Egy jó hír

Megvan a műszaki egyes vizsgám!
Kettesre!
Megvan!
Én így tantárgytól még nem paráztam, mint ettől, pedig izgulós fajta vagyok. Tudom, mert ha feszültséggel terhes időszak áll elöttem, vagy mögöttem muszáj berohangálnom a pincétől a padlásig mindent, hogy utána valahogy teljesíteni si tudjak. Ez afféle személyes mizéria, afféle szertartás, annnál is inkább, mert aztán valahogy mindig sikerül kikászálódnom a dologból, úgyhogy marad ez a felállás.
Jah igen, azt akartam ebből kihozni, hogy ez a műszaki rémes dolog. Nagyon és csontig hatolóan, és inkább Drakulával fussak össze, mint egy ilyen tantárral. Drakula szép, kedves, okos, intelligens, de ez meg csak szimplán buta és köcsög. Már elnézést de így van.
Egyfolytában fényes az álla a nyáltól, a durvább verziót mindenki találja ki izlése szerint, és olyan a vigyora, mint a száját nyaldosó barrakudáé. Vagy oroszláné. (  a hiénával nincs bajom, amit összegyűjtöttem róla, sokkal szimpatikusabb, mint a tupírozott sörényű nagymacska)
Szóval ennek a tanáregyednek a mániája az, hogy már a TSZ-ben is lepukkantnak számító traktorokról ad ezerhuszonháromszor lefénymásolt és épp ezért olvashatatlan lapokat, amiket aztán számonkér. No most állapítsd meg az elkenődött madárpiszokhoz hasonlító foltról, hogy za mi.
Hát kösz szépen.
Mindezek ellenére, némi segédeszköz igénybevételével alias puskával, mnégis túljutottam rajta. Most már jöhet a többi szaladgálnivaló, azokat is majd csak letudom!