Szösszenet spoilerekkel a Hobbitról

Végre eljuttotam odáig, hogy megnéztem a Hobbitot. Legfőképpen azért, mert Martin Feeman játszotta benne Bilbót, és hatalmas nagy színésznek tartom. Sherlockban is inkább az ő fantasztikus arcát preferáltam, mint Benedict arccsontjait. Viszont hülyeség lenne azon összekapni, hogy melyikük a jobb színész, mindketten egyformán zseniálisak. Csakhogy Martin játszotta Arthur Dentet a Galaxis Utikalauz Stopposokban és én azóta töretlenül imádom a fickót. El lehet képzelni, micsoda visongást csaptam, mikor megláttam a Sherlockban és rájöttem, hogy ő az, ő az, ő az. Utána fel kellett világosítanom szüleimet a vihánc okára, de nem értékelték a dolgot. Hiába ehhez fangörlnek kell lenni. de legalábbis részben.
Na de vissza a filmre. Én még mindig képtelen vagyok megérteni, hogy egy cirka háromszáz oldalas könyvből miként lehet trilógiát forgatni, de lassan van némi elképzelésem. Persze nekem magyarázhat bárki bármit, akkor is csak a pénzhajhászatra megy, és aki kitalálta súlyos sárkánykórban szenved. nekem ne is próbáljátok bemagyarázni, hogy csak ennyire rajongó, mert maximum két filmből meg lehetne oldani, és akkor nem rohangásznának ennyit. Pedig egy úriember sosem fut, ahogy egy törpe sem, és ezt mindenkinek illene tudnia. Legalábbis apám szerint.
Az egyetlen jó ebben, hogy Martin arcát kellőképpen sokszor viszontláthatom a képernyőkön. Az az ember egy zseni. Oké, bevallom, kicsit túl sokszor használom ezt a szót, de hát ha egyszer mindenen emberben benne rejtőzik? De mindenkiben máshogyan és ez az ami nem évülhet el.
Volt pár nagyjelenet, nagyon-nagy jelenet, amikor képes volam félretenni az elő -és minden egyéb ítéleteimet, a fangörlködéssel együtt és belefeledkezni a filmbe. Pedig ez nagy szó, ha azt vesszük, hogy roppant cinikusan kerestem a Gyűrük-Ura trilógia filmjével kapcsolatos párhuzamokat. Amiket úgy is megtaláltam, hogy az említett filmeket egyszer sem láttam végig. Hihetetlenül irritált Samu figurája, pedig a könyvben egyik kedvcenem.
Amit nagyon szerettem, mikor a törpök énekeltek. Már olvasva is a hideg rázott, de így megzenésítve egyenesen lúdbörzőttem.
Aztán amikor megjelent Gollam. Félelemetesre sikerült, le a kalappal a színész elött. Tetszett még amikor Bilbó láthatatlanná válva ott állt a kijárat elött és azon filózott, hogy megölje avagy ne ölje meg. Na ebbe sikerült teljesen belefeldkeznem, és nagyon drukkoltam Bilbónak, hogy helyesen döntsön. Az utolsó pedig az volt, mikor megölte azt az orkot, ami le akarta vágni Thorin fejét. Egész egyszerűen váó és hűha.
A többivel nem volt gondom, legalábbis nem sok, a tündékkel alapvetően nem vagyok jóba. Nem tudom ki hogy van vele, de nekem kicsit irritáló a fennhéjázásuk.
A törpök is rendben voltak, teljesen egyformák, és aki a könyvben se tudta megkülönböztetni őket, az most se fogja.
Az ellenség közül a Koboldkirály a legnagyob arc, ő jól sikerült. Az ork fővezér, egy olyan várható-fordultanak könyveltem el, így nem is lepődtem meg különösebben rajta. Nem tudom ki olvasta a könyvet, ki sem, de aki igen az jónéhány eltérést, közbetoldás észre fog venni. Valószínüleg ezek is a dagályosítást szolgálják, de legalább illeszkednek a sztorihoz. Már úgy ahogy,  mert azok a pókok nem abban az erdőben voltak.
Igazából nem let annyira rossz, de bizonyos fokú türelem kell hozzá, és az az ingerencia nélkülözése, hogy a Gyűrük Urához hasonlítsuk. Ugyanis nyilvánvalóan be fog ugrani, hogy ez már volt valamikor. A sasjelenet pl. Csak azt érteném meg egyszer, hogy az a nyeszlett pillangó, hogy képes olyan messzire és magasra elrepülni a sasokhoz. És hogyhogy nem nyelik le? Mert egy olyan behemót állatnál véletlenül is előfordulhat, hogy upsz! Bocsi, de lenyeltem valamit! A főhőseink, meg bennégnek az erdőben, esetlegesen felfalják őket. És igen itt lapul a válasz, mert az író akarta így, hogy az a nyomorú lepke igenis odaérjen. De a végcélban tuti, hogy elhalálozik, miután elhörögte a koordinátákat.
A másik szemet szúró dolog a térkép, de itt nem az egész Középföldét látjuk, csak a törpökre vonatkozó részét.
De minden hátulütője ellenére is egy valamiért nagyon érdemes megnézni, ez pedig a ZENE: Nem tudom ki szerezte, de ode neki az Oscart, Nobel-díjat, BAFTA-t, vagy akármit amit a zenészeknek adni szoktak.Pedig én nem igazán szoktam felfigyelni a filmzenékre, de ez annyira, annyira frenetikus lett, hogy csak na.
Iagzából sajnálom, hogy a sárkányból nem láttunk többet, de nem csüggedek, mivel tudom, hogy lesz még bőven szerepe. A találós kérdéseket várom legjobban.
Meg persze Martin játékát, mert nem lehet megunni.