Edzőtábor!

Tudom, nem árasztottam el frissel az oldalt, sőt újra eltűnök! Igazából szombaton indulunk edzőtáborba, Gödöllőre, de nem hiszem, hogy addig lesz időm-energiám, gépelni valami értékelhetőt. Viszont itt van ez a bejegyzés, hogy tudjátok, hogy megyek és mire visszatértek, garantálom, hogy kaptok egy Miért-pont-ez-a-hobbi? című kiselőadást.
A kép a tavalyi edzőtáborban készült, a konyhásnénikkel együtt. Higgyétek el, megérdemelték, elvégre ők láttak el minket minden reggel, meg este kajával, méghozzá nagyon finommal és táplálóval.
Jah igen, az a kendős, gömbölyeg csajszi, aki teli szájjal vigyorog, na az én vagyok. Bezony. Ezt a sokkot, mi?
A kép bal szélén, az a kis fickó, aki a nagydarab szakállas mellől nézdegél mosolyogva, félredöntött fejjel, na ő a Pongrácz Tamás nevezetű egyén, aki hatalmas nagy karakter és simán megérdemelné, hogy egy avatott kéz regényhőssé formálja. Nem kéne sokat alakítania, ő egy valódi egyéniség.
Az a nagydarab szakállas Módos András, az apja a Szabadhegyiben volt igazgató.
Srévizavé mögötte, az a kopasz, idősebb, szintén mosolygó úriember Heitter Péter a győri kard rendje főoktatója, már ha szabad ezt a kifejezést használnom. Tipikusan az az alak, aki ha elmegy az Északi-sarkra ott is van ismerőse, kapcsolata. Amúgy biztonsági szolgálatnál dolgozik, és egy ideig birkózott. Nagyszerű edző, szigorú, mert tényleg követel, de igazságos is. Jah igen, apró infó: az oktatók vörös pólót viselnek.
A mellette álldogáló kopasz, szakállas alak a fia, Heitter Ákos. Boldog párkapcsolatban él, van egy kisfia, de ha lelőttök akkor sem jut eszembe a neve.
A fehér sapkában, szemüvegben álldogáló nőszemély, hivatalos boszorkánk, aki köpéssel gyógyít (elsősegélyes, és van erre egy jó szó, ami nem a szanitéc.) Heitterné Ági. Igen, ő a Heitter Péter felesége.
A hosszú, bongyor hajú srác, akit notóriusan lánynak néznek hátulról a Gonda Gyuri.
Nézzétek el nekem, de pocsék arc-és névmemóriával rendelkezem, ráadásul az itt jelenlévők többségét nem is látom minden edzésen, mert más városban vívogatnak, szóval nem tudom mindegyiküket bemutatni.
Az a komor arcú srác egy Szolári Tamás, de lehet, hogy a jóbarátja, akinek szintén nem jut eszembe a neve, de biztosan, Tamás, esetleg Péter, vagy valami hasonló. Legvégső esetben Béla, bár ez nem valószínű.
Jah igen, az a jobb szélen álló, félig takarásban lévő, szakállas srác Erik. nem a viking, aki az egyik, szintén kardos, barátnőm pasija.
Szóval így ennyi lenne hirtelen, és akaratlanul.
Tehát, többek között, velük leszek együtt edzőtáborban, már alig várom!
Jah még valami! Azok a kardok, amik majd kiszúrják a szemeteket, igaziak. Vagyis élethű másolatok szakavatott fegyverkészítő készítette, kódexekből szedett infók alapján. Természetesen nincsenek kiélezve, így kevésbé balesetveszélyesek, de ha az ember nem figyel oda, nem tartja a kontrollt, akkor csúnya vége lehet a dolognak. Eddig még senkinek nem lett komolyabb baja, de a biztonságot növelik a kesztyűk, bélelt kabátok, amit jobbára csak éles víváshoz veszünk fel, vagyis akkor ha nem ezekkel a plüss förmedvényekkel vívunk:

És persze a fejvédők! Azok is nagyon, nagyon fontosak. (Csak meg ne kérdezzétek ki van a képen, mert nem voltam ott, hogy tudjam)
Mit is akartam még mondani? Jah igazából, úgy ennyit és ezt is teljességgel véletlenül és akaratlanul, de hát ha egyszer már így belejöttem!
Szeretek róluk beszélni, azzal a kellemes tudattal, hogy soha, semmilyen körülmények között, nem fognak idetalálni.Nincsenek kínos részletek, nem, ezt sürgősen verjétek ki a fejetekből, egyszerűen csak arról van szó, hogy jólesik abban a hitben irogatni róluk, hogy nem jönnek rá. Napló, na, értitek.