Igazából nekem lenne más dolgom is, tanulni meg ilyesmik, szakdoga után járni, hogy ellenőrizze le végre, de ezt a nőt nem lehet megtalálni. Rejtély, hogy hogy sikerült eddig, pedig már vinném nyomtatni, ide-oda, amoda, hogy ezt tudjam le.
Aztán volt máma, szép míves magyar szóval, egy záróvizsga tájékoztató. Kellően lelkesítő volt, ahogy az már lenni szokott ilyeneknél. Viszonylag nyugodt lelkem azonnal felkorbácsolódott és most megint visszaestem a zizibolyos állapotba. Hiába mantrázom, hogy nyugodj meg, annyi minden sikerült már, ez is menni fog, dehogy hallgatok én magamra! Lehet, hogy ma hagyom a kardot és hazahúzok, hogy kellően kiüvölthessem magam.
Habár mégsem, mert a tanárnőt el kéne csípni. Szemét dolog ez a rohangászósdi, én mondom nektek. Jó, tudom, hogy ilyenkor illik magunknak rendezni a dolgokat, de ezt túlzásba vitték.
A kedvencem az az volt, mikor bementünk reggel nyolcra a suliba, hogy lesz óránk a rekultivos hapekkel, mert senki nem állította az ellenkezőjét. Megérkezünk, várunk, várunk, várunk, míg egy fél óra múlva kijön a titkárnő és nagy megkérdezi tőlünk, hogy erre és erre vártok. Felelünk, hogy igen, mire nagy kegyesen közli velünk, hogy ő ma nem jön. Általános elszörnyedés, sápadás és más, haragos nonverbális jelzők tömkelegével juttatjuk kifejezésre nemetszésünket, de erre ő fittyet hányva odaveti, hogy miért nem hívtuk fel telefonon. Mi? De akkor őt mégis minek tartják? A titkárnőnek pont az lenne a feladata, hogy két kávézás között, vagy körömlakk-fújdogálás után felhívja azt a nyomorú külsős tanárt, megkérdezze, hogy tart-e órát, majd beírja a neptunba, hogy ne gyere, öregem, nem lesz semmi! Az meg mindenkinek elküldi és voálá! Probléma megoldva.
De ő nem intézkedik, hogy nézne az ki? Egy titkárnő!
De ez már pár hetes ügy, viszont azóta sem sikerült megdönteni. Igaz előtte is éreztük, hogy az információáramlás nem az igazi, de ezek után biztosak vagyunk benne.
A másik jópofa dolog, ami ugyan nem vicces, viszont ironikus, és lehet, hogy meséltem már, amikor a tanárnak három héten keresztül nem tűnt föl, hogy senki nem jár órára, még egy ember sem, és nem esett le neki a tantusz, hogy valószínüleg azért, mert félre lettünk informálva.
Mint már oly sokszor elmondtam, káosz és tombolda, de nagyon.
Ráadásul most nemsokára záróvizsga lesz. Istennel már alkut kötöttem, hogyha sikerül, megcsinálom a Szent Jakab zarándoklatot, természetesen csak a hazai változatot, betanulom Arany összes balladáját, Poe Hollóját, Petőfi Helység kalapácsát és nem fogok Jekyll és Hyde jegyekért könyörögni. De elég lesz-e ennyi alkualapnak, azt sajnos nem tudom.
Nem tudom melyikőtök látta azt az árnyjátékot, ami benne volt a tévében is, de mindenképpen nézzétek meg. A szájtátás, könnyezés, ámulás ennél a produkciónál alap. A zene tökéletes választás, maga pedig ahogy elmesélik a történetet, az ember legbensőbb mélyét ragadja meg. Nem szóval regélik a szerelmespár tragikus történetét, hanem mozdulatokkal, ami minden sallangtól mentes, egyszerűségében is tökéletesen érthető, a gondolatot átéli az ember, anélkül, hogy fel kéne dolgoznia, és a végén azt veszi észre, hogy valamikor elfelejtett lélegezni.
Persze kell ehhez is egy minimális beleérző képesség, de hát ez meg mindenkiben megvan. Szóval ha meg akarjátok tudni, hogy mit is takarhat a katarzis szó, akkor nézzétek meg, mindenképp.
Hát ennyit akartam elmesélni nektek.
Illetve mégsem ennyit!
Fel a kezekkel, ki ismeri Vavyan Fablét? Hülye kérdés, úgyse tudom megszámolni, de aki igen, az bizonyára értesült róla, hogy elkészült és kapható legújabb regénye a Tündérlovaglás, ami annyit jelent, hogy Új Halkirálynő. Felettébb büszkén, vidáman, és elégedetten mondom, hogy meg van rendelve. Ugyan nem tudom, hogyan fogok mellette készülni a vizsgáimra, de ez legyen a holnapi én gondja. Vagy az azutánié, mert személy szerint én alig várom, hogy a karmaim közé kaparintsam.
És pólóm is lesz, szép citromsárgába, úgyhogy nagyon menő leszek. elején Halkirálynő fog úszkálni, a hátán meg ez a mondat díszlik majd: Utánam a rigor mortis.
Ez is egy napsugár a zordon életben.
Szóval most körülbelül boldog vagyok, a teljeségghez hiányzik az a bizonyos rohangászás befejezése, de hát az is eljön egyszer.
Mert a felhők felett mindig kék az ég....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése