Láttam a dátumokat szállni az égen, de sajnos szemembe sütött a Nap

Anee tegnap megemlítette, hogy ő, mint fem!Dean érkezik a conra, én meg annyira megörültem, már annak is, hogy jön, hogy felajánlottam, egy-két fénykép erejéig leszek Castiel. Az ún. jelmez nem probléma, spórolósan oldom meg, csak cipő kéne még, meg egy táska, ami szintén alapjáraton is kellene. Szóval ing, fekete nadrág, bakancs, nyakkendő (amit valahogy elkunyerálok öcsémtől), ballonkabát és ezzel meg van oldva a fem!Lestrade. A szemüvegem úgyis fényre sötétedik, tehát azt is ki lehet pipálni, és azt hiszem a karakterrel se lesz gondom. Ezt azért mondtam el, mert Cas is hasonló göncöket visel, és így két legyet ütök egy csapásra. Még az eltűnés is megy, van benne gyakorlatom, meg talán az az angolos, nincs-humorérzéke-de-ettől-vicces érzületet is vissza tudom adni, de a fapofa, na az kilőve. Tudok komoly lenni, de ha épp előadom magam, akkor lesem a hatást. De remélem ettől még jól fog menni.

Ilyen tudathasadásos cosplaybe fogom nyomni, nagyon jó lesz, arról nem is beszélve, hogy közbe még önmagamat is adom, mert tuti lesz olyan pillanat :)

Alig várom, hogy ott legyünk már! Itt említem meg, hogy eltévedős fajta vagyok, tehát valaki plíz, jöjjön ki elém a vonatra! Majd megmondom, hogy melyikre, de olyan sok idő van még addig!
A napok gyorsan telnek, de az órák csak vánszorognak, hiába löködöm a mutatókat, visszazökkenve percenként falják fel a múltat.
Rímben beszélek, remek.

Mint már említettem, nézem újra a Supnatot, és most a kilencedik...nem, tizedik résznél tartok. Alfinak feltörik a processzorát. Nem tudtam végignézni, csak félig, de spoilerből tudom, hogy Alfie nem éli túl. De nem ezért mondom, hanem beugrott az az ötlet, hogy Alfi volt Castiel exe. Aztán útközben Rei ponosított, hogy testvérek, szóval mégse slash, hanem sima testvérsztori lesz. Mert vérszemet kaptam Broccoli űbercsodás véleményétől. Konkrétan ez a mondat a hibás: "Annyira szeretem, hogy felkarolod a sorozatok kis mellékszereplőit, akikről amúgy senki sem ír, pedig kellene." Miután körbevisongtam a házat, és indokolatlanul sok bátorságot nyertem. Megint van annyi ötletem, hogy sok, de előszőr a challengét kéne lerendezni. Hétvégén fent lesz, és előre igérem, hogy pofátlanul vidám lesz. Lévén Csengetett Mylord?

A Sherlock BBC-ből is irom, mondatonként haladva előre, leír-áthúz, leír-áthúz játékot játszva, de haladok.
A WtNV fandomból először a Kevin/Earl/Steve mesterhármassal kéne kezdenem valamit, de fogalmam sincs, hogyan jutnak el Night Vale-ből Desert Bluffsba, mikor az utak nem vezetnek sehová, csak önmagukba. Kinomban gyilkos hajlamokkal, meg örző-védő mentalitással ruháztam fel a várostáblát, és az egész átment valami röhejes roadtripbe, csillagos ég alatt alvással meg iyenekkel. De ez nem az, ami kell. Lehet, hogy egyszerűbb lenne valami deus ex machina jellegű kezdés, de akkor elveszik egy tök jó jelenet.

Vagy nem is!

Simán beletehetem a WtNV/DW crossoverbe, és akkor lehetnek Stevék egyből DB-ben.

Határozottan működik ez a levezetéses dolog, még akkor is, hogyha nem egy koponyához/mellszoborhoz/Johnhoz beszélek, és nem is beszélek, csak irok. Nektek. Meg magamnak.

Visszatérve az újabb crossoverhez, Rei Rítus című novellájában volt pár mondat egy repedésről a plafonon. No most én rávetődtem az ötletre, engedéllyel magamévá tettem és most már csak meg kéne nyilvánulnom. Lehetőleg úgy, hogy nem megyek át melodrámába, ami nagyon nehéz, tekintve, hogy mármegintangst. A repedés, az a repedés, amivel a Doktor kínlódik állandóan, és Carlos vigyázni akar Cecilre, és átmegy örültbe, de hát Cecil miatt, úgyhogy Cecilos, meg egy kis Steve/Earl is, mert miért ne, és verekedés. Én is jobban örülnék egy kocsmázós ficnek, de nincs elég mélyen a szívemben a konyhakés.

A regényemmel is haladok, és miután irtam tíz oldalt, rájöttem, hogy hiába. Mert ha elviszik a mentősök, akkor borul az egész szisztéma, szóval az ápolók mennek a kukába. Fizikai fájdalmat okoz megválni tőlük, mert mégiscsak szenvedtem velük, de hát nincs maradásuk. És csak, hogy szép legyen az élet, bejött egy másik ötlet, miután rogyásig hallgattam az Abney Parkot, illetve egy régebbi ötlet, amiben felcsillant néhány új fordulat és szerelő.

Döntsem el, hogy melyiken dolgozzam.

Aztn végül egyiken se, ami kimondhatatlanul bosszantó, de igyekszem (mint az indián), hogy elmozduljak a holtpontról.
Ó, és a héten angolvizsga! Pénteken, mert lezártunk egy leckerészt, és most irásbeli/szóbeli várható. Még nem félek tőle, még megvan az a csekélyke önbizalmam, hogy talán nem vagyok teljesen reménytelen eset, de majd pénteken! Hogy be leszek sózva! És ne tessék nekem mondani, hogyha tanulok minden rendben lesz, mert ezen nem javít, akárhány órát is magolom. Sosem növöm ki a vizsgadrukkot, soha!

Ezt még elmondom, mert mostanában visszaköszönget innen-onnan a Harry Potter, én meg újfent elgondolkoztam azon, hogy melyik házba osztanának be, és mindig oda lyukadok ki, hogy a Hugrabugba. Na a lényeg, hogy anyámmal tegnap mentünk a postára, és felderengett bennem, mi alapján működhetnek a sorszámok.

Anyám: Hát ezt megmondani nem tudom neked édes fiam, pállot szájú Tóbiás, de majd megkérdezzük aaa...tudodkit.
Én: Voldemortot?

Cseppet sem néztünk ki úgy, mint akik a vigyori házból szöktek. Cseppet sem.

Azért még mindig ijesztő, hogy külsőre, arcra mennyire hasonlítunk. Kill your dubble.

És lassan elég pénzem lesz egy laptopra, juhú! Juhú még a jövő hónap, mert megyek Pestre, con, bloggertali, nem fogok előttük aludni.

Hogy hogyan jövök haza, azt még nem tudom, de gyanítom, hogy vonattal. De ezen nem problémázok, majd csak megoldom valahogy!

Hát most így ennyi lettem volna, szivárványbékepillangó mindenkinek!

U.I: A lgelső gif t ö k é l e t e s e n jellemzi az összes lelkiállapotomat. Meg a fejemben élő fandomokét is. :)