Romba dőlt hídjaink

Tartalom: Loki elmegyógyintézetbe kerül, Thor rendszeresen látogatja, mert azt hiszi, hogy a szeretete és a támogatása segíthet neki.

Páros: Frostiron
Fandom: Avangers + mitológia
Műfaj: angst
Korhatár: 16+
Figyelmeztetés: slash, vér, szereplő halála, durva beszéd, AU, dőlt betűs visszaemlékezős részek, saját karakterek, és enyhe OOC

Megjegyzés: Inkább nem nyilatkoznék erről. Lassan született, hosszú, teljeséggel önkényesen bántam a film történéseivel, és szereplőivel, ráadásul komplett zenelistám van hozzá, ami már elérhető. Mikroszkóppal talán találtok benne valami értékelhetőt.

Ötletszikrák és hason lovak

Megfogadtam, hogy amíg nem végzek a Frostironnal, addig nem irok új bejegyzést, de, mint a mellékelt ábra mutatja, nem sikerült. A novella már a tizedik gépelt oldalnál jár, ami úgy hatvan százaléka az egésznek, és ezt még csiszolgatnom kell, mert a dőlt betűkből a normál betűkre való átváltás egy-két helyen nem stimmel, és van egy jelenet, amit én drámainak szántam, de asszem inkább melodrámaira sikerült. Talán ha bővítem, türhetőbbé válik, bár ezen az is segíteni, ha nem tartanám borzasztóan szörnyűnek, bár ez csak a szokott hisztimhez tartozik és semmi komoly, meg aztán úgyis ti fogjátok eldönteni, hogy megérte-e szenvedni vele. A szenvedés az igaz, mert kézzel irom, és kicsit kezd sajogni a jobb kezem. A történethez annyit fűznék hozzá, hogy névleg elmegyógyintéses AU, ebből az AU stimmel, a többi csak helyszin, és most szívom a fogam, hogy nem vagyok-e túl szájbarágós, jól időzítek-e és különben is mi a fene történik a ficben? Mert az oké, hogy én tudom mettől meddig hány a méter, na de az olvasó is?

A kép hűen ábrázolja a hangulatomat, ám amíg nem érek célba, addig itt van néhány nonfic, fantáziaröptetős szöszöcske.

Jó szórakozást!

Könyvturi

Nah ideje volt már, hogy én is kitegyem reklámba, de még csak eddig jutottam.
Szóval HardCandyval karöltve elindítottunk egy könyvajnálós blogot, ahova sorozatok, filmek is felkerülnek, valamint olyan saját, oroginal történeteket is vállalunk, amik érdemesek arra, hogy elolvassuk. Vagyis: Mary Suek kerüljenek!
A poszt eleji kép, amin nem tudok nem röhögni, az imádatos DeprLugia készítette, nekem, meglepiként, és annyira igaz! Köszönöm, még egyszer.
Bővítettem az Íróasztal nevezetű akármimet is, és hamarosan lesz friss. Frostiron.
Addig is szaladjatok a Könyvturira!

Con, Candy, képek

( Kis bocsánatkérés, hogy még mindig ilyenekkel traktállak titeket, csak egyszerűen olyan kis lelkes vagyok, hogy muszáj mindenkinek elmondanom, hogy mik történtek velem. Bár eredetileg is ilyennek gondoltam a blogomat, csak kicsit lelkiismeret furdalásom van, hogy még mindig nem érdembeli friss.)
Mint hirdettem elvoltam conon és ekkora hatalmas nagy buli volt! De az lesz a legjobb ha a pénteki készülődéssel kezdem. Ugye, hosszas vívódás és nyüsszögés után eldöntöttem, hogy oké Crowleyként állítok be, ám sehol nem volt egy piros ingem. Segáz, biztos lehet kapni Győrben egy snassz, egyszínű inget, nem kell kétségbe esni, minden másom van. Ebben a hitben el is indultam, és két órával később az elveimet sírva hajítottam ki egy arra járó városi busz elé, mert nem találtam. Vagy a szín, vagy a szabás, vagy a méret nem stimmelt, esetleg ezeknek kombinációja és már valami feketével is megelégedtem volna, de anyám elköszönt, mert ő ment haza. Nekem az angolig volt egy órám, úgyhogy random módon bejártam a Széchényi teret meg a körületjét, és találtam is egy eldugott turist, amit érdemesnek láttam kipróbálni. A szerencse mellém szegődött, mert potom pénzért lett egy fekete, felül gombos, jó anyagú ingem, amihez az öcsém nyakkendője tökéletesen illett, én meg rájöttem, hogy tetszik ez a stílus, úgyhogy most női nyakkendőket fogok keresni.
Lement rendben az angol, kaját is vettem, úgyhogy vert sereg módjára felvánszorogtam győri öreganyámhoz a hetedik emeletre, és úgy voltam vele, hogy én most angstba fojtom a bánatom. Volt egy címem, úgyhogy kitaláltam, legyen Avangers, mert régen volt már, és valami diliházas, mikor megszólalt a telefonom és Réka hívott, hogy van két jegy. Hát így Candy nem tudott most fizetni, úgyhogy hullámzott rendesen az éter, mire elrendeződött a plusz egy jegy ügye. Dorina, szintén színjátszás, kicsit úgy fest, mint egy elvarázsolt tünde, rábólintott, viszont akkor az anyukája kivitte hajnalok hajnalán, úgyhogy megint egyedül vonatoztam. Mondjuk szeretek egyedül vonatozni, mert akkor aludhatok kedvemre, és nem kell nézelődnöm. Rendben felértem, aztán Réka navigált, hogy melyik metró melyik állomás. Én így próbáltam teleportálni, valahol őszintén reméltem, hogy összejön, de a nyilvánvaló kudarc után inkább vettem jegyet, és elindultam a metró felé. Büszke voltam magamra, hogy egyedül megtaláltam, onnan meg már két szimpatikus cosplayest szemeltem ki magamnak. Onnan tudtam, hogy azok, mert nagyon lila illetve rózsaszín hajuk és érdekes ruhájuk volt. Igazán rendesek voltak, mert megengedték, hogy kövessem őket, sőt lecsekkolták többször is, hogy meg vagyok-e, be is mutatkoztak, de a névmemóriám tudjátok milyen, de azért nagyon köszönöm nekik, hogy megmutatták az utat a Hungexpohoz. Ott szét kellett válnunk, mert nekem Geri hozta ki a jegyet, nekik meg még venni kellett asszem, úgyhogy kölcsönösen jó szórakozást kívántunk egymásnak, és soha többet nem találkoztunk.
Tényleg. Annyi embert egy helyen, aki a közös szenvedélyének hódol én még nem láttam. A sor megvolt vagy fél kilométer, a lehető legkülönösebb figurákkal vegyítve, amiben nekem ki kellett szúrnom egy Gerit. Hála a telefonnak végül is sikerült a manőver, ő jegyet adott nekem, én kifizettem, aztán beszivárogtunk a tömeggel a rendezvényre.
Nem győztem bámulni, hogy micsoda jelmezek szaladgálnak szabadon, bár a háromnegyedét abszolút nem ismertem, de a kidolgozottságuk megérte a tátott szájat. Üvöltött róluk a beléjük fektetett munka, a szeretet, a kitartás, a rengeteg óra, amit a készítésükbe öltek.

Neki az a kütyü a mellkasán zenélt is! És ő maga rakta össze! Fogalmam  sincs, hogy milyen nehéz lehetett, mind elkészíteni, mind viselni, de le a kalappal előtte. Ez az igazi szenvedély, úgyhogy kérdés nem volt innentől kezdve, hogy miként fogom érezni magam. Az egyetlen negatívum, hogy otthon hagytam a fényképezőgépet, szóval előre is elnézést az egyes képek minőségéért, mert a telefonommal készültek.

Felmentünk az emeletre, ahol Réka még készülődött, Geri pedig türelemmel viseltetett iránta. Dorináról kiderült, hogy szintén tud rajongani, ezzel meg is találtam vele a közös nevezőt, mert mindketten telefont ragadtunk és az összes jónak tűnő jelmezt lekaptuk. Szinte az összeset.

Nagyon rabló az úr, bár semmi atrocitás nem történt.

Tetszett a kaszája.

Vagy Csillagkapu, vagy Enterprise, vagy mind a kettő, de nem tudtam megkérdezni, mert nagyon mentek valahová.

Ő valami fejvadász lehetett. Talán. De jól néz ki.

Azért beszélgettünk is, mikor Réka, két fonás között, oldalba bök és a fejével int, hogy lessek csak arra. Arra lestem.

A Doktor! És Rose! Azért a kezem az izgatottságtól remegett, mint észlelhető, de a következő azért jobb lett. Kösz Dorina :)

Nem tudok dönteni, mindkettő egyformán tetszik, mert hát Doktor! Ezzel a kezdődött a napom, és még csak fokozódott, mikor a csajszi közölte, hogy van K-9-ese is. Csak lent van a kocsiba, ám majd felhozza megmutatni. Büszke vagyok magamra, hogy nem kezdtem el ugrándozni.

Aztán szabadon engedtük a flótásokat, visszamentünk Rékához, aki addigra már elkészült a korbáccsal, viszont rájött, hogy valami még nem stimmel a ruhájával, úgyhogy nekiállt varrni is. Részemről üldögéltem, mert már kezdett zsiborogni a lábam, asszem dumáltunk is, mikor Dorina így felsikkantott: - Loki! És Thor!
Na gondolhatjátok, hogy azonnal letámadtuk őket, bár közölték, hogy vannak fegyvereik is, szintén kocsiban, de majd visszajönnek és ezzel eltűntek. Mi meg így néztünk egymásra a rózsaszín ködön át, és azért lassan leesett, hogy nem biztos, hogy visszajönnek. mert hát mégiscsak Lokiról van szó, úgyhogy míg bizonytalanul reméltük, hogy a testvére rá tudja beszélni, hogy nem szép dolog cserbenhagyni a rajongókat, én beneveztem a karaoke versenyre, és találtunk még egy Lokit!

Igen, nagyon elégedett vagyok a helyzetemmel :) 

Ja és mégiscsak visszajöttek, tehát a kicsi szívünk aggódóból átment rajongóba.

Értitek közéjük kellett állnom. Muszáj volt. 

 Annyira rendesek voltak, hogy ezt így megengedték. Most, hogy így visszanézem legszívesebben tapsikolnék örömömben, hogy Loki és fem!Loki. A kicsi rajongó szívem az egekig szárnyalt. Később láttam valahol egy Vasembert,

de Loki nem volt a közelben. Pedig egy Frostironos kép azért az hab lett volna a cseresznye tetején, de nem vagyok telhetetlen, már így is szenzációsan éreztem magam.
Közben azért Réka is összekapta magát és elkészült

Én kis ostoba nem fényképeztem le őket  Gerivel együtt. De van külön Geriről, meg a haverjáról. Meg ne kérdezzétek a cosplayt, nem nagyon ismerem az animéket, mangákat.

A Geri a jobboldali, akinél az a fura kard van, és sötét ruha.
Aztán Rose is visszatért K-9-el aki tényleg mozgott, vagyis húzta maga után. Lenyűgöző.

Úgy érzem a lelkesedésem még így is átjön, annak ellenére, hogyha fényképeznek, max ennyire mosolygok, de simogatok egy K-9-et. 

Bezony, akadt egy TARDIS is. Úgy érzem legközelebb is megyek conra, mert ahol ilyen csodálatosan szép dolgok és emberek vannak, azt többször is látni kell. A boldogságtól becsiccsentettem, mert ahhoz nekem nem kell alkohol.

Jöttün Loki, akit a ruhatárnál vadásztunk le. Ugyanis az is volt, és nagyban megkönnyítette a helyzetünket. Bár azt el se tudom képzelni, hogy akiknek igazán komoly jelmezük volt, hogyan mozogtak egész álló nap és miként mentek WC-re. A szenvedélyük dícséretes és lenyűgöző.

Itt is volt azért sor, mert hát mindenki le akarta fényképezni. Nem is csoda.

Aztán Dorinával ketten leléptünk, mert kisütött a Nap, és kint is voltak emberek, akiket Dorina felismert, én meg követtem, és elsőnek találtunk is egy Avatárt.

Utána pedig Korrát és a jegesmedvéjét, vagy milyét. Nem irigylem, akárki is mászkált abban a bundában.

Nem mentünk messzire, mert folyton fényképeztünk, aztán meg Rékáék is kerestek minket, de csak nagy nehezen sikerült találkoznunk, pedig hol máshol lehetne a keresztutak királya, ha nem a keresztútnál? Ezen én jól elröhincséltem, de végül valami pavilonban futottunk össze. Addig is itt vannak a képek, amiket lőttünk.

Hercegnők, vagyis úgy néznek ki, mint a hercegnők, az meg ott egy barbár. Tetszik a skót kockás ruhája.

Nem volt annyira rossz idő, csak be volt borulva, úgyhogy talán nem fázott abban a szoknyában.

Megnyugtató, hogy nem csak én vittem a minimalista stílust. Death Note, amiről már hallottam. Valahol.

Ha jól dereng, akkor ő egy Sebastian. Sajna nem Moran, hanem egy másik, de ilyen komornyikos kinézettel: ki tudja? Erről jut eszembe, hogy láttam kutyafuttában egy csajt, aki nyakörvvel vezetett maga után egy srácot, de nem tudom kik voltak, bár nekem nagyon MorMor feelingje volt.

Ő pedig egy Topf az Avatarból. Ilyenkor vigyorgok, hogy azért én is ismerek dolgokat.

Annyira jópofa társaság! Johohó meg egy üveg rum!

Ők meg Narutosok. 

Aztán csak találkoztunk a pavilonban Rékáékkal, ahol voltak kirakódósok, mindenféle mangák, kütyük, babák, figurák, ékszerek és az egyik ilyen pultnál, na kit látok?

Cecil! Nézem, mondom magamban fülhallgató, csápok, csak nem? Hát csak de. Én voltam a nyolcadik aki felismerte, ezt ő tudatta velem. Adott egy tippet is, hogy esetleg egy üres nyakörv kéne még, hát majd legközelebb.

Remélem a Rádióvezetőség nem bukik ki azon, hogyha a Rádióssal fényképezkedünk. Hát, amíg nem füstölög, vérzik, vagy válik kivehetetlenné, addig boldog vagyok.

Már csak a karaoke verseny volt hátra, ami persze nem kezdődött el időben, újra kellett indítani az egész rendszert, mert lefagyott, de végül is elkezdtük. A zsűri mondott pár dolgot, hogyan tartsuk a mikrofont meg ilyenek, aztán hozzátették, igaz csak a féltávnál, hogy nem kell aggódni, a színpad még nem evett meg senkit. Hannibál ajánlónkat hallották. :)
Aztán én is sorra kerültem, a Dzsungel könyve - Válj kővé dallal. Nem ment rosszul, élveztem a dolgot, tapsot is kaptam, pukedliztem, aztán rohantam, mert már így is negyed órás késésben voltam. Azért találkoztunk Candyvel, és ez a találka nagyon, nagyon, nagyon eredményesnek bizonyult. Többek között az Arena Plazaban láttunk egy férfit, aki profilból pont úgy festett, mint a fiatal Mycroft. Aztán beszabadultunk a könyvesboltba, ahol nem tudtuk feldolgozni Kifli a viking nevezetű gyerekkönyvet, eltöltöttünk egy órát, aztán alig találtuk meg a mozit, és persze rengeteget beszéltünk, meg nevettünk, úgyhogy az egész napom szenzációs volt és ezt köszönöm Rékáéknak, az összes emberkének akit lefényképezhettem, Candynek, akivel végül találkoztunk és persze nektek is, hogy megoszthattam veletek.
A végére pedig még néhány fénykép:

Sikítson aki jön conra!

Friss sztori helyett, ami valószínűleg egy versbe torkolli, mert azzal fél óra alatt kész vagyok, szerkesztéssel, mindennel együtt, helyette egy újabb poszt. Szóval párotokról tudom, hogy jönnétek, szóval kérlek, jelezzétek, hogy ki, hova, mikor, mivel érkezne. És most látom, hogy jegy is kell, szóval akkor én szerintem így buktam a programokat, Candy tőled is elézésedet kérem a dolgokért, de azért szeretnék vetni rátok egy pillantást, úgyhogy azért találkozzunk oké?
Én Győrből indulok: 08:22-kor
Budapest-Keletibe érkezem: 09:49-kor
Ha más is ugyanide várható, akkor javaslom csomópontként a nagy kivetítőt, ott középen.
Egyéb ötleteket, alternatívákat, segítő kezeket szivesen látok, úgyhogy ne fogjátok vissza magatokat. Mondanám, hogy viszek sütit, de attól tartok, hogy épp kifogytunk mindenből. Húsvét volt erre is, és az öcsém szerintem mindent elhasznált, dobostortát csinált amúgy, és nekem a tésztája ízlett a legjobban.
Ja és özben Réka hívott, hogy lehet, hogy tud szerezni Candynek meg nekem jegyet, már csak Candyvel kéne tudatnom ezt a helyzetet. Fel is hívom.
Útközben túléltem a rokont, kipihentem magam, vagyis csak döglöttem és végignéztem a Supnat kilencedik évadját, már amennyi van belőle és nem is olyan rosz. Nem lesz a best off évadom, kicsit keveset foglalkoznak ahhoz az angyalokkal meg Castiellel, viszont Crowley szépen jelen van, bár jól esne egy kis több hatalmi csatározás Abbadonnal. Azért én Crowleynak drukkolok, mert oké, hogy egy tapló paraszt, de birom a szövegét, és így elkezdtem shippelni. Sammel. Itt van a dühös morajlás helye, a rothadt gyümölcsök dobálásának. Tudom, győzzelek meg titeket, de az a nagy helyzet, hogy az egész nagyon kezdeti stádiumban van, és nagyjából ennyi az egész, hogy csendben shippelem őket. Nem is csendben, mert Nienornak szoktam kitalálni, aki jószándékúan tűr és hallgat.
Úgyhogy jó kis évad ez, nincs vele sok bajom, tetszenek a nyomozgatós-szörnyölős részek, bár nincs olyan hangulatuk, mint az első három évadban, és így már várom, hogy ki fog meghalni az évad végén. Igazán abbahagyhatnák már, kicsit fárasztó, hogy folyton ide lyukadnak ki. Sokkal érdekesebb lenne ha a változatosság kedvéért simán túlélnék.Oké, befogtam.
Vissza a conra. Kitaláltam, hogy inkább Crowley lennék, igaz, az sem fog összejönni, de így képeket nézegettem deviantarton és hát elkapott a gyorsvonat. Vagy az a hév?
A lényeg az időpont, jelezzetek, aztán majd hozok verset is.
Will nekem megvan az Elveszett próféciák (Good Omens) pdf-ben ha igényt tartasz rá, keress meg ímélben!

Boldog nyuszit! (És mindenkinek úgy, ahogy szereti)

Vagyis kevés rokont, sok locsolót, vagy sok rokont, kevés locsolót, esetleg sok rokont és sok locsolót, vagy kevés rokont és kevés locsolót. Na mindenki kiválaszthatja a neki leginkább tetsző verziót, személy szerint nekem az első tetszene a legjobban. De a valósághoz inkább az utolsó áll a legközelebb, mert lényegében csak egy rokon van nálunk, és a locsolók is átmentek fehér hollóba. Pedig én szeretném, hogy kiöntsenek, mint az ürgét, mert még sose volt ilyenbe részem. De ez csak a népszerűeknek járt, én meg nagyon nem voltam az, és a volt általános iskolatársaim közül egyikőjüket se látnám szívesen. Elkanyarodtam a témától.
A lényeg, hogy a rokonságot nem nekem találták ki. Hihetetlenül anitszociális tudok lenni, ha rokonokról van szó, és legszívesebben bemásznék a blogomra, körülvenném magam a szerelemtől, italtól kótyagos karakterekkel és jól érezném magam, míg a veszély el nem múlik. Kis családom van, anyámnak van egy testvére, de róla inkább ne beszéljünk, apámnak nincs, a felsőbb ágú rokonok tetemes része már meghalt, szóval nekem nincs nagybácsim, nagynénim, vagy csak nem tudom, hogy ő az, de ha tudnám, akkor se változtatna azon, hogy nem ismerem őket. Olyanok számomra, mint az idegenek, bár ahogy a barbacsi öreganyám szokta volt mondogatni ( akit egyébként össze fogok csomagolni, és magammal viszek egyszer Londonba, mert hát mindig is szeretett volna repülőre ülni): Százszor inkább egy idegen, mint egy rokon.
Nem tudok nem egyetérteni vele. Soha nem volt velük szoros kapcsolatom, és bevallom annyira nem is érdekelnek. Mindkét fél jobban jár, ha szolidan megfeledkezik a másikról, mert nincsenek furcsa beszélgetések Gabi becenevű férfiakról, és Mucus nevezetű nőkről, nincsenek kellemetlen hallgatások, nincsenek feszült beszélgetések a háztartások között, ezek nélkül pedig kevesebb a stressz is. Lehet, hogy vannak közöttetek kivételek, akiknek jobb a kapcsolata a rokonaival, de nekem nem. A győri öreganyám itt van és ezzel ágyő békés napok! Mert apám kiakad, jobban, mint máskor, és morog, meg a levegő is olyan puskaporos, hogy a gázt se merem megnyitni, hogy feltegyem a kávévizet, mert egyből berobbanna. Anyámnak ilyen kompenzációs problémái lehetnek, amúgy teljesen feleslegesen, de ez az érzet világosan jelen van, amit én kiválóan leveszek, hála a beleérző képességemnek, és ez tovább rojtosítja a kissé szakadozott idegeimet. Mert a szervezetem rákészült arra, hogy délig, de legalábbis tízig alszok, egész nap sorozatot nézek, és írok, zenét hallgatok, szóval levethetem a türelmes, megértő arcomat és nem kell játszanom magam. Vagyis ez nálam nem álarc, mert tényleg eléggé türelmes vagyok, és kezdek kételkedni abban, hogy tudok-e mérges lenni még, bár azért én nem próbálkoznék a felhúzásommal, eléggé hirtelen vagyok. Hamar felhúzom magam, de hát ez nem több, mint amikor a szél felfodrozza a tó vizet. Az ingerültségem meg csak felerősödik, mikor a szervezetem lefárad, és úgy érzem, ha még egy megértő bólintást kell kipréselnem magamból emberhalál lesz, na ebbe a gyönyörű állapotba lép be a győri, aki pattog, beszél, zsizseg én meg összeomlok. Szeretem ha békén hagynak, mert úgyse lehet velem normális lenni, mikor ebben az állapotomban vagyok és mindenki jobban jár ha hagynak pihenni, hogy visszanyerjem magam. Ezt azonban a szülők Nem Értik Meg. Még egy indok arra, hogy miért ne legyek szülő. Nem akarom elfelejteni azt, hogy nem kell folyamatosan vigyorognunk, hogy igenis buborékban élünk, hogy vannak olyan részei a természetünknek, amelyik igenis magányra vágyik és nagy ívben tojik a rokonságra. Lehet mondani, hogy luxushisztizek, de a blogomon még mindig önkényuralom létezik és ha itt óhajtom kibeszélni magamból a nevetséges tüskéimet, akkor itt teszem meg.
Különben is már megint a hajammal jön. Most vágattam le a hajamat, de persze nem tetszik neki, mert hogy kövérit. Egész eddig meg azon problémázott, hogy miért nem vágatom le, mert töredezett a vége. Erről ennyit.
Az öcsém szerint meg úgy nézik, pláne a ballonkabátomban, mint egy nyolcvanas évekbeli kémnő és már csak a hangtompítós Sten hiányzik a kezemből. Ez nagy dicséret tőle, mert bele van pistulva az ilyen háborús cuccokba, meg eddig mindenkinek tetszett, szerintem is jól áll, úgyhogy igazából nem érdekel, mit mondd róla. Egyedül az idegesít ezzel a kapcsolatban, hogy a munkatársnőim fele a levágott hajamat azzal hozta összefüggésbe, hogy fiú van a dologban, és neki akarok tetszeni. Az amazon felem egy hörenéssel felgyújtotta az iratokat,  a fejemben biztosan, mert miért hiszik azt, hogy ahhoz hogy változtassak, kell valami túlértékelt párkapcsolati bigyó. Különben sem fogok férjhez menni, nem mintha olyan sok férjelölt lehetne, de megnyugtat a tudat, hogy ezt így kimondom, mert mindenki azzal jön egy idő után, hogy Na és a fiúk?
Megbolondulok.
Szerintem beállok aszexnek, mint Sherlock.
Oké, kicsit fáradt és ideges vagyok, mert nem igazán kaptam meg a nyolc-kilenc óra alvásomat, se a szokott kávémat, és ez frusztrál. Kávé és tea nélkül nem birok működni. Pláne nem ilyen ziláltan.
Ami vigaszt nyújt, hogy jövő héten egész végig szabin vagyok és akkor lehetek annyira antiszoc, amennyire én szeretem, és rendbejövök a conra. Jó lenne tudni részleteket, de nem tudok, de majd kiderítek mindent. És írni is fogok, és veszek magamnak egy lapotopot, aztán egy e-book olvasót is és kiköltözök Írországba. Óh nagy álmok egy kis emberhez!

Beszámolósdi a bloggertaliról (fényképekkel)

Két dolog mielőtt belevágnék. Ad egy: még nincsenek fent a fényképek, de mihelyt lesznek, ide is bepasszintom őket, hogy ti is élvezzétek őket. Ad kettő: a névmemóriám legalább annyira pocsék, mint a tájékozódási képességem, szóval előre is elnézést kérnék, ha valakit lebélázok, olyat is említek, aki ott sem volt, és ezeknek a variációknak a garmadájáért.
Kicsit előröl kezdem, mert hova vezetne az, hogy a közepébe vágok, mert azért imádkoztunk, hogy ne legyen eső. Bár a fészes csoport fejlécén(? így hívják?) is zuhogott, és persze Crowley hibája volt, és Crowley a markába röhögve vasárnapra szép időt csinált. Egész addig meg esőre állt. Nyuvadj már meg egy kicsit, ámbár azért hűvös lett volna, meg a fű is vizes, szóval inkább az bántott mindenkit, hogy mellette meg süt a Nap.
Azért én vittem sütit, és remélem senkinek nem volt semmilyen allergiája bármelyikre, mert ez esetben nagyon csöndben maradok, nagyon sokáig és szedegetem a kis szívem szilánkjait. Mondjuk azzal is kezdtem, hogy miután kijózanodtam a sokkból, hogy ez sokkal több ember, mint amire számítottam, vagy amit gondoltam, és ezek engem meg fognak enni. Anyámat már amúgy is kikészítettem pénteken, ami egy mentális hurrikánban forgott tova velem, de nem Kansasig, csak Győrig, de addig Candy közölte velem, hogy lebetegedett, amin mindketten bőgtünk egy sort, rám írt Engel, akit nem akartam lekoptatni ezért szerencsétlen a nyakába kapott egy rakat káromkodást, meg némi csontrepesztő hátbaveregetést, közben kínlódtunk a muffinok díszítésével, mert anyám nem vett hozzájuk semmit. Még jó, hogy volt marcipánmassza, meg azok a tortadekor virágocskák, és valamit alkottunk. Öcsémmel karöltve, mert hát mégiscsak ő a cukrász kettőnk közül, díszitgettünk és most először örültem szívből, hogy azért képben van a sorozatokkal, mert ő is tudta, hogy mit akarok. Az egy teljesen másik kérdés, hogy mit sikerült kihoznunk belőle, mert szegénykéket nagyon megviselte az utazás, köszönöm Volán, de akárki is kapta a Sherlockedet, üzenem megszenvedtem vele. Innentől kezdve senkinek sincs fogalma róla, hogy mi volt az övén, de higgyétek el, jobb lesz így. :) És az a lényeg, hogy izlett nem? Öreganyámmal a sajtos tallért csináltuk, szóval az ő nevében is köszönöm, hogy sikerült rátok sóznom, mert nagyon ciki lett volna visszahoznom.
A vonaton nem volt semmi fennakadás, azt a tíz perc kését, meg fel sem veszem, nem is MÁV lett volna, és nem is Pestre mentem volna, ha nem késik, de így legalább kevesebbet kellett várnom a pécsiekre. Szegény Robertát így is halálra zaklattam, hogy ugyan már jöjjenek ide a Nagy Kivetítős Menetrendhez, amibe bele is egyezett, én meg megnyugodtam és úgy a vonat beérkezése után így rájöttem, hogy azt sem tudom, hogy néznek ki! Mert a fész az nem játszik és hát egész más egy képet nézegetni, mint élőben megtalálni az embert, így pánikolva elküldtem a személyleírásomat: ballonkabát, Vigyori macskás vászontáska. Annak ellenére, hogy csak később olvasta el, megismertek, szóval megnyugodtam, és metróztunk és nem tévedtünk el! Egyszer sem! Nagyon jók voltunk.
Megtaláltuk a mekit is, itt történt az, hogy bependerültem középre és dílerkedtem egy sort, aztán meg mentünk a Részeg zsabóba. Az étteremben nem sokan voltak, konkrétan csak mi, de mi aztán annál intenzívebben.
Hát eleinte általános félénkség uralkodott, és kissé bizalmatlanul méregettük a szemünk sarkából a másikat. Én el akartam bújni a sarokba, de persze nem sikerült. Gondolatban, vagy hússzor lehülyéztem magam, hogy miért nem csaptam le a legbelsőbb székre, mert most meg Reiékkel kerültem szembe és kétméteres gazok nőttek a becsomózódott gyomromban, és ezen nem sokat változtatott az, hogy Reinek nem voltak homokóra szemei. Vagy csak eldugta valahova.
Mindenki rendelt, és lassan, nagyon lassan feloldódott a társaság, és innentől kezdve nagyon jó lett a hepaj. Jó lenne tudni, hogy pontosan mikről beszélgettünk, de azt tudom, hogy a kecskék és a fókazsír afféle csatakiáltássá változott, és szó volt mindenről, arról is, amiről nem is tudtad, hogy nem tudod, és utána úgy érezted, hogy jobb volt mikor még nem tudtad, hogy mit nem tudtál, Frankeinsteinről, hogy csak néhányat említsek, és útközben megtudtam, hogy Steve-nek családja van, szóval elméletileg nem szabadna shippelnem Earllel, de megoldom. Rengeteg röhögtünk is, felére sem emlékszem, hogy min, de nagyon jó volt.
Viszont amit muszáj megemlítenem, hogy játszottunk cetlizöset.

Tudjátok, a Sherlock harmadik évad második részében volt, az amikor egy-egy sárga cetlire felírtak valakit és azt a homlokukra ragasztották. Biztos van ennek valami neve, de ne tőlem kérdezzétek mi az. Toll mindenkinél akadt, nálam meg ilyen kis cetlik, mert reggel eltettem, hátha kelleni fog, és hátha kellett. Mindenki írt valakit, vagy valamit, beleszórtuk a kalapba, asszem Mitsukié volt, ha nem akkor bocs, és húztunk. Egyszerre csak egy ember tartotta fel, hogy ne legyen belőle túl nagy összevisszaság. A cetlit körbeadtuk, hogy mindenki tudja és az arcokról olyan gyönyörűen le lehetett olvasni, hogy milyet húzott az illető! Voltak nagy trollságok, például az a szép, hosszú, csodálatos német szó, meg anglia királya, amit én húztam és ezúton is csókoltatom az ötletgazdát. Én Steve Carlsberget írtam, szerintem tetszett a társaságnak.
A cetlikben feltűnően vezetett a Supernatural és WtNV, mint fandom, Kosnyek például kétszer is szerepelt, amit meg tudok érteni, aztán volt még néhány fogalom, meg ugye a fókazsír :) Azt még emlegetni fogjuk egy ideig.

Nagyon jópofa volt, mert a srác, tényleg két srác is volt velünk!, na ő Destielt húzott, de kitalálta, bár nem könnyítettük meg a helyzetet. Mert ez úgy nézett ki, hogy:
- Ember?
- Hááát!
- Angyal?
- Ötven-ötven százalékban igen.
- Főszerepet játszom?
Nagyon segítőkészek voltunk. Az volt az igazi, hogy amíg te nem kerültél sorra, azt gondoltad, hogy ó, hát megy ez! Tök könnyű! Aztán jöttél te és úgy meglőttek, mint vadhajtót a vadászaton, de jól szórakoztunk.
És mellesleg új szintre fejlesztettük a szellemvadászatot: hullahopp karikákba só, és célbadobunk a szellemre. A hatékonyság garantált!

Meg voltak még ilyen eszmefutattások, kár, hogy ezt nem lehet rendesen visszaadni. A társaság szerintem azért jól összerázódott a végére, felengedett, úgyhogy egyáltalán nem bántam meg, hogy elmentem, és remélem, mikor legközelebb lesz, még többen leszünk. Ha kell szerzünk autót, vonatot, buszt, tengeralattjárót, repülőt, TARDIS-t, mert úgy az igazi. És nem lesz eső sem. Csakazértsem.
Összeségében köszönöm szépen az élményt, nagyon jól éreztem magam, bár ennek felét sem tudom visszaadni, mert olyan gyorsan elszaladt, hogy azt is tudatosítanom kell magamban, hogy egyáltalán megtörtént. Igaz még a vonaton írtam egy gyors vázlatot, ezért ma fáj a csuklom, meg a rekeszizmaim is izomlázasok és szerintem elfeküdtem a bordáimat is.
És végre megismertem azokat az embereknek egy részét, akiknél random szivárványt és pillangót hányok kommentben, és nem ettek meg, és jó volt és legyen legközelebb is, és béka van, imádás, meg szeretet!
Remélem mindenki épségben hazéért!
Köszönöm az élményt Béláim!