Tegnap megnéztem a Sziki-szökevényt és két dologra jöttem rá.
Egy: marha nehéz bármilyen szivszaggató történetet írni, ha az ember lánya gyakorlatilag Leslie Nielsen, illetve Bud Spencer és Terence Hill filmeken nőtt fel.
Kettő: A Báránysültek hallgatnak a Hannibál filmek paródiája, mármint főleg, mert van benne némi Psycho is. Ezt mondjuk korábban is tudtam, csak most tudatosítottam magamban, hogy tényleg így van. De hát jobb később, mint soha. Sajnos, most egy ideig nem nézhetem meg a Bárányok hallgatnak-ot, mert magamat ismerve tuti, hogy beugrana valami a paródiából. Ebben azért vagyok ennyire biztos, mert színházban, még tavalyelőtt, amikor néztük a Mária evangéliumát, Jézus keresztre feszítésekor, nah mit fütyültem magamban? Naná, hogy a Felhők felett mindig kék az ég-t. Ez aztán elmúlt, de maga a tulajdonságom megmaradt.
De legalább végre racionális magyarázattal tudok szolgálni arról, hogy miért ilyen a stílusom. Nem mintha nem szívleltetnék erős érzületekkel a groteszk és társai iránt, de néha idegesítő. Jah és néha nagyon cinikus is vagyok, de azt az oldalamat ti még nem ismeritek. Majd egyszer, ha kiadják a készülő novelláskötetemet.
Szóval én máig szeretem az ilyen jópofa, parodista filmeket. Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy melyik a kedvenc vámpíros alkotásom, én rávágom, hogy Drakula halott, de élvezi.
Az valami zseniálisan idióta, fantasztikus paródia, brilliáns forgatókönnyvel és színészekkel. Imádom, nah és bárhol, bármikor tudunk idézni belőle, komplett párbeszédeket. Mert naná, hogy benne van a családi zsargonban. Túráknál például rendszeresen előadjuk a "Nézze Renfield! Bort iszom és csirkét eszem!" című monológot. A többi turista meg néz ránk, hogy kik ezek az elmeházból szököttek.
Bátran ajánlom ezeket a filmeket, meg az összes Leslie Nielsen-t, mert jó néha röhögni. Szerintem minimális fogékonyság szükségeltetik és akkor minden rendben lesz. Még az eredeti filmeket sem kell ismerni hozzájuk, legalábbis én enélkül az ismeret nélkül is pompásan szórakozom.
Nem annyira "megértősek" a poénjai, mint egy Monthy Pyhtonnak, és csak remélni tudom, hogy értitek mire gondoltam. Mondjuk egyik este, mikor néztem az egyik részt, komolyan elgondolkodtam, hogy tulajdonképpen miért is nevetek ezen, de aztán hagytam a filozofálást és egyszerűen jól éreztem.
Noh, kérem hát ezért van az, hogy én előnyben részesítem a groteszket.
Bár, hogy a nagymonológokhoz mi vonzz, az még rejtély előttem.
Én sosem szerettem ezt a vámpíros témát (a Twilight óta még kevésbé, bár tudom, hogy az azért a legalja), viszont a Drakula halott, de élvezi nekem is nagy kedvencem. Talán az is a baj, hogy nekem a vámpírok mindig rögtön önmaguk paródiái is (nem kell, hogy mellé még csillogjanak pluszba). Bár, ha jobban belegondolok, a vámpír-lét maga az élet csúf, torz paródiája, nem? (Jájj, vasárnap van, ilyenkor mindent könnyű elvinni filozófikus irányba).
VálaszTörlésNem tudom, ezen még sosem gondolkoztam.
TörlésIgazából nekem nincs bajom a vámpírokkal, de csak a régi iskolába tartozókkal vagyok elnéző. A Pengét megnézem, de brr... a tvájlájt meg hát... Nos az a műfaj legalja, ebben igazad van.
óó, ezeket a filmeket én is imádom :O és igen, ismerős, amikor az eredeti film nézése közben eszedbe jut a paródia. Ez csak akkor gáz, ha társaságban nézek filmet, mert tuti, h akkor nevetnem kell, és mindenki hülyének néz :D
VálaszTörlésDrakula halott, de élvezi: <3 <3 <3 mondjuk én eleve nagyon szeretem a vámpíros filmeket/könyveket stb (kivéve a csillámfaszvámpírokat. na, azokat nem.), de ez, EZ! imádom.
a monthy python pedig a másik szerelmem - na én abból szoktam állandóan idézgetni. meg az ace venturából, de az megint más lapra tartozik :D
Szerintem jó érzés valami olyan dogon röhögni amit csak te értesz, de hát izléses pofonok.
TörlésIgen Leslie Nielsen, mint Drakula egész egyszerűen zseniális és imádjuk együtt :)