Néma csendben, vaksötétben,
dermesztő hideg, téli éjen,
görnyedt alak vánszorog,
vállán köpeny, kezében bot.
Hol megáll egy ablak alatt,
hol csak megüti a falat.
Ha az ablaküveg csilingel?
Azt nézi, hogy kit vihet el.
Ha búsan koppannak a téglák?
vállán köpeny, kezében bot.
Hol megáll egy ablak alatt,
hol csak megüti a falat.
Ha az ablaküveg csilingel?
Azt nézi, hogy kit vihet el.
Ha búsan koppannak a téglák?
A házra szórja keserű átkát,
sírás és szenvedés amerre jár.
Ismerlek! Te vagy az, Halál!
sírás és szenvedés amerre jár.
Ismerlek! Te vagy az, Halál!
Jókedvű lármába, fényes nappal,
ezerszínű vidámságban, tavasszal,
táncol és nevet a víg diák,
nyitva áll előtte minden mulatság.
nyitva áll előtte minden mulatság.
Hol mosolyog egy szép leányra.
Hol korsót ürít a barátságra.
Ha a leány visszaint?
Kivirul benne a kín.
Ha valaki meghívja egy körre?
Az utolsót issza meg vele.
Sírás és szenvedés amerre jár.
Ismerlek! Te vagy az, Halál!
Vidám beszélgetésben, ragyogó
délutánon,
fák hűvösében, mámorító nyáron,
a kacér nő csábít és ölel,
minden férfi szíve érte olvad el.
minden férfi szíve érte olvad el.
Hol hűvös csókot hint az arcra,
hol gyengéden a vállat simítja.
Ha a legény újabb csókot kér?
Kifut a testéből minden vér.
Ha az udvarló derekát karolja?
Holnap az összes rokona siratja.
Sírás és szenvedés amerre jár.
Ismerlek! Te vagy az, Halál!
Meghitt csendben, álmos estén,
a távozó lelkek utolsó őszén,
az érett asszony beszél és oktat
alig néhány tavaszt megért
fiatalokat.
Hol merengve mesél sosemvolt tájékról,
hol zengőn regél fűbe zárt
titkokról.
Ha a gyermek vágyik messze idegenbe?
A lelke többé nem tér vissza
testébe.
Ha a lányka kezébe fogja a gombát?
Nem hallja senki már szavát.
Sírás é szenvedés amerre jár.
Ismerlek! Te vagy az, Halál!
Nnnnaaaa.
Én ezt abszolút nem így akartam. Már maga az a tény, hogy szegény Pingi halálhíre hozta ki belőlem, az is eléggé nyomaszt, főleg ha hozzáteszem, hogy én ennél jóval vadabbnak, keményebbnek szántam, hogy megfelelően kifejezze a fájdalmat. Ehhez képest lett ez.
A nyelvezetről fogalmam sincs, hogy honnan jött, a refréneket szeretem, a szimbolikus pedig épp csak annyira tudatos, hogy engedtem a versnek, hadd nézzen ki így.
Istenem, ez a vers, EZ. Szavaim nincsenek rá, egyszerűen csak magyarázd már el nekem, hogy lehet ilyen zseniséget írni? Imádom. A refrén minden alkalommal borzongást űzött végig a gerincemen, tökéletesen megválogatott szavak és képek és jaj. Fantasztikus vagy.
VálaszTörlésSzóval...Az úgy volt, hogy... Igazából tényleg csak kiszakadnak ezek belőlem.
TörlésEgyszerűen szükségem volt valamire, ami enyhíti bennem a gyászt, és ez lett a balzsam a sebre. Úgyhogy az már csak igazából hab a tortán, hogy másokat is megérintek vele.
A refrén talán az egyetlen, ami megmaradt az eredeti elgondolásomból, szóval most elégedetten öklözök a levegőbe.
Köszönöm szépen, de rémesen lusta is, mert régen jártam már nálad.
Köszönöm, hogy irtál!
tudod, hogy szerelmes vagyok a verseidbe, de tudod azt is, hogy az ilyen sötét hangulatú dolgokba is. és most már nincsenek arra szavak, h beléd is mennyire, mert ez a vers csodálatos. az első betűtől az utolsóig, a refrén pedig végigsasszézott az idegszálaimon, és boldogsághormonokat küldött az agyamnak. (akkor is, ha anatómiailag így nem helyes). köszönöm, hogy olvashattam! <3
VálaszTörlés