Tünetek

Süt a nap, vagyis éppen nem, de általában elővette ezt a régi szép szokását, amit azért hangoztatok ennyit, hogy még jobban rábírjam a kötelességteljesítésre.
De nem az időjárásról akarok beszélni, mert egyrészt nem vagyok angol, másrészt úgyis mindenki látja. Igazából egy új hülyeségpajzs kéne, mert a régi elkopott. Ez egy olyan mentális védőpajzs, aminek a segítségével jobban el lehet viselni a világban dúsan terjengő ostobaságokat és homály dolgokat, spórákat, egysejtűeket. Ez utóbbiak feltűnően hasonlítanak egy emberre, de ez csupán a látszat. Mihelyt kinyitják a szájukat kiderül néhány alapvető különbség. Például nem használják az agyukat gondolkodásra.
Azt hiszem lassan besznobulok, pedig azt hittem ezt már kinőttem. Hát nem, újra itt van. És lehet, hogy csak a stressz miatt kopott el, de fenntartom a Nyomorultak bűnösségét is. Mai napig nem tudom megemészteni, hogy szívből drukkoltam egy szerelem-első-látásra párocskának, pedig ilyesmiben nem hiszek, mivel csak könyvben találkoztam vele. Ott se mindig viselem el, filmben pedig egyenesen nyálasnak tartom és messzire kerülöm a témát. ere tessék, megkönnyezem. Jó tulajdonképpen mindenen bőgtem egy sort, még a felügyelőn is, akinek útközben beugrott a neve: Javert. Annak a fickónak oltári hangja van. Lehet hurrogni a sztárokat sem ismerem. Vagyis nem mindegy mert egy Benedictet vagy egy Martin Freemant bárhol kiszúrok. Elvonási tünetek a Sherlock miatt, de legalább már forgatnak és vannak képek.
Oké, visszafogom az ömlengést, inkább írok ficcet. Illetve írnám, de időm nincs rá. Jó lenne, de nem szánok, mert egy hét aztán vizsgák. Juhé!
Igen, határozottan a stressz tehet róla.
Tegnap öreganyám nézte a Nevetséges című női műsort, vagyis a Ridikült, ami hű a nevéhez. Bár szerintem borzasztónak is hívhatnák, lévén nem tudják, hogy a női táska a retikül. Ugyan Fáyt nem bírom, de ebben egyetértek vele. Szóval a műsorban az írásról volt szó és megállapították, hogy van női írás és férfi írás. Vagyis nem tudom, hogy pontosan mit, mert nem néztem, féluton elrohantam, de valami ilyesmit tárgyaltak. Én meg kiakadtam, vagyis elkezdtem filózni azon, hogy én hibásan látom a világot, mert női írókról és férfi írókról (novellistákról, publicistákról ecetetrásokról) hallottam eddig, valamint stílusokról és műfajokról. ezek nem voltak benne. Lehet, hogy arra gondoltak, hogy bizonyos műfajt, stílust a nők, másokat a férfiak részesítenek előnyben? Hát ez se veszem Szentírásnak, lévén Victor Hugo olyan gyönyörűeket írt szenvedély témában, hogy kalapot le. Másrészről Vavyan Fable nem spórol az akcióval, igaz sosem céltalanul. Viszont nála is álomszépen van leírva a szerelem. Megcáfoltnak látom hát, hogy az csak férfi, csak női, mert ha magamból indulok ki, akkor tudom, hogy elöbb írok társadalomkritikát, mint romantikát, lévén nem fűlik hozzá a fogam. Olyat meg minek alkossak ami nem tetszik?
A témát amúgy még el tudnám vinni erre-arra, de momentán az nem célom. Illetve dehogyisnem csak időm nincsen rá, lévén megyek kabátot és egyebet lesni. Kéne, reméljük akad is. De utálok vásárolni, mert nem vagyok az a nádszálkarcsú teremtés és az egyébként teljesen rendben lévő önbizalmam lemegy a pincébe a ruhák mérete és kialakítása láttán. Persze mert egyszálbélű kínaiaknak tervezik őket gyártószalagon, figyelembe nem véve az emberiség alapvető tulajdonságát: nem vagyunk egyformák.
Még tudnék beszélni, hogy nem bírtam megállni a híradót sem megjegyzés nélkül, bár inkább témagyűjtésnek használom. Megfelelő főszállal, néhány karakterrel simán elmenne kisregénynek egy-egy adás. Nem tartom kizártnak, hogy ez valami összeesküvés része. Bár ezeket az elméleteket nem nagyon szeretem, de abban kiegyezek velük, hogy minden mindennel összefügg. Végül is ne csak fizikálisan szennyezzük környezetünket, hanem mentálisan is. Hogy ezek után mégis olvasok horrort, és írok, annak csak egy oka van: abban győz a jó, még ha meg is kell szenvednie érte.
De ki a fene szeret szenvedni? A mazochisták. És mivel ez a magánbeszélgetés kezd elmenni a végtelenbe és tovább abbahagyom és beszerzek egy hülyeségpajzsot. Talán Normális-italt is adnak mellé, bár azt nem hajtanám fel. Bármennyire is kiakasztom magamat, azért jól érzem magam a bőrömben.
Csak a pszichológus meg ne tudja!