem, hogy Sherlock!
- De igenis mondom. Neked kellett volna figyelni, hogy ne kerüljünk kínos helyzetbe. Várj, ugye nem direkt kerültünk kínos helyzetbe? Mondd, hogy nem te javasoltad!?
- Nem én javasoltam.
- Hazudsz.
- Te mondtad, hogy mondjam.
- …
- Most te is duzzogsz.
- ...
- Hagyd abba John, ez gyerekes. Segíts inkább ott van egy törött üveg azzal elvághatom a szikszalagot.
- Egész pontosan mióta is tudtad, hogy ez ott van?
- Jó ideje.
- Akkor miért nem szabadítottál ki minket?
- Meg kellett várnom, hogy fölébredj. Túl nehéz vagy ahhoz, hogy vonszoljalak, innen meg nem érem el.
- Most már rendben?
- Aha. Ne mozgasd a csuklód, nem áll szándékomban elvágni.
- Én nem haboznék.
- Tudom, azért van nálam az üveg és nem nálad. Kész is.
- Remek.
- John…!
- Hagyj Sherlock, keresek egy rendőrt.
- John…!
- Segítség! Egy szatír!
- John, még mindig meztelen vagy.
Ez most felébresztett! #D John a maga zsenialitásával meztelenül szatírt kiált, komolyan? :D
VálaszTörlésJéé, ez tényleg így jött ki?
TörlésTényleg.
Nos, akkor igen. Észrevette magát egy kirakatban és megrémült.
És szép jó reggelt!
Végig vigyorogtam,a végén pedig hangosan felröhögtem. XDDD
VálaszTörlés"- Segítség! Egy szatír!
- John, még mindig meztelen vagy." kész, meghaltam, nevetek, imádtam
Esetleg szükségeltetik újjáélesztés vagy megleszel?
TörlésKöszönöm a dícsérő szavaid, nagyon jól estek.
Szerettek nevettetni, és ez a legnagyobb jutalom, hogy nevetsz.
basszus, a végén én is jót nevettem :D elképzelem, ahogy John meztelenül kiabál, Sherlock meg mögötte fogja a fejét :D nagyon tetszett!!
VálaszTörlésA spontaneitás ereje :)
TörlésBoldog vagyok, hogy neked is tetszett. Szeretjük, mikor John lökött :)
Jajj, ez rettentően fájt, és a vége :'D
VálaszTörlésFájjon is, az volt a cél!
TörlésRemélem elképzelted te is a végét! :)
John még az italtól kábultan, dülöngélve, a maga kis ügyetlen módján megy és megy. Szatír. De ő meg-- never mind me, este ilyet nekem nem szabad olvasnom :'D jóságos ég. Kellett ez így estére, talán még is. Négy percre elfelejtettem a tanulásnak még csak a gondolatát is :D
VálaszTörlésDe szabad, hogyne szabadna! Látod még a gondokat is levette a válladról egészen négy percig! Határozottan jótékony ez a szösszenet (van agyrombolóbb is khm), örülök, hogy olvastad!
TörlésMég szerencse, hogy tök egyedül vagyok az irodámban, és a legközelebbi kolléga a folyosó végén van, mert így nyugodtan nevethetek, és senki sem hallja. :D Nem tudok elég hálás lenni ezért a történetért, meg a végén elénk táruló képért. Igen, láttam, és azt hiszem, a retinámba égett úgy kb. örökre. :D :D
VálaszTörlésTudtam én, hogy más is olvas slasht munkaidőben! Mázlis vagy, hogy nem kell visszafognod a nevetést :)
TörlésRészvétem a retinádért, de ha ez vigasztal, m i n d e n k i látta, de eddig még senki sem panaszkodott túlságosan, és ha jól vettem ki, te is inkább hálás vagy :D