Egy: Null a hétköznapok javára

Oké, lassan ideje lesz felkaparnom magam a földről és hozni már valami frisst, mert így rájöttem, hogy lassan két hete hanyagolom a blogot, de mentségemre legyen mondva, tényleg sok volt a munka.
Amúgy a munkahelyen is vannak kattant emberek, tehát nem vagyok egyedül, és jó érzés, mikor már annyira fáradt vagy, hogy a legszívesebben fognál egy öngyújtót és felégetnéd az összes iratot, akkor érkezik valami nagyon fárasztó benyögés, amin nyugodtan kiröhögheted magad. Például megbeszéltük, hogy tartunk csirkéket a Hivatal előtti zöld gyepen. Finom, zöld fű, kellemes még ránézésére is, és a csirkék vidáman elcsipegethetnek ott, tojnának tojást, így nem kéne a boltba venni, meg lenne hús is. Aztán termeszthetnénk hozzá zöldségeket valamelyik virágágyásban és átmennénk önellátóba.
És hiába kellett csak aktákat kiszedni, azért több ezer darabot kirángatni a fémpolcos irrattárból nem egyszerű mutatvány, a kezem úgy is néz ki, mert mindenhol összevagdosott a papír. És a polc. Ez meg nem panaszkodás, csak tényközlés.
Úgyhogy túlóráztam ezerrel, mint mások, de már látom az alagút végét, és már a kezem is egész használható, nem remeg, a sebek is gyógyulnak. Viszont a szúnyogcsipések csak nem akarnak elmúlni. A kis dögök marhára szeretnek, mert fürtökben lógtak a lábamról. Fenntartom, hogy ennek köze lehet a vérnyomásomhoz, mert ilyen melegben hamar felmegy bennem a pumpa, és a szokásosnál is hamarabb felhúzom magam, a szúnyogok meg biztos érzik azt, hogy több vér zubog bennem és igyekeznek kiszívni a részüket.
Még jó, hogy alapból nyugodt természet vagyok.
És most jut eszembe, nektek nem is meséltem! Képzeljétek a Gyerekjáték című versemmel harmadik lettem egy országos versenyben a kategóriámban!
Fenntartom, hogy véletlen volt, bár véletlenek nem léteznek.
Az egész úgy kezdődött, hogy keresgettem valami pályázatot, és megtaláltam ezt, aminek persze pont aznap járt le a határideje. Újat irni nem volt időm, így megkértem Nienort, hogy segítsen dönteni, aztán végül beküldtem. Visszaírtak, hogy köszönik, és a hét végééig értesítik azokat, akik benne vannak a díjazottak között. Mondanom se kell, hogy hétvégéig nem jött semmilyen e-mail, én meg letettem a dologról, mikor kedden csörgött a telefonom. Mégis díjazott voltam! Felutaztunk Pestre, anyámmal meg a győri öreganyámmal, az Alexandrának ilyen kávéházában tartották az egészet, kiderült, hogy ez az egyesület, aki kihirdette a pályázatot, foglalkozik valamilyen fogyatékossággal élő emberekkel is. Így volt szerencsém hallani egy vak zongoraművészt, aki egy gyönyörű hangú operaénekesnőt kísért. Én nem szeretem az operát, ha jó a történet az leköt, úgy, ahogy, de azért annyira nem a kedvencem, de miközben hallgattam, megértettem, hogy mégis mi benne olyan lebilincselő. Szóval harmadik lettem, de ami a fontos, ami igazán lényeg, és ami miatt legszívesebben körbe-körbe hemperegném a Földet az az a tény, hogy felolvasták! Egy profi versolvasó, egy szőke hajú hölgy és őszintén, szívből kívánom mindenkinek, hogy legyen része ilyen élményben! Egyrészt hihetetlenül szürreális volt hallgatni, másrészt meg ugyanennyire jó. Ja és utána odajött és megköszönte, hogy felolvashatta.
Nem kaptam gyújtást.
Úgyhogy úgy érzem ezek után muszáj lesz kezdenem magammal valamit.
A helyzet azonban még képes volt fokozódni, mikor másnap a kollégáim kinyomtatták, aztán aláíratták velem. Homlokig pirulva csak nevetgélni bírtam, és abszolút nem tudtam mit kezdeni vele, de nagyon aranyosak, tündériek és kedvesek voltak.
Oltári élmény volt.
Mindenkinek csupa ilyet!
Aztán Könyvnapok vannak itt Győrben, és levadásztam a Bárányok hallgatnak című kötetet, és egy délután kiolvastam, és olyan élményben volt részem, amit még egyik könyv sem adott meg nekem, már amiből filmet készítettek és mindkettőhöz szerencsém volt.
Tegye fel aki nézi a Hannibal sorozatot, és olvasta a könyvet, mert most főleg ők fogják érteni, hogy mi a fenét nem tudok megint normálisan elmagyarázni. Enyhe spoiler következik.
Mindenkinek megvan az a jelenet a könyvből, mikor Lecter megszökik a börtönből, és közben valamilyen komolyzenét hallgat? Na és amikor ezt olvastam így BAMM! belémvágott, hogy ez pont olyan, mint a sorozatban. Teljesen ugyanaz a hangulat, ugyanaz a színek, minden olyan tökéletesen passzolt! Nem volt könyv és sorozat, hanem a kettő együtt és sírni szerettem volna, mert ilyet még egyik adaptációnál se tapasztaltam. Úgyhogy nem tudom ki rendezte a sorozatot, ki vágta, fényképezte, vagy kinek köszönhető az a csoda, de nagyon, nagyon, nagyon szeretnék neki gratulálni, mert piszok jó munkát végzett.
Azt meg mondanom se kell, hogy Madds Mikkelsen, mint Hannibal egyszerűen tökéletes és őt láttam magam előtt olvasás közben.-
A főszereplő csajnak pedig vastaps, és ha még valaki kételkedik abban, hogy nincs jó női karakter az irodalomban, akkor az orra alá nyomom, hogy nincs igaza.

Aztán valamit a várható írásokról.A ficek készülgetnek, bár le kéne darálnom a Sherlockot még egyszer, hogy bekerüljek a fandomba. Scalenek hála szerintem Johncroftok fognak születni, mert Martin és Gatiss együtt oltári édesek. (És lehet, hogy az első RP shippem is, de erről még folyik a meccs magam és magam között).Főleg most Supnat fog érkezni, mert megnéztem a kilencedik évadzárót is, és tudom, hogy nem mindenkinek nyerte el a tetszését a sorozat folyása, nekem is vannak kifogásaim egyes dolgokkal kapcsolatban, de az évadzáróban komoly lehetőségeket látok. Mondjuk főleg Crowley marasztalt ott a képernyő előtt, mert nagyon bírom a dumáját, a beszólásait és a történeti szálát is, meg magát a színészt is. Ami pedig külön varázsa az egésznek, hogy véletlenül tudomást szereztem arról, hogy játszott a DW-ben is, és újra előkerestem a részt, pont a Silentekkel kínlódtak, úgyhogy nem kizárt a Supnat/DW crosoverek érkezése, mert annyira jó csapatot alkotott a Doktorral is, hogy nagyon. (Augusztusban jön Capaldi, mint Doktor! Nem bírom ki addig, nem, nem, nem,)
Visszatérve a lényegre, Nienorral is dolgozom egy közös sztorin, mert nekem meg kellett nyilvánulnom, szóval egyszercsak érkezni fog egy 18+-os fem!Destiel. Castiel női névpárjára variációkat elfogadunk!
Nonficen is gondolkozom, a címe: A középső királyfi meséje.
Mert hát beismertem magamnak, hogy érdekelnek azok a karakterek, akikkel a rajongók nem foglalkoznak annyit, mint például Anderson, meg Steve Carlsberg, és hát a népmesék középső királyfi tökéletesen beleillik ebbe a sémába. Hiszen neki nem lenne muszáj elbuknia, de mégis beleesik a gödörbe és ebből kiindulva születik meg ez a történet, ami remélhetőleg megadja majd a választ a miértre. Ha másnak nem, nekem biztosan.
Véleményeket majd küldök, mindenkihez oda fogok érni, mert már visszazökkenek a dolgok a rendes kerékvágásba, újfent megpróbálkozok valami egyetemista crossoverrel, mert nem hagy nyugodni a dolog, és igyekszem azért gyakrabban felütni a fejemet.