Hétköznapi dolgok történtek

És közben megint elment egy hét, meg egy hónap is. Miért voltam olyan biztos benne, hogy a február is harmincnapos, mint a többi? Miért? Nem tudom, talán azért, mert már megint kiestem a Valóságból. Bár ebben része lehetett a Setét torony ciklusnak, amit pdf-be telóról (meg néha gépről) olvasok, amiben már a negyedik kötetnél tartok, és igen erősen vissza kell fognom magamat, hogy ne kezdjek el "Vaj igen"-ezni, meg ne jelentsem ki, minden egyes shipre, hogy a "ka" akarta így. De a legjobb kiszólásnak változatlanul azt tartom, hogy ne feledkezz el apád arcáról.
Amit még nagyon szeretek, az, hogy van kikacsintás a többi könyvére, például a Sárkány szemére, ahol a varázslót Flaggnek hívják, és ő nem más, mint a feketébe öltözött ember. És most a negyedik kötetben viszontláthatjuk Callahan atyát, aki Jerusalem's Lot hite vesztett, iszákos papja volt. Nagy a kísértés, hogy még több poént lőjek le, főleg az Árnyak Hölgyével kapcsolatban, de nem teszem. Meghagyom az ajánlóknak ezt a lehetőséget, amikkel szintén csúfosan le vagyok maradva.
Akárcsak a beharangozott cuccokkal, amiket írok, csak Mycroft nem hajlandó együtt működni. Valószínűleg rájött, hogy az öcsém sütijével próbálom kicsikarni belőle az információt, így nem szól egy szót sem. De a süteményt, az bezzeg eszi. Amire Jim is rákapott, ami ugye jó, mert hát fontos az együttműködésük ahhoz, hogy a Bábmestert folytatni tudjam, de az már mégiscsak felháborító, hogy Lestrade meg se hallja, amit mondok neki. Nehéz természetű a pasas, vagy csak rohadtul elege van a társaságból, és meg se hallja a faggatózásomat. Mondjuk cseszheti, mert így is, úgy is megírom, csak bosszant.
Ahogy az is, hogy elkapott Night Vale. Tegnap este, angolóra után, ami most valahogy nem volt az igazi, úgy voltam vele, hogy írok valamit, amíg nem jön a buszom, és hát addig rágtam a tollam végét, míg megadtam magam és nekiláttam a novellának. Írom a tartalomként rendszeresített verset, jön a páros címke, és mire észbe kapok a kettő név helyett, három szerepel ott. Csak lesek, hogy mi van? Kevint értem, Steve is rendben van, de Earl? Mit keres itt Earl? Csak lesek a mellettem ülő srácra, aki olyan szomorún mosolyog, és reméltem, hogy van annyi vád a tekintetemben, ami felfogatja vele, hogy én nem túröm az ilyen kilengéseket.
Nem volt.
A pasas egy cserkészbáránybőrbe bújt farkas, szerintem tisztában van azzal, hogy milyen esendő és nem volt szívem kihúzni a nevét. Hát ha ez kell a boldogságához, ám legyen! Persze egy ilyen pofátlanság után ne is számítson arra, hogy szép és békés és fluffos lesz az iromány. Sajnos nem érdekelte, úgy látszik neki mindegy, csak együtt lehessen Cecillel. Jelen esetben Kevinnel, de végső soron a két személy egy és ugyanaz.
Aki nem ismerné a fandomot, az itt olvashatja magyarul, erre meg hallgathatja. Garantáltan ajánlom minden Hannibál rajongónak, a horror és abszurd humor kedvelőinek, meg bárkinek, aki úgy érzi, hogy le tudja kötni egy olyan sivatagi kisváros, ahol a megnyugtatóan mély hangú Cecil olvassa fel a világ legnyugtalanítóbb híreit. Ja és szerelmes Carlosba, aki pofátlanul tökéletes és tudós.
De ha már furcsaságok, akkor Supernatural. Belevágtam a nyolcadik évadba, mert nem bírtam rászánni magam, hogy végignézzem a hetedik évad második felét. Mondjuk az zavar, hogy nem tudom miként tért vissza Castiel, de biztos van elég infó az interneten, csak meg kell találnom. Úgy ültem le nézni, hogy na egy rész, aztán megyek megcsinálom az angolházit. Így daráltam le öt részt, és végül a házit olyan tíz óra körül írtam meg. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az öcsém nézte velem.
Éppen a kézikamerás résznél tartottam, ami nem egy nagy kedvencem műfajilag, és azzal sem csente a szívembe magát, hogy a gyerek tíz perc után kibökte, hogy milyen szörnyt keresnek.
Ne már!
Értitek, lehetett volna szellem, maja istenség, a Trükkös, démon, kitsune, vámpír,bármi, de tényleg bármi, de nem! Vérfarkasnak kellett lennie! Pfff... Utálom mikor a gyerek ezt csinálja, már a Sherlocknál is utáltam, hogy elsőnek tippelte be a gumiköteles verziót. Soha nem fogom megbocsátani neki, soha!
Magamnak sem, mert most a Shut up! mellé felszedte az Awesome! kifejezést, és túlságosan gyakran használja mindkettőt. Túlságosan gyakran, és nem tudom leállítani. Egyszer úgyis felpofozom, de ezt addig nem hiszi el, míg meg nem teszem. Bár ha megtalálja a gázálárcot, amit még az egyik szülinapjára vettem neki, és odaáll az ágyam mellé, és rákezdi, hogy Are you my mummy?, akkor én szerzek egy kámzsát és bosszúból Kámzsás alak leszek.
Crowleyval még nem találkozott, bár előre tudom, hogy tetszeni fog neki. Én bírtam, mikor nagy drámaisággal benyögte, hogy jól van viheti a lelkét, mire megkapta, hogy nincs is neki olyan. Azt a fancsali pofát! Bírom Crowleyt, nagy formátum, van stílusa, és nem annyira gonosz, csak mindig a maga hasznát lesi.
Jah és Dean megölelte Casteilt! Megölelte! Vissza kellett pörgetnem kétszer is, hogy felfogjam, hogy igen, tényleg azt látom, amit, és megkönnyeztem, hogy végre! Végre! Valaki nyugtasson, meg hogy az elkövetkezendő részek, és a kilencedig évad nem tünteti el a köztük vibráló érzelmeket! Átölelte!
Benny a vámpír, huh neki nagyon drukkoltam, de nem jött össze ez a szerelmi história. Pedig inkább az övék, mint Samé! Komolyan, nincs nagy bajom a sráccal, de ezt a cukorromantikát nem bírom. Még öcsém is megjegyezte, hogy a purgatóriumos részek sokkal jobb visszaemlékezések. Szerintem is.
Mit is akartam még mondani?
Jah igen, angolórán elgondolkoztam azon, hogy milyen helyesnek tartjuk az idegen akcentust, angolt, vagy franciát. Vajon egy angol, vagy francia számára szintén aranyosnak tartja a magyar akcentust? A választ nem tudom, de hát ez úgyis csak ilyen futó felvetés.
És képzeljétek, anyám varr nekem egy kék sálat, de lehet megkérem, hogy kössön valami pulóvert is. Jól van na, készülök conra, meg arra a talira is. Előre szólok, hogy viszek fényképezőgépet és nem fogok félni használni!
Muhahaha!
Zárom soraimat, mint őszinte hívetek és találkozunk a legközelebbi hozzászólásomnál vagy bejegyzésemnél!