2015. január 14., szerda

Te vagy az, Halál!


Néma csendben, vaksötétben,
dermesztő hideg, téli éjen,
görnyedt alak vánszorog,
vállán köpeny, kezében bot.
Hol megáll egy ablak alatt,
hol csak megüti a falat.
Ha az ablaküveg csilingel?
Azt nézi, hogy kit vihet el.
Ha búsan koppannak a téglák?
A házra szórja keserű átkát,
sírás és szenvedés amerre jár.
Ismerlek! Te vagy az, Halál!

Jókedvű lármába, fényes nappal,
ezerszínű vidámságban, tavasszal,
táncol és nevet a víg diák,
nyitva áll előtte minden mulatság.
Hol mosolyog egy szép leányra.
Hol korsót ürít a barátságra.
Ha a leány visszaint?
Kivirul benne a kín.
Ha valaki meghívja egy körre?
Az utolsót issza meg vele.
Sírás és szenvedés amerre jár.
Ismerlek! Te vagy az, Halál!

Vidám beszélgetésben, ragyogó délutánon,
fák hűvösében, mámorító nyáron,
a kacér nő csábít és ölel,
minden férfi szíve érte olvad el.
Hol hűvös csókot hint az arcra,
hol gyengéden a vállat simítja.
Ha a legény újabb csókot kér?
Kifut a testéből minden vér.
Ha az udvarló derekát karolja?
Holnap az összes rokona siratja.
Sírás és szenvedés amerre jár.
Ismerlek! Te vagy az, Halál!

Meghitt csendben, álmos estén,
a távozó lelkek utolsó őszén,
az érett asszony beszél és oktat
alig néhány tavaszt megért fiatalokat.
Hol merengve mesél sosemvolt tájékról,
hol zengőn regél fűbe zárt titkokról.
Ha a gyermek vágyik messze idegenbe?
A lelke többé nem tér vissza testébe.
Ha a lányka kezébe fogja a gombát?
Nem hallja senki már szavát.
Sírás é szenvedés amerre jár.
Ismerlek! Te vagy az, Halál!


Nnnnaaaa.
Én ezt abszolút nem így akartam. Már maga az a tény, hogy szegény Pingi halálhíre hozta ki belőlem, az is eléggé nyomaszt, főleg ha hozzáteszem, hogy én ennél jóval vadabbnak, keményebbnek szántam, hogy megfelelően kifejezze a fájdalmat. Ehhez képest lett ez.
A nyelvezetről fogalmam sincs, hogy honnan jött, a refréneket szeretem, a szimbolikus pedig épp csak annyira tudatos, hogy engedtem a versnek, hadd nézzen ki így.

3 megjegyzés:

  1. Istenem, ez a vers, EZ. Szavaim nincsenek rá, egyszerűen csak magyarázd már el nekem, hogy lehet ilyen zseniséget írni? Imádom. A refrén minden alkalommal borzongást űzött végig a gerincemen, tökéletesen megválogatott szavak és képek és jaj. Fantasztikus vagy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szóval...Az úgy volt, hogy... Igazából tényleg csak kiszakadnak ezek belőlem.
      Egyszerűen szükségem volt valamire, ami enyhíti bennem a gyászt, és ez lett a balzsam a sebre. Úgyhogy az már csak igazából hab a tortán, hogy másokat is megérintek vele.
      A refrén talán az egyetlen, ami megmaradt az eredeti elgondolásomból, szóval most elégedetten öklözök a levegőbe.
      Köszönöm szépen, de rémesen lusta is, mert régen jártam már nálad.
      Köszönöm, hogy irtál!

      Törlés
  2. tudod, hogy szerelmes vagyok a verseidbe, de tudod azt is, hogy az ilyen sötét hangulatú dolgokba is. és most már nincsenek arra szavak, h beléd is mennyire, mert ez a vers csodálatos. az első betűtől az utolsóig, a refrén pedig végigsasszézott az idegszálaimon, és boldogsághormonokat küldött az agyamnak. (akkor is, ha anatómiailag így nem helyes). köszönöm, hogy olvashattam! <3

    VálaszTörlés