Végre oly hosszú kihagyás után lesodródtam edzésre. Gyors magyarázat: A Kard Rendje Lovagi Körbe tartozom, ahol a középkori vívást - birkózást- és az akkor létező fegyverek használatát sajátítjuk el. Nagyon dióhéjban ennyi lenne, és majd kiteszem az oldalunk linkjét, ahol mindenki kedvére rommá tájékoztathatja magát.
Szóval edzésre mentem, több-kevesebb mázlimra birkózó edzést tartottak. Ezen annyira nem kellett volna meglepődnöm, lévén minden hónap utolsó két edzése pusztakéz. Ezt tudatosítva magam vettem egy mély levegőt, és megpróbáltam behozni a hiányzásaimat.
Mit ne mondjak, sikerült. A combom, vádlim, fenekem, karom, vállam, de még a nyakam is izomlázban szenved, és a lépcső lett az első számú közellenségem. Ennek ellenére élveztem, hiszen jó környezetben, jóbarátok között köptem ki a tüdőmet. Majdnem szó szerint is, mert volt egy-két pillanat amikor azt hittem, hogy hányok. Persze ez csak múló érzet volt, a szervezetem figyelmeztetett, hogy nem vagyok a régi formában. Azonban ha így folytatom, hamarosan újra belejövök, csak kitartás kérdése az egész. Meg aztán így van esélyem letenni az alkalmasságit.
Azért most mesélnék valami konkrétat az edzésről. Futással kezdtünk, és a két Duracell-nyuszi vezette a sort, Dalma a kebelbéli barátnőm meg Erik az ő barátja. Úgy kb. három perc után úgy döntöttem, hogy lassítok és inkább saját tempóban futom végig. Ez majdnem összejött, mert a vége előtt két körre váltottam át gyors sétára. (Tudnivaló, hogy nem a megszakadás a cél, hanem a bemelegítés, és mindenkire rá van bízva, hogy mikor lassít. Egy szabály van: tilos megállni). Ezután következtek a bemelegítő/erősítő gyakorlatok. Elsőnek volt egy olyan, hogy párokba álltunk, majd az egyikünk a fehér vonalra állt, míg a másik a háta mögé. Összekapaszkodtak, majd az elöl lévő húzta a másikat, aki természetesen nem hagyta magát. Ezt párszor oda-vissza, majd következő gyakorlatként négykézlábra ereszkedtünk egymással szemben, a fejek a másik vállgödrében, majd el kellett tólni egymást. Az egész leginkább arra hasonlított, mikor a szarvasok csapnak össze.
Következett egy érdekes pozitúra. Az egyik maradt négykézláb, míg a másik a hátára mászott, mintegy holt teherként, és őt kellett elvinni a terem egyik végébe, majd vissza.
Pontosan nem tudom, hogy milyen gyakorlatok voltak és milyen sorrendben, mert azzal voltam elfoglalva, hogy megcsináljam őket. Viszont emlékszem volt még két, különösen szép feladat. Az egyiknél a pár valamelyik tagja felmászott a bordásfalra, majd innen vette a másik a nyakába, hogy aztán gyakorlatilag guggolást csináljon. Természetesen az alul lévő, és természetesen mindketten fogták a bordásfalat. Nekem itt szerencsém volt, mert a Dalmával voltam párba aki vékony, energikus alkat, így tudtam tízet csinálni, de semmi többet. Értelemszerűen fordítva nem működött.
A másik feladat hasonló volt, csak mi lányok a Petivel csináltuk (Heitter Péter, nagybetűs Oktató). A szitu hasonló, mint az előbb, tehát újfent egymás nyakába másztuk, csakhogy itt a felül lévő csinálta a feladatot. Elengedte a korlátot és szép lassan hátradőlt, vagyis felülést csinált a levegőben. Csak az első öt volt félelemetes, a többit élveztem, bár a hasizomra is gyúrnom kell még.
Persze birkóztunk is, részemről kifulladásig, vagyis egészen addig a pillanatig amíg nem éreztem azt hogy könnyűek a végtagjaim, mert az azt jelentette, hogyha folytatom csak túlterhelem magam és meghúzom valamim, vagy hasonló. Mondjuk ez már a vége felé volt, addig meg küzdöttem, ahogy a csövön kifért. Peti egy puszit is nyomott a homlokomra dicséretképpen, amire én marha büszke vagyok.
A két órás edzés minden pillanatát nem lehet visszaadni, de az egésznek van egyfajta mazochista beütése, mert az ember lánya élvezetét leli benne, hogy szenved, izzad, felnyalja a padlót, küzd, mert olyasmit ad cserébe amire még mindig a mai napig nem találtam megfelelő szót.
Meg a társaság elvetemültsége, barátságossága sem elhanyagolható szempont, úgyhogy mindenki menjen és nézze meg magának! Ez itt a reklám helye.
Tudom tartozom két könyvajánlóval, de még gépelni is fáj, izomlazító meg nincs a közelembe, szóval legyetek türelemmel még egy kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése