Ma megint rájöttem, hogy én egy romantikus hülye vagyok, ráadásul egy másik bolygóról is származom, mert ha bennszülött földlakó lennék egész biztos, hogy nem kaptam volna sokkot pár kijelentéstől. Ad egy) Amerikában már nem kötelező írni-olvasni tanítani a gyereket, ad kettő) valamelyik államban a kissrácot, max 3-4 éveset elviszik egy gyárba, majd megkérdezik hogy akar-e majd ott dolgozni. Mire szerencsétlen mit is felelne mást, mint hogy igen, elvégre jóformán még azt se fogta fel teljes egészében, hogy ő kicsoda. Mondjuk ezt nem annyira hiszem el, de könyörgöm, álljunk már le egy percre! Vágjuk be a vészféket a Fejlődés nevezetű mozdonyon, és nézzünk körül hova is jutottunk!
Miért nem kell irni-olvasni? Talán a gyerek arra legyen büszke, hogy analfabéta? Hogy elfelejtette a múltját és elfelejtette, mit is jelent, hogy az adott helyhez tartozhat? Felejtse el a büszke, hősi, nagy tetteket, a véresőt, mindazt amiből tanulhat, és következtethet? Felejtse el a gyökereket, az őseit, a régi világot, és maradjon ostoba? Egyáltalán hogy vehetik el tőle a szabad választást, ami majdnem ugyanaz, mint a szabad akarat, a fejlődéshez vaó lehetőségét, a tehetsége kibontakoztatását, a próbatételekhez való jogát, a saját öntudata kifejlődését, a kérdések feltevését? És mégis milyen jogon vonják kétségbe az írás és olvasás létszükségletét? Miért és egyáltalán hogyan mondhatják azt szükségtelennek, ami a lélekhez, szellemiséghez, öntudathoz és általában véve az emberiség misztériumához íly nagymértében kötődik? Ennyi erővel azt is mondhatnák, hogy feleslegesek a könyvek, a festmények, zenék, szobrok, kastélyok, várak, múzeumok, virágok, kertek, kézműves alkotások, a divat, a szakácsművészet, a borászat, a színház, a sportok, a tudományok, iskolák, templomok, kórházak, de még maga Isten is! Anyagi hasznot úgyse húznak ki belőlük, legalábbis nem túl sokat, hiszen nem azon van a hangsúly, tehát nyugodtan égessék fel, tüntessék el, söpörjék le, mintha sose létezett volna, és degradálják le az embert holmi mikrochippel irányítható, nagy mennyiségben és büntetlenül dolgoztatható androiddá. Hiszen úgy tűnik, valóban csak az számít, hogy minél többet áldozzanak a Pénz oltárán. Micheangelo meg faragjon széklábat.
Ennek a rövidebb és kevésbé összetettebb verzióját a csoporttársaimnak is előadtam, mire ennyi volt a reakció:
- Te melyik bolygóról jöttél?
Ez volt az a pillanat amikor végleg a padlóra kerültem. Tényleg cinikusnak, rosszindulatúnak, közömbösnek, vagyis Fogyasztónak kell lenni ahhoz, hogy azt mondd ember vagy? Tudom, hogy az élet piszok nehéz, itt meg pláne, és senkit nem kimél a sors, de attól még nem lehet elhinni, hogy vannak csodák, hogy Isten él, hogy a barátság erőt ad, hogy létezik az igaz szerelem, lelkesedni, száguldani, repülni, őrizni a lélek tüzét, vagyis megélni mindazt ami bennünk van? Tudom, hogy sokat kell tűrnünk, és lenyelnünk a békát, amely nagyobb, mint a torkunk, a saját börömön is érzem, de ettől nem lehet összefogni? Nem lehet túllépni a saját árnyékunkat, összekapaszkodni és valamit fordítani? Attól, hogy a győztesek írják a történelmet, még a vesztesek is ott vannak, és ők is emlékeznek. Mindenki tehet valamit azért, hogy másképp legyen. Még ha az csak pár bejegyzés egy blogoldalon, az is valami, mert talán valaki meghallgat. Ha pedig meghallgat, meg is érthet, és ő is továbbadja. A szó elszáll, de olyan ereje van, ha megfelelő elme forgatja, mint a legélesebb kardnak, leghalálosabb méregnek, leggyorsabb golyónak.
Én hiszek ebben, még akkor is ha más ezt nem fogja fel, lenéz érte vagy kinevet. Kicsi és kevés, de a semminél több. Ugyan a mozdony sem lassít egy kavics miatt, de a sok kavicsból álló hegy már megállásra kényszerítheti.
Legyünk hát hegy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése