Bevallom a cím kicsit becsapós, de hűen tükrözi a történteket.
Nézzétek csak a képet.
Szóval Barbacs egy Isten háta előtti falu, cirka harminc kilométerre Győrtől, egy tóval, meg minden olyan dologgal, ami az ilyen kis faluknak a tartozéka. Nomármost én is itt tengetem napjaimat, néha unalmasan, néha nem annyira. A mai napon rászántam magam, hogy írok egy új bejegyzést, ami nagyon cinikus, nagyon pikírt és úgy általában véve is világgyűlőlő lett volna, de a Sors közbeszólt és a fejemből kirepültek az ilyen gondolatok.
Az egésznek az oka négy deci tej. Ugyanis ha nem kell elmennem, soha nem találom meg a szerencsétlen állatot, nem leszek boldog, és talán vele is ki tudja, mi történik.
De hát el kellett mennem, így aztán bele is botlottam a kétéltűbe.
Nos tekerek békésen a biciklivel, szépeket gondolok a párás időjárásról, aztán egyszer csak látom ám, hogy a kanyarban fekszik valami kerek. Arra gondoltam, hogy vagy elütöttek valamit, vagy valaki eldobott valamit, vagy valami és megy valahova. Mint pár pillanattal később kiderült, ez volt a nyerő válasz. Az a dolog, ami ott hevert a betonon egy teknősbéka volt.
Egy igazi, élő, lélegző, és felettébb siető teknősbéka.
Nagyon meglepődtem, mert így még soha nem láttam. Az állatkertben az ember lánya tudomásul veszi, hogy ott van, de nem tudja megérinteni, és az üvegfal miatt közel sem kerülhet hozzá igazán.
Itt azonban meg is simogattam, mire bebújt a páncéljába, csak úgy koppant a vége a földön. Megvakartam a fejem, majd arra az elhatározásra jutottam, hogy átviszem a hűsre, egyrészt, hogy ne üssék el, mert még egy ilyen kis faluba is mennek, mint az őrültek, másrészt az árnyékok alatt biztos jobban érzi magát.
Annyira nem volt nyerő ötlet, mert a szembe lévő háznál lévő kutya úgy vinnyogott, nyöszörgött, szűkölt, kaffogott a teknősre, hogy komolyan attól tartottam kárt tesz magában. Annál is inkább mivel drótkerítéssel volt elkerítve és a pofája beleakadt az egyik résbe. De szerencsére mindenki megúszta és nekem se kellett kutyákkal suttogót alakítanom (ennek azért is örültem, mert félek a kutyáktól. Amíg szépen csendben, jól láthatóan, békésen hever, fekszik, van, addig oké. De mihelyt ugat, a lábam körül ugrált és főleg taposó akna szerűen cirkál és kaffog, hát attól kivagyok). A teknősnek nem tetszett a hangos jószág, mert tovább spurizott. Egész gyors állat, ahhoz képest, hogy mit kell a hátán cipelnie, én meg komolyan elkezdtem azon aggódni, hogy most mit is csináljak. Ugye ha díszállat, akkor kell a gazdijának, ha meg nem akkor nyugodtan beleengedhetem a tóba. Na de senkit nem jár kint, akitől megtudhatnám! Ugyan jött arra egy autós, de az meg úgy nézet, hogy kedvem volt neki odakiáltani, hogy csak a teknősömet sétáltatom!
Végül csak döntésre jutottam. Bekopogtam abba a házba, amihez először a legközelebb láttam, és közben ide-oda ingáztam a szökevény állat meg a ház között. Végül csak kijött egy rózsaszín pongyolás nénike, aki elárulta, hogy valóban a tóban él, nyugodtan engedjem vissza. Hálásan megköszöntem, majd szaladtam a teknősért, aki már meghódította a virágágyást is. Felkaptam, de ekkor rá kellett jönnöm, hogy akármilyen ártatlannak látszik is, betyárosan tud karmolni. Kapálózott, de nem tudott belekapni a kezembe, mert úgy fogtam, meg fújtatott, hangosan és vadul. Bizonyára nehezményezte, hogy kézbe vettem, de meg tudtam érteni. Elvégre ki szereti, ha csak úgy felveszik és cipelni kezdik Isten tudja hová?
Igyekeztem megnyugtatni, elmagyarázni, hogy visszaviszem a tóba, jó helyre kerül, nem kell félnie. Végül is így lett, visszaeresztettem, ő meg eltűnt a vízben.
Tesómnak is elmeséltem ő rögtön rávágta, hogy biztos aligátorteknős volt. Ráhagytam a dolgot, legyen boldog vele, de szerintem nem az lehetett.
Anyám szerint, akinek a tej leadása után elmeséltem, azt mondta, hogy milyen ideges lehetett, amiért visszavittem a "start" mezőre, amikor ő már meghódította a szárazföldet.
Ha ez igaz, elég szívás lehetett neki, hogy visszakerült a többiek közé. Megtudtam ugyanis, hogy össz-vissz három teknős él a tóban, többeket meg is haraptak. Csak tudnám ki lehet olyan hülye, esetleg részeg, hogy a teknőst a fejénél birizgálja!
Mondjuk ha tényleg egy mersz-és-nyersz alapon csángált a szárazföldön, akkor simán el tudom képzelni a következő párbeszédet, mikor teknősünk visszaevickél a társaihoz.
- Nem ér a fogadás, idő előtt jöttél vissza.
- De ha egyszer valami idióta kétlábú egész egyszerűen visszahozott!
- Nana, azt bárki mondhassa!
Mindenesetre akárhogy is volt, én örülök, hogy visszakerült a tóba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése