Karácsonyi hepaj, avagy nem tudom nem elmondani

Nah kinek mit hozott a jézuska?
Úgy érzem már csak puszta illemből is illik ezt megkérdeznem, még mielőtt kontrollálhatatlanul előtörnek belőlem az élet apró örömei.
Na ez belül jobban hangzott.
Szóval remélem mindenki sok szépet és jót, finomat, csodásat kapott, és nem szégyen beszámolni róla vélemény formájában!
Amit én kaptam, amit én kaptam, és amitől még most is rózsaszín egyszarvúakat látok az ez :

Igen, Elveszett próféciák, könyvbe, csak nekem, csak az enyém, az én kisz Drágaszágom! Amúgy nézzétek el a rendkívül hüye arckifejezést, ez még a moderáltabb volt. Bár elájulni nem ájultam el, éljen a likör(!), de vinnyogtam, hápogtam, rítam, vigyorogtam, magamhoz öleltem és megpusziltam.
Amúgy a frissekre is hasonló arckifejezéssel szoktam reagálni, de a képernyőt nem ölelem magamhoz. Csak mutogatok rá debilen. Erre a könyvre is debilen mutogattam.
De még más könyveket is kaptam, ezekről is van fénykép.

És még mindig nem lettem szebb, sőt lelkesebb se nagyon, pedig már a plafonig pattogtam, hogy melyiket olvassam, melyiket olvassam? Cím szerint: Neil Gaiman Sosehol, Terry Pratchett: Az időrabló és Az Igazság, meg a Böszörményi Gyula trilógiájának első része, mert az utolsó kettő megvan. (Huh de kiakadtam a harmadik könyvön, merthogy Lilithhel kinlódnak, és akkor drága Lilithünk leszőkézze Évát, én meg druszai szolidaritásból felhecceltem magam. Nem mintha érdekelne a névnap, tényleg nem).
Az a kék ott oldal, egy TARDIS. Az enyimé, a sajátom és nem a Doktoré. Tesóm készítette, kemény munkával és kicsit olvashatatlan a felrat, kicsit nem annyira kék, de ő szeretettel készítette, és különben is TARDIS mézeskalácsból, csak nekem, és az a minimum, hogy már ezért is becsülöm. Amúgy meg tetszik, mert csillog az ehető gyönyöktől, és mézeskalács, és ennek a TARDIS-nak még jó a kaméleon áramköre, azért néz ki ilyen fanatsy sci-fisen. És belül nagyobb.
Kaptam még egy nagyon csinos, piros Swaroskival díszített karkötőt, meg Szamos likört, meg marcipánt.
A vívómaszk nem jött össze, de már vadászom, szóval nem is kesergek.
Az öcsém pedig ennyire örült a Shadanak:

És most is félpercenként kommentálja a könyvet. Mondjuk én is ezt csinálom. De annyira boldog vagyok, hogy tetszett neki! Nagyon vicces volt, ahogy ő is produkálta a rajongói tüneteket: cincogó, magas hang, vinnyogás, fültöl-fülig vigyor, idétlen ugrabugra, és fura levegővétel. Ketten beszéltük a másiknak, hogy nyugi, vegyünk levegőt, de nem lehet!
Mint látjátok ő szekrénynek készül, szóval a többit a fantáziátokra bízom. Vagyis nem! Tudom milyen az.
Anyámmal meg kaptuk teafőzőt, teapirítót, úgyhogy öt rakor teaszünetet tartunk. lehet, hogy be fogok ruházni olyan teára, maibe lehet tejet önteni, mert finom és annyira angolosak leszünk!
Tehát így jó karácsonyom volt, remélem nektek is, és még egyszer modnom, hogy véleményeket a ti karácsonyotokról szivesen várok!
Az első kép meg a mi karácsonyfánk, még lekapcsolt fényekkel.

U.I: Ő meg a nyolcvanéves öreganyám, apai ágon, és nagyon harcias teremtés. Nagyon szeretem és úgy tervezem, hogy irok egy ficet, Supnatosat, amiben megtalálja a Winchester-tesókat, akik épp kibontják a sírt (Amúgy miért nem kapják őket rajta?), és persze ő lesz a helyzet hőse. Mert én kinézem belőle, amilyen nagy a szive, olyan harcias. Nagyon szeretem és büszke vagyok rá. Ha idős leszek, rá akarok hasonlítani.