Ahogy a cím is mutatja, ez a bejegyzés biza a hétfőkről szól. Vagyis konkrétan erről a hétfőről, ami úgy jött velem szembe, mint egy ázott, loncsos kutya. Később se maradt le a nyomomból, így a végén én untam el, hogy folyton ott lebzsel mellettem. Ennek eredményeként kis híján bealudtam jogon.
Az óra a neve ellenére közel sem annyira unalmas, de nem is az a hiperszuper izgalmas dolog, amit az ember előszeretettel hallgatna. Már csak azért sem, mert olyan csúnya kifejezések is szerepelnek benne, mint szolgalmi jog meg hasonlók, amik közül per pillanat egy sem jut eszembe. Ilyen nehezek. De ezek mellett a dolgok mellett tanultunk néhány hasznos fogást is, ami sajnos a BTK-ba ütközik, ergo én ezeket úgy sorolom fel, mint elkerülendő tevékenységet. Nem tőlem hallottátok tehát, hogy egy kellemetlenkedő, folyamatosan a kijárat elé parkoló agybeteg üvegjeire kenjetek zsírt, jó vékonyan. Egy darabig kapirgálhatja mire egyáltalán lejön. Vannak aztán az élelmesebb megoldások, mint út terelő bábukkal elrekeszteni a feljárót. Ezeket legfeljebb az útkezelők fogják hiányolni. Ha pedig tudomással bírtatok minderről, akkor csak megerősítettem, hogy ezek az eljárások törvénybe ütköznek. ( Az már más kérdés, hogy talán jobban működnek)
Ami viszont különösen megragadta a képzelőerőmet, hogy ha gyufát egy nagyobb bevásárlóközpontban, az eladó kirohan és lekapcsol mert ad egy) nem látszol tizennyolcnak, ad kettő) az a cigihez jár és anélkül nem veheted meg. Ez lehet, hogy nem így van, de én így szűrtem le, és így is elég hülyén hangzott. Valószínüleg nem a cigit gyújtod meg vele, hanem a kályhát, hiszen egy öngyújtó sokkal megfelelő eszköz erre. Magyarán fagyjál meg, d a gyufát nem vehetsz. Csak tudnám hova lesz a nagy ügybuzgalom a szeszes italoknál? Tőle eleddig egyszer kérték el, de szerintem csak ellenőr járt a környéken. Könnyedén kiadják bárkinek, elég csak annyit mondani, hogy apunak/anyunak/egyéb családtagnak lesz, és a kutya nem vonja kétségbe. Akkor egy gyufán mit aggályoskodnak? Hiba van a rendszerben nem is kicsi.
Ezzel az egy előadással azonban le is tudtuk a sulit mára. Hogy mekkora káosz és tombolda volt/van/lesz azt talán egy másik alkalommal mesélem el, mikor beszerzek egy kislámpát és sötétben is jól látom ezeket a billentyűket.
De a hétfő dübörög tovább és csak belém mar, mikor a továbbtanulással foglalkozom. Most veszek egy mély, nagyon mély levegőt és nem fakadok ki, hogy kilencezer forintba kerül az, hogy egyáltalán elfogadják a jelentkezést! Ráadásul csak három szakot jelölhetsz meg díjtalanul, mert a többi két-háromezer pluszba. Rohadtul igazságtalannak tartottam és tartom most is, de szerintem ezzel egyetért mindenki aki átesett hasonlón. Momentán egy felsőfokú szakképzés utolsó félévét nyüvöm és szeretnék továbbmenni, de három hely riasztóan kevés. A ár meg riasztó. Szerintem Állam Bácsi könnyedén kifizethetné, még csak bele se kéne nyúlnia a zsebébe. De hát ő elkölti luxusautókra, nyaralásra, öreganyám vasporos valagára, már bocs a káromkodásért. A plakátokról meg a behízelgő nyalizásáról nem is szólva. Nem is megyek bele, mert holnap lecsuknak a hatóságiak királykáromlásért. Elírtam, zsarnokot akartam.
Hát igazából ennyi lettem volna mára, vagyis még pár verset fellövök Pozhytron kedvéért. Meg a Tietekéért is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése