Hétköznapi jelenés

Drágalátos fűben hempergező egyszarvúaim!

Igazából semmi olyat nem akarok mondani, csak tetszett ez a megszólítás. A napokban úgyis eléggé hullámvölgyesen érzek, hol a pincében siratom a világot, hol meg a hegy tetején jódlizom tök boldogan. Most éppen ott tartok, hogy nagyjából egyensúlyba jövök, mert ennyi érzelemtől kicsit kifogy az aksi és újra kell tölteni. Szóval most épp nem irok, helyette készítem magam az ötödik Egy nap a kulisszák mögött színházi nyílt napra.

Egész konkrétan pólót csinálok.
Van az a fixa ideám, hogy minek fizessek érte, ha magam is meg tudom csinálni, ám arról már nem veszek tudomást, hogy én és a kézügyesség nem biztos, hogy megférünk egy mondatban. Ezúttal egy I Love Színház felirattal próbálkozok, több mint fele, már kész is van. Az I beű úgy néz ki, mint egy kehely, öcsém szerint, pedig csak szárnyak vannak rajta, bár el kell ismernem, hogy talán nem kellett volna odarajzolni, viszont onnan ki nem jön már, tehát megszokod vagy megszöksz. A Színház felirat el van csúszva, és kicsit debilke, viszont a gyerek véleménye szerint elmehetnék vele egy melegfelvonulásra, de legmélyebb bánatomra közölnöm kellett vele, hogy nem annyira szines. A Love egy szív lesz, ami sok kis szívből áll össze, amit keresztszemes hímzéssel készítek el, mert maradt olyan anyag, ami ugyanúgy van lyukacsozva, mint a rendes, keresztszemeshez való ruha, csak vízben elolvad. A trükk a rögzítésében rejlik, utána pedig arra kell figyelned, hogy a póló nyakát ne varrd össze az aljával, a jobb ujját a bal ujjával, a fülét a farkával, de különben minden megy, mint a karikacsapás. A hátuljára pedig akarok egy olyan síró, nevető maszkot, ha találok olyan egyszerűbbet, amit át tudok másolni, mert rajzolni tényleg nem tudok. Aztán lefényképezem, és fellövöm ide is, hogy lássátok, ilyen volt előtte. Az utána remélhetőleg úgy néz ki, hogy ellepik az autogrammok, mert én arra készülök, hogy viszek magammal alkoholos filcet és megkérem a színészeket, hogy nekem a hátamra dedikáljanak.
Nem, nem vagyok bolond, csak furcsán normális.
Meg rajongó.
A programok is egészen pofásak lesznek, rögtön tíz órától "Batyus" reggelivel indul, nem tudom, hogy ez most tényleg azt takarja, hogy a színészek meg a közönség leül és együtt burkol, vagy külön, de jó lenne, ha az első variáció lenne, mert én tuti odapofátlankodnék ahol a legnagyobb élet van és nagyon jól érezném magam. Már csak az öreganyámat kéne megkérnem, hogy holnap süssön pogácsát, hogy szombatra meglegyen. Káromkodni fog az öreglány, de vajszive van, szóval biztos csinál. Én élvezem ezeket a közös étkezéseket, a kardosokkal is rendszeresen megjátszuk, van egyfaja feelingje, meg a színész csak ember és ha te normálisan viszonyulsz hozzá, ő is úgy fog hozzád, legalábbis a győriek biztos. Aztán 10:30-kor indul az első Kulisszajárás, én is abba a turnusba leszek bent, és megint megcsodálhatom, hogy mennyire TARDIS az egész épület. Utána balettgyakorlat a színpadon, ami nem maradhat el, mert nagyon szeretem csodálni, hogy mennyire hajlékonyak és kecsesek, meg izmosak és rájuk miért nem hat a gravitáció?
A színpadtechnikai bemutató megint egy izgalmas dolog, olyan, mint amikor a bűvész elmagyarázza a trükköt, és te nem hogy kijózanodnál, hanem épp ellenkezőleg még jobban tetszik, hiszen most már érted mennyi időt, energiát, tudást fektettek abba bele, hogy te azt láthasd a produkició alatt, amit. Lesz még színházi divatbemutató, ez is új program, de biztos jó lesz, én legalábbis meglesem.
Tulajdonképpen simán bemásolhatnám az egész napi műsort, de az nem én lennék.
13:30-kor Gyorsöltözés, hát a tippem az az, hogy bemutatják miképp vedlenek át fél perc alatt egyik jelmezből a másikba, de sose lehet tudni. Utána Súgóprodukció, amiben elárulják, hogy lehet súgni táncot és operát. Remek, úgyis mindig tudni akartam, hogy mit és hogyan csinálja ezt a súgó és főleg hol. Emlékszem a Carmen alatt végig azt kerestem, hogy hol lehet a súgólyuk, de hát természetesen az nem látszik a nézőtérről. Aztán következnek a Plasztikonok, amiben élőképekben mesélik el az új évad darabjainak egy kis részletét, természetesen nem spoilerezve :). Aztán következik a Kvíz, ez tavaly is volt, bár nyerni nem nyertem, de szereztem egy színházas tollat, ami megvan még, bár nem fog. Úgyhogy engem csak a toll érdekel. Utána pedig, az amit a legjobban várok és tuti kipróbálom, mert olyan nincs, hogy én azt kihagyjam, Karaoke a győri színház produkcióiból, de ami még hab a csillámtortán, hogy akár duettet is lehet a színészekkel! Mikor elolvastam, de most is, ahogy leirtam, elfelejtettem milyen előadások voltak és hogy hívják a színészeket, de szerintem abba is belekeveredtem, hogy fiú vagyok-e vagy lány. De akkor is, buli lesz, és valószínűleg utána olyan lámpalázas leszek, hogy nagyon, de mindegy is, mert én ezt Ki. Akarom. Próbálni. Azt hiszem titkon kalandvágyó természetem lehet.
Meg lesz egy másik, amire nagyon kiváncsi vagyok, az a Művészpiac. Egész napos programként jelzi, ahol a színészek, kollégák adnak el ilyen házi készítésű dolgokat. a fizetőeszköz a Varázsjegy, amit állítólag májustól lehetett gyüjteni, és persze hogy alig van néhány darab! Mert nem tudtam róla. Ilyenkor kicsit olyan Donnának érzem magam, viszont ez nem akadáyozhat meg abban, hogy szerezzek csengőhangot. Egy kis hang azt súgja, hogy le kéne pucolnom az SD kártyát, hadd legyen rajta hely.
Mázli, hogy végre szombaton lesz és nem hétköznap, mert nem élném túl, ha nem mehetnék el rá. Különben első izben időzítették úgy, hogy a dolgozó emberkéknek is megfeleljen, és ezért én nem tudok elég hálás lenni. Előfordulhat, hogy csillámszivárványt hányok az épületre.

Mivel megint egyedül leszek, bár remélem, hogy egy Réka-Geri páros feltűnik a tömegben, ezért megint vadásznom kell társaságot. Bár ebben szép tendenciát mutatok, szóval nem aggódok, hogy nem érzem majd jól magam, akár egyedül, akár társaságban. Elvégre ez Színház!

Egyszer kéne valami színházas ficet irni, bár úgyis megmarad elméleti sikon.

Ez az egyik dolog, amit el akartam mondani, a másik, meg hát, jó lenne tudni, hogy mi. Mert nem nagyon történik velem olyan semmi, kivéve, hogy csupa szenvedős, szomorú, szívkitépő olvasni- és néznivaló jön velem szembe, amit nem bánok, mert szeretem az angstot, csak hát miért. Ehhez kapcsolódóan említem meg a véletlenek egyik összjátékát, hogy épp Supnat ficet olvasok, majd ránézek az órára, és látom, hogy dolgozni kéne. Hát megyek be munkárt, kolléganő rámnéz, majd ilyet szól: Szia mókus! Én meg csak pislogok, de hogy Miért is? Mire ő, hát nem is tudja, de olyan mókusos vagyok. Nah egyből lecsekkoltam a legközelebbi tükörbe, hogy tudok-e feketét pislantani, de nem sikerült. Viszont azóta nagyon jól szórakozom azon, hogy mókus vagyok, bár nekik hosszú lenne elmagyaráznom, hogy mi ebben olyan vicces.

Az öcsémmel meg soha többet nem nézek DW-t, nem és nem. Egyrészt mert egyikünk se tud csendben filmet nézni, másrészt mert sikerült összeboronálni a Dóra a felfedezővel a dalekokat. Nem akarjátok hallani, de amikor már arról vitatkozol a tizenhat éves, kétajtós szekrény öcséddel, hogy Diego barátja-e Dórának, vagy rokona, és hogy milyen helyeken kéne átjutni Dórának ahhoz, hogy találkozzon a Doktorral, nos, akkor ott jobb, ha nem kérdezel semmit, csak hátat forditasz és kisétálsz a jelenetből. Így legalább nem kell végighallgatnod, ahogy az öcsém vitába száll Capaldi szemöldökeivel, mert hogy azok csak támadni tudnak, míg az övé hullámozni is és külön-külön is tudja mozgatni őket.

Óh igen, tudom már mit akartam. Van két darab elmaradt linkcserém, ugye tényleg csak kettő(?), meg a DW kihivás utolsó sztorija (valaki győzzön meg arról, hogy miért nem irhatok két rész után a Tizenkettessel, mert én nem tudtam magamat), és GwenPagenek még mindig áll az ajánlat, hogy kérhet sztorit.

Nah páh picinyeim, és ne legeljétek le a rózsabokrokat!