Enyhén szólva is begazoltam.
Ideges lettem.
Begyulladtam.
Megrémültem.
Ide-oda rohangásztam, mint egy mérgezésben szenvedő hiperaktív egér és hol az egyik falba, hol a másikban vertem bele a fejemet a falba.
Hogy miért is? A válasz két szó: alkalmassági vizsga.
Persze lehet, hogy túlreagálom, de akkor is szíven ütött, mikor szembesültem a teljesíteni valókkal. Elsőnek a 2000 méter futással. 2000 méter! Áááá!
Jól van, jól van, lehiggadok, mert így sose tudjátok meg, hogy pontosan merre hány méter. Szerintem eddig se nagyon derült ki számotokra, de hát így legalább az esély fennáll.
Szóval rengeteget gondolkodtam azon a kérdésen, hogy merre is tanuljak tovább, egyáltalán mit is akarok kezdeni az életemmel. Mert abban biztos vagyok, hogy nem nagyon szándékozom aktatologatóként leélni az életemet. Kivéve akkor, ha érzem azt, hogy a munkámnak van látszatja is, méghozzá záros intervallumon belül. Meg aztán bennem van a heroikus ösztön, és egyszer tuti megmentem a világot, amit megint ki kéne nyílvánitani valahogy. Ekkor jött a zseniális ötlet, aminek egyenes következménye a fenti reakciók, hogy legyünk katasztrófavédelmisek! Hogy ez pontosan honnan jött, számomra is rejtély, de a tetszésemet az elnyerte.
Úgyhogy belevettem magam a karok és szakok világába és megtaláltam a megfelelő helyet. Itt jött a meglepetés, hogy alkalmassági vizsgát kell tenni. Egyöntetű vélekedés szerint nem tudnám megcsinálni, mire bennem azonnal felhorkant a büszkeség, hogy dehogyisnem! Aztán ma megtaláltam a pontos követelményeket és meginogtam. Túl is reagáltam azonnal, de hát én ilyen vagyok. Előbb kétségbe szoktam esni, hogy ne akkor pánikoljak, mikor aztán végképp nem kéne. Volt már rá példa, hogy bevált.
Szóval ideje összeszednem magam és alaposan rágyúrni a dologra. Mert nem fogom hagyni, hogy holmi félelemgombócok megakadályozzanak abban, hogy felvételt nyerjek. Különben is hogy néznék a tükörbe, ha nem tennék meg mindent azért, hogy sikerüljön? A ponthatárok még így is megbuktathatnak, de a lényeg, hogy küzdjek keményen, mert ahogy a szólás is tartja: Segíts magadon Isten is megsegít.
De ettől függetlenül tartok az egésztől.
Na kitomboltam maga. Persze nem egészen, majd csak az edzésen. Anyám azt mondta vigyem el a papírt és kérjek segítséget. Mivel rég jártam lent, így aztán kicsit cikinek tartom, de beválhat. Nem olyan társaság.
Jah, amúgy elárulom, hogy az első amit megjelöltem a hangzatos bűnügyi igazgatósági (bűnügyi hírszerzői) névre hallgat. Remélem nem csak előttem derengett fel a "kém" szó. Ez ugyan csak képzelgés, de jólesik az ember lelkének. Jah és ide nem kell alkalmatosságit tenni, tehát azért ravaszkodtam is. Mindazon által ez nem jelenti azt, hogy nem fogok keményen küzdeni, mert ki akarom érdemelni. Illetve oda akarok járni.
Most olvastam át a szak leírását is.
Nem kellett volna, mert egyiket se érzem magamban a követelmények közül. Jó, persze most ideges vagyok, a nyelvet meg csak megtanulom!
Jó ez nem igazán bejegyzés, inkább önnyugtatás, de szükségét éreztem.
Holnap majd kárpótollak Titeket pár könyvajánlóval.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése